Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2012. szeptember 30., vasárnap

Szukot - Sátoros ünnep


Vasárnap, szeptember 30-án napnyugtakor veszi kezdetét a Sátoros ünnep, eredeti héber nevén Szukot. Ellentétben a néhány nappal előtte tartott, komor hangulatú Jom Kippurral, ez örömünnep: egyike a három zarándokünnepnek, amelyet az ókorban, a Szentély fennállása idején Jeruzsálemben töltött a nép, és ott minden család áldozatot mutatott be Isten előtt.

Az ünnepnapról Mózes 3. könyve rendelkezik (23:34-44)  a zsidó naptár hetedik, Tisri hónapjának a tizenötödik napjától a 21. napig: "...Sátrakban lakjatok hét napon át; mindenki lakjék sátrakban. Tudják meg nemzedékeitek, hogy sátrakban lakattam Izrael fiait midőn kivezettem őket Egyiptomból..."

A héber Szukot szó többesszámban van és "sátrakat" jelent. Nem a mai értelemben vett sátrat – ennek a neve héberül "ohel" – hanem annál stabilabb bódé-féle építményt. A Tóra parancsa szerint azért építjük, hogy az ünnep tartama alatt benne is lakjunk: ott étkezzünk, sőt, aludjunk is. Ezt így, szigorúan ma nagyon kevesen tartják be: csak a fő étkezésekre vonul be a család, a vendégek. 

Az előírásos "szuká" stabil, és az épített lakáson kívül áll. Az izraeli gyakorlatban udvaron, parkolóban építik meg, de az itt szokásos lapos tető is gyakran ad helyet neki; ha az erkély kiugrik a ház síkjából és nem fedi semmi – pl. a fölötte lévő erkély – akkor az is megfelel. Vallásos negyedekben eleve úgy építik a házakat, hogy az erkélyek ne egymás fölé kerüljenek.

A "szuká"-nak legalább három oldala van, tetejéről látni kell az eget, ugyanakkor árnyékot adónak is kell lennie, ezért lombokkal fedik be a tetejét. Belülről illik szépen feldíszíteni.

Az ünnep hagyományához tartozik még a négyféle növényből egybefűzött csokor: a pálmaág (luláv), a citromra emlékeztető etrog, a mirtusz-ág (hádász) és a fűzfagally (árává). A hagyományhű zsidó férfiak e négy növényt két kezükben  tartva jelennek meg a zsinagógában.

Izrael zsidók lakta településein magán- és közösségi sátrak sokaságával lehet találkozni az ünnep hét napja alatt: aki nem tud saját "szukát" építeni, az a vallási előírás minimumát teljesítve a megfelelő áldásokat a nyilvános, vagy a szomszéd sátrakban is elmondhatja.

Itt, a Földközi tenger délkeleti partján a naptár szerinti őszelő még a forró európai nyarat idézi. Megtelnek a nemzeti parkok, a tengerparti fürdőhelyek. Az ünnep első és utolsó ünnepnapja közé eső félünnep-napokon sok iroda félnapos szolgálatot, vagy szünetet tart. Az autóbusz- és vasúti közlekedés félünnepen működik. Az iskolákban oktatási szünet van, az egyetemi oktatás pedig csak az ünnepnek a végén kezdődik.

2012. szeptember 29., szombat

Egyiptom után Jordánia is nagykövetet küld Tel Avivba

Közel három éves szünet után Jordánia nagykövetet nevez ki tel-avivi követsége élére. A legutóbbi nagykövetet a Gázai övezetből irányított terrorakciók megfékezésére indított "Öntött ólom" hadművelet után hívta vissza az ammani kormány.

A Londonban megjelenő arab nyelvű "El-Chiját" lap értesülése szerint Walid Obeidat ammani külügyminisztériumi tisztviselőt nevezik ki nagykövetté Tel Avivba.

A lap szerint a jordániai elhatározás a hasonló kairói mozdulatot követi: Egyiptom a közelmúltban, ugyancsak tartós szünet után nevezett ki nagykövetet Izraelbe.

Jordánia királya, II. Abdallah ezzel együtt meglehetősen lesújtó véleményt nyilvánít Binjamin Netanjáhu izraeli kormányfőről, akit "a béke elutasítójának" nevezett.

Izrael és Jordánia az 1994-ben, Jichak Rabin és Husszein király által aláírt békeszerződést követően nyitottak követségeket egymás országában. ◙  

2012. szeptember 28., péntek

Avraham ’Bren’ Adan 1926 – 2012

Csütörtökről péntekre virradó éjjel 86 éves korában elhunyt Avraham ’Bren’ Adan tartalékos tábornok.

Kfrár Giládi kibucban született és már 17 évesen a baloldali Hásomér Hácáir mozgalom elit csapata, a Pálmách katonája volt. Két délvidéki kibuc: Gvulot és Nirim megalapításában is részt vett.

A Függetlenségi Háborúban – 1948-49 – a mindössze 22 éves fiatalember századparancsnokként szolgált a Negev Brigádban. Személye jelképpé vált, amikor a Függetlenségi Háború végén, 1949. március 10-én elérve a Negev legdélebbi pontját, tintával megrajzolt izraeli zászlót tűzött ki a Vörös tenger partján, az akkori Um Rasras ponton, a mai Eilat város helyén.

1967-ben a páncélos hadtest parancsnok-helyettesévé nevezték ki, a Hatnapos Háborúban a Dél hadseregtest vezérkari főnöke és a Szináj félszigeten operáló hadosztály parancsnoka volt.

1969-ben a páncélos fegyvernem parancsnokává nevezték ki.

A Jom Kippuri Háborúban a déli fronton volt hadosztályparancsnok, és az egyiptomi hadsereg meglepetésszerű támadása után két nappal – nagy veszteségek árán – része volt az előre törő egyiptomi egységek megfékezésében, majd a Harmadik Egyiptomi Hadsereg bekerítésében. Avraham Adan Ariel Saronnal együtt részt vett a Szuezi csatorna nyugati partjára történő átkelésben.

Ehud Barak honvédelmi miniszter kiemelkedő parancsokként, máig példaként szolgáló katonaként emlékezett meg a távozóról, akinek parancsnoksága alatt maga is szolgált.

A Fehér Ház és a vörös vonal


Netanjáhu vázlatrajzon mutatta be az ENSZ közgyűlése előtt az iráni atomfegyverkezés veszélyét, de ez nem gyakorolt különös hatást Obama elnökre.

Pénteken reggel valamennyi izraeli – és számos európai – újság címlapján megjelent Netanjáhu képe, amint vázlatrajzon mutatja be ama bizonyos vörös vonalat, amelyen túl az urán-dúsítás százalékai és a kész iráni atombomba veszélyei valóssá válnak. 

Netanjáhu rövid, de drámai beszéde keretében ismertette becslését, mely szerint Irán 2013. nyaráig hatékony atomfegyver birtokában lesz – amennyiben legkésőbb 2013. tavaszáig külső tényezők nem kényszerítik az iráni kormányzatot az urándúsítás leállítására, illetve a már meglévő nukleáris fűtőanyag nemzetközi ellenőrzésére.

A Fehér Ház már a Netanjáhu-beszéd elhangzása után igyekezett enyhíteni annak hatását az amerikai közvéleményre, illetve hangsúlyozni, hogy nem Izrael fogja meghatározni az Egyesült Államok politikáját Iránnal kapcsolatban.

Izraeli újságírói értesülések szerint pénteken reggel – new-yorki idő szerint csütörtökön este – a Fehér Ház Obama elnök álláspontját tette magáévá, aki az iráni fenyegetéssel kapcsolatos izraeli aggodalmakat "háttérzajnak" (background noises) nevezte.

Az ENSZ-beli felszólalást követően Netanjáhu New Yorkban egyórás megbeszélést folytatott Hillary Clinton asszonnyal, az Egyesült Államok külügyminiszterével. A megbeszélés tartalmáról egyik fél sem közölt részleteket, annyi azonban tudható, hogy a megbeszélés nyomott hangulatban folyt le, és a végén semmilyen megegyezés nem született

A washingtoni kormányzat bejelentette: a hat nagyhatalom elhatározta az Iránnal folytatott tárgyalások folytatását. Catherine Ashton asszonyt bízták meg a tárgyalások folytatásával Száid Dzsálili iráni nemzetbiztonsági tanácsadóval. Dátumot nem jelöltek ki.

Mindössze tíz nappal ezelőtt, szeptember 18-án Ashton asszony Isztambulban folytatott megbeszéléseket Dzsálilival – teljesen eredménytelenül. ◙

FORRÁS: a pénteken megjelent izraeli lapok

2012. szeptember 27., csütörtök

„Tíz év múlva nem lesz Izrael”


Az inkriminált mondatot nem Mahmud Ahmadinedzsád, nem is más Mohamed nevű igazhívő, még csak nem is valamely új- vagy ó-náci nyilatkozta, hanem egy köztiszteletben álló amerikai polgár.

Nem is akármilyen polgár: az Egyesült Államok egykori nemzetvédelmi főtanácsadója és külügyminisztere, aki ráadásul még zsidó is, vagy legalábbis zsidó származású.

Henry Kissingernek tulajdonítja a mondatot a New York Post, amely lapot általában jól értesültnek és megbízhatónak tartanak.

A lap munkatársa, Cindy Adams maga is hallotta valakitől a kilencvenedik évét taposó egykori államtitkár megnyilatkozását (eredetiben): ”In 10 years, there will be no more Israel.” Vagyis: Tíz éven belül nem lesz Izrael. Mondatát a nagyobb nyomaték kedvéért megismételte.

Mi nem tesszük. Elég volt ennyi. Persze, hogy furdalja az olvasó oldalát, vajon honnan a prófécia, ha valóban ezt mondta. És, hogy a kilencven éves ember lelkének melyik bugyrából buggyant elő a baljóslat, és miért érezte szükségét ezt közölni a nagyvilággal?

Egy szakavatott lélekbúvár bizonyára frappáns választ tudna adni, de az újságírót ennél is jobban érdekli, hogy Cindy Adams asszony (81), a lap veterán pletykarovat-vezetője – egyébként humorista özvegye – valamint a lap főszerkesztője miért éppen a zsidó újév, Ros Hásáná napját látta megfelelőnek, hogy ezt a néhány soros „hírt” közölje?

It was a bad joke, Ms Adams… Viccnek is rossz.

2012. szeptember 26., szerda

Izraelben különleges események nélkül ért véget Jom Kippur


Szerdán kora este sófárfúvással ért véget Jom Kippur, az Engesztelés Napja. A „Mágén Dávid Ádom”, a Vöröskereszt izraeli megfelelője összesen 2334 kihívásról számolt be, de az országban sehol sem történtek rendkívüli esetek.

Az autóbusz-forgalom este 8 órától, a légiforgalom este 9 órától, a vasúti forgalom éjféltől állt helyre. A Palesztin Autonómia és Izrael közötti határzárlatot ugyancsak éjfélkor oldották fel.

New Yorkban, az ENSZ közgyűlésén Mahmud Ahmadinedzsád iráni elnök „a civilizálatlan cionisták fenyegetéséről” szónokolt.

Binjamin Netanjáhu miniszterelnök Jom Kippur kimenetele után, szerdán este indult el New Yorkba, hogy beszédet mondjon az ENSZ közgyűlésén.

Izraelben pedig már a hagyományos "sátrakat" építik a vasárnap, szeptember 30-án este kezdődő Szukot, magyarul Sátoros ünnepre. ◙

2012. szeptember 25., kedd

Jom Kippur – Engesztelésnap, 5773


2012. szeptember 25, kedd délután. Bágyasztó nyári meleg Szentföld-szerte. A  járműforgalom lassan leáll, az ország zsidó lakossága a zsidó nép legnagyobb ünnepnapjára készül. A Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió valamennyi adása délután, a négy órás hírek után „Gmár Chátimá tová” szavakkal, majd a „Hátikvá”, a nemzeti himnusz hangjaival szerda estéig, az ünnep kimeneteléig elbúcsúzott a hallgatóktól.

Ezen a napon szünetel a rádió, a televízió, a kábel- és vezetékes állomásokat is beleértve.

Komor ünnepnap: ezen a napon méretnek meg a Földön élők. A megmérettetés már Ros Hásáná óta folyik Odafönn, most csak a végleges döntés születik meg.

Ezen a napon senki nem ül autóba. Az országutak üresek (az arablakta helységek kivételével). Az autók helyét elfoglalják a kerékpározó gyerekek: az úttest ezen a napon hagyományosan az övék.

És a gyalogosoké. A közlekedési lámpák automatái lélektelenül váltják a színeiket, de ma senki sem figyel rájuk: ezen az estén az emberek az úttesten sétálnak, csak a gyerekek bicikli-csengői zavarják meg a csendet. És egy-egy szirénázó mentőautó: hol  kerékpáros kartöréshez, hol templomi rosszulléthez hívják őket.

A templomok tele vannak. A Jediot Ahronot honlapja felmérése szerint az izraeli zsidó lakosság 64 százaléka böjtöl, 46 százaléka imádkozik is, de csak 25 százalék vesz részt a teljes szertartáson, ami az éjjeli alvás idejét leszámítva szinte az egész ünnepnapot, estétől a következő estéig kitölti.

A kevésbé hívők is elmondják ilyenkor a halotti imát eltávozott szeretteikért.

A megkérdezetteknek mindössze fél százaléka nyilatkozott úgy, hogy ezt a napot utazással fogja tölteni.

Az ortodox (vallásos, Tóra-követő) zsidók csakis imádkozással töltik a Jom Kippur 25 óráját: ezért is adták e napnak a magyarországi zsidók a „Hosszúnap” elnevezést.

A kevésbé vallásosak, netán vallástalanok – köztük is akad böjtölő – zenehallgatással, internetezéssel töltik a napot. Az ismerkedési hálózatok honlapjai ilyenkor szinte forrnak. Mások „alternatív” Jom Kippurt tartanak, például meditatív önvizsgálattal.

Sok izraeli számára élethosszig tartó trauma forrása az 1973-as háború emléke, amikor Egyiptom és Szíria egyszerre támadták meg Izraelt a legnagyobb ünnepén. A honvédelem teljes készültéségben áll, a palesztin lakosságú területekre erre a napra teljes határzárt rendeltek el.

Honlapunk is búcsúzik – szerdán estig. Adjon a Jó Isten békét, szeretetet, biztonságos megélhetést és lelki erőt minden embernek. ◙

Aknagránát-lövedékek a Golánon

Kedden, szeptember 25-én reggel 7 óra körül aknagránát-lövedékek csapódtak be a Golán-fennsík északi régiójában. A lövedékek nem okoztak sebesülést vagy kárt.

Az esetet Izrael biztonsági felelősei a Szíriában folyó belháború következményének tartják, és úgy vélik, hogy a lövedékek nem izraeli területre lettek irányítva.

Izrael az utóbbi másfél év óta közelről követi az északi szomszéd országban folyó eseményeket. A Golán-fennsíkon a múlt héten nagyarányú tüzérségi hadgyakorlatot tartottak. ◙

2012. szeptember 24., hétfő

Barak-terv: második visszavonulás, ezúttal Júdeából és Somronból


Áriel Sáronnak a Gázai-övezettől való “elszakadási” (hitnatkut) terve és annak megvalósítása – 2005. augusztus-szeptember – után hét évvel Ehud Barak honvédelmi miniszter, korábbi miniszterelnök és vezérkari főnök is előállt a maga hasonló tervével.

Ám, míg Sáron a Gázai-övezetből vonta ki a hadsereget és telepítette ki a 8500 főnyi polgári lakosságot, Barak Júdea és Somron – az angolszász sajtóban West Bank, a magyar újságokban Ciszjordánia néven említik – területének nagyobb részétől gondol “elszakadni”, és onnan áttelepíteni a zsidó lakosságot.

(A Sáron-féle kitelepítés a Gázai-övezet teljes zsidó lakosságán kívül négy, a Somronban lévő kisebb településre is vonatkozott.)

Barak a maga terveit a “Jiszráél hájom” napilap hétfői (szeptember 24) számában megjelent interjú-előzetesben körvonalazta.

Eszerint amennyiben továbbra sem sikerülne tárgyalásos úton megegyezni a Palesztin Autonómiával a határokról, a biztonságról és egyéb, a két felet kölcsönösen érintő kérdésről, úgy Izraelnek egyoldalú tényeket kell majd teremtenie, aminek fájó, de szükséges része az ellenőrzött “Területek” egy részének az önkéntes feladása.

A Barak-terv az 1967-es Hatnapos Háború eredményeként megszállt területek stratégiailag fontos részeit megtartaná Izrael határain belül.

A megtartandó részek: Jeruzsálem Óvárosa, a ’67 óta épült negyedek (ezeket Izrael már annektálta), Mááléj Ádumim, a Hebron mellett épült Kirját-Árbá, a Jeruzsálem és Betlehem közti Gus-Ecion településlánc, északabbra a loddi Ben Gurion repülőtérre néző magaslatok, valamint Somronban Áriel városa. Egy ilyen elrendezés után izraeli fennhatóság alatt maradna a “telepes” zsidó lakosság mintegy 90 százaléka. A tervezet ugyanakkor több tucat kisebb zsidó település felszámolását irányozza elő. Az áttelepítendő családok kártérítésben részesülnének.

A Jordán-völgy és a Holttenger északnyugati partvidéke az ottani zsidó települések kiürítése után is izraeli katonai ellenőrzés alatt maradna: Izrael nem engedhet közvetlen palesztin határt Jordániával.

Erőszakos kitelepítés nem szerepel a tervekben. “Aki palesztin kormányzat alatt kíván maradni, ám maradjon” – mondta Barak, aki számukra öt éves “próbaidőt” jelölne ki az új szituációval való együttélés kiismerésére. (Barak a jelek szerint megfeledkezett Abu Mázen többször hangoztatott álláspontjáról: “A leendő Palesztin Államban egyetlen zsidó sem élhet.” )

“Jom Kippur előtt az ember önvizsgálatot tart. Izrael elmúlt 64 éves, Júdeában és Somronban is 45 éve vagyunk. Olyan elrendezést kell elérni, amely nem az ideológiákra, hanem a kőkemény valóságra alapoz. Ha az itteni zsidó lakosság 80-90 százalékát a végleges határokon belül tudjuk tartani, nagy eredményt értünk el” – olvasható az interjú-előzetesben.

Hogy ezt az elképzelést mennyire támogatná Binjamin Netanjáhu kormányfő és koalíciós partnerei – nyitott kérdés.

2012. szeptember 23., vasárnap

Lieberman: NEM a Camp David-i egyezmény egyiptomi módosítására


A Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió által vasárnap, szeptember 23-án közvetített interjúban Avigdor Lieberman külügyminiszter reagált egy kairói riportra, amely a Camp David-i egyezmény biztonsági klauzulái módosításának a lehetőségét vetette fel. 

A módosítás az egyiptomi haderőnek a Sínai félszigetről kiinduló terrortevékenységre adott válaszként növelné a félszigeten, az izraeli határ közelében állomásoztatható egyiptomi haderő létszámát és fegyvereinek a minőségét.

Lieberman rövid válasza így hangzott: „Semmi esélye, hogy Izrael beleegyezzen a Camp David-i egyezmények klauzuláinak a megváltoztatásához. Egyiptom ne ringassa magát ábrándokba.”

Izraeli tisztségviselők nem hivatalosan aggodalmuknak adtak hangot, miután Egyiptom, megsértve az 1979-ben Izraellel megkötött békeszerződés korlátozásait, nehéz katonai felszereléseket állomásoztat a Sínai félszigeten, az onnan kiinduló terrorakciók megfékezésére hivatkozva.

Egyiptom az augusztus 5-én végrehajtott, 16 egyiptomi halott áldozatot követelő terrortámadást követően vetette fel a megnövelt katonai jelenlétet a Sínai félszigeten. Lieberman hozzátette, hogy Izraelnek általában nem az egyiptomi erőkkel van problémája, hanem az onnan támadó terroristákkal.

Legutóbb szeptember 21-én, pénteken zajlott le fegyveres terrortámadás a határ egyiptomi oldaláról: a tűzváltás során egy izraeli tizedes életét vesztette.

Mohamed Murszi egyiptomi elnök ígéretet tett a rend helyreállítására. Izrael figyelmét ugyanakkor az sem kerüli el, hogy Murszi elnök minimumra igyekszik csökkenteni a két ország közötti érintkezést.  Mindez nem mond ellen annak, hogy Egyiptom és Izrael képviselői az utóbbi évtizedek legnagyobb terror-ellenes akciójáról egyeztetnek, amelynek célja a terrorfészkek kisöprése a félszigetről. 

FORRÁS: Kol Jiszráél (Izraeli Rádió); The Jerusalem Post

2012. szeptember 22., szombat

Visszaálltunk a téli időszámításra


A szombatról vasárnapra virradó éjjel Izrael visszaállt a nyáriról a téli időszámításra.

Hivatalosan vasárnap, szeptember 23-án éjjel 2 órakor kellett az órákat visszaállítani 1 órára – vagyis egy órát "nyertünk". 

Az internet-szolgáltatókhoz kapcsolódó számítógépek óráit a szolgáltató ilyenkor központilag átállítja, ugyanígy a komputerekhez kapcsolt eszközök, például a nyomtatók óráit is.

Az "okostelefonok" is visszaálltak, tulajdonosaik beavatkozása nélkül. (A régebbi tipusú mobiltelefonokat a tulajdonosnak kell visszaállítani.)

Sokan kifogásolják a szerintük korai visszaállást – Izraelben ilyenkor még bőven nyár van. A Kneszetben nem egyszer felvetődött a jóval hosszabb nyári időszámítás, legutóbb első olvasatban el is fogadták a változtatást, végül mégsem sikerült megfelelő határozatot hozni. Tel Avivban szombaton este néhány száz fős tüntetés is volt.

Blog-látogatóimnak: vasárnaptól kezdve hat héten át – addig, amig Európa és Észak-Amerika át nem áll a téli időszámításra – Izraelben ugyanannyi óra lesz, mint Magyarországon és Közép-Európában, illetve egy órával kevesebb, mint Erdélyben és Kárpátalján. ◙

Újabb terrortámadás az egyiptomi határon


Pénteken délután ismét támadás érte az izraeli-egyiptomi határkerítés építését biztosító katonákat.

Sínai-félszigeti terroristák egy szikla mögül tüzeltek izraeli katonákra. A lesben álló terroristák akkor nyitottak tüzet, amikor több katona éppen ivóvízzel látott el egy 15 fős afrikai beszivárgó csoportot, míg a kerítés mellett csak négy katona maradt.

A tűzváltásban elesett Nátánél Jáhálomi 20 éves tizedes. A katonák három terroristát megöltek. A halott terroristák robbanóövet viseltek testükön, ami arra utal, hogy eredetileg a katonák és a kerítést építő munkások közelébe jutva  tervezték felrobbantani magukat, minél több áldozatot szedve. 

2012. szeptember 20., csütörtök

A Moszád öt nappal a Jom Kippuri háború előtt tudta, de nem mondta...

A Honvédelmi Minisztérium csütörtökön, szeptember 20-án betekintést engedélyezett az archivumában őrzött, eddig szigorúan titkosként kezelt Agranat-bizottság jelentéseiről készült jegyzőkönyvekbe.

Az Agranat-bizottság az 1973. október 6-án kirobbant Jom Kippuri háború körülményeit, és a súlyos veszteségekért viselt felelősséget volt hivatva kivizsgálni. (Halottakban 2650 fő volt a veszteség.)

A jelentés szerint a Moszád, az izraeli külső hírszerzés öt nappal (!) a háború kitörése előtt informálva volt arról, hogy Egyiptom egy héten belül háborút indít, és a határra történő felvonulást katonai gyakorlat örve alatt kívánja végrehajtani.

Alfred Éjni, a Moszad főnök-helyettese október 4-ről 5-re virradó éjjel „drótot” kapott egyiptomi ügynökétől, Ashraf Marwantól, aki Anuar Szadat egyiptomi elnök irodavezetője volt: Egyiptom napokon belül megindítja a háborút Izrael ellen! 

Éjni azonnal telefonált főnökének, vagyis a Moszád főnökének, Cvi Zamirnak, aki, benyomása szerint, „félig alva” fogadta a jelentést, talán ezért nem fogta fel annak rendkívüli jelentőségét.

Az információt nem juttatták el Golda Meir akkori kormányfőhöz. 

Jiszráél Lior dandártábornok, aki a miniszterelnök hadügyi titkára volt, elmondta a bizottság előtt, hogy amennyiben tudomása lett volna a Moszád által szerzett információról, azonnal tájékoztatta volna Jigál Allon tartalékos tábornokot, aki akkor miniszterelnök-helyettesi feladatot látott el. 

Végül Éli Zeirá, az AMAN, a katonai hírszerzés főnöke tájékoztatta Cvi Zamirt a rendelkezésre álló információk részleteiről.  

Jiszráél Lior hadügyi titkár a bizottság előtt elmondta: két héttel a Jom Kippuri háború kezdete előtt a Moszád olyan információt juttatott el Golda Meir miniszterelnökhöz, hogy Egyiptom vegyi- és nukleáris fejjel ellátott Scud-rakétákat kapott a Szovjetuniótól. Zamir Moszád-főnök az értesülés hitelét kétségbe vonta, miután egy ilyen lépés szerinte túlságosan kiélezte volna az oroszok és az amerikaiak között fennálló feszültséget.
 

FORRÁS: A Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió "BÉT" műsora 

2012. szeptember 18., kedd

Chájim Chefer 1925 – 2012


Ros Hasana második napján, szeptember 18-án Tel Avivban, 87 éves korában elhunyt Chájim Chefer.

Izrael emblematikus slágerszöveg-szerzője volt. Költő és író, katona, diplomata, újságíró – sokoldalú, briliáns tehetségű ember.

Lengyelországban született Chájim Feiner névvel. Szüleivel és nővérével 1936-ban érkezett az országba. Első verseit gyerekfejjel jelentette meg. Alig 17 évesen a Pálmách, az útban lévő állam elit fegyveres szervezetének a katonájaként segédkezett a nácizmus elől menekülő zsidóknak az országba jutásban – Szírián keresztül.

A Függetlenségi Háborúban egy művész-alakulatban járta a harctereket. A régi izraeliek, ha meghallják a „Findzsán”, a „Jácánu át”, a „Hákráv háácháron", vagy a „Hej, hádzsip” slágercímeket, azonnal dúdolják a dallamot. A findzsán egyébként kávéfőző edényt jelent, a Jácánu át talán „Lassan bandukoltunk”-ként fordítható, a Kráv hááháron jelentése: „Az utolsó csata”, a dzsip jelentését nem kell magyarázni. A fülbemászó slágerek a háborús mindennapokról szólnak, a katonák két csata közti pihenőben dalolták őket. A „Rábotáj, háhisztoriá chozeret” (Uraim, a történelem ismétli önmagát) évtizedeken át volt Jaffa Jarkoni repertoárjának a gyöngyszeme. A „Hej, daroma” (Hej, délre) a Negevért folytatott harcoknak állít emléket.

A harcoló katonák előtt fellépő Jaffa Jarkoni és Sosana Damari voltak Chefer dalainak a legnépszerűbb tolmácsolói.

Később, a békésebb években Dan Ben-Amoc íróval, Pálmách-beli bajtársával, Tel Aviv vagánykirályával szatirikus színházat alapított, katonai együtteseknek írt sláger-szövegeket. A hetvenes évek elején a nagysikerű „Kazablan” című film betétdalai szövegét is ő írta (Jehorám Gáon feledhetetlen előadásában), de Efrájim Kison „Szálách Sábáti” filmje „Ach, ja rabb” jemeni stílusú dalának a szövege is Chefer költeménye.

Nyelvi bravúrjának állítanak tanúságot a Jediot Aharonot napilapban rendszeresen közölt verses prózái aktuális témákról.

Életművéért Chájim Chefer 1983-ban Izrael-díjban részesült (a magyar Kossuth-díjnak megfelelő, az állam által adományozott legmagasabb kitüntetés).

Egy időben kulturális attasé is volt az Egyesült Államokban. A bohém természetű intellektuel azonban nem mindig viselkedett diplomatikusan. Nagy felháborodást váltott ki az ország zsidó lakosság közel felét kitevő szefárdokból, amikor lenézően szólt az észak-afrikai zsidók énekművészetéről.

„Ne mondjanak utánam káddist. (Halottak lelki üdvéért mondott hagyományos ima.) Éjn-Hod művésztelep mellett, a dombtetőn lévő temetőben temessenek el. Legyen zene is: mondjuk, Szasa Argov egyik dala” – végrendelkezett egy tavaly májusban adott interjúban.

Chájim Chefer bűvész volt és művész. A héber nyelv bűvésze volt, és az élet művésze.

2012. szeptember 17., hétfő

Iráni atomenergia-főnök: Robbanóanyaggal rongálták meg a Fordo-i urándúsítót árammal ellátó távvezetéket

Ferejdun Abbászí Dauáni [Fereydoon Abbasi Davani], az Iráni Atomenergia Szervezet (IAEA) főnöke a 155. Nemzetközi Atomenergia-ügynökség bécsi közgyűlésén tartott beszédében közölte: 2012. augusztus 17-én a Qom városból a Fordo komplexhez vezető erősáramú távvezetékeket ismeretlenek robbanóanyagok alkalmazásával megrongálták, a létesítmény áramellátását megszakították.

A Fordo-i föld alá telepített urándúsító telep az iráni atomfegyverkezési program egyik legfontosabb létesítménye, ahol 20 százalékosra dúsítják a feldolgozott uránt, amitől csak egy lépés az atomfegyverként használható 90 százalékos tisztaságú urán.

Dauáni feltette a kérdést: lehet-e véletlen a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség kérése, hogy a robbantást követő napon előzetes bejelentés nélküli ellenőrző látogatást kért a kérdéses helyszínen?

Az iráni "atom-főnök" azt is közölte, hogy korábban a Natanz-i létesítményhez vezető távvezetékeket is robbantások rongálták meg. ◙

FORRÁS: ynet hírportál

2012. szeptember 16., vasárnap

Nem lesz határzár a Területeken

Ehud Barak honvédelmi miniszter órákkal a nagy őszi ünnepek – Ros Hásáná, Jom Kippur, Szukot – kezdete előtt úgy döntött, hogy, ellentétben az eddigi gyakorlattal, nem zárják le a Ciszjordánia és az Izrael közötti átjárókat az ünnepek időtartamára.

Izrael védelmét beszivárgó terroristáktól és alkalmi munkakeresőktől több ezer határrendőr és önkéntes látja el szeptember 16. estétől október 8. estéig. ◙

5773 – De miért éppen ennyi?

Évente egyszer valamennyien megemlékezünk róla. Izraelben minden, a zsidó lakosságnak szánt újságon is feltüntetik a zsidó dátumot. Amely vasárnap, 2012. szeptember 16. estétől az 5773. évet számlálja. Héber betűkkel HÉ-TÁV-SIN-ÁJIN-GIMEL, amiből a HÉ, a héber ábécé ötödik betűje az ötödik ezer évet, a TÁV és a SIN együtt a hetedik századot, az ÁJIN a hetvenedik, a GIMEL a harmadik évet jelöli. Az ezer éveket jelző betűt gyakran elhagyják, így TÁV-SIN-ÁJIN-GIMEL marad, vagyis תשע"ג.

5773 – de honnan, mitől számítva?

L’jecirá – mondják héberül. Az Alkotástól. Nem a világ teremtésétől, hanem Ádám, az Ember megalkotásától számított idő.

Héberül a teremtés – bri’á. A jecirá nem teremtést jelent, hanem alkotást. Ezt a szót a Biblia Ádám megalkotásával kapcsolatban használja. A megújult héber is ehhez hasonló, műszaki-technikai előállítás, legyártás értelemben alkalmazza ezt a kifejezést.

A tudomány mai álláspontja közismert. A csillagászok, fizikusok különböző mérések alapján arra a meggyőződésre jutottak, hogy a “Nagy Bumm” vagy Ősrobbanás, amelyből a ma létező világegyetem kisarjadt, körülbelül 13,7 milliárd, azaz tizenháromezer-hétszáz millió évvel ezelőtt volt, a ma ismert évekkel számolva. Ez az Univerzum keletkezése, ezzel párhuzamos a héber bri’á kifejezés.

Földünk, a Nap körül keringő bolygók közül a harmadik, 4 milliárd (négyezerszer millió) éves lehet. A legősibbnek talált sziklákat az izotópos vizsgálatokkal 3.9 milliárd évesnek találják. A ma élő emberi faj, a Homo Sapiens Sapiens (igen, kétszer Sapiens, azaz “értelmes”, bár ezt nem biztos, hogy megérdemli) a tudomány mai állása szerint több tízezer éve jelent meg a bolygón, éspedig néhány millió éves törzsfejlődés eredményeként.

Ne részletezzük a tudomány és a teológia évszázadokra menő vitáit. Itt és most csak azt vizsgáljuk, hogy ki és milyen alapon jutott arra a következtetésre, hogy a világ – avagy az emberiség – éppen 5773 éves.

Minden időszámítás visszaszámoláson alapul. A héber időszámítás műveletét egy Joszé ben-Cháláftá nevű rabbinak tulajdonítják. Joszé ben-Cháláftá a “Széder Olám Rábbá” című tanulmányát a polgári időszámítás szerinti 2. században írta, vagyis úgy 1900 évvel ezelőtt. A számítás a Talmudban megtalálható. Egy másik, a 8. századból származó “Brajta de-Smuél”, a Talmud lezárása után keletkezett dokumentum Mózes első könyve, a Börésit (Genezis) beszámolóiban található életkor-adatokra alapozza a visszaszámolást. Ezt a számítást az akkori világban szétszóródott zsidó közösségek kétszáz éven belül elfogadták.  

A telő időt, természetesen korábban is számolták, nyilvántartották. Hogyan?

Nagy Sándor, a történelmi ókor talán legismertebb alakja szinte az egész akkor ismert világot meghódította és a görögös műveltséget elterjesztette. Itt, a Szentföldön és a környező országokban élő zsidók is az ő születését, később utódainak, a szeleukida királyok uralkodásának kezdetét használták időszámítási kiindulópontnak.

Korábban Izrael királyai uralkodásának kezdetével mérték az időt.

A ma ismert héber időszámítás első nyoma a Hebron közelében lévő Churvát Szuszjá zsinagóga-romján található. A bizánci korban épült zsinagógán az “Épült a négyezer – …”  hiányos felirat olvasható. Ám ez is elég ahhoz, hogy tudjuk, a négyezer-valahány év a máig használt zsinagógai időszámítást jelenti.

Más, ókori zsinagógák feliratain a Második Szentély lerombolásától számított évszám olvasható.

A Széder Olám Rábbá számítása szerint a Második (Heródesi) Szentélyt a Teremtés 3828. évében rombolták le Titusz légiói. Az Özönvíz eszerint a számítás szerint az 1656. évben volt.

Izsák ősatyánk 392 évvel az Özönvíz után született. Ezt 400 évvel követte az egyiptomi kivonulás, amit 480 évvel követett az Első (Salamoni) Szentély megépítése. Az Első megépítésétől a Második lerombolásáig a számlálók szerint éppen 900 év pergett le. Vagyis a római légiók 68-ban rombolták le a Második Jeruzsálemi Templomot, ami elég közel áll a római források szerinti 70. évhez.

Most pedig számoljunk vissza a Gergely-naptár szerint a világ teremtéséig. 2012-ból kivonva az 5772-t, 3760-at kapunk „ante”, vagyis időszámítás előtt. Még azt is kiszámolták, hogy a mai naptári hónapok szerint a Teremtés befejezése (vagyis Ádám megalkotása) i. e. 3760 október 7-re esett.

Tényleg, meddig megy vissza a bizonyítható emberi lét? Mi számít embernek? Mikor jelent meg a gondolatait maradandó, az őutána következő nemzedékek számára is érthető jelekben rovó homo sapiens sapiens?

Az egyiptomi és a mezopotámiai kultúrák első írásos emlékeit 5500 évesre becsülik. A Gangesz partján kibontakozott ó-ind és a Sárga-folyó partján megszületett kínai írásbeliség is 6000 éven “innen” van. 

Biológusok ma azt bizonygatják, hogy mi, mai emberek vérünkben, sejteinkben egyetlen emberpár génjeinek a kombinációit hordozzuk. Ez a pár pedig alig hatezer évvel ezelőtt született. Korábban – jóval korábban – léteztek más ősember-fajok is, de azok az idők során kipusztultak.

Hogy a Teremtés “Ádám előtti” öt napja meddig tartott? A mai értelemben vett öt napig, vagy évmilliárdokig?

Az egymásnak ellentmondó elméletek kavalkádjába kár lenne belemennünk. Maradjunk meg az Isten-adta ősi bölcseletnél, a Tánách örökértékű erkölcsi tanításánál.

Milyen év áll előttünk, pontosabban milyen év előtt állunk mi?

Az újságok és a rádió hírei, a televízió képsorai nem kecsegtetnek túlságosan nyugodt évvel.

Ami magát a naptári évet illeti, van benne különlegesség. Az idén nem volt “Ádár séni”, azaz második Ádár hónap, amely a zsidó Hold-évet (minden újholdkor kezdődik egy zsidó hónap) szinkronba hozza a Gergely-naptár által használt Nap-évvel. Tavaly sem volt, csak tavaly előtt. Ezért minden zsidó ünnep és jeles nap mind hátrébb vonul a Gergely-naptár szerint.

A most kezdődő 5773. évben az első Chanuka-gyertyát már december 8-án este gyújtjuk, Purim 2013. február 24-én lesz. Pészách is korán, március 25-én kezdődik. Jom Háácmáut, Izrael Állam 65. Függetlenségnapja április 16-ra esik. A következő, 5774. évi Ros Hásáná szokatlanul korán lesz, 2013. szeptember 4-én este: ennyire korán legutóbb 1899-ben volt. Az 5774. évben, 2014. márciusában már ismét beiktatnak egy második Ádár hónapot, ami újra “eltolja” az ünnepnapokat.

Most pedig, a héber Újesztendő előestéjén reméljünk egy jobb jövőt, nemzetek közötti békésséget. Jöjjön el mielőbb a nap, amelyről Izrael és Júdea prófétái szóltak. Amikor nép népre, ember emberre fegyvert többé nem emel.

Olvasóim, széles e világon, jó évre legyetek felírva és bepecsételve az Élet könyvében!

לשנה טובה תכתבו ותחתמו


2012. szeptember 15., szombat

Közel a nyolcmillióhoz

A vasárnap (szeptember 16) este beköszöntő zsidó újév előestéjén Izrael Állam népessége megközelíti a nyolcmilliót – egy alig 20 ezer négyzetkilométeres területen! (Magyarország területének kevesebb, mint a negyedrésze.)

A Statisztikai Hivatal pontos adata: 7,933,200 fő, vagyis kevesebb, mint 67 ezer lélek hiányzik a 8 millióhoz.

Az állam népességében a zsidó etnikum magasan vezet: létszáma közel 5.8 millió, pontosan 5,798,600 fő.

Közülük az európai eredetű askenázok 36 százalékot tesznek ki, az észak-afrikai eredetűek 14,5 százalékot, Ázsiából 11,2 százalék jött. A fennmaradó közel 40 százalék az ország szülötte, egyre többen a törzsek közötti házasságokból, ami az izraeli „olvasztótégely” sikerének a bizonyítéka, az ősúj nemzet kialakulása.

A várható élettartam az egyik legmagasabb a Földön: a nők 83,6 évre, a férfiak 80 esztendőre számíthatnak.

A második legnagyobb etnikum az arab, jóval másfél millió fölött, pontosabban 1,636,800 lélek. Döntő többségük az iszlám vallást követi.

Az etnikai „senki földjén” 318 ezer izraeli állampolgár él – hivatalosan. Nem hivatalosan legalább még egyszer ennyi. Ők nem zsidók és nem arabok. Többségük a kilencvenes évek nagy oroszországi bevándorlási hullámával érkezett Izraelbe.

A természetes szaporodási tényező még mindig az arab lakosság javára dől el: náluk 2,4 százalék, a zsidóknál 1,8 százalék.

Izrael a fejlett ipari OECD államok között fiatal országnak számít: a 14 évesnél fiatalabb gyerekek aránya 28,2 százalék, míg az OECD átlaga 18,5 százalék. A lakosság elöregedése azonban Izraelre éppen úgy jellemző, mint az európai országokra. Az első házasságra lépés, és ebből eredően az első gyerek vállalásának a kora is tolódik.

Aggasztó adat: minden hatodik izraeli valamelyik szociális ellátó szolgálatnál van bejegyezve, vagyis külső segítség nélkül nem tudja fenntartani magát. A 75 évesnél idősebbek fele szorul szociális segélyre, míg az összes etiópiai bevándorolt fele – életkortól függetlenül – szerepel az ellátandók jegyzékében.

2012. szeptember 14., péntek

Izraelbe is elért az iszlám tiltakozóhullám

Az Egyesült Államok líbiai nagykövetének a meggyilkolása, a kairói USA-nagykövetség megrohamozása, majd a szudáni és jemeni amerikai külképviseletek elleni parázs tüntetések után Izraelbe is elérkezett az Iszlám prófétájáról szóló szerencsétlen amerikai film kiváltotta tiltakozás hulláma.

A Templomhegyi mecsetek körül a rendőrség őrjáratai pénteken elejét vették a rendbontásnak és útját állták a néhány száz főnyi tüntetőnek, akik az USA jeruzsálemi konzulátusa felé igyekeztek.

Egy kisebb muzulmán közösség is hallatott magáról Izraelben. Akkó városában ugyancsak néhány száz főnyi tüntető a Próféta emléke ellen elkövetett szentségtörést elítélő transzparensek alatt vonult a vegyes – zsidó, keresztény és muzulmán – lakosságú város utcáin.

Egy dugába dőlt vérvád anatómiája

A semmiféle művészi értéket fel nem mutató amatőr filmről már a megszervezett őrjöngés első napján „kiderült”, hogy izraeli származású amerikai rendezte, egy bizonyos Sam Bacile. A filmet – mi sem természetesebb – amerikai zsidók pénzelték.

Két nap múlva kiderült, hogy a rendező – nem izraeli.

További nap kellett hozzá, hogy azt is közöljék, hogy nem is zsidó.

Most már azt is tudható, hogy nem is Sam Bacile az elkövető neve, hanem Nakoula Basseley Nakoula, 55 éves egyiptomi bevándorló, aki nem zsidó, hanem kopt keresztény. A film producereként jelentkezett Steve Klein zsidós neve ellenére magát fundamentalista kereszténynek tartja.

A pénteki akkói tüntetők már eleve közölték: demonstrációjuk nem Izrael Állama ellen irányul.

Teljesen megnyugodva azért mégsem vagyunk.

2012. szeptember 12., szerda

Az izraeli titkosszolgálat bravúrja • Hogyan fedezte fel Izrael és bombázta porig az épülő szíriai atomreaktort

Hat éven át hallgatott mindenki, aki tudott valamit a részletekről. A napokban a The New Yorker tényfeltáró riportja “kitálalt” az izraeli titkosszolgálat és a Légierő egyik legmerészebb vállalkozásáról.

Az időzítés bizonyára nem véletlen, és a címzett is elérti majd az alig burkolt célzást.


A török határtól nem messze, a szíriai-izraeli határtól távol eső,  sivatagi Al-Kibar közelében épülő, félig kész atomreaktor 2007. szeptemberében végrehajtott lebombázásáról van szó, amit egy kémregénybe illő titkosszolgálati bravúr előzött meg és tett lehetővé.

Az amerikai lap közlése szerint az izraeli titkosszolgálat 2007. márciusában kezdett “szaglászni” Ibrahim Otman bécsi lakása környékén. Otman a szíriai atomenergia-bizottság főnöke, látszólag ártalmatlan, elméleti tudományos feladattal megbízott férfiú, aki az egykori császárváros kellemes környezetében végezte feladatát. Egy olyan helyen, ahol kelet és nyugat  kémjei megfordulnak.

A Moszád emberei hosszas előkészítés és megfigyelés után behatoltak Otman lakásába, ahol kapásból a személyi számítógépet fogták vallatóra.

Az izraeliek a megfelelő fájlok letöltése után angolosan távoztak, úgy, hogy sem a lakásban, sem a komputerben nem hagytak nyomot, amely tapintatlan látogatásukról árulkodhatott volna.

Biztonságos szállásukra érve a nyelvet és a szakmát alaposan értő szakemberek vizsgálatnak vetették alá a zsákmányt. A trófea értéke minden várakozást felülmúlt: a Moszád egy észak-koreai segítséggel épülő plutónium-reaktor részletes leírására bukkant.

Nem telt bele 24 óra, és az információ Izrael akkori kormányfője, Ehud Olmert jeruzsálemi dolgozóasztalán volt. A kormány, a tábornokok, a polgári és a katonai elhárítás tisztjei kerek fél évig tanakodtak a teendőkről. Apró, de annál zavaróbb közjáték: 2007. áprilisában az akkori honvédelmi miniszter, az észak-afrikai származású Amir Perec gyenge angol tudása miatt számára előkészített cetlikről olvasta fel mondanivalóját amerikai kollégájának, Robert Gates-nek.

Máig sem tudható, a CIA-múlttal is rendelkező Gates mint értett és mit nem Amir Perec makogásából és az orra elé tett cédulákból, az USA hadügyminisztériuma minden esetre közölte: nem támogat semmiféle katonai fellépést az épülő plutónium-reaktor ellen.

Izrael közben arra az elhatározásra jutott, hogy az ország és népe biztonsága megköveteli a nyilvánvaló háborús célokra épülő objektum megsemmisítését. A kérdés csak az volt, hogy egy nagyerejű szőnyegbombázással töröljék-e le az épülő reaktort, vagy kisebb, de jól célzott műveletet hajtsanak végre.

A katonák maguk között az első lehetőségnek a “kövér Sakédi” nevet adták, a másiknak a “sovány Sakédi” nevet. (Eliézer Sakédi volt azokban a napokban az Izraeli Légierő parancsnoka.)

Végül a “sovány” megoldás mellett döntöttek, éspedig azért, hogy az akció ne váltson ki dühödt szíriai reakciót, netán háborút. (A döntéshozók pszichológusokkal is konzultáltak, akik úgy vélték, hogy egy körülhatárolt támadás  nem fog túlságosan harcias dühkitörést okozni Basar el-Aszad elnöknél.)

A már véglegesen elhatározott akció előtt, júniusban még egy felderítő kommandót is küldtek a helyszíntől egy-másfél kilométeres távolságba, hogy a talajból mintát vegyenek. A minta elemzése egyértelműen bizonyította: a közelben rádioaktív sugárzás mérhető. A kommandósok nagy felbontású fénykép-felvételeket is készítettek. 

2007. szeptember 6-ára virradó éjfél után az “Arizona” akció elindult. A Légierő F15-ös és F16-os gépei felszálltak izraeli támaszpontjukról és 0 óra 40 perckor 17 tonnányi bomba zúdult a reaktor már álló épületeire.

Valamennyi találat pontos volt. Az Al-Kibar plutónium-reaktor nem sokkal megszületése előtt porrá lett.

Másnap a szíriai hírügynökség világgá repítette a hírt: “A cionista ellenség repülőgépei behatoltak Szíria légterébe, de légelhárításunk működésbe lépett. Az ellenséges gépek gyáván elmenekültek”.

Asszad nem kezdett háborút. Megelégedett saját népe primitív félrevezetésével. Az Izraeli Légierő tisztjei mosolyogva hallgatták a nagyzoló hazugságot.

Olmert miniszterelnök mindössze három szóval reagált: “Én nyugodt vagyok”...

FORRÁS: The New Yorker; izraeli héber nyelvű sajtó

2012. szeptember 11., kedd

Obama nem találkozik Netanjáhuval

Barack Obama nem találkozik Binjamin Netanjáhu izraeli kormányfővel annak három hét múlva esedékes amerikai látogatása alkalmával.

Netanjáhu az ENSZ közgyűlésére utazik New Yorkba, ahonnan szívesen átutazott volna Washingtonba, hogy megbeszélést folytasson az Egyesült Államok elnökével.

Obama irodájában közölték: az elnök rendkívül elfoglalt lesz azokban a napokban, és nem tud időt szakítani a találkozásra. ◙ 

Amerika: nincs vörös vonal

A New York Times cikke szerint az Egyesült Államok külügyminisztériuma nemet mond az izraeli javaslatoknak az iráni kérdésben. Hillary Clinton külügyminiszter egy rádióriportban kijelentette: nem tervez határidőket szabni az iráni vezetésnek a nukleáris fegyverfejlesztéssel, illetve annak nemzetközi ellenőrzésének ellenőrzésével kapcsolatban. 

Ezzel kereken ellent mondott Binjamin Netanjáhu kérésének, aki egy “vörös vonal” kijelölését kérte az Egyesült Államoktól az iráni fegyverkezés korlátozására.

A miniszterelnök ingerülten reagált az USA külügyér-asszonyának a megnyilatkozására, amely Netanjáhu szerint megnyugtató üzenet Ahmadinezsád számára.

Egyes amerikai sajtóvélemények Clinton asszony ellenállásában Netanjáhu és a volt amerikai elnök, Bill Clinton régi ellentéteinek továbbélését gyanítják – aki nem más, mint a külügyminiszter asszony férje.

„Mindeddig a tárgyalást és az azzal párhuzamos nyomás-gyakorlást látjuk a legmegfelelőbb módszernek az iráni kormányzat jobb belátásra térítésének” –  mondta az Egyesült Államok külügyminisztere.

Az iráni külügyminisztérium lehetségesnek tartja, hogy más jelentős államok, például Németország, már a közeljövőben követik Kanada példáját, amely felfüggesztette diplomáciai kapcsolatait az Iráni Iszlám Köztársasággal.

2012. szeptember 9., vasárnap

Brit lap: "Izrael visszaküldheti Iránt a kőkorszakba"

Izrael védereje számos meglepetést tartogat potenciális támadói számára. A Sunday Times brit hétvégi lap egy izraeli védelmi szakértőt idézve olyan fegyverről ír, amely jórészt csak a fantasztikus regényekben szerepel, de a zsidó állam hadmérnökei talán már meg is valósították.

A brit cikkíró olyan csapás lehetőségét veti fel, amely a másodperc tört része alatt visszavetheti Iránt a kőkorszakba. Az újságíró természetesen túloz, hiszen a perzsa kultúra adta az emberiségnek a királyok játékát és a játékok királyát – a sakkot ("sah") és olyan zseniális találmányt, mint a NULLA, amely lehetővé teszi a helyi értékes számolást, ami megalapozta a mai technikai civilizációt.

Amiről szó van, az az EMP. A rövidítés az angol „Electromagnetic Pulse” kifejezést takarja. Igen erős, intenzív elektromágneses lökéshullámról van szó, amely akár egy egész ország elektromos- telefon- és híradóhálózatát tartósan megbéníthatja.

A repülőgépről vagy hajóról leadott nagyteljesítményű lökéshullám forrása hasonló egy mikrohullámú sütő magnetronjához, amely nem egyéb, mint egy igen rövid hullámokat nagy intenzitással kisugárzó rádióadó.

Ennek az elektromágneses hullámai – rádióhullámai – olyan lökéshullámot keltenek, mint amilyet egy atombomba kelt. Ez a fegyver azonban az emberre, és általában az élővilágra ártalmatlan. Csak az elektromos hálózatokat, a komputer-rendszereket, a kábeles és mikrohullámú hírközlést bénítja meg – de azt teljesen.

Erre vonatkozik a brit cikk címében tálalt metafora a kőkorszakról. Kőkorszak nem lesz, de ha Izrael valóban képes bevetni ilyen fegyvert – Iránban jó darabig sötét lesz. A világítási és közlekedés-irányítási hálózat, a teljes számítástechnikai rendszer, ezáltal a nukleáris laboratóriumok, az egyetemek, a hadsereg híradólánca hónapokra, ha nem évekre megbénul.

Egy ilyen izraeli katonai csapás abszolut eredményes lehet, a válaszcsapás pedig elmarad – és, ami a legfontosabb, nem kerül ártatlan emberek életébe. Sem itt, sem amott.

Tolókocsis egykori harci pilóta nyerte a londoni paralimpia első izraeli aranyát


Noám Gersoni harci helikopter-pilóta 2006. nyarán, a második libanoni háború során balesetet szenvedett. Életveszélyes sérülése után kényszerült tolószékbe. Hosszú rehabilitációs kezelés után újra kezdte – szavai szerint – ajándékba kapott életét.

Gersoni másfél évvel ezelőtt kezdett komolyabban foglalkozni a tenisz-sporttal. A paralimpiára a legsúlyosabb rokkantsági fokkal élők „quad” kategóriájára nevezett be.

„Nem számítottam ilyen eredményre, nem trófeákért jöttem Londonba” – nyilatkozott a sebesült tiszt, aki igazi harcos volta ellenére könnyeivel küszködött, amikor a „Hátikvát”, az izraeli himnuszt játszották.

„Büszkeséget szereztél az országnak és a népnek. Bebizonyítottad, hogy a teniszsportban ugyanolyan sikeres tudsz lenni, mint amilyen voltál a levegőben” – mondta Simon Peresz államelnök, aki élete 89 éve alatt sokat látott, de most ugyancsak elérzékenyülve köszöntötte a 29 éves Gersonit.