Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2012. május 29., kedd

Adóemelések, költségvetési karcsúsítás heteken belül

A Kincstárnak sietős. A Pénzügyminisztérium 2013. január 1 helyett már az idei második félév kezdetekor, július 1-én életbe léptetné a nagyközönségre váró „csapásokat” (a talán túlzó héber kifejezéssel: „gzérot”). 

A „Jediot Ahronot” napilap értesülése szerint Juvál Steinitz pénzügyminiszter már kiadta az utasításokat a pénzügyminisztérium és az adóhatóság szakértőinek az új adónemek, illetve az állami kiadások lefaragásának az előkészítésére. Az ok: az állami költségvetés súlyos hiánya, amely állítólag már május hó végén 20 milliárd sékelt tesz ki, éspedig a kormány előre nem látható többletkiadásai miatt.

A lap értesülései szerint a legfontosabb várható intézkedések:
• Az általános forgalmi adó (máám) emelése 16%-ról 17%-ra
• A dohányárura kivetett jövedéki adójának és az alkoholfélék adójának az emelése
• Az infrastruktúra (országút- és vasúthálózat, erőművek, stb.) fejlesztésének az elhalasztása
• Kétmilliárd sékeles lefaragás valamennyi minisztérium költségvetéséből

Az intézkedéseket a kormánynak a Kneszet elé kell vinnie. A törvényjavaslatok elfogadásának a Netanjáhu-Mofáz kormány 94 százalékos többsége révén aligha lesz akadálya.

Mint a fentiekből látható, a kormány nem csak a nagyközönségtől tervezi „bevasalni” a hiányt, hanem az állami kiadásokat is megregulázza. Ám az általános karcsúsítás minden bizonnyal hatással lesz a Bituách Leumi járadékokra, az egészségügyre és a közoktatásra is.

A „máám” emelésének a híre kisebb vásárlási lázat idézhet elő a lakás- és járműpiacon, ahol az egy százalékos adónövekedés is komoly összeggel növeli a vételárat.

A dohányáru és az alkohol árának az emelése napokon belül várható, hogy az állam elkerülje az áruhalmozást. Ezt az intézkedést a kormány utólag is elfogadtathatja a Kneszet pénzügyi bizottságával.

A július 1-től megtett takarékossági és adóemelési intézkedések tervek szerint összesen 5 milliárd sékel bevételt jelentenének, azaz ennyivel mérséklik a 20 milliárdos hiányt.

A 2013-as évi költségvetésben a kormány kénytelen lesz folytatni a megszorításokkal és adóemelésekkel súlyosbított politikát. A – jó esetben – fennmaradó 15 milliárd sékeles hiányt is el kell tüntetnie, és az újonnan felmerülő, előre nem látható költségeket is fedeznie kell. Mindezt pedig egy olyan évben, amelynek a végén választások lesznek!

A 3 százalékos költségvetési hiányt azonban Izrael sem lépheti át, mivel az az ország hitel-minősítésének a leminősítésével jár. Ez pedig a pénzpiacon drága hitelek felvételére kényszerítené az államgazdaságot. ◙

FORRÁS: Jediot Ahronot

2012. május 28., hétfő

Kiberháború ezerrel: “Stuxnet” után „Flame” ég az iráni komputerekben

Új komputeres kémprogram támad Iránban. A „Flame” (magyarul „láng”) elnevezésű vírus évek óta lappang több ezer fontos közel-keleti számítógépes rendszerben, de – íróik szándéka szerint – csak mostanában „lobbant lángra”.

A vírusprogram adatokat lop a megtámadott gépekből. Feltételezések szerint ugyanazok írták és terjesztették az internet segítségével, akik az iráni nukleáris kutatóintézetek gépeiben 2010-ben súlyos károkat okozó „Stuxnet”  nevű vírust is. Amelynek írásával és terjesztésével, mi sem természetesebb, Izraelt vádolják, holott az orosz Kaspersky laboratórium szerint – ez az egyik legjelentősebb vírus-elemző társaság – magában Izraelben is észlelték az új kártevőt, továbbá a Palesztin Autonómia, Szíria és Szudán komputereiben is.

A „Flame” az említett szakértői gárda szerint másolni és továbbítani tudja a megtámadott gépek monitorain (képernyőin) megjelenő adatokat, képes bekapcsolni a gépek mikrofonjait és felvenni az elhangzó beszélgetéseket, ezen kívül meg tudja változtatni a gépek felelős programozói által beállított paramétereket. ◙

FORRÁS: ynet hírportál

Tíz a török igazság

Ennyi egymás után letöltendő életfogytiglani börtönbüntetést javasol a vádirat, amelyet egy isztambuli török  bíróság nyújtott be Gabi Askenázi tartalékos vezérezredes, a Cáhál, az Izraeli Hadsereg volt vezérkari főnöke ellen. Vele együtt más főtisztek is a vádlottak padjára kerülhetnek – persze, távollétükben.

A kemény ítéleteket a 2010. május 31-én, az izraeli partok előtt feltartóztatott flottilla, köztük a Mavi Marmara hajó elleni izraeli fellépés megtorlásaként hozná a török bíróság, az akkor az Izraeli Hadsereg élén állt tisztek ellen.

Az emlékezetes napon az izraeli partok közelében az Izraeli Hadsereg kommandó-egysége feltartóztatta a Gázai-övezet blokádját feltörni szándékozó hajórajt. A Mavi Marmara fedélzetére leereszkedő kommandós katonákat késekkel, dorongokkal fogadó utasok közül többeket súlyosan megsebesítettek az életükért küzdő katonák. A kifejezetten provokációs célzattal útnak indult Mavi Marmara kilenc utasa életét vesztette.

A vádirat indoka az azt közlő Anadolu török hírügynökség szerint a „szörnyűséges gyilkosságra és kínzásra történt felbujtás” – az Izraeli Hadsereg akkori vezetői részéről.

A tárgyalás időpontját nem közölték.

Amennyiben erre mégis sor kerülne, a bűnper akár évekig is elhúzódhatna. Izrael természetesen nem, hogy nem adja ki tisztjeit, de az egész hercehurcát szimbolikus ellenséges aktusként értékeli. Izrael hivatalosan nem is kommentálta a hírt.

Törökország a két ország normalizálását izraeli bocsánatkéréstől tette függővé. Izrael 
sajnálatát fejezte ki, de ez a török kormánynak nem volt elég.

A nagy izraeli napilapokban továbbra is megjelennek a hirdetések: „Törökország, mint mindig, várja az üdülő turistákat”.

Remélhetőleg Gabi Askenázit nem csábítja el az antaliai üdülők kényelme. Azt pedig még inkább reméljük, hogy Törökország kormánya és bírósága soha sem lesz kénytelen visszaemlékezni az 1999-es évi szörnyűséges földrengésre, amikor Izrael volt az az ország, amely elsőként és a leghatékonyabb eszközökkel sietett a török bajbajutottak segítségére…◙


FORRÁS: Mááriv

2012. május 27., vasárnap

Drónok Gáza fölött

Palesztin források a vasárnap esti órákban drónok (pilóta nélküli robotrepülők) „élénk forgalmáról” számolnak be Gáza egén.

A források hozzáteszik, hogy az izraeli hadsereg „repülő kémeiről” van szó – ugyanis az egyiptomi hadsereg is rendelkezik ilyen eszközökkel.

A drónokat az izraeli légierő általában a Gázai övezetből kiinduló rakéta-indítások és egyéb terrorakciók felderítésére és megelőzésére alkalmazza. Hétfő reggelig különleges esemény nem történt. ◙

2012. május 26., szombat

SÁVUOT, A HETEK ÜNNEPE

Sávuot az előző ünnep, Pészách kiteljesedése. Jelentése: Hetek, pontosabban “hét hét”.

"Számláljátok a napokat az ünnepre (Pészáchra) következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elhozzátok a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet. A hetedik hét utáni napig ötven napot számláljatok és ekkor mutassatok be új lisztáldozatot az Örökkévalónak." (Mózes harmadik könyve, 23, fejezet, 15. és 16. vers)

Pészách másnapján egy mérő (héberül: ómer) árpakévét mutattak be a Szentélyben. Hét hét múlva az ennyivel későbben érő búzát mutatták be ugyanott. Innen a hét hétig, Pészách második napjától Sávuotig, 49 napig tartó Ómer-számlálás kötelezettsége.

Sávuot egyike a három zarándok-ünnepnek (a másik kettő Pészách és Szukot). Izraelben ez egynapos és Sziván hó 6. napjára esik. Izraelföld határain kívül, „Chuc láárecben” az ünnep kétnapos.

Istennek mintegy 3300 évvel ezelőtt kettős célja (akarat-átvitelének az eszköze?) volt az általa választott nép kiszabadításával az egyiptomi szolgaságból. Az egyik cél a Tóra, azaz a Törvény átadása e népnek. (A szó szoros jelentése „mutatás”, azaz „útmutatás”.) A másik cél Izrael földjének az örökbeadása, amelyet a Teremtő már korábban odaígért Ábrahám, Izsák és Jákob ivadékainak.

A Tóraadás éppen hét héttel követte a Kivonulást. Erec-Jiszráélbe azonban csak negyven év múltán érkeztek meg őseink.

A Tóra átadása tehát megtörtént. Átvétele azóta sem teljes. A Törvény, annak isteni szelleme, erkölcsisége nem terjedt el igazán. Mint ahogyan Izrael földjének a birtokbavétele is csak időről időre és csak részben valósult meg azóta. A megígért határokat Egyiptom pataka (a mai Vádi El Aris a Szináj félsziget északkeleti részén) és a „nagy folyam, az Eufrátesz” között csak egy rövid időszakra, Salamon király uralkodása alatt uralta Izrael.

A kettő – az Ígéret földjének biztonságos birtoklása és a magasrendű erkölcsök követése – a zsidó sors időtlen öntörvénye szerint egymást feltételezik. Egyik nélkül a másik sincs.
Sávuot ünnepének több nevet adott a hagyomány.

Mózes harmadik könyve, a 23. fejezet 21. versében Áceret-nek, Gyülekezés ünnepének is nevezi: "És hirdessétek ugyanezen a napon: szent gyülekezés legyen nektek, ne végezzetek semmilyen nehéz munkát. Örök rendelkezés legyen ez minden lakhelyeteken, minden nemzedéketekre."

Mózes második könyve 34. fejezetének a 22. verse Sávuotot a mezőgazdaság jeles fordulóival kapcsolja egybe: „És a Hetek ünnepét tartsd meg a búza zsengéjének az aratásakor (héberül: bikuréj kcir chitim) és a betakarítás ünnepét (chág háászif)…”
Ezért a Bikurim, a Kácir és az Ászif nevekkel is illetik ezt az ünnepet.
Az ország újranépesülése óta a kibucok, mosávok szívderítő eseménye az új terméssel felvonuló gyerekek.
Hagyomány ezen az ünnepnapon tejes ételeket fogyasztani.
Hogy miért? Az egyik magyarázat szerint a Tóraadás előtt Izrael nem ismerte a kóser (azaz „alkalmas”, „megfelelő”) vágás, valamint a tejes és húsos ételek elválasztásának a törvényét, így csak tejes ételeket fogyaszthatott.
Egy másik magyarázat szerint tejes ünnepi menü a tejjel-mézzel folyó Erec-Jiszráél jelképe.
Ismét más vélekedés szerint a Sávuotkor adott Tóra olyan a népként akkor megszületett Izraelnek, mint anyja teje az újszülöttnek.

A zsinagógákat – a zsengék Szentélybeli bemutatása emlékére – szokás zöld leveles ágakkal díszíteni.

A zarándokünnepek imáin kívül Rut könyvét is felolvassák a zsinagógákban. Ennek az a hagyomány az alapja, hogy ezen a napon, Sávuotkor született Dávid király, aki Rut dédunokája volt.

Hagyományőrző közösségekben a felnőtt férfiak Sávuot éjjelét ébren, Tóra-tanulással töltik. Mondják, hogy ezen az éjjelen megnyílnak az Ég kapui és az ilyenkor mondott kívánságok teljesülnek. ◙ 

2012. május 25., péntek

Egyiptomi választások: eredmények eddig csak a Facebookon

Az egyiptomi Muzulmán Testvériség politikai szárnya, a „Szabadság és Jog Pártja” Facebook-oldalán található poszt szerint a leadott szavazatok felének megszámlálása után az iszlámista párt elnökjelöltje, Mohamed Morsi a leadott szavazatok 30,8%-át, míg legjelentősebb ellenfele, a régi rezsim embereként számon tartott Ahmed Shafik, a Mubarak-kormány utolsó miniszterelnöke 22,3%-át szerezte meg.

Miután egyik jelöltnek sincs esélye, hogy az első fordulóban elérje az elnökválasztáshoz szükséges 51 százalékot, a jelölteknek a második fordulóban, június 16-án és 17-én kell újból megmérkőzni.

A hivatalos végeredményre keddig kell várni.

Mohamed Morsi az Egyesült Államokban végzett mérnök, aki a mögötte álló Muzulmán Testvériség szélsőséges hírének ellentmondva kijelentette, hogy tiszteletben fogja tartani az országa és Izrael között aláírt békeegyezményt. Hitet tett a demokrácia és a nők jogainak a védelme mellett is. Mindez nem akadályozta meg abban, hogy Izrael vezető politikusait „vámpíroknak” és „gyilkosoknak” nevezze.

Ahmed Shafik – Huszni Mubarakhoz hasonlóan – az Egyiptomi Légierő tisztje volt.

Egyiptomban az 1952-ben, a Szabad Tisztek Bizottsága által végrehajtott katonai puccs óta a valóságos hatalom a hadsereg, pontosabban a tábornokok kezében van.

Sokan vonják kétségbe, hogy a Legfelső Katonai Tanács élén álló Mohamed Hussein Tantawi tábornok egyáltalán átadja-e a hatalmat egy olyan politikai formációnak, amelyet a hadsereg szélsőségesnek és Egyiptom jövője szempontjából kockázatosnak lát. ◙

Fekete-fehér – nemigen

Csütörtökön erőszakos tüntetésbe torkollott Dél-Tel Aviv szegénynegyedei lakosságának a tiltakozása a masszív és megállíthatatlannak tűnő fekete-afrikaiak beözönlésével.

A szudániak, eritreaiak autóbusz-számra érkeznek a déli, egyiptomi határról Tel Aviv legnyomorultabb negyedeibe, főként a „Tachana merkazit”, az autóbusz-állomás körüli lepusztult, ócska háztömbökbe.

Az „őslakók”, akik maguk is a zsidó lakosság legelesettebbjei közé tartoznak és életüket a zajos-koszos negyedekben élik, megelégelték a hívatlan jövevények honfoglalását. Dühük és kétségbeesésük ezres tüntetésben csúcsosodott ki a tömegszállásokon lakó, alkalmi munkákra vadászó, szükségüket gyakran az utcán végző, náluk is szerencsétlenebb emberek jelenléte ellen. A tüntetők nem csak transzparenseket hoztak, hanem köveket és téglákat is, és beverték néhány, a szudániak (csak így nevezik őket) által látogatott üzletek és bárok ablakát.

Az afrikaiak egy másik, megoldatlan emberi szükséglete is súlyos kérdéseket vet fel. A jövevények mind, vagy szinte mind – fiatal férfiak. Csak a legutóbbi napokban derült fény néhány barbár módon elkövetett nemi erőszakra, amelyet csoportosan, hordákban követtek el egyedülálló lányok, asszonyok ellen, akiket a központi autóbuszállomás környékén kényszerítettek félreeső helyre. Egyik esetről hírportálunk is beszámolt – a rendőrjárőr az „esemény” kellős közepén figyelt fel az idegenek csődületére és fedezte fel annak okát.

Az sem titok, hogy az itt munkát és megélhetést keresők országaiban – Szudán, Eritrea, Szomália – magas a HIV pozitív lakosság aránya.

A helyi lakosok látják, hogy a kormány mit sem tesz a jelenség megfékezésére, a rend helyreállítására. A rendőrség immár megsokszorozta a járőrözést, de ez csak az okozatot enyhíti, az okot nem szünteti meg.

Az afrikaiak nem csak Tel Aviv déli negyedeit öntik el: Eilat és Árád városok tereire, parkjaira is lassan ki lehet tenni a „Megtelt” táblát.

Hazazsuppolásuk szinte lehetetlen feladat, de Netanjáhu ígéretet tett rá. A dél-szudáni és az eritreai kormányzattal folynak a megbeszélések: Izrael szeretné elérni, hogy ezek a háború- és nyomor-sújtotta államok minél előbb fogadják vissza állampolgáraikat. Izrael már hónapokkal ezelőtt tekintélyes összegű segítséget ígért az illető országoknak a visszatérők társadalmi-szociális rehabilitációjára.

Netanjáhu ígéretet tett rá, hogy Izrael nem alkalmaz erőszakot a visszatelepítés során. Miután pedig a munkakereső afrikaiak Szudánon, Egyiptomon és a Sínai félszigeten át érkeznek Izraelbe, a további határsértés csak akkor fog megszűnni, ha jövőre elkészül az Izrael és Egyiptom közötti, mintegy 250 kilométer hosszú, Eilattól a Gázai-övezetig húzódó határkerítés-rendszer. 

Megfelelő eszköznek bizonyulhat az Izraelben törvénytelenül tartózkodó afrikaiakat foglalkoztató, illetve nekik munkát adó izraeliek kemény megbüntetése is.

Számukat 50 és 60 ezer közé becsülik. Sokan menekült-státuszért folyamodnak, amelyet Izrael bevándorlási hatóságai aligha adnak meg nekik, mivel egyértelműen munkakeresőkről van szó, nem politikai vagy vallási üldözöttekről.

Éli Jisáj belügyminiszter (SASZ) az elfogott afrikaiakat az izraeli településektől távoli, elkerített táborokba helyezné el, „valahol a Negev sivatagban”. Ezt a baloldal, de a kormányzó Likud több minisztere és képviselője is ellenzi: egyrészt tisztán humánus okokból, másrészt – történelmi emlékezettől hajtva. Alig két és fél nemzedékkel ezelőtt Izrael maradéka maga is táborokból szabadult… ◙

2012. május 24., csütörtök

Egyiptom népe elnököt választ

Sok-sok ezer éves történelme során a Nílus völgyében élő népek első ízben választanak maguk fölé vezetőt oly módon, hogy nem tudható előre, ki lesz a megválasztott. Eddig ugyanis – ha egyáltalán tartottak választásokat – az afféle komédia volt, amelynek végén a nép ügyeletes jótevője, az éppen uralmon lévő kegyelt közel száz százalékban “elnyerte” szerető népe támogatását.

Május 24-én már második napja járul az urnák elé a mintegy 53 millió választójoggal rendelkező polgár. A híradások szerint, az eddigi választásokkal szöges ellentétben, hatalmas a részvételi kedv. Sokan az éjjeli órákban helyet foglaltak a választási központok bejárata előtt, széket és elemózsiát hoztak magukkal, hogy biztosan sorra kerüljenek.

Megfigyelők szerint a 12 elnökjelölt közül egyik sem éri el az 51 százalékos többséget, ezért a következő hónapban második fordulót kell majd tartani.

A legnagyobb esélye a Muzulmán Testvériség, illetve az annál is szélsőségesebb iszlámista szalafista csoport jelöltjeinek van.

Hírportálunk nem bocsátkozik jóslásokba: az exit-pollok közzétételétől kezdve állandóan közöljük az eredményeket. 

Mondani sem kell, Izraelben árgus szemekkel, és nem kis aggodalommal figyelik a fejleményeket. Ha a nagy déli szomszéd új urai formálisan felmondanák a békeszerződést, vagy politikájukkal okoznának nyugtalanságot a déli határon, az beláthatatlan következményekkel járhatna. A Mubarak elnök megbuktatása óta eltelt egy és negyed év tapasztalatai nem bíztatóak.

Több jelölt máris kilátásba helyezte az Izraellel fennálló kapcsolatok megszakítását. Talán fékezik a jövő egyiptomi politikusai harciasságát az Amerikától kapott milliárdos segélyek, és az egyiptomi hadseregnek – természetesen a béke fenntartása ellenében – nyújtott ugyancsak tekintélyes modernizációs támogatás.


Remélhetőleg a múlt sanyarú tapasztalataira is tekintettel lesznek az új elnökök és hadügyminiszterek, ha visszaemlékeznek az egyiptomi hadsereg Izrael ellen eddig vívott háborúira. ◙

2012. május 22., kedd

Kilenctagú család szörnyű szerencsétlensége az éles kanyarban

Csaknem egy egész család életét kioltó közlekedési szerencsétlenség történt keddre, május 22-ére virradó éjjel. Az Átiász család a galileai Migdál háémek városból volt útban a Kineret tó partján fekvő Tibériás (Tverja) felé. 

Éjfél után, úticéljukhoz közeledve a Mitsubishi furgont vezető családfő rémülten vette észre, hogy a jármű fékje nem működik. Többszöri sikertelen fékpróba után 1 óra 13 perckor mobiltelefonján felhívta a rendőrség 100-as segélyszámát és beszámolt a történtekről. A vonal másik végén megpróbáltak tanácsot adni, de négy perc múlva a beszélgetés félbe szakadt. A kisbusz a lejtős hegyi országút egy éles kanyarához ért, és a szó szerint fékeveszett jármű előbb teljes sebességgel áttörte a két útirányt elválasztó betonkorlátot, majd az ellenkező sávon áthaladva az országút biztonsági acélkorlátját szakította át.

A kisbusz a műút melletti völgybe zuhant és lángra lobbant.

Zuhanás közben az egyik utas, egy 7 éves kislány kirepült a gépkocsi ablakán: ő az egyetlen, aki a 9 tagú családból életben maradt.

A rendőrség és a mentők perceken belül a helyszínre érkeztek, de a kiégett autóból már csak a halottakat tudták kiemelni. A kislányt közepes sérülésekkel kórházba szállították. 

Az Átiász szülők és hat gyermekük temetésén ezrek vettek részt a cfáti régi temetőben. ◙

Házasság – legalább 18 évesen

A Kneszet jogügyi bizottsága hétfőn, május 21-én első olvasatban elfogadott egy törvényjavaslatot, amely a házassági kor minimumát az eddigi 17 évesről 18 évesre emelné. Mindazonáltal, amennyiben a Kneszet a javaslatot törvényerőre emelné, hagyna kiskaput: a családi ügyekben döntő bíróságot indokolt esetben felhatalmazná rendkívüli engedély megadására.

Zehava Gálon, a baloldali Merec párt képviselőnője a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával kifejtette: az izraeli társadalom bizonyos csoportjaiban – főként az ultraortodox askenáz (európai eredetű) zsidók, a kaukázusi származású keleti zsidók és a muzulmán arabok körében – nem ismeretlen nagyon fiatal lányok házasságba kényszerítése.

Az ilyen házasságok egyrészt egy életre szerencsétlenné tehetik az ilyen kapcsolatot elszenvedő lányokat, másrészt, mivel a szülők határoztak, később azok gyakran válással végződnek. Ahol pedig a válás a csoport elveivel ellenkezik, a kényszerkapcsolat az asszony gyakori megalázásával, sőt, rendszeres verésével folytatódik. Mi sem természetesebb, hogy ilyen miliőben a gyerekek élete is pokollá válik.

A korai házasságoknak szinte törvényszerű velejárója a sokgyerekes családmodell, és a családfő igen sok esetben képtelennek bizonyul a nagy család eltartására. Ez a nemzetgazdaság szociális ellátó rendszerére ró egyre nehezebben elviselhető terhet.

Niszim Zeév, a keleti ortodox SASZ párt képviselője – nem meglepő módon – a törvénytervezetet “botrányosan vallásellenes élűnek” nevezte. ◙

2012. május 21., hétfő

Jom háácmáut – csakis csütörtökön

A törvényhozási miniszteri bizottság vasárnap, május 20-án egyhangúan elfogadta Sztasz Miszezsnyikov turisztikaügyi miniszter és Lia Sémtov képviselőnő törvényjavaslatát (mindketten a Jiszráél béjténu pártból), mely szerint a Függetlenségnapot (Jom Háácmáut) a jövő évtől kezdve ne az Ijjár hó 5-nek megfelelő napon (az állam kikiáltása 1948. május 14-én erre a napra esett a héber naptárban), hanem minden évben az ahhoz legközelebbi csütörtökön ünnepeljék.

A Függetlenségnapot megelőző hősi halottak emléknapja (Jom házikáron) minden évben szerdán lenne megtartva, ami megkönnyítené az előkészületeket mindkét eseményre.

Lia Sémtov indoklásában elmondta: Ijjár hó 5. napja néha péntekre, máskor pedig szombatra esik, és a nemzeti, nem vallási jellegű ünnep konfliktusba kerül a szombatnap megtartásával. Ennek elkerülésére már az állam első éveiben törvényt hoztak, hogy a péntekre, illetve szombatra eső ünnepnapot csütörtökre kell előre hozni. 

A javaslat előterjesztői nem sorolták indokaik közé azt a kétségtelen előnyt, hogy a csütörtöki ünnep minden évben három és fél napos szabadságot jelentene, szerda délutántól szombat estéig (kivéve a szolgáltatásokban dolgozókat).

A törvényjavaslatot a héten terjesztik a Ház plénuma elé. ◙

2012. május 20., vasárnap

Részvétnyilvánítás

Honlapunk az Izraelben élő egykori makóiak nevében is részvétét fejezi ki R' Margalit Dávidnak, a Makói Zsidók Világszövetsége elnökének ÉDESANYJA ז"ל elhunyta fölötti gyászában.

Siv’át ülnek péntekig: Bné Brák, Háráv Hirsch u. 3. ◙

2012. május 19., szombat

Jom Jerusálájim – Jeruzsálem-nap

Az idén május 20-ra, vasárnapra esik Jeruzsálem napja. Ez Jeruzsálem Óvárosa felszabadításának, 1967. június 7-ének – héber időszámítás szerint Ijjár hó 28-ának – az évfordulója. Mint a napok általában, ez a nap is előző este, napszálltakor kezdődik, vagyis a szombatnap kimenetelekor.

Izrael népe és a vele érző emberek ünneplik itt és világszerte a 19 éven át megosztott város újraegyesülését Izrael fennhatósága alatt.

Ünneplünk az azóta elkövetett több tucat terrorakció ellenére.

Ünneplünk, miközben emlékezünk a kilencvenes években palesztin arab terroristák által felrobbantott autóbuszok utasaira, a szétdúlt kávéházak szörnyethalt vendégeire, a testükön és lelkükben életfogytiglani sebeket hordozókra – de megünnepeljük Jeruzsálem napját.

Ünneplünk, látva a Várost – bizonyára időlegesen – megosztó magas betonfalakat. Csak betonfalakkal lehetett és lehet visszatartani a robbanóöves öngyilkos tömeggyilkosokat!

Ünneplünk, látva a szegénynegyedek lakóinak gondterhelt arcát.

Mire gondolhatunk? A Város pusztulását és feltámadását ezer évekkel előre megjósoló próféták szavaira, a várost 1948-ban és 1967-ben védő katonákra, az Óvárosból elsőnek kitelepülő ultravallásos zsidókra, a modern várost építő „jeke” (németországi eredetű) építészekre, a koncerttermeket, a színházakat és a templomokat és a jesivákat megtöltő népre, a Kneszet képviselőire, a hipermodern kormányhivatalokban rólunk, ám nélkülünk döntőkre – vegyes érzelmekkel, nem kevés kétséggel, de sok-sok reménnyel.

A nemzeti himnusz címe is ez: A remény. Hátikvá. Amelynek leglényegesebb szavait költője az utolsó sorba rejtette: Erec Cion v’Jörusálájim.

Véget ért a palesztin rabok éhségsztrájkja

A héten véget ért 1550 palesztin biztonsági rab éhségsztrájkja. Az akciót két palesztin kezdte el február 27-én, a többiek április 17-én csatlakoztak. Izrael összesen 4800 palesztin arabot tart börtöneiben terrorcselekmények miatt.

A rabok legfőképpen a családtagok látogatásának letiltását nehezményezték, amiről az izraeli börtönhatóságok Gilád Salit tizedes 2006 júniusában történt elrablása után határoztak. A fogolycsere és az izraeli katona szabadulása óta azonban a Palesztin Autonómia visszatérően követelte a szigorítás megszüntetését, amit egyiptomi közvetítés révén a napokban el is ért.

A megállapodás szerint a magánzárka-büntetéseket is feloldják. A rabok két további arab televíziós csatornát is nézhetnek. A börtönhatóságok továbbra sem engedélyezik főiskolai levelező tanulmányok folytatását.

A könnyítésekért cserébe a rabok írásbeli ígéretet tesznek, hogy a börtönből nem kezdeményeznek terrorakciókat. (A múltban számos alkalommal látogatók által kicsempészett levelekben utasították szabadlábon lévő társaikat “akciózásra”, egyebek között saját kiszabadításuk kikényszerítésére. A börtönőrök gyakran találtak a foglyoknál hozzátartozóik által becsempészett mobiltelefonokat, amelyekkel nem egyszer szervezeteik Libanonban és Szíriában lévő központjaival beszélgettek.)

Izrael tartott tőle, hogy egy-egy rab éhségsztrájk miatt bekövetkező halála tovább ront az ország nemzetközi megítélésén. Az izraeli hírportálok hozzászólásai zöme ennek ellenére erősen bírálja a könnyítéseket, hiszen a szóban forgó rabok legtöbbjét közönséges gyilkosságért, vagy abban való segédkezésért tartják börtönben. ◙


FORRÁS: ynet hírportál

2012. május 17., csütörtök

Insallah, kitépjük a nyelvüket!

Ezt az üzenetet küldi Egyiptom legerősebb embere, Hussain Tantawi (kiejtve Husszejn Tantaui), az egyiptomi fegyveres erők legfőbb parancsnoka, „fieldmarshal” (táborszernagy), aki Huszni Mubarak megbuktatása óta a valóságos hatalmat gyakorolja. Jelenleg az egyetlen, aki megálljt tud parancsolni az előretörő Muzulmán Testvériség és az annál is szélsőségesebb iszlámista csoportok hatalomra törő folyamának.

Tantawi így szólt az egy hét múlva esedékes elnökválasztás előtti beszédében: "Insallah (ha Allah is úgy akarja), kitépjük a nyelvüket azoknak, akik erőink és csapataink ellen fordulnak!”

A televízió és az internet jóvoltából az egész világ láthatja, hogy a hadsereg mennyire kíméletlenül oszlatja fel a tömegtüntetéseket a kairói Tahrir-téren és másutt, szerte Egyiptomban. A tábornok ezúttal valószínűleg nem Izraelről beszélt, bár nincs sok barátságos szava hozzánk.

A tábornok ezt mondta: "A béke nem biztosított. Amikor ellentmondó érdekek feszülnek egymásnak, és az egyik állam gyengébb, mint a másik, és megtámadhatják, készen kell állnia a harcra.”

Az egyiptomi média szerdán „éles” hadgyakorlatokról számolt be, amelyeket Kairó és a Szuezi csatorna között tartottak.

Az elnökválasztásokat május 23-án és 24-én tartják. A hadsereg ígéretet tett rá, hogy július 1-ig átadja a hatalmat a törvényesen megválasztott elnöknek. ◙

2012. május 16., szerda

Horror Tel Avivban: a szerelmespár mindkettejét megerőszakolta a késes palesztin

A rémtörténet szombat hajnalban, négy óra körül kezdődött. A szerelmespár – 18 éves lány és 17 éves fiú – az Ibn Gvirol út környékén andalgott és csókolódzott, amikor a lány észrevette, hogy egy alak messziről követi őket.

A szerelem mámorából ébredező fiú is aggódni kezdett: az ismeretlen mind közelebbről követte őket a néptelen nagyváros utcáin.

A párnak mentő ötlete támadt – legalábbis annak gondolták: bementek a Városháza magas épülete mögötti “’Gán Háir” kenjon (pláza) épülete alatti parkolóba. Azt remélték, hogy az épületet őrzi valamilyen biztonsági ember.

Céljukhoz érve döbbenten látták, hogy követőjük immár üldözőjükké vált: egy náluk csak néhány évvel idősebb arab késsel a kezében hozzájuk lépett és késével arcuk előtt hadonászva utasította őket, hogy menjenek be a parkoló illemhelyére.

A néptelen parkoló WC-jében a fiú és a lány életének legrémesebb órája következett.

Az arab arra kényszerítette őket, hogy előtte szeretkezzenek. Hogy ezt mennyiben valósították meg, pontosan nem tudható, de egy idő után a támadó nemi erőszakot követett el a lány ellen, majd a fiún hajtott végre szodomisztikus közösülést. Mindezek előtt elrabolta mobiltelefonjukat, hogy ne tudjanak segítséget kérni.

Végül a lány sikoltozásaira valaki közeledett, mire a támadó futva elmenekült.

A rendőrség lezárta a környéket, de a reggeli órákban a nagyváros központjában nem számíthatott gyors eredményre. A megtámadott fiataloktól a támadótól származó gén-mintákat és ujjlenyomatokat vettek.

A gyanúsítottat a támadás színhelye közelében, hétfőn vették őrizetbe. A 21 éves palesztin Söchem (Nablusz) város lakosa, engedély nélkül tartózkodott Izraelben. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát. A mobiltelefonokat megtalálták nála, így a telefon-rablást bevallotta, de a nemi erőszakot szerda reggelig tagadta. A DNS-vizsgálatok eredménye azonban, mint azt az izraeli rádió szerdán, 14 órakor közölte, ellene vallottak és azonosak az elkövető DNS-mintáival. 

A rendőrség vélelmezi, hogy ugyanez a gyanúsított már követett el Izraelben hasonló támadásokat. A bizonyítást az említett DNS-vizsgálat eredménye teszi lehetővé.


Keddre virradó éjjel egy másik parkolóban, a régi autóbusz-állomás közelében egy rendőr-őrjárat afrikaiak csoportjára lett figyelmes. Közelebb kerülve látták, hogy egy felhajtott szoknyájú lányt állnak körül. Mint kiderült, a lány Beér-Sévából utazott Tel Avivba, és egy szórakozóhelyről kilépve támadta meg egy tucat, illegálisan Izraelben tartózkodó szudáni és eritreai.

A rendőrök négyüket nemi erőszak és rablás gyanújával letartóztatták.

2012. május 15., kedd

A Kneszet titkos szavazással megválasztotta az állami főellenőrt

Hétfőn délután a Kneszet rendkívüli ülésen, titkos szavazással megválasztotta az állami főellenőrt a feladatot 2005 óta betöltő Micha Lindenstraus helyébe.

Miután a jelölt megválasztásához rendes többségre – a 120 tagú Kneszetben 61 szavazatra – van szükség, csak a harmadik forduló hozott eredményt: Joszéf Sapiro 64, míg ellenjellöltje, Eliézer Rivlin 40 szavazatot kapott.

Joszéf Sapiro 67 éves, a jeruzsálemi Törvényszék bírája 2003 óta. Tartalékos ezredesként a katonai bíróság fellebbezési biztosaként is működött, korábban a jeruzsálemi ügyvédi kamara élén állt.

Nevezetes döntései közé tartozik a jeruzsálemi "Kártá" parkoló működésének az engedélyezése szombatokon, ami ellen a közelben élő ultraortodox lakosság parázs tüntetésekkel reagált. Az ő verdiktje tette lehetővé asszonyok számára az in-vitro megtermékenyítést olyan férfi spermájával, akinek más felesége van. Ugyancsak ő ítélt meg másfél millió sékeles kártérítést egy palesztin családnak, amelynek egyik fiát a határőrség gumigolyója megölte.

2012. május 14., hétfő

Nakba, május 14: egy jeles nap hosszú árnyéka

Izrael népe és barátai, hívei a Föld minden nemzetéből nemrégen ünnepelték az újkori zsidó állam fennállásának 64. évfordulóját.

A Függetlenségi Nap, vagy ahogy héber nyelven nevezik: a Jom Háácmáut, a zsidó naptár szerinti Ijjár hónap 5. napja.

Így van ez minden zsidó ünneppel: az ősi héber időszámítás szerint ülik meg őket, amely újholdanként írja le első napját, eltérően a Gergely naptártól, amely a Földnek a Nap körüli pályája alapján számítja az éveket és a hónapokat. Ennélfogva a zsidó ünnepek az Izraelben is általánosan használt Gergely-naptárnak mindig más és más napjára esnek.

Miért éppen Ijjár hónap ötödike? Azért, mert az Állam kikiáltásának a napja, 1948. május hó 14-e a zsidó időszámítás szerint erre a napra esett. Eddig tartott Nagy-Britannia mandátuma, amelyet még a Népszövetség osztott ki rá Palesztina kormányzására az első világháború után.

A zsidó állam kikiáltását azonnyomban véres háború követte. Az itt élő arab lakosság fegyveres alakulatai és a szomszédos arab államok, sőt, egy távolabbi is (Irak) hadseregei azonnal megtámadták az éppen megszületett államot.  

Az arab haderők a fél évig tartó háborúban vereséget szenvedtek. Az 1949-ben aláírt fegyverszüneti egyezmény az ENSZ felosztási tervénél nagyobb területet biztosított az új zsidó államnak.

Izrael Állam a Függetlenségi Háború végén 20,700 km² területet birtokolt a brit-Palesztina 26,625 km² területéből. A fennmaradt terület jórészét Transzjordánia szállta meg (amely ezáltal a Jordán folyó nyugati partjára, “Ciszjordániára” is kiterjesztette szuverenitását, ekkor változtatta nevét Jordániára), kisebb részét, a Gáza város és az egyiptomi határ közötti területet Egyiptom csatolta magához. Ez a helyzet 1967. júniusáig, a Hatnapos Háborúig fennállt.

A háború következtében az akkori, valamivel több, mint egymilliós palesztinai arabságból 650-700 ezren menekültek a szomszédos arab területekre. Az arab államok nem fogadták be palesztinai testvéreiket, hanem táborokban helyezték el őket. A legtöbb tábor 64 év után még áll!

A mesterségesen fenntartott “menekültkérdést” az arab államok és iszlám szövetségeseik két nemzedék óta napirenden tartják. Izrael Függetlenségi Napját pedig így nevezik: Nakba. Katasztrófa.

A nagy összegekkel megtámogatott gyászünnepségeket a zsidó állam kikiáltásának a Gergely-naptár szerinti évfordulóján, május 14-én és az azt követő napokban tartják. Az arab- és iszlám világban – és az iszlamizálódó Európában – ilyenkor megjelenő fényképes-filmes beszámolókon előkerülnek az egykori arab házak kulcsai, az 1948-as országutakat elöntő menekültáradat szomorú karavánjai, a síró asszonyok és gyerekek képei. Az utóbbi években az Izraelben élő, milliós arab lakosság soraiból is sokan csatlakoznak a propaganda-fesztiválhoz. 

A két nemzedék alatt otthont talált más nemzetekről nem esik szó. Emberek tízmilliói: németek, lengyelek, magyarok, finnek, észtek, csecsenek, tatárok, és ki tudja még, milyen nemzetek tömegei voltak kénytelenek hazát cserélni a második világháborút követő években.

Az arab államokból kiüldözött zsidókról sem szól ilyenkor a fáma. Irak, Szíria, Libanon, Egyiptom gazdag, polgárosult, nyugatias zsidósága és az egyszerű, szegény, de dolgos jemeni zsidó lakosság, majd Marokkó, Tunézia szinte teljes zsidósága – összességükben éppen annyian, mint a szentföldi arabok, 650-700 ezren – kényszerültek hátrahagyni házaikat, üzleteiket és kezdték újra, többségük Izraelben, a semmiből. 

Utódaik régen elfelejtették nagy- és dédszüleik szülőföldjét, csak konyhájukat, zenéjüket őrzik itt-ott.

Velük ellentétben a Palesztinából elmenekült arabság nagy része koldusszegény, iskolázatlan tömeg volt. Kevesen tudják, hogy jelentős százalékuk ősei csak a huszadik század huszas-harmincas éveiben települtek Palesztinába – Szíriából. A zsidó gazdaságok munkelehetőségei csábították őket.

A soha nem létezett “palesztin arab nép” képzete a hatvanas években jött létre.

Nakba. Katasztrófa. Minden évben eljátsszák, május 14-15 körül.

Minden kultúra bölcselete hisz a kimondott szó erejében. A zsidó hagyomány tiltja, hogy akár tréfából is ilyesmit mondjunk: “Jaj, milyen sok a munka, belehalok”, vagy “belebetegszem a vizsgákba” – mert a kimondott szó életre kelhet.

Az arab hadseregek számos csatát vesztettek Izrael ellenében, de az arab képzelet makacsul hiszi, hogy a háborút még megnyerik. A magukat palesztinnak nevező arabok vezetői nem mondtak le egy végső leszámolásról Izraellel.

Ám aki folyton katasztrófáról beszél – azt könnyen elérheti. ◙

2012. május 13., vasárnap

Közös izraeli-palesztin nyilatkozat Ramallah-ban

Vasárnap reggeli közlés szerint Ramallah-ban közös nyilatkozatot tett közzé Abu Mázen, a Palesztin Autonómie elnöke, Száeb Erekát palesztin főtárgyaló, és Jicchák Molcho, Binjámin Netánjáhu miniszterelnök személyes küldöttje, aki megbízója levelét nyújtotta át a palesztin vezetőknek.

A közös nyilatkozatban a felek kifejezik szándékukat egy izraeli-palesztin békeegyezmény mielőbbi létrehozásában.

A közös nyilatkozat alighanem a minden eddiginél szélesebb koalíciós támogatással rendelkező új Netanjáhu-kormány megnövelt cselekvőképességének a jele. ◙

Több ezres tüntetés Tel Avivban • Útelzárások, letartózatások

Szombaton este több ezer tüntető gyűlt össze a tel-avivi Rabin téren, a „Tüntetések terén”. A zömmel fiatal emberek szociális igazságosságot, olcsóbb lakhatást, tisztességes munkabéreket, a jóléti állam visszaállítását követelték.

Jeruzsálemben fiatalok százai tüntettek Netanjáhu miniszterelnök rezidenciája előtt, a kormányzat szociális politikáját „kozmetikázásnak” és „csalárdnak” nevezve.

A tel-avivi tüntetők több csoportja közlekedési utakat zárt el. A rendőrség a közúti forgalom szándékos megzavarása miatt kilenc személyt előállított.

A héber hírportálok hozzászólásai között olyan szemtanúk véleménye is olvasható, hogy egyes csoportok csupán a „balhé” kedvéért vettek részt a tüntetéseken.

2012. május 12., szombat

Újabb fogolycsere: Ouda Tarabin izraeli beduinért 63 Izraelben őrzött egyiptomi fogoly

Az Al Ahram közlése szerint Izrael és Egyiptom szombaton hivatalosan aláírt egy egyezményt, melynek értelmében Izrael 63, biztonsági okokból fogva tartott egyiptomi állampolgárt enged szabadon a 12 éve egyiptomi börtönben sínylődő Ouda Tarabin izraeli állampolgárért.

Tarabin egy Rahat nevű beduin település lakosa. Az egyiptomi hatóságok 2000-ben tartóztatták le illegális határátlépés és kémkedés gyanújával. Az izraeli beduint felderítési adatok gyűjtésének a vádjával 15 évi börtönbüntetésre ítélték.

Izrael azóta számos alkalommal próbálkozott fogolycserével, de mindannyiszor akadályokba ütközött.

A közelmúltban az Al Ahram “magasrangú izraeli delegáció” érkezéséről számolt be, amelynek célja a fogolycserével kapscolatos tárgyalás volt.

Tarabin családja számos alkalommal bírálta Izraelt, mondván, ha Tarabin zsidó állampolgár lenne, régen megoldották volna a fogolycserét.

Egyiptom mostoha börtön-viszonyai hírhedtek.

A legutóbbi “fogolycsere” Egyiptommal tavaly október 27-én zajlott le. Ekkor 25 egyiptomi foglyot (zömmel illegális határátlépőt és csempészt) adott át Izrael Egyiptomnak Ilan Grapel amerikai-izraeli állampolgárságú diákért, akit az egyiptomiak ugyanazon év júniusában tartóztattak le Kairóban – ugyancsak “kémkedésért”. Az arab-szakos diák ugyanis a Tahrir-téren tüntető fiatalokkal elegyedett szóba, és néhányukról fényképeket is készített. ◙

2012. május 11., péntek

Közepes erősségű földrengés Izrael északi és középső régióiban

Pénteken este, helyi idő szerint 21:50-kor közepes erősségű földrengést éreztek Izrael északi és központi  régióiban, a libanoni határtól Tel Aviv magasságáig.

A Richter-skála szerinti 5,3 erősségű földmozgás epicentruma a Földközi-tenger keleti medencéjében, Ciprus szigete közelében volt.

Károkról nem érkezett jelentés. ◙

Amerikai aggodalom: a Netanjáhu-Mofáz-egységkormány Irán elleni támadásról határozhat

Az USA kormányzata amiatt aggódik, hogy az új izraeli egységkormány bármely pillanatban támadást kezdeményezhet Irán ellen

Az izraeli 10. TV-csatorna beszámolója szerint az Egyesült Államok kormányzatának súlyos gondot okoz a Binjamin Netanjáhu és Saul Mofáz, illetve a két nagy párt között május 8-án, az éjjeli órákban drámai gyorsasággal megkötött egyezmény, és az így létrejött páratlanul stabil és cselekvőképes  nemzeti egységkormány.

A külső szemlélőnek is szembeötlő, ha végignézi a kormányban, illetve a két párt vezetésében résztvevő egykori magas rangú katonák névsorát.

Binjamin "Bibi" Netanjáhu – „csak” százados volt, de elit kommandóharcos.
Saul Mofáz – tart. tábornok, volt vezérkari főnök, majd honvédelmi miniszter
Ehud Bárák  tart. tábornok, volt vezérkari főnök, majd honvédelmi miniszter
Mose („Bugi”) Jáálon – tart. tábornok, volt vezérkari főnök
Avi Dichter – elit kommandóharcos (Ehud Barak volt a parancsnoka), majd a Sin-Bét (belbiztonsági szolgálat) főnöke

Ők a legismertebbek, de nem egyedüliek a jelenlegi vezetésben. És, ha eddig úgy hírlett, hogy az izraeli védelmi „establishment” ellenzi az Irán elleni támadást, a jelenlegi felállás egy a maga nemében páratlan politikai „backing”-et, háttér-támogatást biztosít minden stratégiai és taktikai elgondolás számára.

Az amerikai kormányzat – és minden, a világpolitika eseményeit nyomon követő ember – tisztában van azzal is, hogy az Egyesült Államokban novemberben esedékes elnökválasztásokon Barack Hussein Obama újraválasztható, és ha ez megtörténik, második elnöksége során jóval kevésbé kell odafigyelnie a különböző „lobbykra”, érdekcsoportokra, így Izrael érdekeire is. (Harmadszorra senki sem választható elnökké.) Magyarán, Obama második négy éve Izrael számára akár igen kedvezőtlen is lehet. Ezért gyanakodhat az USA kormányzata arra, hogy Izrael már november előtt „lép”, kész tények elé állítva legfőbb szövetségese (akármilyen) leendő kormányzatát.

Ehud Barak védelmi miniszter nemrégiben arra figyelmeztetett, hogy mindaddig, amíg Irán fenyegeti Izraelt a nukleáris programjával, „minden megoldás az asztalon van” – bár hozzátette, hogy egy Iránt leszerelő akció kockázatokkal jár, de egy nukleáris hatalomként fellépő Iszlám Köztársaság jóval nagyobbakkal.

A legújabb jelentések szerint az Obama-adminisztráció „puhul”: hajlandóak hozzájárulni, hogy az irániak 5 százalékos urán-dúsítást hajtsanak végre, amennyiben vállalják atomfegyver-kutatásaik lefékezését. ◙


FORRÁS: Israel National News, DebkaFile, YNET

Mose Kácáv nyomában: Kirját Máláchi polgármesterét erőszakos nemi közösüléssel gyanúsítják

Alig hat hónappal Mose Kácáv volt államelnök elítélése után letartóztatták Moti Málká polgármestert. Málká ugyanannak a városnak az élén áll, amelynek a nemi erőszak vádjával hét éves börtönbüntetésre ítélt Mose Kácáv is valamikor polgármestere volt. Málká előzetes letartóztatását a bíróság szerdán nyolc nappal meghosszabbította.

Málkát egy női alkalmazottjával huzamosabb időn át, annak akarata ellenére folytatott erőszakos nemi közösüléssel gyanúsítják. Egyik városházi beosztottja, Joszéf Szulimáni ellen ugyancsak nemi erőszak gyanújával indítottak vizsgálatot.

A polgármester elismerte, hogy szexuális viszonya volt az érintett alkalmazottal, de azt állítja, hogy a viszony megegyezéses alapon folyt.

Kirját Máláchi 22 ezer lakosú város a Negev északi határán, Askelon városától 17 kilométerrel keletre. Az ötvenes években az arab országokból és Iránból érkezett nincstelen zsidó bevándorlókat telepítették le, eleinte a homokra lerakott sátrakban. A nyomorúságos sátortáborból a hatvanas évekre modern, kertes házakkal beépített városka lett. Mai lakossága zömét és vezető kádereit a régi bevándorlók és utódaik adják, de sok oroszajkú és etiópiai bevándorló is itt kapott lakást. ◙ 

2012. május 9., szerda

Szerda este: Lag baómer Izraelben – Tábortüzek országszerte

Szerdán este kezdődik Lág báómer – ל"ג בעומר –, a Pészách ünneptől számolt 33. nap. 

Posztbiblikus ünnep, inkább emléknap. Nincs munkaszünet, nincs böjt, nincsenek különleges ételek. A hagyomány szerint a római megszállók elől Galileában bújkáló Bár Jocháj rabbi ezen a napon fedte fel tanítványai előtt a Kábbálá, a zsidó ezotérikus tudás titkait.

Az ünnep előestéjén hagyomány a tábortüzek gyújtása, ami a gyerekek elvitathatatlan előjoga. A hozzávaló fát napokkal korábban összegyűjtik. Űrhajósok számoltak be róla, hogy a tábortüzek ezen az estén fentről is láthatóan kirajzolják Izrael zsidók által lakott területeit.

Mit jelent a „Lág báómer”?

A „Lág” – Lámed-Gimel – a 33-as szám héber betűjelzése: a Lámed – a héber L betű – a 30, a Gimel – a héber G betű – a 3. (A héber betűknek régen számértékeket feleltettek meg, hasonlóan a római számokhoz.)

Az Omer pedig gabonakévét jelent.

Bár Jocháj rabbi sírjához, a galileai Cfát közelében lévő Meron hegy felé már napokkal korábban megindult a gépkocsik áradata. A magánautókon kívül autóbuszok százai szállítják a zarándokok tömegeit. Gépkocsival csak a hegy aljáig lehet közlekedni: a hegyre autóbuszok visznek fel.

A központi eseményre, a Meron-hegyi tábortűz-gyújtásra este 11 órakor kerül sor.

A zarándokok az ország biztonságáért, a családok gazdasági helyzetének a javulásáért, szerencsés „siduchért” (párválasztásért), gyermekáldásért – és a legutóbbi órák-napok politikai változásainak a szerencsés kimeneteléért imádkoznak a Kabbala hagyományát átörökítő Bár Jocháj rabbi sírjánál.

A szerda nappali száraz forróság különös figyelmet, fokozott felelősséget követel minden tűzrakásnál.

A Mágén Dávid Ádom (az izraeli „Vöröskereszt”) orvosai és mentősei, valamint a tűzoltók országszerte rendkívüli ügyeletet tartanak. ◙

2012. május 8., kedd

Belpol puccs Izraelben: éjjel fél háromkor Netanjáhu és Mofáz egységkormányról állapodtak meg – előrehozott Kneszet-választások törölve • Koalíció/ellenzék: 94/26!

Izrael politikai történelmében példátlan drámára került sor keddre virradó éjjel, miután a Kneszet, az éjjeli órákba nyúló szenvedélyes viták után, első olvasatban már megszavazta a Ház feloszlatását, ami lehetővé tenné a szavazások kiírását.

Ám éjjel fél háromkor Netanjáhu közölte: megállapodásra jutott a legnagyobb ellenzéki párt, a Kadima vezetőjével, Saul Mofázzal, hogy egységkormányt alapítanak. Ennek értelmében Mofáz miniszterelnök-helyettes és tárca nélküli miniszter lesz. A szeptember 4-re kitűzőtt parlamenti választások így elmaradnak.

Nem érdektelen megjegyezni, hogy Mofáz, aki mindeddig kizárt minden lehetőséget, hogy pártja része legyen a Natanjáhu-kormánynak, nem takarékoskodott a kormányfő néha a durvaságig elmenő kritikájával. Idén januárban például hazugnak nevezte a miniszterelnököt az iráni fenyegetés megítélésével kapcsolatos nézeteltérés során.

A „lecsatlakozásért” – a reggeli lapok különkiadása szerint – a Kadima megkapja két legfőbb követelését: a kormányzat választási módszerének a megváltoztatását, és az „egyenlőséget a sorozásban” – ami alatt a katonai szolgálat alól egy több évtizedes szokásjog alapján kibúvó ultraortodox (hárédi) fiatalok bevonultatását értik. 
Az alakuló szuper-koalíció a 120 tagú Kneszetben 94 (!) mandátumra támaszkodhat, vagyis a 26 fős baloldali ellenzék gyakorlatilag ellehetetlenül. A szituációt jól jellemzi az egyébként erősen jobboldali szemléletű házelnök, Reuven "Rubi" Rivlin nyilatkozata: "Világnézetemmel ez egyezik, de az arányok miatt féltem a parlamentarizmuson alapuló demokráciát!"
Az ellenzék vezére az új helyzetben valószínűleg Seli Jechimovics lesz, az "Ávodá" (Munkapárt) főtitkára, de az sem kizárt, hogy a tőle  balra álló "Merec" élén álló Zehává Gálonra esik majd a választás.

2012. május 7., hétfő

Jóváhagyták az előrehozott parlamenti választásokat

A törvényhozási miniszteri bizottság hétfőn, május 7-én délelőtt 13 "mellette" és 4 "ellene" szavazattal jóváhagyta a szeptember 4-re előrehozott parlamenti választásokat, és azt második és harmadik olvasatra történő megszavazásra átadta a Kneszetnek.

„Jobban örültem volna, ha kitöltjük a (négy évre szóló) mandátumunkat, de egy rövid választási időszak beiktatása most helyénvaló” – mondta Binjamin Netanjáhu miniszterelnök, majd kormánya eddigi eredményeit megdicsérve elismerte: „Nem titok, hogy az utóbbi év során bizonyos fokig megrendült a kormányzás stabilitása, ami mindig torzulásokhoz vezet. Ez pedig gyengítheti a védelem, a gazdaság és a társadalom hatékony irányítását”. ◙

2012. május 6., vasárnap

Összevesznek az örökségen • Arafat archivumát követelik Ramallában, Gázában

Az örökség Tuniszban van. A tárgy a PFSZ (Palesztinai Felszabadítási Szervezet) archivuma, amely lényegében a mozgalom alapítójának, a palesztin nemzeti mozgalom eddigi legkarizmatikusabb vezéregyéniségének, Jasszer Arafatnak az archivuma. 

Többen is maguknak követelik.

A sorban első helyen áll Mahmud Abbasz (Abu Mázen), a Palesztin Autonómia elnöke, Ramallah városában, aki magát a palesztin nép törvényes vezetőjének tekinti. Növekvő nemzetközi elismertsége tekintélyt biztosít számára. Nem utolsó szempont, hogy  már 1961-ben, Kuvaitban barátságot kötött az akkor még teljesen ismeretlen Arafattal, vagyis a mozgalom legrégebbi aktivistái közé tartozik.

A második követelő Iszmail Hanijje, a Gázai-övezetet kormányzó Hamasz-miniszterelnök. Ő is a palesztin nép törvényes vezetőjének tartja magát.

A klasszikus jog szerint nem esélytelen a következő követelő, Szuha Arafat sem, Jasszer Arafat özvegye, közös kislányuk édesanyja. Tavalyig, az arab világ forrongásainak kezdetéig Tuniszban élt, ám az új vezetőkkel nem „jött ki", így a közeli Málta szigetére helyezte át otthonát. Az új tuniszi rezsim, de sok palesztin hivatalnok is a palesztin mozgalom pénzének „lenyúlásával” gyanúsítja, ami nem gátolja meg abban, hogy magának követelje néhai férje bizonyára nem keveset érő archivumát.

Végül, de nem utolsó sorban, az örökösödési dráma legerősebb szereplője – a tunéziai állam, amelynek a területén és amelynek a birtokában leledzik az archivum. 

Tunézia meghallgatta a követelőket – és hallgat. Nem igyekszik kiadni a kezében lévő értéket. (A PFSZ hosszú éveken át Tuniszban működött.)

Az archivum bizonyára sok titkot őriz. A PFSZ nevű terrorszervezet, majd elismert politikai tényező arab- és nemzetközi kapcsolatai, tárgyalásai – többek között az izraeli kormánnyal,  titkosszolgálatokkal –, árulások, kiegyezések, ismeretlenségbe burkolódzó nevek és összefüggések, amelyekről talán még a Moszád sem tud.

Abu Mázent az sem izgatja, ha kínos részletek kerülnek nyilvánosságra. „Ilyenek vagyunk. Nincs takargatni valónk!” – nyilatkozott a napokban. ◙