Napok óta folyik a vita a nemzeti-vallásos, az ultraortodox-vallásos és a világi (nem-vallásos, vagy éppen, hogy halvány-hagyományőrző, vagy csak -tisztelő rétegek, illetve ezek hangadói között.
A TV-híradók, a napi sajtó, az izraeli és külföldi zsidó és nem-zsidó, de Izraellel foglalkozó blogok az utóbbi napokban megmutatkozó belpolitikai feszültséggel foglalkoznak.
A feszültséget a ’67-es határok mögött élő zsidó lakosság és a kormány (nem csak az ő számukra) népszerűtlen intézkedései és az ott élők erre adott reakciói generálják. A Jordán nyugati partjáról van szó, amit héberül „Jehudá v’Somron” (Júdea és Szamária), angolul West Bank, a magyar sajtóban Ciszjordánia néven neveznek.
Az 1967-es “Hatnapos Háború” során Izraelhez került, Izrael jórészt zsidók-lakta területére benyúló, addig Jordánia megszállása alatt állt 5640 km²-es terület-zsákról van szó. (Az 1967 előtti Izrael területe 20,700 km².)
A területet a Biblia korabeli zsidó városok – Hebron, Betlehem, Söchem, Bét-Él, Jerikó és, persze Jeruzsálem óvárosa és keleti negyedei – helyén, de sehol sem az ott élő arab lakosság helyébe megtelepedett zsidó lakosokat illetik a “mitnachlim”, angolul "settlers", magyarul “telepesek” kifejezéssel.
Ma ezen a területen – beleértve a vegyes lakosságú Nagy-Jeruzsálemet – több, mint 300 ezer zsidó lakos él.
(Az ugyancsak 1967 júniusában elfoglalt Gázai övezetet a sok katona- és polgári áldozatot követelő terrorakciók után 2005 nyarán Áriél Saron akkori kormányfő kiköltöztette az ott lakó 9000 főnyi zsidó lakosságot. Gáza azóta a terrorizmus melegágya. Egy, a terror számára igen nagy sikert hozó katonarablás és szűnni nem akaró rakétatámadás-sorozat bizonyítja a visszavonulás kontraproduktív voltát.)
A lakosság egy része történelmi küldetést vállalva, a ’67 utáni izraeli kormányok segítségével elkezdte benépesíteni az ősi-új területeket. Az akkori eufória szinte az egész lakosságot magával ragadta. Ebből 44 év után kevés maradt. A ma itt élőknek csak egy része vallja a „pionír” telepes-életformát, él elektromos kerítésekkel, fegyveres őrséggel őrzött falvakban. Közülük kerülnek ki a forrófejű fiatalok, akik kétségbeesetten védelmeznék az izraeli katonaság ellen is „partizán” módon felépített úgynevezett előörseiket, amelyekből később önálló falu lehet. (A legutóbbi napok vitái és összeütközései, a bal- és jobboldalról egyaránt jövő felelőtlen megnyilatkozások egy hatósági lebontási határozattal állnak kapcsolatban)
A Nyugati Parton lakók többsége Jeruzsálem északi, újonnan épült nagyvárosias kerületeiben lakik, vagy a ’67-es határtól nem messze, de azon túl épült városi közösségekben. Ennek a lakosságnak a zömét az olcsó telek-árak vonzották ide. Sok ilyen települést a cionista elvek iránt közömbös, sőt, itt-ott azzal ellenséges szemléletű sokgyermekes ultraortodox családok népesítenek be.
Más, a „Területeken” épült helységekben világi, nem vallásos izraeliek laknak. Jórészük ugyancsak az olcsóbb lakásárak miatt vállalta a nem egészen veszélytelen mindennapos utazást a Tel Aviv, vagy Jeruzsálem környéki munkahely és saját, arab falvakkal körülvett lakhelye között. E rétegben nagy számban vannak jelen az orosz anyanyelvű izraeliek, illetve leszármazottaik.
A belső és a külső konfliktust a cikk címében szereplő különbséggel próbálom megvilágítani.
Izraelföld (héberül: Erec Jiszráél – ארץ ישראל), ami teológiai, vallási kategória, illetve Izrael Állam (héberül: Medinát Jiszráél – מדינת ישראל), ami viszont politikai kategória. A kettőnek azonos a földrajzi aspektusa: a Földközi tenger keleti partvidéke, illetve a Jordán folyó, a Holttenger, az Árává-hegység és a Vörös tenger északkeletre kinyúló Eilat-Akaba öble által közrezárt területre tekintenek.
Mégis: az előbbi, Izraelföld fogalma a történelem hajnalából ered, a Biblia számos helyén említi, tehát a szellem birodalmába tartozik, s mint ilyen, vallásos hit tárgya.
Az utóbbi, Izrael Állam viszont a napi politika tárgya, ezáltal, minthogy esendő, hús-vér emberek irányítják, mint minden más állam politikáját-társadalmát-gazdaságát-hadseregét, előfordulhat, hogy a magasztos ideákat, amelyekből döntéshozó erős emberei a maguk világnézetét vagy mozgalmait eredeztetik, diszkreditálják, hiteltelenítik.
A zsidóság cionista visszatelepülése a Szentföldre eleinte vallási indíttatású volt. Legtöbbször egy-egy nagyobb zsidóüldözés indított el kisebb „alijákat” (ez a héber szó „felmenetelt” jelent a szent országba, de Izrael egyéb helyeiről is „felmennek” Jeruzsálembe), ám a rabbinikus establishment a XIX. századtól kezdve erősen ellenkezett a cionizmussal. Éppen azért, mert a zsidó teológia „áttolását” a politika színterére katasztrofális lehetőségnek tartották.
Ám a hírhedt párizsi Dreyfuss per (egy budapesti születésű bécsi újságíró, bizonyos dr. Herzl Tivadar tudósította róla a lapját), majd a huszadik század eleji ukrajnai pogromok olyan lökést adtak a politikai cionizmusnak, ami elindította a cionista visszatelepülést; a Holokauszt pedig már nem is engedett más választást. Lengyelországban, Kielce városban, 1946 júliusában a csekély számú zsidó túlélő ellen indított pogrom 42 halottja véglegesen kijelölte a megmaradt zsidóság útirányát. Közép- és Kelet-Európa más országaiban is előfordultak zsidóellenes kilengések, sőt, gyilkosságok – mindenütt túlélők voltak az áldozatok!
A népnek, amelyet a Föld népei héber vagy zsidó népnek ismernek, és immár öt és félmillióan a „Föld köldökén”, a bolygó legneuralgikusabb pontján él („Jews are news”, járja az angol mondás, a zsidó az hír – vajon miért?!) nincs választása, nincs visszafelé vezető útja.
„Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre” – ennek a mondatnak a héber eredetije Mózes I. könyvében áll, a 13. fejezetben, a 14. és a 15. versben.
E sorok írója az Istentől kapott küldetés szó szerint vételében, és Izrael kétféle léte, lényege, az isteni Izraelföld és a földi Izrael Állam közelítésében sejti a megoldást.
A kimondhatatlan nevű Isten megvalósíthatatlan feladata? Bizony, ennél súlyosabb terhet a történelemben egyik nép sem kapott. ◙
