Sávuot – שבועות – az előző ünnep, Peszách kiteljesedése. Jelentése: Hetek, pontosabban
„hét hét”. Egyike a három zarándok-ünnepnek (a másik kettő Peszách és
Szukot).
Izraelben ez egynapos: Sziván hó 6. napjára esik. Az idén május 19, szombat estétől május 20, vasárnap estéig ünnepeljük. Az ország határain kívül, „chuc láárecben” kétnapos.
"Számláljátok a napokat az ünnepre (Peszáchra) következő naptól, tehát
attól a naptól, amelyen elhozzátok a felmutatásra szánt kévét, hét teljes
hetet. A hetedik hét utáni napig ötven napot számláljatok és ekkor mutassatok
be új lisztáldozatot az Örökkévalónak". (Mózes
harmadik könyve, 23, fejezet, 15. és 16. vers)
Peszách másnapján egy mérő (héberül: ómer) árpakévét mutattak be a
Szentélyben. Hét hét múlva az ennyivel későbben érő búzát mutatták be ugyanott.
Innen a hét hétig, azaz 49 napig, Peszách második napjától Sávuotig tartó
Ómer-számlálás kötelezettsége, héberül szfirát háómer – ספירת
העומר.
Istennek kettős célja volt az általa választott nép kiszabadításával az
egyiptomi szolgaságból. Az egyik a Tóra, vagy Törvény, vagy inkább mutatás (ezt
jelenti a Tóra – תורה –
szó) átadása. A másik Izrael földjének az örökbeadása, amelyet a Teremtő már
korábban odaígért Ábrahám, Izsák és Jákob ivadékainak.
A Tóraadás hét héttel követte az egyiptomi kivonulást.
Erec-Jiszráélbe azonban csak negyven év múltán érkeztek meg őseink,
miután az Egyiptomból kiszabadított, de még rabszolga-lelkületű nemzedék már
kipusztult.
A Tóra átadása tehát megtörtént, de átvétele máig sem teljes. Szelleme,
erkölcsisége nem terjedt el igazán. Mint ahogyan Izrael földjének a
birtokbavétele is csak időről időre és csak részben valósult meg azóta. A
megígért határokat Egyiptom patakja (a mai Vádi El Aris a Szináj félsziget
északkeleti részén) és a „nagy folyam, az Eufrátesz” között csak egy rövid
időszakra, Salamon király uralkodása alatt uralta Izrael.
A kettő – Izrael földjének biztonságos birtoklása és a magasrendű erkölcsök
követése – a zsidó sors időtlen öntörvénye szerint egymást feltételezik. Egyik
nélkül a másik sem lehet.
✲
Sávuot ünnepének több nevet adott a hagyomány.
Mózes harmadik könyve, a 23. fejezet 21. versében Áceret-nek, a Gyülekezés
ünnepének is nevezi: „És hirdessétek ugyanezen a napon: szent gyülekezés legyen
nektek, ne végezzetek semmilyen nehéz munkát. Örök rendelkezés legyen ez minden
lakhelyeteken, minden nemzedéketekre.”
Mózes második könyve 34. fejezetének a 22. verse Sávuotot a mezőgazdaság
jeles fordulóival kapcsolja egybe: „És a Hetek ünnepét tartsd meg a búza
zsengéjének az aratásakor (héberül: bikuréj kcir chitim) és a betakarítás
ünnepét (chág háászif)…”
Ezért a Bikurim, a Kácir és az Ászif nevekkel is illetik ezt az ünnepet.
Az ország újranépesülése óta a kibucok, mosávok szívderítő eseménye
ilyenkor az új terméssel felvonuló gyerekek.
✲
Hagyomány ezen az ünnepnapon tejes ételeket fogyasztani. Hogy miért? Az
egyik magyarázat szerint a Tóraadás előtt Izrael nem ismerte a kóser
(„alkalmas”, „megfelelő”) vágás, valamint a tejes és húsos ételek
elválasztásának a törvényét, így csak tejes ételeket fogyaszthatott.
Egy másik magyarázat szerint tejes ünnepi menü a tejjel-mézzel folyó
Erec-Jiszráél jelképe. Ismét más vélekedés szerint a Sávuotkor adott Tóra
olyan a népként akkor megszületett Izraelnek, mint anyja teje az újszülöttnek.
A zsinagógákat a zsengék Szentélybeli bemutatása emlékére szokás zöld
leveles ágakkal díszíteni.
A zarándokünnepek imáin kívül Rut könyvét (Mögilát Rut) is felolvassák a
zsinagógákban. Ennek az a hagyomány az alapja, hogy ezen a napon, Sávuotkor
született Dávid király, aki Rut dédunokája volt.
Hagyományőrző közösségekben a felnőtt férfiak Sávuot éjjelét ébren,
Tóra-tanulással töltik. Mondják, hogy ezen az éjjelen megnyílnak az Ég kapui és
az ilyenkor mondott kívánságok teljesülnek. ◙
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése