A közúti forgalom már leállt, a buszok, vasutak nem közlekednek, a loddi Ben Gurion repülőtér várócsarnokai ezen az egy napon kiürülnek, a gépek pihennek. A rádió, a televízió adásai is szünetelnek.
Szombat estig az úttestet átveszik a kerékpározó gyerekek és a gyalogosok, a zsinagógákba látogató polgárok – ilyenkor azok is, akik máskor soha. Ha másért nem, egy Kaddis-imára az elhalálozott szeretteikért. Hátha valaki mégis figyel Odafenn...
Izrael egy napra elpihen, befelé fordul, "kollektíven elgondolkodik". A zsinagógákban felidézik a jeruzsálemi Szentély istentiszteletét, amit úgy neveztek, hogy "Ávodá" (עבודה), ami egyszerűen munkát jelent. A jom-kippuri "Máchzor"-imakönyv is ennek a két-háromezer évvel ezelőtti rituálénak a dramaturgiáját eleveníti fel, amit az időközben szerzett "pijut"-ok, vallásos költemények színeznek.
Adja a Magasságos Isten, aki évezredek óta fenntartja különös szövetségét választott népével, a népek elé (de nem fölé!) állított kísérleti csoportjával, hogy legyen béke és biztonság, egyetértés és összetartás, építés és épülés országon belül és határain kívül, ámen. ◙
ÁMEN.
VálaszTörlésKitartás Izrael. Amit isten megígért az Ő népének, azt nem felejti el.
Eljön a szabadulás és a béke ideje hamar. Ámen.