Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2017. szeptember 29., péntek

Jom kippur napja: kippur, káppárá – miről is van szó?


Péntek este kezdődik és szombat estig tart Jom Kippur napja, amit magyarul Engesztelés Napjának neveznek. Ez a Szombatok Szombatja és az idén valóban szombatra esik. Ez az egyetlen alkalom, amikor szombaton szabad, sőt, kell böjtölni.

A jom (יוֹם) napot jelent, a kippur (כִּפּוּר) pedig engesztelést, vezeklést, rossz tettért, károkozásért való önkéntes jóvátételt, váltságot.

Hasonló a jelentéstartalma a héberben a káppárá (כַּפָּרָה) szónak, ami maga az engesztelő áldozat. A „bűnbak”, héberül „száir löázázél” (שָׂעִיר לַעֲזָאזֵל), egy bakkecske volt, amelyre a kohén hágádol, a főpap Jom Kippurkor, a jeruzsálemi Templomban kézrátétellel ráruházta Izrael bűneit, majd kiűzték a sivatagba.

Az ősi szertartást ma az ortodox zsidóságnál a „kakaspörgetés” helyettesíti, amikor egy kakast (vagy tyúkot) a fej fölött megforgatnak, és a „ze chálifáti, ze tmuráti, ze káppáráti” (זה חליפתי, זה תמורתי, זה כפרתי), vagyis „ez az én helyettesítőm, váltságom” (a három szó itt ugyanazt jelenti) szavak kíséretében rátestálják a bűnöket. A szárnyast ezután vagy a szegényeknek adják, vagy a család fogyasztja el. A modern ortodoxok a baromfi helyett marokban tartott pénzt forgatnak a fejek fölött, amit jótékony célra ajánlanak fel.

Jom Kippur előtt a városok utcáin „pidjon kapparot” (פדיון כפרות) – vagyis a káppárá megváltására szolgáló asztalkák tűnnek fel, mögöttük kipát viselő férfiak, akik fenti célra fogadnak el kisebb-nagyobb pénzösszegeket. Ezeket a pénzeket is jótékony célra fordítják.

A jom-kippuri szertartás „mellverdeső” viduj (וידוי) bűnvallomás-imájában hangzik el a Fennvalóhoz a kérés: bocsáss meg nekünk, töröld el nekünk, írd jóvá nekünk: héberül szlách lánu, m’chál lánu, káppér lánu (סְלַח לָנוּמְחַל לָנוּכַּפֵּר לָנוּ).

Ma átvitt értelemben ma az a „káppárá”, aki más hibájáért lakol. 
A káppárá kifejezést a keleti zsidók kedveskedő „kis szentem” értelemben használják.

A kófer (כּוֹפֶר) szó váltságdíjat, pénzen való megváltást jelent. Ez lehet foglyok kiváltása, fejpénz fizetése.

A kófer hájisuv (כופר הישוב) önkéntes gyűjtőakció volt 1938-tól – ekkor volt az arab lázadás csúcsa – 1948-ig, az állam megszületéséig, amit a „jisuv”, az ország zsidó népessége adott össze a fegyveres önvédelem anyagi kiadásainak a fedezésére.

Az eltörlés fogalma jelenik meg a „kofér” (כּוֹפֵר) kifejezésben is: ez viszont tagadást jelent. „A vádlott tagadta bűnösségét” – olvashatjuk héberül: „háneesám káfár böásmá” (הנאשם כפר באשמה). Súlyosabb értelmű a „káfár böikár” (כפר בעיקר) kifejezés: tagadta Isten létezését. (Az ikár – elv: itt a hit vezérelvére utal.)

A „kfirá” (כפירה) – istentagadás.

Ugyanezekkel a betűkkel írjuk az oroszlánkölyköt jelentő kfir (כפיר) szót, ami ritka férfinév is. Kfir volt a neve az Izraelben, a Légierő számára 1975-től előállított sugárhajtású vadászbombázó repülőgépnek is.

Fenti jelentésekkel nem hozható kapcsolatba, de még mindig ugyanezekkel a betűkkel írjuk a falut jelentő „kfár” (כפר), de a fagy értelmű „kfor” (כפור) szót is, amely utóbbira mostanában némi nosztalgiával gondolunk.

Adja a Jóisten bűneink és hibáink megbocsátását, sorsunknak jóra megpecsételését a Nagy Könyvben – és bűnbakok többé ne legyünk. ◙ 

2017. szeptember 26., kedd

Lövöldözéses terrorakció Jeruzsálem mellett • Három halott, egy súlyos sebesült Har Adar településen • A tettes a szomszéd arab falu lakosa volt – lelőtték


Kedden reggel a Jeruzsálemtől 15 kilométerre, nyugatra fekvő Har Adar település bejáratánál a határőrök gyanúját felkeltette egy palesztin arab, aki a településre belépni készülő munkások között érkezett. Amikor az észrevette, hogy figyelik, inge alól pisztolyt rántott és a határrendőrökre lőtt. 


A megtámadott határrendőrök rálőttek, de addig négyen közülük megsebesültek, két civil biztonsági őr és Solomon Gavriah határrendőr törzsőrmester (20) halálosan, egy további személy súlyosan. A lövöldözésben a támadó, a 37 éves Nimer Dzsamal a szomszédos Beit Szurik palesztin faluból is életét vesztette. Nimer Dzsamal érvényes munkavállalási engedéllyel rendelkezett, és már korábban is dolgozott Har Adarban. A négygyerekes apa saját feleségével is kegyetlenkedett, úgy, hogy az gyermekeit hátrahagyva Jordániába menekült előle.

A hadsereg körülvette a palesztin falut, ahonnan a gyilkos kiindult, és a közeljövőben lerombolják a házát.


A Hamasz üdvözölte az újabb gyilkos támadást, és azt az "El Aksza intifáda új szakaszának" nevezte. 

A történtek után felvetődik a kérdés: hogyan volt lehetséges, hogy a terrorista egy ócska, rozsdás pisztoly fél tárját ki tudta üríteni automata fegyvert viselő katonákra és őrökre, amíg azok észbe kaptak és visszalőttek?! ◙

Forrás: a Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió hírei és hírportálja

2017. szeptember 24., vasárnap

Fedezd fel a héber nyelvet • Néhány szó a tiszteletről


Tovább lépünk a héber szavak zömét alkotó hármas gyökök rejtélyeinek a kutatásába. Előttünk a KÁF (כ) – BÉT (ב) – DALET (ד) hármas, amelyben a héber nyelv logikus építkezése meglepő  összefüggéseket rejt.

Kol hákávod –כל הכבוד  – halljuk gyakran az elismerést kifejező szólást. Szószerinti, esetlen fordítása: minden tisztelet, amiből a kávod a tisztelet. A kávod – כבוד – jelentése: tisztelet, tisztesség, becsület, tekintély. A rabbi megszólítása: kvod háráv. A bíróé: kvod hásofét, illetve kvod hásofetet, ha bírónővel állunk szemben.

A mechubád – מכובד – jelentése: tisztelt, becsült.

A kóved – כובד – szó „súly” jelentésű. „Merkáz hákóved” – מרכז הכובד – súlypont, a „kóved ros” – כובד ראש – pedig megfontoltságot jelent, azt, hogy a „ros”, a fej helyesen mérlegeli a dolgok súlyát.

A „kávéd” – כבד – jelentése nehéz, súlyos. Nőnemben „kvédá” – כבדה. (Ugyanez a „kávéd” májat is jelent: azonos alakú, eltérő jelentésű szavakról van szó, mint a magyarban az ég-ég, vár-vár stb. párok.)

A „kvudá” – כבודה – szóval a repülőtéren találkozhatunk: a reptériek ezzel a szóval illetik az utas csomagját, amit felvihet (vagy nem) a gépre. A „kvidá” – כבידה – viszont a fizikából ismert nehézkedési erő, vagyis a gravitáció.

A „kvédut” – כבדות – nehézkességet jelent, beszédben, járásban, netán felfogásban.

A „háchbádá” – הכבדה – súlyosbodást jelent, például beteg állapotával kapcsolatban, de ha a meteorológiai jelentés úgy szól, hogy „háchbádá böómesz háchom” (הכבדה בעומס החום) – akkor a hőterhelés súlyosbodásáról ad hírt.

Egyértelmű rokonszenv övezi a „kibud” – כיבוד – szót. Étellel kínálás a jelentése. Meghívók alján gyakori kedvcsináló a „kibud kál” – כיבוד קל – megjegyzés, vagyis könnyű ételkínálás: szendvicsek, aprósütemények teszik vonzóvá a mégoly unalmas társaságot vagy értekezletet is.

A Tízparancsolat ötödik parancsolata a „Tiszteld apádat és anyádat”. Az eredeti héber „Kábéd et ávichá vöet imechá” – כבד את-אביך ואת-אמך  – „kábéd” szava nem csak a tanulmányunkban első „tiszteletre” vonatkozik, hanem az utolsóra, a „megkínálásra” is. Bizony, az van benne, hogy kínáld étellel (is) idős, önmagát már eltartani nem képes szülődet!

Vajon miért lett ez a parancsolat az első öt közé sorolva, amelyek az Istennel kapcsolatos parancsolatok? (A másik öt az ember és ember közti együttélést szabályozza: Ne gyilkolj, ne lopj, stb.)

Itt a legmagasabb szférákhoz értünk...
A héber szavak betűi számértékeket is képviselnek. Az ALEF az 1, a BÉT a 2, a GIMEL a 3, és így tovább, mígnem a JUD-nál elérünk a 10-hez. A következő betű, a KAF a 20, a LAMED a 30, stb.
Nos, a kábéd (KÁF – BÉT – DALET) számértéke (gimátriának hívják a zsidó ezotérika művelői) – 26. Ugyanannyi, mint Isten kimondhatatlan neve, a JHVH számértéke: 26.

Ezek szerint szüleink tisztelete és megkínálása öreg korukban EGYENLŐ az Isten tiszteletével! ◙

Héber nyelvtanítás (Skype-on is)
Halmos László
052-3260834
izraelihirlevel@gmail.com

2017. szeptember 22., péntek

Drámai változások jelei a Palesztin Autonómiában • Hanijje Ramallában is?


Iszmail Haníjje, a Hamász vezetője kijelentette: visszaadja a hatalmat a Nyugat által mérsékeltnek tekintett Mahmud Abbásznak, a Palesztin Autonómia elnökének.

Felajánlotta, hogy  tartsanak általános választásokat az Autonómia teljes területén, vagyis a Nyugati Parton (Ciszjordánia) és a Gázai övezetben, aminek eredményeképpen új palesztin egységkormány jönne létre.

A legújabb közvélemény-kutatási felmérés a palesztinok között azonban az ellenkező irányba mutat. A Palesztin Autonómia lakosságának a kétharmada Mahmud Abbász (Abu Mázen) lemondását akarja, helyébe Iszmail Hanijjét választaná.

A palesztin politikai és felmérési központ (PSR) közzétette a Ciszjordániában és a Gázai övezetben szeptember 14 és 17 között tartott közvélemény-kutatás eredményeit. A mintavételben 1270 ember vett részt.

A felmérés fontosabb adatai a következők:

• Ha most tartanának palesztin elnökválasztást, a Hamász gázai vezére, az 54 éves Iszmail Hanijje legyőzné a 82 éves Mahmud Abbászt.
• A válaszadók kétharmada le is mondatná a Palesztin Autonómia elnökét, Mahmud Abbászt.
• A válaszadók 50 százaléka szerint a Palesztin Autonómia intézménye csak terheket ró a palesztin népre.
• A válaszadók kétharmada úgy véli, hogy a Templom-hegy körüli zavargásokból levont tanulságok után a palesztin ellenállás most inkább az erőszakmentes tiltakozásokra és a diplomáciai erőfeszítésekre összpontosít.
• A Fatach még mindig a legerősebb szervezet a Nyugati Parton, de ereje gyengül. Támogatottsága a Gázai-övezetben drámai mértékben csökkent: az előző felmérés 40 százalékáról mindössze 28 százalékosra.

Ezekből az a következtetés vonható le, hogy Hanijje a demokratikus elvek kihasználásával tervezi kivenni az egész Autonómia fölötti irányítást az idős Abbász kezéből, ami, ha sikerül neki, Izraelt új helyzet elé állítja. ◙
  
FORRÁS: A Debka biztonságpolitikai portál

2017. szeptember 19., kedd

Az 5778. év elé

Szerdán, szeptember 20-án napnyugtakor kezdetét veszi a zsidó időszámítás szerinti 5778. év.

Izraelben csak a vallási ünnepeket és a jeles évfordulókat – Függetlenségi Nap, Jeruzsálem Napja – tartják a zsidó naptár szerint. A mindennapok beosztása a Gergely-naptár szerint bonyolódik.


A zsidó év ősztől őszig, a zsidó hónap újholdtól újholdig tart.

Amikor héberül említik a zsidó időszámítás évszámát, hozzáteszik: l’jecirá (ליצירה). A most következő évet így írják: תשע"ח ליצירה – TÁV-SIN-ÁJIN-CHET l'jecirá. Az 5778. év az Alkotástól. (Ez csak 778-at jelent; rövidítése az 5778-es számnak. Teljes egészében HÉ-TÁV-SIN-ÁJIN-CHETה'תשע"ח –  lenne.)

Fontos: az Alkotástól. Nem a Teremtéstől. A jecirá (יצירה) – kifejezést a héber hagyomány nem a világ teremtésére, ami héberül bri’á ,(בריאה) hanem Ádám, az Ember alkotására tartotta fenn. A teremtés utolsó aktusára, amikor a tér, az idő, az anyag teremtője Önmaga „mására” (böcálmo – בצלמו) alkotta meg minden teremténye közül az egyedüli értelmes lényt.

Hogy mikor volt és meddig tartott az a „hatodik nap”, és merre volt az Édenkert? Hiszünk benne, hogy mindez létezett, de azt is tudjuk, hogy a Biblia gyakran él allegóriával, képes beszéddel.


A holdhónap 29 és fél napos: ennyi idő alatt kerüli meg a Hold a Földet. Ám, miután fél nap nincs a kalendáriumban, a csillagászati „pontatlanságot” a zsidó naptár szerkesztői úgy hidalták át, hogy a páros számú hónapok 29, a páratlan számúak 30 naposak, kivéve Chesván és Kiszlév hónapokat: ezek lehetnek 29 vagy 30 naposak.

A  zsidó naptár éve így 354, 355 vagy 356 napos, ami átlagosan tíz  nappal elmarad a Gergely-naptár 365 – szökőévben 366 – napos évétől. (A Gergely-naptár a Földnek a Nap körüli keringésén alapszik.) Az évente 10-11 napos elmaradás három év alatt már egy egész hónapot tesz ki.

Avégből, hogy a jeles napok mindig ugyanarra az évszakra essenek – például a Pészách tavaszra, a Szukot őszre – a tíz napos különbözetet szökőhónappal, egy tizenharmadik hónappal korrigálják, amit 19 évenként hét alkalommal iktatnak be. Ilyenkor két Ádár hónap van: Ádár Alef és Ádár Bét (vagy Ádár seni)


Izrael Állama és benne a zsidó lét ellen küzdő „palesztin”-arab felkelés nem csitul. Hetente, néha naponta kísérel meg, vagy hajt végre támadást ellenünk. Késsel, lőfegyverrel, utasok közé hajtó autóval. Izrael egyre nagyobb sikerrel veszi fel a harcot a belföldi terrorizmussal. A sokat kritizált biztonsági fallal, ellenőrző pontokkal, párját ritkító hatékonyságú hírszerzéssel – és nem ritkán a fegyveres ellenséggel vívott tűzharccal Jeruzsálemben, Hebronban, Dzseninben.

Az egykori dicsőséges arab-perzsa iszlám kultúrával, amely az algebrát, a csillagászat, az orvostudomány javát adta és építészeti csodákat remekelt, ma a világ boldogabbik része a turbános vagy álarcos fenyegetődzést, a dzsihádot, az önkényt, a robbanóöves terroristákat, saját asszonyaikkal való gyalázatos bánásmódot, az európai nagyvárosok bevándorló „no-go” gettóit asszociálja.

Ha innen, Izraelből, a nyugati civilizáció stabil szigetéről körülnézünk az arab világban, legnagyobb részt szétzilált, polgárháború sújtotta országokat látunk: Tunézia, Líbia, Szudán, Szíria, Libanon, Irak.

Tovább tart az arab Kelet és Afrika földönfutó millióinak erőszakos honfoglalása Európában. Csak Németországba milliós tömegek zúdultak be, ami az Európa gazdasági motorjának tekintett országot gazdasági csődbe és társadalmi káoszba döntheti. És mivel nagyrészt fiatal, egyedülálló férfiak érkeznek, feltételezhető, hogy később a család is megérkezik, tehát végső soron tízmilliós nagyságrendű afroázsiai tömegek lepik el Európát. Nem egy országban már most is az újszülött fiúknak leggyakrabban adott név a Mohamed.

Hatmillió európai zsidó helyébe hatvan millió európai muzulmán?

Mit várhatunk a jövő Európájától, amikor már most bojkottálják áruinkat, akadémikusainkat, bírósággal fenyegetik országaikba látogató politikusainkat? Mi fog történni egy újabb izraeli-arab összecsapás után, ha Európa muzulmánjai a helyi zsidóságon állnak bosszút? És mi lesz akkor, ha néhány évtized múlva a brit és francia atomfegyverek az akkor már muzulmán többségi kormányzat kompetenciája alá kerülnek?


Izraelnek nem csak technikáját, hadseregét, hanem társadalmát is a legfejlettebbé kell tennie. Az élő test egészsége az azt alkotó sejtek egészségétől függ. Egy társadalom hosszútávú életképessége is az azt alkotó emberek életlehetőségének, jólétének, elégedettségének a függvénye.

Üdvös lenne, ha az izraeli gazdaság egyre nagyobb hányadát markukban tartó oligarcha-családok önzést, mások kihasználását bátorító globálkapitalizmusa helyébe a jisuvnak, az ország lakosságának összetartó, egymást kölcsönösen segítő-támogató közössége lépne. Ha egyetlen nagy kibuccá kovácsolódna, hogy a jövő megpróbáltatásait minél kisebb veszteségekkel tudjuk átvészelni.

Adjon Isten békét, biztonságot, egészséget, jólétet, időben lehulló esőket, a vezetőknek józan belátást.

Jó évre jegyeztessetek és pecsételtessetek be!

לשנה טובה תכתבו ותחתמו

2017. szeptember 16., szombat

Sorakozó, avagy egy kényes téma megértése • Bevonulnak az ultraortodox fiatalok? Jó ez nekünk?


Megint elővették, újra csócsálják a már ezerszer lerágott csontot. Megint a lapok főcímein díszelegnek, a tévé-híradókban  mutatkoznak a fekete kaftános jesiva-bócherek, amint a már bevonult, egyenruhás katona-fiatalok mellett oldalogva sorba állnak az automatikus felmentésükért.

Évtizedek rutinos gyakorlata.

A csütörtöki Jediot Achronot címlapján ordító betűk: Cáv gijusz (צו גיוס) – behívóparancs. Fölötte, kisebb betűkkel a friss hír: a Legfelsőbb Bíróság (héber rövidítéssel bágác – בג"ץ) megsemmisítette a felmentést. Hogy kikét és mi alól? Az olvasó már félmondatból is ért. A katonakorba ért „chárédi”, más kifejezéssel ultraortodox fiatalokét a sorkatonai  szolgálat alól. És a félmondat mellett a hír kiegészítése:  „Ez hadüzenet”. 

Nincs szükség állítmányra, tárgyra. Ki mondta, mit ért alatta? Nem fontos. Értjük. Képviselők fenyegetik felbomlással Netanjáhu kormánykoalícióját: a vallásosok ezért, a liberálisok az ellenkezőjéért. Forr a politika, a sajtó, a közvélemény.

Az újságíróból lett liberális politikus, Jáir Lapid szétkürtöli a jelszót: sivjon bánetel (
שוויון בנטל) – egyenlő teherviselés. Honvédelemben, munkában, országépítésben. A másik oldal válasza: a micvák, a Tóra utasításainak egyenlő viselése minden zsidó által. Hiszen abban van megírva minden jogalapunk erre az országra. 
Akik a jesiva-bócherek bevonultatását  szorgalmazzák, nem ismerik sem a Cáhált (Izraeli Hadsereg), sem a chárédi közösséget. A két életforma: a katonai és a jesiva-beli – kibékíthetetlenül különbözik, totálisan összeférhetetlen. A cikkíró, sajna, elég öreg ahhoz, hogy visszaemlékezzen "Ráful" (Rafael Eitan) tábornok, vezérkari főnök egyik nyilatkozatára, amelyet a már a 80-as években is körülvitatott témával – ultraortodoxok a Cáhálban – kapcsolatban tett. A nyilatkozat Ráfulra annyira jellemző tömörséggel így hangzott: Hász vöhálilá! Isten őrizzen!

Tudta, mit beszél. 

Szellemi motiváció + testi-lelki alkalmasság = katona.
Ha csak az egyik hiányzik – megette a fene. Milyen katona lesz abból a fiatalból, akinél mindkettő hibádzik? 
A chárédi – ultraortodox – fiatalok automatikus felmentését a sorozás alól David Ben-Gurion, az országalapító miniszterelnök rendelte el, még 1948-ban, az Állam megalapításakor. Célja az egykor Kelet-Európában virágzó, a Holokauszt éveiben szinte az utolsóig megsemmisült jesivák rabbijai, tanulói maradékainak megőrzése, e kultúra folytonosságának a tovább-éltetése.

Akkor néhány ezren lehettek. Ám a körükben szokásos nagycsaládos modell évtizedek alatt százezres tömegekké tette őket. Szélsőségesen konzervatív életvitelük egyre inkább konfliktusok forrásává válik a többség szemében. Egy-egy kisebb várost szinte kisajátítanak, az eredetileg világi, vagy csupán módjával hagyományőrző többséget kisebbséggé változatatják, minden szombati közkekedést erőszakkal szüntetnek meg, a legszigorúbban kóser élelmiszer-üzleteken kívül mást nem tűrnek. 

Fentiekben nincs szó a nemzeti-vallásos jesivákról és jesiva-középiskolákról, ahol nyelveket, matematikát-fizikát-kémiát, történelmet, földrajzot és számítástechnikát is tanulnak – nem is szólva a Bár-Ilán Egyetemről. És ők nem csak bevonulnak, de sok példaadó, kitüntetett tiszt is kikerül közülük. Ma jobbára ők az az idealista emberanyag, ami valamikor a kibucok ifjúsága volt - és manapság, sajnos, utóbbiakra egyre kevésbé jellemző. 

2017. szeptember 12., kedd

Kedd van – páámájim ki tov, kétszer jó. És háromszor meleg...


Kedd van, "Páámájim ki tov": Mózes első könyvében (6-13) a kedd (jom slisi – יום שלישי), azaz harmadik nap elbeszélésénél kétszer áll a "ki tov" – כי טוב, azaz "hogy jó" kifejezés. 

És háromszor meleg. Chám möod, möod, möod...


Nem, ez nincs írva, ezt csak érezzük Izraelben. Nagyon erős hőterhelés országszerte! De van remény: csütörtöktől enyhül a hőség! 

2017. szeptember 10., vasárnap

Fedezd fel a héber nyelvet • Felkelek, tehát létezem

"Holnap délután 4 órakor 'fel lesz keltve' (tukám) Izrael Állama" 
A Jediot Acharonot főcíme 1948. május 14-én

A KUF – MEM (ק-מ) tőből képzett szavak a felkelésről, felállásról, létesítésről alkotott fogalmakat fejezik ki. A két mássalhangzót egy VÁV (ו) vagy egy JUD (י), ritkábban HÉ (ה) egészíti ki.

Az alap a kám (קם), azaz felkel ige, főnévi igeneve a lákum (לקום). Lustálkodni vágyó gyerekünket a kum (קום), vagy ha lány, akkor kumi (קומי) felszólítással késztethetjük az ágyból való kikászálódásra. Megfelelő a tákum (תקום), illetve tákúmi (תקומי) alak is; többesszámban kumu (קומו), vagy tákúmu (תקומו).

A felállást jelző tőből származnak a létezés fogalmai. A jökum (יקום): világegyetem, univerzum. A kájám (קיים) – nőnemben kájemet (קיימת) – azt jelenti, hogy létezik. Az ország történetét ismerők hallottak a Keren Kájemet-ről (קרן קיימת), az országalapítást, földvásárlást segítő zsidó nemzeti pénzalapról.

A fenti ige visszaható alakja, a hitkájém (התקיים) értelme: megélni, létezni.

A hákámá (הקמה) alapítás, míg a tkumá (תקומה) újjászületés: ezt a főnevet használják Izrael Állam újjáalapítására is. A komemiut (קוממיות) jelentése ehhez hasonló: felegyenesedés, önállóság.

A kijum (קיום) is létezést, megélhetést, egzisztenciát jelent; a kijum micvot   (קיום מצוות) a vallási parancsolatok betartását, a du-kijum (דו-קיום) pedig két ember vagy népcsoport együttélését.

Ugyanebből a tőből származik a komá (קומה), ami emeletet, vagy magasságot jelent. A hitkomém (התקומם) visszaható ige is felkelés –  valami vagy valaki ellen, vagyis felkelni, lázadni. A hitkomemut (התקוממות) – felkelés. A mökomém (מקומם) viszont felháborító: a kifejezés szinte láttatja, amint a méltatlankodó ember felkel, sőt, felpattan... ◙

HÉBER NYELVOKTATÁS SKYPE-ON IS:
Halmos László
052-3260834
izraelihirlevel@gmail.com