Haifa egyik legszebb
negyede az Achuza a város kiemelkedő pontján. Utcáiról lelátni a
tengeröböl kikötőjében horgonyzó hajókra, vagy a Karmel dombjaira.
A tűzvészben az egész környék leégett, Házak,
parkok, kertek, autók.
Csak ez a zászló maradt sértetlen.
A haifaiak zarándokolnak hozzá.
Jel? Csoda? Nem tudom.
A Szombat kimenetele utáni Havdala-áldás szövege
így kezdődik: Hiné Él jesuáti evtách völo efchád ki ozi vözimrát JH Ádonáj
vájhi li lij'suá.
הנה אל ישועתי אבטח ולא אפחד כי עוזי וזמרת יה ה' ויהי לי ישועה
(Íme Isten a mentségem, bízom és nem félek,
mert erőm és zsoltárom az Örökkévaló, és ez lett számomra a mentség.)
Nem lehet nem észrevenni a felfoghatatlan
magasságból érkező jelzéseket, amelyek nehéz próbatételek idején jönnek reményül, bíztatásul egy könyörtelen ellenség elleni harcban.
(Tudom: a tűzesetek csak fele származott szándékos gyújtogatásból. Azt is, hogy számos arab polgár felajánlotta otthonát ideiglenes hajlékul azoknak a zsidóknak, akiknek el kellett hagyniuk lakásulat. Sőt, azt is, hogy a Palesztin Autonómia nyolc tűzoltóautója és 40 tűzoltója részt vállalt az oltásban. De látjuk és halljuk azokat a perverz örömkitöréseket is, amellyel annyi egyszerű palesztin és más arab művelt az égő izraeli erdők és települések láttán.)
(Tudom: a tűzesetek csak fele származott szándékos gyújtogatásból. Azt is, hogy számos arab polgár felajánlotta otthonát ideiglenes hajlékul azoknak a zsidóknak, akiknek el kellett hagyniuk lakásulat. Sőt, azt is, hogy a Palesztin Autonómia nyolc tűzoltóautója és 40 tűzoltója részt vállalt az oltásban. De látjuk és halljuk azokat a perverz örömkitöréseket is, amellyel annyi egyszerű palesztin és más arab művelt az égő izraeli erdők és települések láttán.)
Akkor is: Hiné Él jesuáti...