Fekete-fehér – nemigen

Csütörtökön erőszakos tüntetésbe torkollott Dél-Tel Aviv szegénynegyedei lakosságának a tiltakozása a masszív és megállíthatatlannak tűnő fekete-afrikaiak beözönlésével.

A szudániak, eritreaiak autóbusz-számra érkeznek a déli, egyiptomi határról Tel Aviv legnyomorultabb negyedeibe, főként a „Tachana merkazit”, az autóbusz-állomás körüli lepusztult, ócska háztömbökbe.

Az „őslakók”, akik maguk is a zsidó lakosság legelesettebbjei közé tartoznak és életüket a zajos-koszos negyedekben élik, megelégelték a hívatlan jövevények honfoglalását. Dühük és kétségbeesésük ezres tüntetésben csúcsosodott ki a tömegszállásokon lakó, alkalmi munkákra vadászó, szükségüket gyakran az utcán végző, náluk is szerencsétlenebb emberek jelenléte ellen. A tüntetők nem csak transzparenseket hoztak, hanem köveket és téglákat is, és beverték néhány, a szudániak (csak így nevezik őket) által látogatott üzletek és bárok ablakát.

Az afrikaiak egy másik, megoldatlan emberi szükséglete is súlyos kérdéseket vet fel. A jövevények mind, vagy szinte mind – fiatal férfiak. Csak a legutóbbi napokban derült fény néhány barbár módon elkövetett nemi erőszakra, amelyet csoportosan, hordákban követtek el egyedülálló lányok, asszonyok ellen, akiket a központi autóbuszállomás környékén kényszerítettek félreeső helyre. Egyik esetről hírportálunk is beszámolt – a rendőrjárőr az „esemény” kellős közepén figyelt fel az idegenek csődületére és fedezte fel annak okát.

Az sem titok, hogy az itt munkát és megélhetést keresők országaiban – Szudán, Eritrea, Szomália – magas a HIV pozitív lakosság aránya.

A helyi lakosok látják, hogy a kormány mit sem tesz a jelenség megfékezésére, a rend helyreállítására. A rendőrség immár megsokszorozta a járőrözést, de ez csak az okozatot enyhíti, az okot nem szünteti meg.

Az afrikaiak nem csak Tel Aviv déli negyedeit öntik el: Eilat és Árád városok tereire, parkjaira is lassan ki lehet tenni a „Megtelt” táblát.

Hazazsuppolásuk szinte lehetetlen feladat, de Netanjáhu ígéretet tett rá. A dél-szudáni és az eritreai kormányzattal folynak a megbeszélések: Izrael szeretné elérni, hogy ezek a háború- és nyomor-sújtotta államok minél előbb fogadják vissza állampolgáraikat. Izrael már hónapokkal ezelőtt tekintélyes összegű segítséget ígért az illető országoknak a visszatérők társadalmi-szociális rehabilitációjára.

Netanjáhu ígéretet tett rá, hogy Izrael nem alkalmaz erőszakot a visszatelepítés során. Miután pedig a munkakereső afrikaiak Szudánon, Egyiptomon és a Sínai félszigeten át érkeznek Izraelbe, a további határsértés csak akkor fog megszűnni, ha jövőre elkészül az Izrael és Egyiptom közötti, mintegy 250 kilométer hosszú, Eilattól a Gázai-övezetig húzódó határkerítés-rendszer. 

Megfelelő eszköznek bizonyulhat az Izraelben törvénytelenül tartózkodó afrikaiakat foglalkoztató, illetve nekik munkát adó izraeliek kemény megbüntetése is.

Számukat 50 és 60 ezer közé becsülik. Sokan menekült-státuszért folyamodnak, amelyet Izrael bevándorlási hatóságai aligha adnak meg nekik, mivel egyértelműen munkakeresőkről van szó, nem politikai vagy vallási üldözöttekről.

Éli Jisáj belügyminiszter (SASZ) az elfogott afrikaiakat az izraeli településektől távoli, elkerített táborokba helyezné el, „valahol a Negev sivatagban”. Ezt a baloldal, de a kormányzó Likud több minisztere és képviselője is ellenzi: egyrészt tisztán humánus okokból, másrészt – történelmi emlékezettől hajtva. Alig két és fél nemzedékkel ezelőtt Izrael maradéka maga is táborokból szabadult… ◙