Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2011. szeptember 4., vasárnap

Négyszázezren tüntettek a társadalmi változásokért

Tel Aviv legnagyobb terén, a Kikár Hámediná-n 300 ezer, más városokban tízezrek gyűltek össze szombaton este, hogy kifejezzék tiltakozásukat a Netanjáhu-kormány szociális politikája ellen.

Dafni Liff, a 25 éves televíziós rendezőnő, aki júliusban a Facebook-on kezdeményezte a máig százezreket megmozgató tiltakozó mozgalmat, kijelentette: nincs szándékukban abbahagyni a tömegdemonstrációkat mindaddig, amíg a kormány nem orvosolja hatékonyan a jelenlegi izraeli társadalom jellemzőit: a növekvő jövedelmi aránytalanságokat az egyes rétegek között, a tűrhetetlen lakásárakat és lakásbérleti árakat, a bankoknak a tiltakozók szerinti visszaéléseit. ◙

2011. szeptember 1., csütörtök

Szeptember itt - az ősz még odébb van

Szeptember elsején minden izraeli napilap címlapján a tanévnyitás hírével foglalkozott. Politikusok és botrányhős üzletemberek vagy színésznők helyett ennivaló elsős kislányokat látni, többnyire hátitáskával. A kislányok már ebben a korban is hálásabb objektumai a fotoriportereknek, mint a fiúk.

Izraelben közel kétmillió gyerek és fiatal kezdte meg az 5772-es új tanévet, az óvodásoktól az érettségiző középiskolásokig. Igen, az amúgy is ősszel kezdődő zsidó időszámítást használják a tanév megjelölésére, a „külvilágban” szokásos 2011/12 megjelölés helyett.

Az új tanévet kivételesen nem előzte meg a szokásos tanársztrájk: a pedagógusokat a Pénzügyminisztérium kielégítette (egyelőre), akárcsak az orvosokat a napokban (a rezidens orvosok még mindig nem tettek le a kollektív felmondás szándékáról.)

Odefenn, Európában szeptember az ősz ígérete. Itt, a Földközi tenger déli medencéjében akár augusztus 32-t is írhatnánk, aztán augusztus 33-at és így tovább: a nyár errefelé akár október végéig is elhúzódhat. Akkor is csak a hosszabbodó éjszakák hoznak enyhülést.

Mire emlékeztetheti a hatvanas éveiben járó európait – főleg, ha újságíró – szeptember kezdete?

Az idén 72 éve tört ki a második világháború. (Tört ki a fenét, kitörték, elkezdték.)
Tíz nap múlva lesz a tizedik évfordulója annak a szeptember 11-nek, amely dátumból – 9/11 – jelkép lett. Sokak szerint ez a nap volt a harmadik világháború kezdete.
Mindez annak a bizonyítéka, hogy az ember nem tanul, hiába az a sok tanév, amelyen az emberiség átverekedte magát: az emberi ostobaság és gonoszság végtelennek tűnik. ("A hülyeség a hidrogén mellett a legnagyobb mennyiségben előforduló anyag a világegyetemben" – mondta állítólag Thomas Alva Edison.)

Izraelben meglehetős aggodalommal nézünk a szeptember 22-i ENSZ-közgyűlés szavazása elé a palesztin állami önállóságról. Végződjék a szavazás akárhogyan, béke és nyugalom nem lesz belőle.

Senki sem tudja, hogyan oldható meg az európai civilizációt képviselő Izrael létkérdése, amelynek népe 1800 éves távollét után települt vissza őshazájába, amely időközben az évszázadokkal visszamaradt Afro-Ázsia része lett, népeivel együtt.

Az egyenlet evilági eszközökkel megoldhatatlan. Izrael egyre nagyobb bajban van.
Amikor elnézem a hátitáskás hatéveseket és a többi kisebb-nagyobb gyereket, óhatatlanul felszakad a sóhaj: „Magasságos Isten – mit fognak ezek látni, miféle eseményeknek lesznek ők tanúi?”

Ilyenkor csak a Könyvek Könyvéhez és annak Sugalmazójához tudok fordulni:
"Fiaid hozzád sietnek, pusztítóid és rombolóid kitessékeltetnek belőled." (Ézsajás 49:17) ◙