Hamasz: „Fogadják el a feltételeinket, vagy készüljenek hosszú háborúra!” ♦ Izrael: "A Hamasz csak veszíthet!" ♦ Bennett: megnyitni az átjárókat és otthagyni a tárgyalásokat

HALED MESÁL (HAMASZ) ÉS ABU MÁZEN (FATACH). KI GYŐZ MEG KIT?

Vasárnap reggel folytatódnak Kairóban az Egyiptom által közvetített megbeszélések az izraeli és a palesztin delegáció között.

Ellentétben a csütörtökön elhangzott optimista szólamokkal, szombaton már fenyegető hangú nyilatkozatot tett közzé a Szudánba látogató Oszama Hamdan, a Hamasz külügyi szóvivője. „Izraelnek két választása van: elfogadja a palesztin nép feltételeit, vagy felkészül egy hosszú háborúra” – hangzik a nyilatkozat.

A héten Kairóban kiszivárogtatták a készülő egyezmény tízpontos vázlatát, amelynek számos pontját a Hamasz nem találja megfelelőnek.

A Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió közlése szerint az Iszlám Dzsihád vezető funkcionáriusa nem járul hozzá, hogy a palesztin delegáció „megalázó” egyezményt írjon alá, jobb, ha egyezmény nélkül tér vissza Gázába. Hozzátette azonban, hogy szervezete elegendő időt hagy egy tartós tűzszünet tető alá hozatalához.

Basszám Szalhi, a palesztin delegáció tagja szerint történt ugyan előrehaladás a megbeszéléseken, de a vasárnap és hétfőn folytatandó megbeszélések sikerének esélyeit a még fennálló nézeteltérések miatt legfeljebb 50 százalékosra becsülte. Szalhi szerint a palesztin küldöttség kész elhalasztani egyes, számára fontos kérdések, például a gázai tengeri kikötő újbóli üzembe helyezésének a megvitatását, de nem tovább, mint néhány héttel.  

Palesztin források az izraeli ynet hírportálnak nyilatkozva egy kétpontos képletben határozták meg a tartós tűzszünet egyiptomi javaslatát: 1. Tűzszüneti egyezmény Gáza újjáépítése fejében; 2. Teljes felújítás a Gázai-övezet demilitarizálása után.

Mindezt fokozatosan hajtanák végre.

A megbeszélések egyik fő problémája, hogy az izraeli féllel szemben lényegében nem egy, hanem két palesztin küldöttség foglal helyet, amelynek tagjai „két nyelven beszélnek”. Abu Mázen (Mahmud Abbasz), a Palesztin Autonómia elnöke úgy nyilatkozott, hogy "Az egyiptomi kezdeményezésnek nincs alternatívája". A Ramallah-i Abu-Mázen kormányzatot képviselő küldöttek hajlanak a józan belátásra, a Hamasz és az Iszlám Dzsihád küldöttei viszont a szélsőséges követelésekre. 

Utóbbiak tárgyalási modora a piaci kereskedőhöz hasonlítható, aki az utolsó percig igyekszik mind feljebb srófolni portékája árát. Esetünkben a „portéka” a hosszú nyugalom, amelyért Izrael – az ő reményeik és az izraeli közvélemény aggodalma szerint – ésszerűtlenül magas árat is hajlandó fizetni.

Binjamin Netanjáhu miniszterelnök negismételte, hogy mind a "Cuk éjtán" hadművelet, mind az azt követő közvetett megbeszélések célja a csend és a biztonság visszaállítása valamennyi izraeli polgár számára. "Megegyezés csakis abban az esetben lesz, ha világos választ kapunk a biztonságot érintő kérdésekre" – mondta.
  
Naftali Bennett, a "Hábájit hájehudi" (Zsidó otthon) nemzeti-vallásos párt vezetője szerint Izraelnek egyoldalúan meg kell nyitnia a területéről a Gázai-övezetbe vezető Erez és Kerem Salom átjárókat humanitárius célokra, a gázai halászoknak meg lehet engedni, hogy az eddiginél messzebbre, 3 mérföldre hajózhassanak ki a Földközi tengerre – és ott kell hagyni a megbeszéléseket. A Hamasszal való egyezkedés puszta ténye ugyanis a terrorszervezet legalizálását, ezzel győzelmét jelenti. (A két átjárón a hadművelet alatt is tonnaszám érkeztek a humanitárius áruszállítmányok a Gázai-övezetbe, csak akkor zárták le egyiket vagy másikat, amikor a rakéták a közelükben csaptak be.)

A csütörtökre virradó éjfélkor életbe lépett ötnapos ideiglenes tűzszünet a hétfőről keddre virradó éjfélkor jár le, a feleknek addig kell(ene) megállapodásra jutniuk. 

A vasárnap reggel óta Kairóban ismét folyó közvetett megbeszélések tétje igen magas mindkét fél számára. ◙