Ideje
Az esemény, amelyre most emlékezünk, a második szentély idejében
történt a keresztény időszámítás előtti 165. évben, a zsidó időszámítás
szerinti kiszlév hónap 25-én.
A Hanuka örömünnep: nem böjtölnek, nem is gyászolnak. Nincs
munka- vagy utazási tilalom.
Miután minden zsidó ünnep a nap előestéjén kezdődik – például a
szombat is péntek este –, a Hanuka első gyertyáját Kiszlév 25-e előtti este,
napnyugta után gyújtják meg.
Az idén december 2-ára, vasárnap estére esik. Napnyugta után
gyújtják meg az első gyertyát és 9-én, vasárnap este a nyolcadikat. Lévén az
ünnep nyolcnapos, mindenképpen közbeesik legalább egy szombat. Ilyenkor
pénteken este a szombati gyertyák előtt gyújtják meg a hanuka-gyertyákat, a
szombat kimenetele után pedig a szombat-búcsúztató “hávdálá” után.
A fogalom
A Hanuka vagy Chanuka (חֲנֻכָּה) – felavatást jelent. A fogalom kapcsolatban áll az oktatást
jelentő chinuch (חִנּוּךְ), illetve a növendéket, diákot jelentő chánich (חָנִיךְ), nőnemben chánichá (חָנִיכָה)
szavakkal.
Története
Az ókorban, különböző időszakokban, két Szentély állt
Jeruzsálemben, a Templomhegyen. Az elsőt Salamon király emeltette, kb. 3000
évvel ezelőtt, a másodikat kb. 2500 évvel ezelőtt, a 70 éves babilóniai
száműzetés után Izrael földjére visszatért zsidók, Ezra és Nechamja
“Írás-tudók” és próféták vezetése alatt.
Mindkét szentélyt (Templomot, héberül Bét Mikdás-t) az isteni
sugallatnak megfelelő hagyományok szerint felavatták.
A hagyomány szerint a szír megszállóktól megszabadított második
Szentélyben, Jeruzsálemben csoda történt.
Mi volt a csoda?
Az országot megszálló, kegyetlen zsidógyűlölő szír uralkodó, a
görög ajkú Antiochusz Epifánesz (magát “isteni”-nek nevezte) megalázta a zsidók
szentélyét: disznót áldozott benne.
A lévitákhoz tartozó Makkabi-család nemzeti felkelést indított a
megszállók ellen és igen nagy túlerő ellen kiverte a szíreket az országból.
Ezt követően a tisztátlanná tett Szentélyt újra fel kellett
avatni. Ehhez meg kellett gyújtani a Szentély pitvarában álló hétágú
kandellábert, aminek a héber neve “Menorá” (מְנוֹרָה), a “nér” (נֵר), gyertya
szóból.
A kandelláberbe való olajat rituálisan tiszta, a papok (kohánim) által
megszentelt olajbogyóból sajtolták. Az olajat olyan embereknek kellett
szüretelniük, akik nem dolgoztak szombaton, nem fogyasztottak sertést és egyéb
tisztátlan ételt, nem volt köztük parázna nő vagy férfi. Mindezt a papok
ellenőrizték.
Az olajbogyóból sajtolt megszentelt olajat a főpap által
viasszal és személyes pecsétjével lezárt korsókban tárolták. A Szentélyt újra
birtokba vevő zsidók azonban megdöbbenten látták, hogy a raktárban már csak
egyetlen, a főpap által lepecsételt olaj maradt, és ez csak egy napra volt
elegendő, márpedig a megfelelő mennyiségű új, “kóser” olaj előállításához nyolc
napra volt szükség.
A Menórában viszont állandóan égni kellett a lángnak: kialvását
szerencsétlenségnek tartották.
Nos, a csoda abban állt, hogy az egy napra elegendő olaj nyolc
napig égett, éppen addig, ameddig pótolni tudták a Menórába való olajat.
Már a következő évben hálaünneppé tették ezt a nyolc napot. A
gyertyák gyújtása révén ez a ”fény ünnepe”.
A Hanuka hálaünnepét Kiszlév hónap 25-étől számított nyolc napon
át azóta is megszakítás nélkül megüli Izrael népe.
A zsidó év “luniszoláris”, vagyis a Nap és a Hold fázisaihoz
egyaránt igazodik, a Gergely-naptár viszont csak a Földnek a Nap körüli
keringéséhez. Így a zsidó ünnepek a Gergely-naptár különböző dátumaira esnek,
de miután a zsidó naptár a Naphoz is igazodik, a Hanuka általában decemberben
van. (A nyolc nap kezdete néha november utolsó, vége ugyancsak ritkán január
első napjaira esik.)
Az első este egy gyertyát gyújtanak, a második nap kettőt, és
így tovább: az utolsó, nyolcadik napon nyolcat. Növeljük a fényt.
A gyertyákat egy további, “szolga-gyertyával” gyújtjuk meg.
Ennek a neve héberül “sámás”, a kelet-európai zsidók “samesz”-nek ejtik. A
Hanuka-gyertyák gyújtására “hanukijá”-gyertyatartókat használnak, amelyen
kialakított helye van a “samesznak” is, de bármilyen gyertya megteszi, akár egy
tálcán is.
Akkor tehát: örömteli Fények Ünnepét,
Chág urim száméách – חג אורים שמח