Szeptember 20-án, hétfőn este veszi
kezdetét idén a Sátoros ünnep, héber nevén Szukot, vagy Chág
hászukot. Ellentétben a négy nappal korábban tartott, komor Jom Kippurral,
ez örömünnep: egyike a három zarándokünnepnek, amelyet az ókorban, a Szentély
fennállása idején Jeruzsálemben töltött a nép, és ott minden család áldozatot
mutatott be Isten előtt.
Az ünnepnapról Mózes 3. könyve
rendelkezik (23:34-44) a zsidó naptár hetedik, Tisri hónapjának a
tizenötödik napjától a 21. napig: “...Sátrakban
lakjatok hét napon át; mindenki lakjék sátrakban. Tudják meg nemzedékeitek,
hogy sátrakban lakattam Izrael fiait, midőn kivezettem őket Egyiptomból...”
A héber Szukot szó többesszámban van
és “sátrakat” jelent. Nem a mai értelemben vett sátrat – ennek a
neve héberül “ohel” – hanem annál stabilabb, bódé-szerű
építményt. A Tóra parancsa szerint azért építjük, hogy az ünnep tartama alatt
benne is lakjunk: ott étkezzünk, sőt, aludjunk is. Ezt így, szó szerint ma
nagyon kevesen tartják: csak a fő étkezésekre vonul be a család.
Az előírásos “szuká” stabil
és az épített lakáson kívül áll. Az izraeli gyakorlatban udvaron, parkolóban
építik meg, de az errefelé szokásos lapos tető is gyakran ad helyet neki. Ha az
erkély kiugrik a ház síkjából és nem fedi semmi – pl. a fölötte lévő erkély –
akkor az is megfelel. Vallásos negyedekben eleve úgy építik a házakat, hogy az
erkélyek ne egymás fölé kerüljenek.
A “szuká”-nak
legalább három oldala van. Tetejéről látni kell az eget, ugyanakkor árnyékot
adónak is kell lennie, ezért lombokkal fedik be a tetejét. Belülről illik
szépen feldíszíteni. ◙