Nem tudható még, hogy az arab világot megmozgató forrongást követő nyugtalan korszak mikor és hogyan ér véget. Izrael számára egyre bizonyosabb: a barátságtalan, sőt, itt-ott ellenséges, de stabil rendszerek leváltása egy meghatározhatatlan káoszt eredményezett, ami Izraelnek jóval több és nagyobb biztonsági problémát okoz, mint eddig. Izraelből dél felé tekintve a kairói Tahrir-téri forradalommal és a Mubarak-rendszer leváltásával eddig csak a Gázai-övezetet uraló Hamasz és az Iszlám Dzsihád nyert.
A Muzulmán Testvériség, a Hamasz anyaszervezete többé nem megtűrt, fél-legális szervezet, hanem fontos és elismert játékos az egyiptomi politikai arénában. Befolyásuknak tulajdonítható egyebek között a két iráni hadihajó átengedése a Szuezi csatornán tavasszal, és a Gázai-övezet határának az egyiptomi oldalán amerikai segédlettel megkezdett, mélyen a föld alá nyúló fémakadály építésének a teljes leállítása, amely a fegyvercsempészetet akadályozta volna meg a Gázai övezetbe.
A február óta négy ízben felrobbantott gázvezeték, amely a Szuezi csatorna övezetéből szállít földgázt Izraelbe és Jordániába.
A robbantásokat mindannyiszor beduinok hajtották végre a Sínai félszigeten. A Szuezi csatorna és Izrael déli határa között elterülő, a zsidó államénál háromszor nagyobb félsziget szinte lakhatatlan, mégis vagy 300,000 beduin él rajta, nem kis részük csempészetből. A beduinok – és ezt Izrael nagyon jól tudja abból az időből, amikor a félsziget 1967 és 1982 között hozzá tartozott – annak „dolgoznak”, aki többet fizet. És, ha a központi hatalom Kairóból nem fizet, sőt, a félszigeten az Izraellel kötött békeszerződés értelmében katonailag alig van jelen – fizetnek az iráni ügynökök. Busásan.
Ami nem jelenti azt, hogy az izraeli katonai elhárításnak ne lennének naprakész információi a félsziget útjain mozgó „áruról”. Az utóbbi fél évben a Hamasz ügynökeinek már álcázni sem kell a Csatorna-övezet felől Gáza felé tartó rakétákat, aknagránátokat és egyéb katonai felszereléseket. Ebben a néhány zavaros hónapban a Hamasz és fegyvertársai megduplázták rakéta-arzenáljukat. Megbízható katonai források 10,000 (tízezer!) rakétáról tudnak a mindössze 360 km² területű Gázai-övezetben. (Összehasonlításul: Budapest területe 525 km².)
Tízezer rakétával igen komoly háborút lehet vívni. Körülbelül ennyivel rendelkezett a Libanonba befészkelődött siita Hezbollah-szervezet 2006 nyarán, a „második libanoni háború kezdetén. A mennyiségen túl a minőség is veszélyt jelent. A tízezerből néhány ezer középtávú „Grad” tipusú, de van néhány hosszútávú, Irán által gyártott és odaszállított „Fádzser” (Fajr) tipusú rakéta, amellyel 65 kilométeres távolságú cél is elérhető, vagyis a Gázai-övezet északi részéből olyan sűrű beépítésű, százezres nagyságrendű városok, mint Rehovot, Holon, Bat Jam, vagy akár Tel Aviv déli negyedei is. (Askelon és Asdod a rövidtávú, Beér Seva a közepes távú rakétákkal is támadható.) Nagyobb háború esetén a polgári célpontokon kívül lőtávolukba kerülhetnek a Légierő támaszpontjai is. Csak megbecsülni lehet a vállról indítható rakéták számát, amellyel a körzetben operáló harci repülőgépeket és helikoptereket is eltalálhatják.
Izrael az ellenrakéta-rendszerek fejlesztésén kívül – amerikai segítséggel – lézeres és rádió-elektronikai zavarórendszer megépítésével is foglalkozik, amelyek a kilőtt rakéták pályáját módosítják.
Helyesen tette Izrael, hogy 2005. augusztusában egyoldalúan kivonult a Gázai-övezetből?
Hozott-e valódi békét az 1979. márciusában amerikai közvetítéssel létrehozott békeegyezmény, majd a teljes Sínai félsziget átadása Egyiptomnak?
Erre a két nehéz kérdésre ma egyre kevesebben válaszolnak igennel. ◙
/ynet alapján/
