Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2013. január 31., csütörtök

Megelőző légitámadások Szíriában • Az oroszok "aggódnak"

SA-17 tipusú orosz gyártmányú rakéta. Modern és hatékony.

Az Izraeli Légierő szerdára virradó éjjel fegyverszállító konvojt semmisített meg a szíriai-libanoni határon, amelyben egyebek között, a jelentések szerint orosz gyártmányú, repülőgépek ellen bevethető SA-17 tipusú föld-levegő rakéták is voltak.

A szíriai hadsereg szóvivője szerdán közölte: izraeli harci gépek Damaszkusztól néhány kilométerre északnyugatra, Dzsimraja (Jimraya) helységben megsemmisítettek egy katonai kutatóközpontot (más értesülések szerint egy vegyi fegyvereket előállító üzemet). A gépek a Hermon hegy fölött, alacsony repülésben szálltak Damaszkusz határáig, hogy a radar-légvédelmet elkerüljék.

Izrael hivatalosan nem erősítette meg és nem is cáfolta a hírt. Az izraeli sajtó és a Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió külső forrásokra hivatkozva közölte az értesüléseket.


A New York Times értesülése szerint amerikai tisztviselők közölték: Izrael előre tájékoztatta az Egyesült Államokat a küszöbön álló akcióról.

Az oroszok aggódnak. "Ha ez az információ igaznak bizonyul, akkor egy szuverén állam területén lévő célpontok elleni nem provokált támadásokkal van dolgunk, ami az ENSZ-alapokmány durva megsértését jelenti, és elfogadhatatlan, bármivel is próbálják indokolni" – idézi az Interfax hírügynökség csütörtök reggel az orosz külügyminisztérium közleményét. 

Izrael védelmi rendszere felkészült egy olyan forgatókönyvre, mely szerint a damaszkuszi rendszer összeroppanása után a hadsereg vegyi- és biológiai fegyvertára a Hezbollah, vagy más, az El Kaidához kötődő terrorszervezet birtokába jut. Egy ilyen fejleményt Izrael a legsúlyosabb biztonsági kockázatnak fogna fel, és megfelelő lépéseket foganatosítana az elhárítására. ◙
 

2013. január 30., szerda

Visszavonul az izraeli gazdaság esze ♦ Súlyos aggodalmak pénzügyi berkekben


“A Földkerekség legsikeresebb jegybank-kormányzója” – ezzel a kitüntető címmel illeti a világ közgazdász-társadalma Stanley Fischer professzort, aki az utóbbi közel nyolc évben a Bank Jiszráél, az állam jegybankja kormányzói székében ül.

Fischer (70) nagy meglepetést okozva kedden bejelentette: nem kívánja tovább betölteni a tisztséget, és június végén, második, 2015-ig szóló mandátuma közepén visszavonul.

Lépését személyes okokkal indokolta, ami lehet a professzor kora, de a szerda reggel megjelent sajtóismertetések kapcsolatot vélnek felfedezni a kormány közeljövőben várható súlyos megszorításai és Fischer professzor visszavonulása között. (A felálló új kormány egyik első feladata lesz a 2013-as költségvetés megszavaztatása a Kneszetben és a hatalmas, 39 milliárd sékelre rúgó állami deficit legalább részbeni mérséklése.)

A tőzsde a részvények enyhe esésével reagált a bejelentésre.

Binjamin Netanjáhu sajnálattal vette tudomásul Stanley Fischer közlését és az állam nevében háláját és elismerését fejezte ki a bank-kormányzó sikeres ténykedéséért. Seli Jechimovics, az ellenzéki Ávodá párt főtitkára Fischer professzor leköszönéséből a Likud-Béjténu kormány várható pénzügyi politikája iránti bizalmatlanságra következtetett.

Az egykori Rodéziában született Stanley Fischer brit és amerikai egyetemeken szerezte közgazdasági képesítéseit, és a bankszakmában ért el nemzetközileg értékelt sikereket. Az Egyesült Államokban élő professzort 2005-ben hívta meg Ariel Saron akkori kormányfő az izraeli jegybank élére, ahol kiemelkedő sikereket ért el. Szakértők nagyrészt neki tulajdonítják, hogy Izrael gazdaságát viszonylag kevésbé viselte meg a 2008 óta tartó gazdasági világválság. 
Mose Gafni aggódik

Mose Gafni, a Kneszet pénzügyi bizottságának az elnöke súlyos aggodalmát fejezte ki Stanley Fischer lemondásának a hírére.

Mint mondta, a jegybank kormányzója egy politikailag és gazdaságilag rendkívül bizonytalan időpontban választotta a visszavonulást.

Gafni (Tórahű Zsidóság pártja) szerint a várható, igen súlyos megszorításokat tartalmazó költségvetést a Kneszet nem fogja elfogadni.

A Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió „Bét” adóján szerda reggel közvetített interjú-műsorban Gafni közölte: az ügyben részletes felvilágosítást kér Binjamin Netanjáhu miniszterelnöktől és Juvál Steinitz pénzügyminisztertől. ◙

2013. január 29., kedd

Visszajött a tél – túlzsúfoltak a kórházak • Megfázás vagy influenza: mi a különbség?


Az utóbbi napokban az izraeli kórházak megint túlzsúfoltak: a foglaltság eléri a 130-150 százalékosat. (Száz százalékos a foglaltság, amikor minden kórterem foglalt. Ezen felül kerülnek a betegek a folyosókra, a kórház éttermébe…) A legtöbben megfázási tünetekkel kerülnek kórházba. Érdemes azonban megvizsgálni – és megkülönböztetni – a különböző betegségeket.

Tehát: megfázás vagy influenza. Hogyan különböztetjük meg a két betegséget?

Mindkettőt vírusok okozzák. Az „egyszerű” megfázást is, csak más fajták, mint a súlyosabb influenzát.

A vírusok a munkahelyen, iskolában, vagy akár az autóbuszmegállóban apró, láthatatlan nyálka-cseppek belégzése által kerülnek be a szervezetbe. A tünetek – tüsszentés, nátha, torokfájás, néha izomfájdalom, étvágytalanság, levertség érzete – általában a megfertőződést követő öt napon belül jelennek meg. A megfázás ritkán tart egy hétnél tovább.

A legfontosabb jellemző: a megfázást nem kíséri láz! 

A gyógymód: pihenés. Ha nagyon zavaró, az orr-eltömődést megoldó szerek. És higénia, mindenek előtt. Kórházi kezelésre nincs szükség.

Az influenza súlyosabb lefolyású betegség. Grippának is nevezik. Első orvosi leírását Hippokrátész adta, 2400 évvel ezelőtt. 

Ez is cseppfertőzéssel terjed, de akár fertőzött személy kézfogásától, vagy másféle érintésétől is meg lehet kapni. Ugyancsak vírusok okozzák, de jóval agresszívebb fajták. Egy hét alatt szaporodnak fel a szervezetben. A hirtelen fellépő lázas állapot az influenzát egyértelműen megkülönbözteti a megfázástól.

Háromféle kórokozót különböztetnek meg. Az A tipusú világméretű járványokat okozhat, a néhány évvel ezelőtti H1N1 vírus ilyen volt, és halálos áldozatokat is szedett. A láz magas: akár a 39 fokost is meghaladhatja. Kísérő  jelenségei köhögés, nátha, torokfájás, izületi fájdalmak. Lefolyása általában 3-5 nap, de lehet több is. Kórházi kezelés szükségességéről orvos dönt.

A B és a C tipusú enyhébb lefolyású megbetegedéseket okoz. A láz is alacsonyabb, de gyerekeknél gyakori kísérő jelenség a hasfájás vagy hasmenés. Lefolyásuk egy hét körüli.

Végül, de nem utolsó sorban – a tüdőgyulladás. Nem könnyű felismerni. Gyakran megfázásra vagy influenzára hasonlít, ami szintén levertséggel, köhögéssel és lázzal indul, ezért nem biztos, hogy felmerül, hogy súlyosabb betegségről van szó. Áruló tünet a mellkasi fájdalom, elesettség fokozott hangulata, magas láz, hidegrázás, majd fullasztó köhögés (amelynek természetesen más, például asztmatikus oka is lehet). 

A tüdőgyulladás vírus vagy baktérium okozta fertőzés, amely sokszor kezeletlen influenza után jelentkezik. Ilyen tünetekkel feltétlenül orvoshoz kell fordulni, mert, ha nagyon ritkán is, de halálos végű lehet. Különösen veszélyeztetettek a kisgyerekek, az idős korúak, az állapotos asszonyok és a cukorbetegek.

2013. január 28., hétfő

Hol a jobb és hol a bal?


Eitan Haber (72) újságírói pályája fénykorát Jichák Rabin sajtófőnöki posztja jelentette. A miniszterelnök tragikus halála azonban az ő egzisztenciáját is megtörte. Megjelennek még írásai a Jediot Ahronotban, de a feltörekvő fiatal utódok már vajmi kevés figyelmet fordítanak munkájára és személyére, bár ő mindent elkövet, hogy a figyelmet maga felé terelje.

A sajtó-brancsban (már akik elég öregek, hogy a hatvanas évekre is emlékezzenek) néhányan Alekszej Adzsubejhez hasonlítják őt. Adzsubej egykor sztár-újságíró volt Moszkvában. Csillagszerű ragyogását nem annyira tehetségének vagy szellemének köszönhette, inkább annak a ténynek, hogy N. Sz. Hruscsov veje volt. A párt-főtitkár bukása után azonban az ő nevét is sürgősen elfelejtették.

Visszatérve Haberre, a napokban, a koalíciós tárgyalások, vagy inkább tárgyalási próbálkozások napjaiban, érdekes gondolatot vetett fel – éppenséggel a telepes mozgalom "Aruc 7" internetes portálján. Egy olyan gondolatot, amely nem kevés izraeli polgárt foglalkoztat – van, akit aggaszt, van, akit reménységgel tölt el.

"Netanjáhu területeket fog átadni a palesztinoknak. Még Jeruzsálemből is. Idővel szinte mindent, amit követelnek.

Emékezzünk csak: ki vonult ki a teljes Szináj felszigetről? Ki adta fel Jamit városát? Menáchem Begin, a Chérut, az izraeli széljobb kérlelhetetlen politikusa.

És ki ment el a Madridi békekonferenciára? Jichak Samir, Begin harcostársa a britek ellen harcolt "Irgun" szervezetben. (A brit mandátum éveiben a jobboldali szemléletű partizán-szervezetet a Ben-Gurion-vezette "Mápáj" – Munkáspárt – terroristának tekintette.)

Na, és ki vonta ki erőnek erejével a Gázai-övezetből a zsidó lakosságot? Ariel Saron, a jobboldal egykori példaképe.

És Netanjáhu egyezett bele Hebron és környéke átadásába a Palesztin Autonómiának a Wye egyezmény keretében, és sorolhatnám...” – majd hozzátette: a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy az amerikai és az európai nyomásnak semmilyen izraeli kormány nem tud tartósan ellenállni. "Netanjáhu mindenképpen gondoskodni fog róla, hogy leendő koalíciós partnerei ne köthessék meg a kezét, legyen szó gazdasági, vagy külpolitikai kérdésekről” – véli Eitan Haber.

Gondolataihoz kiegészítésképpen idézhetnénk egy palesztin politikus interjúját, amit egy izraeli internetes portálnak adott: "Izrael valamennyi háborúját 1948 óta mindig baloldali, szocialista kormányok indították."

El lehet gondolkodni rajta, hogy merre is van a jobb, és merre a bal. A legjobb példát éppen Eitan Haber életműve szolgáltathatja, aki a szélsőjobboldali "Chérut" lapban kezdte újságírói működését, és lett belőle a békepárt lelkes támogatója.

Berobbant az iráni urándúsító?


Nyugati sajtójelentések szerint hétfőn, január 21-én helyi idő szerint a déli órákban hatalmas robbanás rázta meg a Fordo-i föld alatt megépített urán-dúsítót, ahol több, mint 2000 centrifugát telepítettek. A londoni The Times cikkében izraeli titkosszolgálati forrásokra hivatkozik.

A robbanás következtében a létesítmény mintegy 200 munkatársa a mélyben rekedt, felhozataluk nehézségbe ütközik.

Egyelőre ellenőrizhetetlen hírek szerint a létesítmény zöme megsemmisült. A robbanás oka ugyancsak nem ismeretes.

A robbanás a környező településeken földrengés-szerű jelenséget okozott.

Szíria szétesőben, Izrael készültségben


Basar el-Asszad kormányzata az agónia jeleit mutatja. Nincs biztos információ az elnök, családja és hozzá még hűséges környezete hollétéről. Nagyobb aggodalmat okoz Izraelnek, hogy az ugyancsak szétesőben lévő szíriai biztonsági rendszer birtokában lévő (vagy volt) tömegpusztító fegyverek holléte is bizonytalan.

Izrael védelmi rendszere felkészült egy olyan forgatókönyvre, hogy a damaszkuszi rendszer végleges összeroppanása után a hadsereg vegyi- és biológiai fegyvertára a Hezbollah, vagy más, az El Kaidához kötődő terrorszervezet birtokába jut.

Binjamin Netanjáhu és a biztonsági kabinet a hét elején sürgős megbeszélést folytatott Izrael teendőiről. A megbeszélés végén Netanjáhu egyértelművé tette, hogy egy ilyen fejlemény esetén Izrael erővel akadályozza meg, hogy tömegpusztító fegyverek jussanak terrorszervezetek birtokába.

Az Izraeli Légierő a napokban két „Kipát bárzel” (Vaskupola) rakétaelhárító rendszert telepített Izrael északi régióiba. A Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió hétfő reggeli jelentése szerint a telepítés a Légierő rendes gyakorlat-programjának a részét képezi.

2013. január 24., csütörtök

Végleges eredmények • Gyengült a kormánypárt • "Új fiú az osztályban"


A katonák, a külföldön szolgáló diplomaták és a kórházak ápoltjai által leadott mintegy 220 ezer szavazat összeszámlálásával csütörtökön délután véget ért a 2013-as Kneszet-választások drámája. 

A Hábájit Hájehudi párt szerzett egy további mandátumot, vagyis 11 helyett 12 ülése lesz a Naftali Bennett által vezetett radikális nemzeti-vallásos pártnak.

A Kadima párt, amelynek élén Saul Mofáz, a vezérkari főnökből lett (nem túl sikeres) politikus áll, a végleges összeszámlálás után is megőrizte két mandátumát.

A Raam-Taal Egyesült Arab Lista egy mandátumot vesztett, 5 helyett 4 mandátuma van. Így a három arab pártból álló blokk 12 helyett csak 11 mandátummal rendelkezik: ílymódon megbosszulta magát az arab szektor alacsony részvétele a szavazásokon. 

A keddi választások részvételi aránya a végleges adat szerint 67.9%.

Az izraeli média sztárja – Jáir Lapid, az "új fiú az osztályban", akinek tavaly alapított pártja a maga 19 mandátumával a Kneszet második legerősebb frakciója lett. Lapid már első megnyilatkozásában kijelentette: nem pályázik miniszterelnökségre, ezt Binjamin "Bibi" Netanjáhunak hagyja. Azt is egyértelművé tette, hogy nem hajlandó obstrukciós ellen-koalíciós kísérletet tenni, amellyel a többi középpárttal, a baloldallal (Ávodá, Merec) és az arab pártokkal szövetkezve ellehetetlenítené Netanjáhuéknak a koalíció megalakítását. 

Netanjáhu a lehető legszélesebb koalíciót ígérte. Ugyanakkor sziszifuszi erőfeszítésekre lesz szüksége, hogy a különböző véd- és dacszövetségeket a koalíció-alakítás érdekében megtörje, semlegesítse.

• Seli Jechimovics, az Ávodá (Munkapárt) főtitkár-asszonya letette a főesküt, hogy pártja a Likud-Béjténu pártnak nem lesz koalíciós partnere. "Vagy kormányfő leszek, vagy az ellenzék feje" – nyilatkozta több ízben. A nagymúltú, de kérdéses jövőjű szociáldemokrata párt (le)szereplése (15 mandátum) nagyon csekély manőverezési lehetőséget hagy a baloldalnak.

• Jáir Lapid előre elhatárolódott attól, hogy bármelyik ultravallásos párttal együtt lépjen koalícióba. Ezekből kettő van: a SASZ (11 mandátum) és a Jáhádut háTorá (7 mandátum). 

• Kérdéses, hogy a pragmatikus, középvonalas Lapid mennyire lenne hajlandó közös koalíciós kormányban együttműködni az immár 12 üléssel rendelkező Hábájit Hájehudi párttal, amelynek vezérelve, szinte lényege a zöld vonalon (a '67-es határon) túli települések védelme és fejlesztése. 

• A 11 mandátumot szerzett SASZ, a sok szegénysorsú, afroázsiai eredetű zsidót tömörítő ortodox párt önmagát a szegények védelmezőjének tekinti, s mint ilyen, szavazóinak erőteljes fellépést ígért a leendő kormányzat nagyon is valószínű gazdasági megszorításait akadályozandó – amennyiben Lapidék eleve nem szorítják ki a koalícióból.

Az Izrael Állam megalapítása óta sorban 19. Kneszet egy eddig ismeretlen, válságos kül- és belpolitikai környezetben alakul. Az ország közelről és távolból háborús fenyegetéseknek van kitéve, miközben idebent a társadalom növekvő hányada küzd a szociális leszakadással, a szegénység rémével.

Koalíciós tárgyalásoknak talán még soha nem volt ennyire komoly tétje.  

Bennett: további mandátum; Mofáz: rezeg a léc; arab pártok: egy mandátummal kevesebb


Végéhez közeledik a szavazatszámlálás. A katonák, a külföldön szolgáló diplomaták és a kórházak ápoltjai által leadott mintegy 220 ezer szavazat összeszámlálásával a végéhez közeledik a 2013-as Kneszet-választások drámája. Az utolsó szavazat számbavételével, a 100% elérése után közlik – előreláthatólag még csütörtökön – a végleges, hivatalos eredményeket, amelyek egy-két mandátummal ide vagy oda különbözhetnek az eddig közzétett listáktól.

A katonák szavazatainak megszámlálása után úgy tűnik, hogy a Hábájit Hájehudi szerzett egy további mandátumot, vagyis 11 helyett 12 ülése lesz a Naftali Bennett által vezetett radikális nemzeti-vallásos pártnak.

Kárvallottai is lehetnek a pontosításnak. Az utoljára összeszámlált szavazatokkal természetszerűleg növekszik az össz-szavazatok száma, és ezzel a 2 százalékos bejutási minimumhoz elégséges szavazatok száma is. A Kadima párt, amelynek élén Saul Mofáz, a vezérkari főnökből lett (nem túl sikeres) politikus áll, az eddigi eredmények szerint néhány szavazattal lépte túl ezt a minimumot, ám végül alatta maradhat a kritikus szavazat-számnak.

Ugyanezen okból az egyik arab párt is veszíthet egy mandátumot; ílymódon megbosszulja magát az arab szektor alacsony részvétele a szavazásokon.   

2013. január 23., szerda

A leadott szavazatok 99 százalékának az összeszámlálása után: döntetlen

A kedden, január 22-én megejtett Kneszet-választásokat követő reggelen, a leadott érvényes szavazatok 99 százalékának az összeszámlálása után a szavazók a következő megoszlásban juttatták a mandátumokat az egyes pártoknak:

Likud-Jiszráél Béjténu: 31 /a jelenlegi jobboldali, konzervatív-liberális kormánypárt
Jés Atid: 19 /centrista, középosztály-párti, hangsúlyosan világi
Ávodá: 15 /szociáldemokrata, balközép
Bájit háJehudi: 11 /nemzeti-vallásos, programja a "Területek" zsidók általi benépesítése
SASZ: 11 /afroázsiai eredetű szefárd zsidók ultraortodox zsidó pártja
Jáhádut háTorá: 7 /askenázi (európai) eredetű zsidók ultraortodox pártja
HáTnuá: 6 /centrista, mérsékelt-baloldali polgári
Merec: 6 /szélsőségekre hajló baloldali polgári liberális
Ráám-Táál: 5 /szélsőségekre hajló arab nacionalista egységpárt
Chádás: 4 /jobbára arab szavazókat tömörítő kommunista párt
Balad: /arab nemzeti párt
Kadima: 2 /centrista, egykori kormánypárt

A választási részvétel 66 százalékos volt, két százalékkal magasabb, mint a legutóbbi, 2009-es választásokon.

A Cáhál, az Izraeli Hadsereg katonáinak 80 százaléka szavazott, míg az arab szektorban alacsony, 55 százalék körüli volt a választási részvétel.

Közel negyed millióan olyan pártokra adták voksukat, amelyek nem érték el a választási küszöböt, ezáltal hét ülőhely számukra kárba veszett.

A börtönökben és a kórházakban leadott szavazatok megszámlálása, vagyis a végleges, hivatalos végeredmény csütörtökre várható.

FORRÁS: A Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió szerda reggeli közlése

*

A két nagy  meglepetés a Likud-Jiszráél Béjténu gyenge szereplése (a tavaly őszi közös listás megegyezés után 40-42 mandátumot reméltek), illetve a Jáir Lapid Jés Atid pártjának meteor-szerű feltörése. A Jés Atid a második helyre került, jócskán megelőzve a Likud „klasszikus” ellenfelét, az Ávodát.

A jobboldali és az ultraortodox mandátumok, illetve a középutas, a baloldali és az arab pártok között döntetlen eredmény bontakozik ki. Egy ilyen koalíciós megosztást alapul véve ugyanis mindkét „pólus” 60-60 mandátumot, azaz Kneszet-ülőhelyet szerzett. Ez a feltételezés a Likud-Béjténu, a Bájit háJehudi, a SASZ és a Jáhádut háTorá koalícióját, illetve a fennmaradó centrista, baloldali és arab pártok által létesített (egyébként a gyakorlatban kizárható) koalíciót veszi alapul.

Természetesen más alapon szerveződő koalíció is elképzelhető. Ilyen lehetne a Likud-Béjténu, a Jés Atid, a Bájit haJehudi és a Kadima koalíciója, amely összesen 63 ülésre támaszkodhatna az ultraortodox pártok kizárásával. Ez a kormányfőnek megtakaríthatna számos fölösleges, koalíciós kényszerből adódó miniszteri, miniszterhelyettesi, minisztériumi fő- és alosztályvezetői stb. állást, és a különböző vallásos pártok intézményeinek az állami dotálása is jóval szerényebb lehetne.

Egy ilyen koalíció nagy kérdése Jáir Lapid hajlandósága az erősen jobboldali, a "két állam megoldást" zsigerből ellenző nemzeti-vallásos többségű (de nem ultravallásos) Hábájit Hájehudi párttal koalíciós közösséget vállalni. Ez pedig korántsem biztos.

Fentiekből már látható, hogy az egymásnak feszülő érdekellentétek igen nehézzé, esetleg lehetetlenné teszik a kormánykoalíció megalakítását, és akár új választások kiírása is szükségessé válhat. 

2013. január 22., kedd

Exit poll a szavazóhelységek lezárása után: Likud – 31 mandátum, Jés Atid – 19 mandátum

A Kneszet-választások végeztével, a szavazóhelységek bezárása utáni első exit poll: A Likud-Béjténu (Binjamin Netanjáhu – Avigdor Lieberman): 31 mandátum; Jés Atid (Jáir Lapid): 19 mandátum.

Az ultraortodoxia esküdt ellensége, az újvidéki születésű néhai újságíró-politikus, Tomi Lapid fia, Jáir Lapid pártja, a Jés Atid (Van jövő) párt a második helyre került, és az eddigi elő-értékelések szerint 19 mandátumot szerzett, többet, mint a Likud klasszikus ellenfelének számító Ávodá (Munkapárt), amelynek élén Seli Jechimovics áll. Az Ávodá az első értékelések szerint mindössze 17 mandátumot szerzett, a nagy reményeket tápláló jobboldali Hábájit hájehudi (Zsidó otthon) pedig 12 mandátumot. 

Ha az "exit poll", vagyis a szavazásról kilépők megkérdezésére alapozó felmérés közel jár a valóságos eredményekhez, a baloldalnak semmi esélye sincs kormányképes koalíció alakításához. Az előzetes felmérésekből túlságosan korai a leendő Netanjáhu-koalíció számítgatása, de már látható, hogy az egymásnak feszülő érdekellentétek igen nehézzé, esetleg lehetetlenné teszik a kormánykoalíció megalakítását, és akár új választások kiírása is szükségessé válhat

Jáir Lapid (Jés Atid) többször is kijelentette, hogy semmilyen ultravallásos párttal nem hajlandó koalíciós kormányban részt vállalni.

Seli Jechimovics ugyancsak egyértelművé tette, hogy az Ávodá nem csatlakozik Netanjáhu-vezette kormányhoz: vagy kormányfő lesz, vagy ellenzék-vezér (előzőhöz a jelek szerint immár semmi esélye sincs).

Nos, egy Likud-Béjténu – Jés Atid – Hábájit Hájehudi koalíció (31+19+12) az első felmérés szerinti 62 mandátummal kormányképes lehet a 120 fős Kneszetben – ha Jáir Lapid hajlandónak mutatkozik az erősen jobboldali, a "két állam megoldást" zsigerből ellenző nemzeti-vallásos többségű (de nem ultravallásos) Hábájit Hájehudi párttal politikai közösséget vállalni. Ez azonban korántsem biztos.

Az első felmérések a következő képet mutatják (amely jelentősen különbözhet a hét végére várható valódi, végső eredményektől): 


Likud - Jiszráél Béjténu: 31 /a jelenlegi jobboldali, konzervatív-liberális kormánypárt
Jés Atid: 19 /centrista, középosztály-párti, hangsúlyosan világi
Ávodá: 17 /szociáldemokrata, közép-bal
Hábájit Hájehudi: 12 /nemzeti-vallásos, a "Területek" zsidók általi benépesítése
SASZ: 11-13 /afro-ázsiai eredetű ortodox zsidó párt
Hátnuá: 6-7 /centrista, mérsékelt-baloldali polgári
Merec: 6-7 /szélsőségekre hajló baloldali polgári liberális
Tórahű Zsidóság: 6 /askenázi (európai) ultravallásos
Hadas: 3-5 /jobbára arab szavazókat tömörítő kommunista párt
Taal-Raam: 3-4 /szélsőségekre hajló arab nemzeti egységpárt
Balad: 2 /arab nemzeti párt
Ocmá Löjiszráél: 0-2 /szélsőségekre hajló zsidó nemzeti-vallásos párt
Kadima: 0 /centrista, egykori kormánypárt

2013. január 19., szombat

Tessék választani... Izrael politikai kínálata – Útmutató

Még két teljes nap, és január 22-én, kedden országszerte megnyílnak a választási urnák.
A szavazati joggal bíró, de a politikai sakktáblát nem, vagy kevésbé ismerő olvasóim számára álljon itt egy (a szerkesztő szándéka szerint) pártatlan tájékoztató. A honlap terjedelmi korlátai miatt a tisztán arab pártokat és az esélytelen törpepártokat nem vettem fel.

Likud-Béjténu
A Likud és a Jiszráél Béjténu közös választási listája. A Likud a jelenlegi kormánypárt.
Vezető személyiségek: Binjamin Netanjáhu, Avigdor Lieberman.
Jelleg: Likud – mérsékelt-konzervatív; Jiszráél Béjténu – nemzeti szélsőségekre hajló
Elvek: A Likud liberális, a tőkés kezdeményezés híve. A Jiszráél Béjténu főként az oroszajkú szavazók tömegpártja.
A Likud elődei: az 1948-ban Menáchem Begin vezetéséval alapított Chérut, amely 1965-ben Gáchál néven fuzionált a Liberális Párttal. 
Mandátumok várható száma: 32 … 36
Jele: מחל

Ávodá (Munkapárt)
Jelleg: baloldali, szociáldemokrata
Elvek: törekvés társadalmi egyensúlyra, hangsúlyos tárgyalási szándék a palesztinokkal
Vezető személyiség: Seli Jechimovics
Előd: a David Ben-Gurion által 1930-ban alapított Mápáj, amelyből 1965-ben alakult a Máárách.
Mandátumok várható száma: 17 … 20
Jele: אמת

Hábájit hájehudi
Jelleg: radikális jobboldali
Elvek: nemzeti felfogás, a „Területeknek” a zsidó nép általi betelepítése
Vezető személyiség: Naftali Bennett
Alapítás: 1999
Mandátumok várható száma: 18 … 22
Jele: טב

Jés Atid
Jelleg: világi középpárt
Elvek: polgári liberális, ellenez minden vallási befolyást a polgárok életébe, követeli minden polgár szolgálatát a hadseregben
Vezető személyiség: Jáir Lapid
Alapítás: 2012
Mandátumok várható száma: 10 … 13
Jele: פה

Hátnuá
Jelleg: középpárt
Elvek: tárgyalási szándék a palesztinokkal, hangsúlyos környezetvédelem
Vezető személyiség: Cipi Livni
Alapítás: 2012
Mandátumok várható száma: 9 … 12
Jele: צפ

SASZ
Jelleg: szefárd/keleti ultravallásos
Elvek: a szefárd rabbik, legfőképpen Ovadja Joszéf értelmezése szerinti szigorú hagyománykövetés; fokozott állami gondoskodás a rászorulókról
Vezető személyiségek: Éli Jisáj, Árje Der’i, Ariel Atiasz
Alapítás: 1984, Árje Der’i által
Mandátumok várható száma: 12 … 14
Jele: שס

Jáhádut HáTorá
Jelleg: askenázi ultravallásos
Elvek: az államnak és a közéletnek a „Sulchán Áruch” szerinti, ortodox vallási alapon történő szervezése, a jesiva-tanulók felmentése a katonai szolgálat alól, lányok szolgálatának tiltása
Vezető személyiségek: Jákov Litzmann, Mose Gafni
Alapítás: 1992, korábban: Degel HáTorá és Agudat Jiszráél
Mandátumok várható száma: 4 … 5
Jele: ג

Merec
Jelleg: baloldali polgári liberális
Elvek: egyenlőség a nemek és az etnikumok között, lelkiismereti szabadság, tárgyalás a palesztinokkal, a zsidó település befagyasztása a „Területeken”
Vezető személyiség: Zehava Gal-On
Alapítás: 1992, korábban: „Rác”; „Mácpén”
Mandátumok várható száma: 3 … 4
Jele: מרצ

Kadima
Jelleg: középpárt
Elvek: liberális, az egykori Likudtól balra; tagjai többsége elhagyta
Vezető személyiség: Saul Mofáz
Alapítás: 2005 (Ariel Saronnal)
Mandátumok várható száma: 0 … 2
Jele: כן

Chadas
Jelleg: kommunista, zömmel arab
Elvek: minden polgárának az állama (Izraelből vegyes zsidó-arab állam az 1967 előtti határokon); a termelő eszközök állami tulajdonba vétele, központi tervgazdálkodás
Vezető személyiség: Mohamed Barake
Alapítás: 1977; korábban Rákách (1965); Máki (1948)
Mandátumok várható száma: 3 … 4
Jele: ו

Ron Nachman 1942 – 2013


Pénteken, január 18-án elhunyt Ron Nachman, Ariel város polgármestere és egyik alapítója.

A Somron központjában újonnan alapított település tanácsának az élére 1978-ban került, egy év múlva leköszönt, és csak 1985-ben tért vissza polgármesterként, amely funkciót élete utolsó napjáig megtartotta.

Egy ideig a Likud párt képviselője volt a Kneszetben, de az élete értelmének tartott, mára közel 20 ezer lakosú város gondjait inkább a szívén viselte.

Egy orvosi vizsgálat 2009-ben rákbetegséget állapított meg, amelyet 2010-ben sikerrel kezeltek, és ő változatlan erőbedobással folytatta az önkormányzat teendőit.

Régi álma vált valóra, amikor a kormány elismerte a város határában működő főiskolát, mint Izrael nyolcadik egyetemét. Ariel városa a „Nyugati Part” északi részében, Somronban fekszik, 17 kilométerrel az 1967-es „zöld vonaltól” keletre, vagyis mélyen a palesztin többség által lakott térségben.

Ron Nachman és Ariel lakóinak másik vágya mindmáig teljesületlen: ez pedig a várost a sűrűn lakott tengerparti sávval összekötő vasútvonal. Tel Aviv, a tőle keletre fekvő, de még a „zöld vonalon” belüli városok (Petach Tikva, Ros Háájin) és Ariel között az 5. számú, kitűnően megépített országút jelenti az összeköttetést. A vasútvonal megépítését azonban egy szakbizottság a közelmúltban túlságosan költségesnek ítélte, helyette egy, az 5. országúttal párhuzamosan haladó villamosvonalat javasolt. ◙

2013. január 18., péntek

Még négy nap…


A hétvégi lapok, amelyek Izraelben pénteken reggel jelennek meg, négy nappal a Kneszet-választás megkezdése, kedd reggel előtt úgy vélik, hogy a Likud-Béjténu (Netanjáhu-Lieberman) előnye behozhatatlan. 

A különböző felmérések 72/48-tól 67/53-ig terjednek a jobboldali+vallásos, illetve a baloldali+arab tömb várható mandátum-aránya becslésében.

A „Jiszráél Hájom” (ingyen terjesztett napilap, példányszáma 400,000)  hétvégi száma a következő felmérés alapján becsüli a mandátumok, azaz a 120 tagú Kneszetben elfoglalt ülőhelyek számát, amennyiben a választások lapzártakor lettek volna:

Jiszráél Béjténu   35 (jobboldali, konzervatív)
Háávodá            17 (baloldali, szociáldemokrata)
Hábájit hájehudi   15 (radikális nemzeti jobboldali)
Jés Átid           12 (liberális középpárt)
SASZ               11 (afroázsiai zsidók, ultravallásos)
Hátnuá              7 (balfelé hajló középpárt)
Jáhádut háTorá      6 (európai ultravallásos zsidók)
Merec               5 (szélsőbal, polgári-liberális)
Chádás              4 (kommunista párt, jórészt arab szavazók)
Balad               3 (arab nemzeti)
Raam Taal           3 (arab nemzeti)
Kádimá              2 (a Likudból kivált középpárt)

Arra a kérdésre, hogy ki a legmegfelelőbb személy a miniszterelnöki poszt betöltésére, a megkérdezettek a következőképpen feleltek:

Binjamin Netanjáhu 38.2% (Likud-Béjténu)
Cipi Livni         10.3% (Hátnuá)
Seli Jechimovics    9,5% (Háávodá)
Naftali Bennett     6.5% (Hábájit hájehudi)
Jair Lapid          4.3% (Jés Átid)
„NEM TUDOM”        31.2%

Arra az egyáltalán nem elhanyagolható kérdésre, hogy mi a legfontosabb tényező, amely közrejátszik a szavazásnál, a következő az arány:

Szociális tényező, megélhetés 39.5%
Politikai megegyezés          16.3%
Közoktatás                    15.4%
Iráni fenyegetés              10.4%
Erőszak, bűnözés leküzdése     4.6%
Afrikai beszivárgás leküzdése  3.3%
„NEM TUDOM”                   10.4%

A felmérést a napokban, 576 személy megkérdezésével végezték. ◙

2013. január 16., szerda

Obama "beszólt" Netanjáhunak

FÉLRENÉZNEK 

Egy héttel a Kneszet-választások előtt Barack H. Obama, az Egyesült Államok elnöke egy zárt megbeszélésen kemény jelzőkkel illette Binjamin Netanjáhu izraeli miniszterelnököt.

A megbeszélés nem volt annyira zárt, hogy Jeffrey Goldberg újságíró, Obama elnök közeli munkatársa ne idézett volna az ott elhangzottakból.

"Gyáva politikus, önromboló" – ezek a jelzők jelentek meg a legtöbb izraeli lapban. További idézetek Obama értékeléséből: "Izrael kormánya képtelennek mutatkozik felismerni önnön érdekeit. Lassanként teljesen elszigetelődik a nemzetközi közösségtől."

A meglehetősen indulatos elnöki megnyilatkozást Netanjáhunak a Jeruzsálem és Máálé Ádumim város között elterülő E1 területre szóló építkezési döntése váltotta ki.

A második négyéves mandátum lényegesen tágabb lehetőségeket biztosít az USA elnökének, minthogy az Egyesült Államok alkotmánya értelmében harmadszor már amúgy sem választhatják meg. Ezt a lehetőséget Obama sok területen fel- és kihasználhatja.

Netanjáhu válaszképpen kijelentette: csakis Izrael választói dönthetik el azt, hogy mi az ország érdeke. ◙

2013. január 15., kedd

Elszaladt a költségvetés


A választási kampány fókuszában a költségvetés mega-deficitje. A kérdés: honnan vág a következő kormány?

Alig több, mint egy héttel a Kneszet-választások előtt közölték a költségvetési deficit valós arányait: 39 milliárd sékel (kb. 10,5 milliárd dollár), ami kétszerese az előre jelzett deficitnek.

Az ellenzék máris felveti, hogy a következő, sorrendben harmadik Netanjáhu-kormány – a Likud-Béjténu valószínűleg képes lesz kormány-koalíciót alakítani – durván emelni fogja az adókat és visszanyesi a szociális költségvetést.

Mindezt Netanjáhu cáfolja. Seli Jechimovics (Ávodá), az ellenzék vezére a cáfolatot máris hazugságnak nevezte.

Az Ávodá (Jechimovics) és a Jés Atid (Jáir Lapid) a középosztály érdekeit hangsúlyozza, amikor követeléseik homlokterében a "Területek" településeinek a fejlesztésére és biztonságára fordított költség csökkentése áll. Lapid programjában az államadminisztráció egyszerűsítése és az ultraortodox lakosságnak nyújtott segélyek és lakásépítési hozzájárulások erőteljes visszafogása is szerepel.

„A középosztálytól és a magánszektortól nem elvonni kell, hanem éppenséggel többet kell hagyni a kezükben, miután e szektor fogyasztása pörgeti fel a gazdaságot” – hangzik az indoklás.

További elvárás az adózás alól kibúvó fekete gazdaság visszaszorítása.

A politikai jobbszélen helyet foglaló Hábájit hájehudi vezetője, Naftali Bennett bérbefagyasztást látna helyesnek az állami szektorban, és mind a honvédelmi, mind a szociális kiadásokból lefaragna – az ország versenyképességének a növelése érdekében.

Cipi Livni, a Hátnuá középpárt vezetője szerint Netanjáhu gödörbe taszította az államgazdaságot, amelyet csak a választások előtti utolsó napokban mert bemutatni az ország népének. Livni a hatékonyság növelésével csökkentené az igen magas honvédelmi kiadásokat.

A baloldali Merec élén álló Zehava Gal-On ugyancsak visszavenne a biztonsági kiadásokból és a "telepek" költségvetéséből is, továbbá egyfajta „gazdagok adóját” is kivetne.

Az ultraortodox pártok a szegények védelmezőjeként lépnek fel, lévén soraikban találhatók a legalacsonyabb jövedelmű rétegek. A SASZ keleti ortodox párt a 40 ezer sékel fölötti jövedelmekre magasabb adót vetne ki. ◙

Palesztin “előörs” az E1 területen


Pénteken mintegy 200 palesztin tiltakozó "előörsöt", sátortábort létesített a Jeruzsálem és Málé Ádumim város közötti úgynvezett “E1” területen.

Netanjáhu a tavalyi, november 29-i ENSZ-közgyűlés szavazást követően, amely a Palesztin Autonómiát nem-állam megfigyelői státuszra emelte, úgy határozott, hogy Izrael a kérdéses területen új városnegyedet épít.

A döntés tiltakozást váltott ki a palesztin oldalon, amit azzal indokolnak, hogy a jövőbeni zsidó település megszünteti a területi folytonosságot az Autonómia – illetve a remélt palesztin állam – északi és déli régiói között.

A sátortábort az izraeli hatóságok vasárnap erőszak alkalmazása nélkül kiürítették, és a kérdéses területet zárt katonai területnek nyilvánították.

Kedden több tucatnyi palesztin kísérelte meg újjáépíteni a sátortábort ugyanitt, amit a rendőrség és a határőrség megakadályozott.

A rendfenntartó erők 21 palesztin személyt őrizetbe vettek, a többieket autóbuszokon a palesztin területek határára szállították. ◙

Túlterheltek az izraeli kórházak

Különösen súlyos beteg-túljelentkezés tapasztalható a beér-sevai Szoroka és a haifai Rambam kórházban, ahol a foglaltság tegnap, hétfőn meghaladta a 120 százalékot. Kedden a helyzet valamelyest javult, miután rendkívüli szolgálatra hívtak nővéreket és orvosokat, de a beszámolók szerint már a folyosókon sem tudják elhelyezni a pótágyakat.

"Egy tűt sem lehet leejteni. Mintha a piacon lennénk" – hangzik egy beteg beszámolója a beér-sevai kórház sürgősségi osztályáról.

Az ország többi kórházában is 100 százalék körüli a foglaltság.

Az okot az egészségügyiek eddig nem tudják bizonyosan. Talán a múlt hét hideg, esős, viharos napjai okoztak annyi megbetegedést, de az is lehet, hogy a közelmúlt hosszadalmas ápoló-szankciói miatt sokan elhalasztották az aktuális kezelést.

Szembetűnő, hogy az ápolásra szorulók zöme a nyugdíjas-korú lakosság köréből kerül ki. ◙

2013. január 14., hétfő

Választások előtt... Izrael Állam választási rendszere

A KNESZET ÉPÜLETE JERUZSÁLEMBEN

Izrael Állam választási rendszere országos arányos képviseleten alapul. A mandátumok, azaz az egyes listák ülőhelyeinek a száma az országgyűlésben a választópolgárok által a listákra leadott szavazatokkal arányos.

Egyetlen korlátozás a 2%-os minősített küszöbérték: más szóval egy listának az összes leadott szavazatoknak legalább a 2%-át kell megszereznie ahhoz, hogy bejusson a Kneszetbe, Izrael Állam parlamentjébe.

E rendszer szerint a választópolgárok párt-listára szavaznak, nem egy, a listán szereplő adott személyre.

Izraelben bizonyos pártok közvetlenül, előválasztások („primaries”) útján választják jelöltjeiket a Kneszetbe. Más pártok az illető párt belső intézményei révén jelölik ki képviselőiket. Az ultra-ortodox pártok képviselő-jelöltjeit szellemi mentoraik (rabbijaik) nevezik ki.

A Kneszet választásokra négy évente egyszer kerül sor, de a Kneszet vagy a miniszterelnök előrehozott választásokról is határozhat, és bizonyos körülmények között négy évnél tovább is működhet. ◙

2013. január 13., vasárnap

Beni Gantz vezérkari főnök elmozdította Erez Wiener ezredest


Wiener: „Nem küzdök a döntés ellen”
Gabi Askenázi volt vezérkari főnök: az állami főellenőr kritikája túlzó

Beni Gantz vezérkari főnök közölte Erez Wiener ezredessel, aki Gabi Askenázi korábbi vezérkari főnök alatt fontos feladatokat látott el, hogy katonai szolgálatát be kell fejeznie.

Döntését Joszef Sapira állami főellenőr múlt héten közzétett „Harpaz-jelentésben” foglaltakkal indokolta, amely erőteljes kritikát fogalmaz meg Wiener ezredes ellen.

Wiener a Cáhál, az Izraeli Hadsereg oktatási főtisztjévé való kinevezése előtt állt, a kinevezést azonban a vezérkari főnök az állami főellenőr jelentése utánra halasztotta. A jelentés ismertetése után a múlt héten Gantz vezérkari főnök az irodájába beidézett főtiszttel közölte a hadsereg kötelékéből történő elbocsátását.

A Harpaz-jelentés a Boaz Harpaz tartalékos alezredes által szerkesztett hamis dokumentummal és annak terjesztésével foglalkozik. Harpaz a dokumentumot a jelentés szerint Joáv Galant vezérőrnagy vezérkari főnökké történő kinevezése előmozdítása érdekében szerkesztette.

A főellenőr jelentése egyrészt azért marasztalja el Wienert, mert Gabi Askenázi akkori vezérkari főnök kifejezett utasítása ellenére másolatokat szolgáltatott ki az említett dokumentumokból, másrészt, mert együttműködött Harpazzal Ehud Barak honvédelmi miniszterről való információgyűjtésben – annak állítólagos lejáratására.

Gabi Asknázi volt vezérkari főnök eltúlzottnak találja a jelentésben Wiener ellen megfogalmazott kritikát, hangsúlyozva Wiener értékes szolgálatát a hadseregben. ◙

2013. január 12., szombat

Ezerfős felmérés 12 nappal a Kneszet-választások előtt: Netanjáhu gyengül, de még vezet


A Jediot Achronot hétvégi száma a Mina Cémách/Dácháf iroda által csütörtökön végzett 1000 fő megkérdezésével végzett felmérése a Likud-Béjténu gyengülését jelzi.

• A Binjamin Netanjáhu és Avigdor Lieberman által a Likud, illetve a Jiszráél Béjténu között tavaly októberben megkötött közös listás választási egyezség 12 nappal a választások előtt nem tűnik igazán gyümölcsöző ötletnek. A két párt a legutóbbi, 2009-ben megtartott általános választásokon összesen 42 mandátumot szerzett, és az egyezség megkötése után 45-47 mandátumban reménykedtek. Nos, a Dácháf megbízhatónak tartott felmérése 33 mandátumot jósol az egybeforrasztott kettősnek.

• A nagy ellenfél és alternatíva, az Ávodá (Munkapárt) Seli Jechimovics vezetésével 18 mandátumot szerezne a Dácháf felmérése szerint, eggyel többet, mint két héttel ezelőtt.

• A politikai jobbszélen helyet foglaló Hábájit hájehudi (Zsidó otthon) párt, amelynek energikus vezetője, Naftali Bennett mögött 14 mandátum áll, amivel – ha a felmérés eredményei valósnak bizonyulnak – komoly tényező lehet a kormányalakításban. Koalíciós partnerként csakis a Likud-Béjténu oldalán képzelhető el.

• Meglepő a kevesebb, mint egy éve alapított Jés Atid (Van jövő) középpárt ereje, amely a felmérés szerint 11 mandátumot „ér”. Az alapító, Jáir Lapid programja és ideológiája gyakorlatilag azonos a néhai papa, Tomi Lapid egykori „Sinuj” pártjáéval. Követeléseik homlokterében áll az ellenszegülés a vallásos pártok követeléseivel és az egyenlő teherviselés: az ultravallásosok is teljesítsenek katonai szolgálatot, a jesivákban tanuló felnőttek ne részesüljenek állami juttatásokban, a középosztályt ne terheljék súlyos adókkal, stb.

Az Éli Jisáj – Árje Der’i – Ariel Atiasz triumvirátus által vezetett SASZ keleti (afro-ázsiai eredetű zsidó) ultravallásos párt némileg gyengült: míg a 2009-es választásokon 11 mandátumot szerzett, és a két héttel ezelőtti felmérések is ugyanennyit jósoltak neki, most csak 10 ülése lenne a Kneszet padsoraiban. Népszerűek a szegénysorsú keleti származású zsidó tömegek szemében, miután programjuk a vallási követeléseken túl szociális elemeket is tartalmaz.

• Ennél jóval szerényebb ereje van az ugyancsak ultravallásos, de askenázi (európai eredetű) Jáhádut HáTorá (Tórahű zsidóság) pártnak, amely jelenleg 5 képviselőt küld a Kneszetbe, és a felmérések is ugyanennyit prognosztizálnak a következő Kneszetbe. Legismertebb képviselői Mose Gafni és Jákov Litzmann.

A két ultraortodox, konzervatív párt általában a jobboldallal tart, ám követeléseik (vallási intézményeik állami szponzorálása, a jesiva-tanulók felmentése a katonai szolgálat alól, a szombati pihenőnap és az étkezési törvények – kóserság – betartatása országszerte) nehezen vállalhatók a mindenkori kormánykoalíció által. A koalíció érdekei általában megkövetelik, hogy mindkettőt bevonják. Elektorális erejük révén – 15-16 mandátum komoly erőt képvisel a 120 tagú Kneszetben – még egy kevéssé valószínű, meglepetésszerű balközép koalícióban is részt vehetnek.

• A Kádimá pártból kilépett Cipi Livni (aki ott vezető volt) hat héttel ezelőtt alapított Hátnuá (A Mozgalom) néven alapított középpártja békeszerződést, szociális igazságot, környezetvédelmet ígér. Ezzel ma 8 mandátuma lenne, szemben a két héttel ezelőtti 11 mandátummal. Az egykor a szélsőjobbal azonosított politikusasszony és pártja ma inkább az Ávodá felé húz.

• A Sulamit Aloni, Joszi Szárid, Ran Cohen örökébe lépett Zehava Gal-On vezette baloldali polgári-liberális Merec párt a két héttel ezelőtti 4 mandátum helyett most 6 mandátumot kapna szavazóitól. Koalíciós szerepben kizárólag az Ávodá partnereként képzelhető el.

• Az izraeli politika „Lear királya”, akit szinte minden jelentős politikusa elhagyott, a Kadima. Ma már kevesen emlékeznek rá, hogy az Ariel Saron által alapított és sokáig Ehud Olmert vezette párt nyerte meg a 2009-es választásokat – ekkor már Cipi Livnivel az élén – ám nem tudott kormányképes koalíciót kialakítani, ezért az államelnök a második helyre befutott Likud vezetőjét, Binjamin Netanjáhut bízta meg kormányalakítással. A jelenleg a Kadima élén álló Saul Mofáz talán, ha 2 mandátumra tehet szert, de az is lehetséges, hogy nem éri el a bejutási köszöböt.

• A jobbszélen elhelyezkedő Ocmá LeJiszráél párt 2 mandátumra számíthat. Elve és programja a települések kiterjesztése és védelme a Nyugati Parton. Két vezetője: Micháél Ben-Ári és Árje Eldad más jobboldali pártokból kiválva alapítottak pártot. Koalícióban a Likud-Béjténu oldalán foglalnának helyet.

• A Chádás néven bejegyzett Izraeli Kommunista Párt ma jobbára arab szavazókra számít, vezetője is názáreti arab, Mohammad Barakeh. Legfeljebb 4 mandátumra van esélye.

• A Ráám Táál arab pártnak ugyancsak 4 mandátumot adhat az izraeli arab kisebbség. Legismertebb képviselője Ahmad Tibi és Taleb El-Szana.

• A kémkedésért távollétében elítélt és az országból elmenekült názáreti Azmi Bisara által 1995-ben alapított Bálád arab párt 3 mandátumra számíthat. Vezetője Dzsamal Zahalka. E párt tagja a gázai kikötő blokádját megtörni szándékozó török Mavi Marmara hajó fedélzetén jelen volt Hanin Zoabi képviselőnő is.

A Netanjáhu – Lieberman ellenében fellépő Ávodá – centrista koalíciónak fenti felmérés szerint az arab pártokkal együtt sem lenne meg a 120 tagú Kneszetben a minimális 61 mandátuma.

A Likud-Béjténu a jobboldali Bájit Hajehudi és az Ocmá LöJiszráél pártokat tekintheti biztos koalíciós partnernek. Ez azonban még elmarad a 61 mandátumtól. Kiegészítésképpen a két ultraortodox párt is hajlandónak bizonyulhat, de ezért súlyos gazdasági koncessziókkal és miniszteri állásokkal kellene (és bizonyára kell is majd) fizetnie egy leendő Netanjáhu-kormánynak. Netanjáhu azzal is kénytelen lesz számolni, hogy a vallásos pártok optálása esetén a hangsúlyosan világi középpártok emiatt nem lesznek hajlandóak csatlakozni.

A „Jés Atid” (Jáir Lapid) és a Hátnuá (Cipi Livni) együttes ereje – fenti felmérés szerint – 19 mandátum, míg a két ultravallásos párté, a SASZ és a Jáhádut HáTorá pártoké csak 15 mandátum.

Akárhogy is, keserves „sakkparti” vár a következő kormánykoalíció megszervezőjére…