Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2020. június 26., péntek

Nőnek a számok, fő a kormány feje • Kinek higgyünk?




Pénteken reggel aggasztó jelentést közöltek az izraeli hírközlő szervek: a csütörtöki napon április óta rekordszámú, 668 személynél diagnosztizáltak koronavírus-fertőzést. A járvány kezdete óta elhalálozottak száma is emelkedett, 313 főre.

Becsületesen hozzátették: a kérdéses napon kevesebb, mint 17 ezer vizsgálattal jutottak ehhez az adathoz. Vagyis, ha a 9 milliós lakosság körében a már régóta ígért napi 30 ezer tesztet végezték volna el, egyszerű algebrai számítással megbecsülhetjük, hogy közel kétszer ennyi "korona-pozitív" pácienst találhattak volna.

Ebből következik, legalábbis e blog szerkesztője szerint: egészségügyi és egyéb hatóságainknak fogalmuk sincs, hogy hány fertőzött-fertőző állampolgár járkál az utcán, jelenik meg a munkahelyén, jár dolga után a hivatalokban, netán szürcsöli a kávét a kávézókban.

A homlokunkhoz szorított lázmérő kevesebbet ér, mint a tavaszi lepkesóhaj: egy hőemelkedésnek ezer és egy oka lehet, és a vírusfertőzés csak az egyik, nem is a legvalószínűbb. Ellenben a valódi fertőzöttek tíz- vagy százezreinek talán semmi láza nincs.

És ezt mindenki tudja: miniszterek, orvosok és átlagpolgárok.

Izraelben is megismerkedtünk a "szentháromsággal" (keresztény hívő olvasóim elnézését kérem a hasonlatért): 1. Gyakori kézmosás és fertőtlenítés, 2. Legalább kétméteres távolságtartás, 3. Arcmaszk-viselés. 

Az első kettővel nekem semmi problémám. A kézmosás mellett a gyakori arcmosást is javasolnám. De a maszk... Nyomatják a lapokban, a rádióban, a TV-ben két hirdetés között, utcai hirdetőtáblákon.

Tel Avivban egy kisebbségen látni. A többiek az állukon, jobb (?) esetben a szájon, az orr szabadon hagyásával viselik.

A friss hírek az 500 sékeles büntetésekről szólnak.

Kérdés, mekkora büntetés a jó népet arra kényszeríteni, hogy a kilélegzett levegőt szívja be ismét és ismét, magát bőven ellátva széndioxiddal és a tüdőben, a garatban megbúvó ki tudja, milyen kórokózókkal, miközben az oxigén fokozatosan csökken a vérben, az agyban.

Ki az, aki elvárja 10-12 éves gyerekektől, hogy az iskolákban reggel 8-tól délutánig egyfolytában – a szüneteket is beleértve – orrot-szájat eltakató maszkban üljenek? És a tanároktól is, természetesen. Hogyan összpontosítják a figyelmüket?

És a bolti eladók, akiknek ugyancsak szigorúan ellenőrzött maszkviseléssel kell figyelniük a vevőkre, az áru mennyiségére, a pénztárgépre... 

Minden szakértő szerint a COVID-19 vírus még egy-másfél évig itt marad. Meddig fogják tűrni a közismerten öntörvényű izraeliek a talán indokolt, de a kényelmetlen, kellemetlen és ráadásul roppant egészségtelen arcmaszk-viselési kényszerítést, és a pénzbüntetéseket?

Nem lenne elégséges a gyakori kéz- és arcmosás, a megfelelő távolságtartás, és – talán ez lenne a leghatékonyabb védekezés! – naponta 500 miligramm C-vitamin tabletta és üvegcsében kapható, 6-8 csepp folyékony D-vitamin szedése?

Akkor talán nem lenne szükség a kormány húzd meg - ereszd meg taktikájára (stratégiáról szó sincs), ami már eddig is milliárdos károkat okozott az államgazdaságnak, és a kétségbeesésbe kergette a lakosság nagyrészét. ◙

2020. június 17., szerda

Mától rendőrök tartatják be a maszkviselést • A Kneszet megszavazta a korona-vésztörvény meghosszabbítását


Szerda (június 17) reggeltől a rendőrség felhatalmazást kapott a maszkviselés, a kétméteres távolságtartás és a vírusfertőzöttek elkülönítésének a betartatására, miután a Kneszet második és harmadik olvasatban, ellenszavazat nélkül megszavazta a koronavírus leküzdésére korábban hozott vészhelyzeti előírások [tákánot lesáát chérum, תקנות לשעת חירום] meghosszabbítását újabb 45 napra. 

A trend tovább növekszik: kedden 287 koronavírus-fertőzöttet diagnosztizáltak. 


Péntek reggeli jelentés:

Koronavírus-fertőzöttek
Izraelben a kezdetektől:                       20,217

Csütörtökön diagnosztizált fertőzöttek:    323

Jelenleg betegek:                                   4,354

Súlyos állapotban van:                                38

Meggyógyultak összesen:                    15,563

Belehaltak:                                                304

2020. június 12., péntek

Bibi bíbelődik • Polgárőrők kontra járókelők? • Növekszik a vírusfertőzöttek száma: jó a számítás?



Netanjáhu csütörtök este komor arccal és szabálytalan, orrakünn arcmaszk mögött megjelent a televízió kamerái előtt. Súlyos aggodalmát fejezte ki az új fertőzöttek számának az emelkedése miatt, és, mint mondta, a tendencia folytatódása esetén a kormány visszavonja a néhány hete életbe léptetett enyhítéseket.

A jelenséget a lakosság egy részének a fegyelmezetlenségében látja, ezért kilátásba helyezte a maszkviselés és a kétméteres távolságtartás hatósági ellenőrzését, sőt, a maszkot nem viselő személyek eddiginél súlyosabb pénzbeli megbírságolását (knász).

A járókelő polgárok alkalmi vegzálásának a feladatát a városi ellenőrökre bízná (pákáchim ironiim, kb. a polgárőrségnek felel meg), akik a közeljövőben speciális kiképzésben fognak részesülni. A “pákáchim” ilyetén felhatalmazásához persze egy demokráciában megfelelő törvényhozásra van szükség.
A bejelentés előtti napon a statisztika 214 új megbetegedést jelzett.
De, mint gondolkodó, kritikus elmék, vegyük szemügyre alaposabban ezt az adatot, és közzétételének a módját.

A hírek szerint a 9 milliós lakosság körében elvégzett koronavírus-tesztek száma állítólag nemsokára (?) eléri a napi 30 ezret. A napokban  talán, ha 10 ezer tesztelés történt, korábban csak néhány ezer. Ebből pedig arra (is) következtethetünk, hogy a tegnap-tegnapelőtt felfedezett, addig tünetmentes korona-pozitív személyek nem most kapták el a fertőzést, hanem akkor, amikor a kimutatott fertőzöttek száma még minimális volt!

Vagyis: ahogyan növekszik a napi tesztelések száma – ami hasznos és szükséges, százezer még jobb lenne! – annyival fog növekedni az “új” fertőzöttek száma, akik talán már hetekkel, esetleg hónapokkal korábban is fertőzöttek voltak, csak akkor még nem számítottak bele az akkor még kedvező(nek látszó) statisztikába!

Adja a Jóisten az új csapás mielőbbi elvonulását, és a társadalom egészségéért és békéjéért felelős vezetők józan ítélőképességét.

2020. június 10., szerda

Vasútra várva • Meddig tart még a maszkabál?




Hetente más dátumot helyeztek kilátásba azok, akik döntenek rólunk, helyettünk. Június 1 volt az egyik, egy héttel későbbre újra ígérték, majd órákkal a milliók által várt nap előtt bejelentették: most sem indul útjára az izraeli vasút.

Indok: százezrek rohannák meg a pályaudvarokat, zsúfoltak lennének a szerelvények, ami az ismét súlyosbodó szakaszába lépett vírusjárvány miatt veszélyt jelentene a közönségre.

Az Egészségügyi Minisztérium, és tanácsára a miniszterelnök  mindent megtesz, hogy lassítsa, vagy éppen leállítsa a normalizációt, ami a súlyos károkat szenvedett államgazdaságnak nagyon fontos lenne.

Nem kevésbé a lakosságnak: a pszichés kényszer, a nagyon, de nagyon kellemetlen és kényelmetlen arcmaszk viselése lassan, de biztosan aláássa az állampolgári fegyelmet és engedelmességet.

Ami pedig a vasút újraindítását illeti, a kormány rendelkezése sok szakértő szerint kifejezetten kontraproduktív, vagyis a kívánttal ellenkező hatást ér el. 

Az utazni vágyó százezrek a vasúti pályaudvarok helyett a buszállomásokra tódulnak, amelyekből jóval több van, mint vasúti pályaudvarokból, és az utasok is sokkal kevésbé ellenőrizhetők egészségügyi szempontból.

Mások beszállnak kocsijukba, és az eddig is nehezen tűrhető országúti dugókat hosszabbítják meg.

E sorok írójának a tapasztalata: Rehovot városából Tel Avivba, a Szavidor vasúti pályaudvar közelében lévő buszállomásig (30 km) egy és negyed – másfél óráig tart az utazás. Vasúton ugyanez a táv 25 perc.

A vasúti közlekedésért felelősök legújabb ötlete (vagy kibúvója?): akkor indulhat újra a vasúti közlekedés, amikor majd kidolgoznak egy olyan számítógépes applikációt, amellyel az utazni vágyók otthoni laptop-gépükön, vagy mobiltelefonjaikon előre megváltják jegyeiket, és az Izraeli Vasutak számítógépes központja kiszámítja, hogy egy-egy szakaszra hány utas engedhető fel a járvány-megelőzési követelményeknek megfelelve, és csak korlátozott számú jegy-előjegyzést ad ki. A "többletet" – be sem engednék az állomásra.

Nem beszélve azokról, akik ezeket az eszközöket egyedül nem is tudják kezelni, netán nem is rendelkeznek ilyenekkel. Ők másodrendű állampolgárok lesznek?

És, ha újraindul a turizmus? Ők is a kitiltottak listáján lesznek? 

Ez lényegében a vasúti közlekedés végét jelentené: a vírus még hónapokig, esetleg évekig jelen lesz nálunk is.

Mi hát a megoldás? 

Józan paraszti, avagy polgári ésszel – vasúti járatok sűrítése, régi szerelvények beállítása a meglévők mellé: ezzel lehetne csökkenteni a zsúfoltságot. Több járat – kevesebb várakozó egy adott helyen.

A diktatúra járvány-időkben sem járható út, főként nem egy valóban haladó, demokratikus társadalomba, mint amilyen a mienk.

Mi a valóságos haszna az arcvédő maszknak?

Túl azon, hogy a lakosság fegyelmezettebb hányadát valósággal fojtogatja, egyre kevesebben engedelmeskednek a viselést előíró rendeletnek. Tel Avivban járva csak kisebbségen látható. aki pedig mégis viseli, annak az orra "kilóg" a maszk alól (hiába, lélegezni csak kell!) – de a teljesen betakart arc és a maszk közül is elég kilélegzett levegő és nyálka-csepp jut ki a szabadba az orr, a fülek és az állkapcsok melletti réseken.

Az arc-maszk viselésnek nincs sok foganatja.

A másik két előírás – a távolságtartás és a gyakori kéz (és arc!-) mosás – szigorú betartása talán elegendő védelem lenne.

A vasút mielőbbi újraindítása pedig határozott követelése a lakosságnak. Amúgy hány országban állították le a teljes vasúti közlekedést? 

Olvasóim, várom válaszotokat, hozzászólásotokat! ◙

2020. június 5., péntek

Hatnapos háború. 1967 június: kezdete – 2020 július: befejezése?



Akarata ellenére a történelem tengelyébe állított nép vagyunk mi, zsidók. És ennek a történelemnek egyik sorsfordító drámája kezdődött el június 5-én, 53 éve.


Emlékeik ma, 2020-ban csak azoknak lehetnek, akik legalább 60 évesek. E sorok írója ezen a napon kezdte Budapesten az írásbeli érettségit, tehát jóval túl van fenti korhatáron.


Mint az Izraeli Rádió magyar adásának hallgatója, meglehetősen tisztán láttam a Közel-Kelet sakktáblájának a figuráit: a zsidó állam mindennapos eseményeit, akkor 19 éves újkori történetét, politikusait, a vallottan és kimondottan fizikai kiirtására törő közeli és távolabbi szomszédjait. No, meg a nagy SzU: a Szovjetunió, a szó szoros értelmében vett halálos ellenségeink pártfogója, felfegyverzője.


„Ameddig elszívok egy cigarettát, Tel Aviv romokban fog heverni” – nyilatkozta állítólag Gamal Abdel Nasszer ezredes, Egyiptom néhai nagyhatalmú és nagyszájú diktátora.


De nem csak Egyiptom délről, hanem Szíria északról, Jordánia és szomszédja, Irak keletről is halálos csapásokat intéztek volna Izrael területe ellen, ha… ha az Izraeli Légierő egy mesterien megtervezett előzetes csapásban meg nem semmisíti a teljes egyiptomi légierőt, míg a pilóták reggelijüket fogyasztották.


Ezt követte a szárazföldi előretörés: délen a Szináj-félszigeten, egészen a Szuezi csatornáig, északon a Golán fennsíkig és Hermon hegység déli lejtőiig, és, ami történelmet csinált: keleten Jeruzsálem Óvárosából, Hebronból, Söchemből kiszorítottuk a Jordán Légió (szemben az egyiptomiakkal és szíriaiakkal) bátran küzdő katonáit.


Kíváncsian hallgattuk a Kossuth rádió híreit is, amely meghonosította az „izraeli agresszió” mantráját. A „TASSZ jelenti” mondatkezdés Pesten vicc-kategória volt. Ifjabb olvasóimnak: ez volt a hivatalos szovjet hírügynökség.


Új, addig ismeretlen szituáció jött létre 1967 nyarán. Keleten, a Jordán folyó nyugati partján és délen, a Gázai-övezetben a zsidó állam milliós arab lakosság felett volt kénytelen átvenni a közigazgatást. Utóbbit 2005-ben feladta. A végrehajtott kiürítés által Gázában hatalomra került Izrael egyik legelszántabb ellensége, a Hámász, és azóta egymást érik a rakétatámadások izraeli terület ellen, amit a Cáhál, az Izraeli Hadsereg eddig négy nagyobb akcióban torolt meg.


A Jordán folyó nyugati partja azonban mind a mai napig izraeli fennhatóság alatt áll, ahol az 1967-ben mintegy 2 milliós arab lakosság mellé (és nem helyébe) zsidók települtek vissza a történelmi zsidó városokba, elsősorban az Óvárosba és a fővárosba és köré épített új negyedekbe, 


Hebron mellett, Kirját Árbá városába is tízezrek települtek, az 1929-es arab vérengzés során kiirtott és elüldözött zsidó lakosok utódaiként .


Benépesült a Jeruzsálemtől délre megépült Gus Ecion település-tömb is.


Fentiektől északra, az 1949-es fegyverszüneti határvonaltól keletre is megtelepedtek izraeli polgárok, általában a volt határ néhány kilométernyi közelségébe. Kivételt Áriél városa képez, amely 20 ezer lakosával, iparövezeteivel, egyetemével Somron körzetének nagyjából a közepén helyezkedik el, 17 kilométerrel az 1949-es fegyverszüneti (az 1967 előtti) határtól keletre, és a Jordán folyótól (így Jordániától) 34 kilométerrel nyugatra. (Fenti térképen a kékkel jelölt területsávtól nyugatra).


A Jordán folyó nyugati partján (az angol nyelvű sajtóban West Bank, a magyar sajtóban Ciszjordánia) ma körülbelül félmillió zsidó lakos él, többségük Jeruzsálem vonzáskörzetében. A ma palesztinnak nevezett arab népesség lélekszáma már megközelíti a 3 milliót. Izrael a „Területek” északi részét Somron, a délit Jehudá néven nevezi. (Európai nyelveken Szamária éa Júdea.)


Izrael Állam 1980-ban a Jeruzsálem körzetében épült új negyedeket annektálta, vagyis kiterjesztette rájuk az izraeli törvénykezést és az egészet fővárosává nyilvánította. Az ENSZ, az Európai Unió és több nemzetközi szervezet, és tucatnyi állam ezt elítélte. A „Területek” teljes annektálása az itt élő palesztin milliók állampolgársági hovatartozásának a problémája miatt aligha kivihető.


A PFSZ (Palesztinai Felszabadítási Szervezet) 1988-ban kinyilvánította „Palesztina” állami függetlenségét, amelyet jelenleg több, mint 100 állam ismer el, köztük Magyarország.


Izrael több kormánya is próbálkozott béketárgyalásokkal, többnyire amerikai kezdeményezéssel és közvetítéssel, Oslo, Taba, Camp David 1993 és 2000 között – a megállapodásokat autóbusz-robbantások, bombamerényletek követték.

Izrael jobb híján kerítésekkel igyekezett különválasztani a kétféle lakosságot, aminek kétféle következménye lett. 


Egyfelől a világsajtó nem csak muzulmán részének „jóvoltából” Izrael a fúj, de csúf rasszista, apartheidet létrehozó, emberi jogokat sértő állam imázsához jutott, másfelől – nagyfokú biztonsághoz. A beton- máshol acélsodrony-kerítések nehezen átjárhatóvá tették az izraeli-palesztin határmezsgyét, jórészt meg is szűntek a tucatnyi halálos és százszámra maradandó rokkant áldozatot követelő terror-akciók.


Ebbe a poshadt állóvízbe csapott bele január végén Trump elnök kormányának „az évszázad egyezsége” (The Deal of the Century) néven nevezett útiterve.


Az Egyesült Államok kormánya olyan egyezséget próbál közvetíteni, amelynek értelmében Izrael bekebelezheti a Nyugati Part nagyobb település-tömbjeit – a javasolt határvonal még nem ismeretes –, továbbá annak legkeletebbi, a Jordán folyóval és a Holt-tenger északi partvidékével párhuzamos, 20-25 kilométeres, gyéren lakott sávját (Jerikó városa és környéke elszigetelten továbbra is palesztin terület maradna), másrészt létrejöhet a független, nemzetközileg elismert palesztin állam, amely tekintélyes segítségre számíthat Amerika részéről is.


Végleg izraeli fennhatóság alá kerülnének tehát az 1967 óta alapított izraeli települések, a független palesztin kormánynak pedig el kellene ismernie Izraelt, mint zsidó államot, és le kellene mondania az 1948-as palesztin menekültek, illetve azok sokadik leszármazottainak letelepítéséről a leendő palesztin állam területére (több millió emberről lenne szó).


Palesztin részről teljes és egyértelmű az elutasítás.


Izraeli részről Binjámin Netanjáhu miniszterelnök a márciusban megtartott választások előtt kilátásba helyezte, hogy fenti területek (lásd a cikket bevezető térkép kék színnel jelölt sávját) bekebelezését július hónap folyamán végrehajtja. A Likud-vezette koalícióhoz csatlakozott Beni Ganz tartalékos tábornok, a Cáhál, az Izraeli Hadsereg volt vezérkari főnöke ebben egyetért a miniszterelnökkel. 

Ezzel, legalábbis részben Izrael elérheti a Hatnapos Háború egyik legfontosabb célkitűzését: legyen bármi a palesztin területek jövőbeni sorsa vagy jogállása, nem lesz területi folytonossága Jordániával

Nem állhat elő olyan szituáció, mint amikor a Gázai-övezetnek területi folytonossága volt Egyiptommal, és évekig áramlott egyiptomi területről a fegyver, a robbanószer, az ehhez szükséges technikai felszerelés és terror-tanácsadók.


Márpedig, ha ilyen szituáció előállna, a hárommilliós palesztin entitás – állam, autonómia vagy bármi – egyetlen hatalmas terrorhálózattá válna, és kilátás lenne mindennapi rakétatámadásra a hárommilliós Nagy-Tel-Aviv, Netanja, Hedera városaira, és a "Területekhez" igen közel fekvő loddi Ben Gurion repülőtér se lenne többé biztonságban.


Aviv Kochávi, a jelenlegi vezérkari főnök bejelentette: a hadsereg felkészült az annexiót követő minden eshetőségre.


Jordánia királya, II. Abdallah úgy nyilatkozott, hogy egy ilyen izraeli lépés komolyan megrendítheti a két ország amúgy sem barátságos viszonyát. Az 1994 óta fennálló békeszerződés felmondásáról nem szólt: ez igen csak kontraproduktív lenne a katasztrofálisan túlnépesedett sivatagi királyságra nézve, amely fent említett békeszerződés záradékaként évente 50 millió köbméter vizet kap Izraeltől... ◙