Szerda este kezdődik és csütörtök estig tart Jom
Kippur napja, amit magyarul Engesztelés Napjának neveznek. A jom (יוֹם) napot jelent, a kippur (כִּפּוּר) pedig engesztelést, vezeklést, rossz tettért, károkozásért
való önkéntes jóvátételt, váltságot.
Hasonló a jelentéstartalma a héberben a káppárá (כַּפָּרָה) szónak, ami maga az engesztelő áldozat. A
„bűnbak”, héberül „száir láázázél” (שָׂעִיר
לַעֲזָאזֵל) egy bakkecske volt, amelyre a jeruzsálemi Templomban a kohén
hágádol, a főpap Jom Kippurkor kézrátétellel ráruházta Izrael bűneit, majd az
állatot kiűzték a sivatagba.
Az ősi szertartást ma az ortodox zsidóságnál a „kakaspörgetés”
helyettesíti, amikor egy kakast (vagy tyúkot) a fej fölött megforgatnak, és a
„ze chálifáti, ze tmuráti, ze káppáráti” (זה חליפתי, זה תמורתי, זה כפרתי), vagyis „ez az én
helyettesítőm, váltságom” (a három szó itt ugyanazt jelenti) szavak kíséretében
rátestálják a bűnöket. A szárnyast ezután vagy a szegényeknek adják, vagy a
család fogyasztja el. A modern ortodoxok a baromfi helyett marokban tartott
pénzt forgatnak a fejek fölött, amit jótékony
célra ajánlanak fel.
Jom Kippur előtt a városok utcáin „pidjon kapparot” (פדיון כפרות) – vagyis a káppárá megváltására szolgáló
asztalkák tűnnek fel, mögöttük kipát viselő férfiak, akik fenti célra fogadnak
el kisebb-nagyobb pénzösszegeket. Ezeket a pénzeket is jótékony célra
fordítják.
A jom-kippuri szertartás „mellverdeső”
viduj (וידוי) bűnvallomás-imájában hangzik el a
Fennvalóhoz a kérés: bocsáss meg nekünk, töröld el nekünk, írd jóvá nekünk:
héberül szlách lánu, m´chál lánu, káppér lánu (סְלַח לָנוּ, מְחַל לָנוּ, כַּפֵּר לָנוּ).
Ma átvitt értelemben ma az a „káppárá”, aki
más hibájáért lakol.
Adja a Jóisten bűneink és hibáink
megbocsátását, sorsunknak jóra megpecsételését a Nagy Könyvben – és bűnbakok
soha többé ne legyünk.
Gmár chátimá tová – גמר חתימה טובה