Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2011. december 18., vasárnap

A legfrissebb hírek Izraelből


• A Salit-ügylet második fordulója: Izrael további 550 palesztin biztonsági foglyot engedett szabadon
Hétfőn (december 18) az izraeli börtönökből 550 palesztin arabot engedtek szabadon, akik Ramallah-ba, Gázába és Jordániába távoztak.

Egyikük sem követett el személyesen gyilkosságot, egyikükre sem róttak ki életfogytiglani elzárást. Legtöbbjük nem a Hamasz, hanem a Fatach tagja.

A mostani aktus a Gilád Salit két hónappal ezelőtti elengedését eredményező megállapodás második fordulója. Izrael összesen 1027 palesztin arab személyt engedett el börtöneiből.


• Incidens a buszon: hol üljenek a nők?
Jiszráél Katz közlekedésügyi miniszter utasítást adott egy incidens kivizsgálására, amely pénteken történt az Asdodból Jeruzsálembe tartó 451. számú Egged-autóbuszjáraton.

Amint a 28 éves, világi felfogású Tanja Rosenblit jegykezelés után körülnézett a buszon, már érezte a feszültséget. Az első üléseket “chárédi”, vagyis kalapot, oldaltincset és fekete kaftánt viselő férfiak foglalták el. Amikor pedig leült az egyik szabad ülésre néhány hellyel a vezető mögött, kitört a botrány.

“Semmiféle módon nem provokáltam senkit. Illendő viseletben voltam, igyekeztem környezetemben ‘alacsony profilt’ felvenni. A körülöttem ülőktől mégis megvető pillantásokat fogtam fel. Percek sem teltek el az első hangos megjegyzésig. Valaki felém kiáltott: ‘Siksze!’ (a nem vallásos zsidó, vagy nem zsidó lányok-nők gúnyos elnevezése). Ezután az illető felém fordult és követelte, hogy üljek át a busz hátsó felébe, mert, mint mondta, zsidó férfinak tilos asszony mögött ülnie. Én azonban nem mozdultam helyemről: ugyanolyan jegyet vettem, mint bárki más, ami ugyanolyan jogokat biztosít nekem. Azt is, hogy oda üljek, ahová akarok” – hangzik a beszámoló, amit a Jediot Ahronot napilap leközölt.

A konfliktus a kormány elé került. Jiszráél Katz közlekedésügyi miniszter az incidens, illetve az utast ért inzultus kivizsgálására utasította az Egged autóbusz-társaságot. Mint mondta, amennyiben kiderül, hogy a jármű vezetője elmulasztotta az Egged szabályzatában rögzített rá vonatkozó rendelkezéseket, a törvény szigorával járnak el ellene és minden szabálysértő ellen.

Binjamin Netanjáhu miniszterelnök is nyilatkozott a nagy port felvert üggyel kapcsolatban. “Izraelnek nyitottnak és biztonságosnak kell maradnia minden polgár számára. A mi társadalmunk bonyolult szövedéke zsidóknak és araboknak, világiaknak és vallásosoknak és ultravallásosoknak. Senki nem tagadhatja meg a közös nevezőt.”

A két országos főrabbi is megszólalt. Jona Metzger askenázi főrabbi szerint “Ez nem egy ultraortodox állam. Senki sem kényszerítheti nézetét a másikra.”

Slomo Ámár szefárd főrabbi gyakorlatiasabb javaslattal állt elő. “Aki nemek szerint különválasztott közlekedést akar, ám alapítson privát autóbusztársaságot. Bárki választhat szigorúbb vallási normákat magának – de sohasem másnak...” ◙ 

A legfrissebb hírek Izraelből

• Hangos az elektronikus müezzin – a muzulmánok tiltakoznak a halkítási törvényjavaslat ellen

Szombaton több arab településen tartottak tiltakozó felvonulást a muzulmán hívők, amiért egy izraeli képviselőnő e Kneszet előtti vitára tűzött egy törvényjavaslatot, amely megtiltaná, hogy a mecsetek minaretjeiről felerősítve, nagyerejű hangszórókon át hívják imára a muzulmán hívőket.

Vegyes lakosságú városokban is tartottak demonstrációkat, így Jaffán, Haifán és Názáretben is.

A törvényjavaslatot Anastassia Michaeli szándékozik beterjeszteni a jobboldali Jiszráél Béjténu pártból, ám, miután a kormányzó Likud párt legtöbb minisztere a javaslatot a vallásszabadság megsértésének tekinti, Michaeli képviselőnő valószínűleg el fog állni a javaslattól.

Régebben az imára hívó müezzin saját hangján, énekelve hívta a híveket imára, ám az utóbbi évtizedekben elektromos erősítőket és nagyteljesítményű hangszórókat működtetnek. Tekintve, hogy mindez naponta ötször történik, a kora hajnali óráktól késő estéig, azt nem csak a környék muzulmánjai, hanem a szomszédos falvak lakói is hallják.

A jelenség főleg a vegyes lakosságú településeken zavarja a zsidó és a keresztény lakosokat. Az utóbbi években a mecsetek “csak azért is” alapon valóságos fegyvert csináltak az elektronikus müezzinekből.

Mind az arab falvak és városok közelében élő zsidó települések lakói, mind az egykor keresztény araboktól lakott Názáret és más galileai falvak népe, ahol a muzulmánok mára többségbe kerültek, sokat szenvednek a nem ritkán fülsikekítő imaszótól: kora hajnalban kisgyerekek ébrednek fel, akik aztán nem tudnak elaludni, és ez késő estig még négyszer megismétlődik.

Mondani sem kell, hogy a gépi zaj sok muzulmánt is zavar, ám ők félnek bármit is szóvá tenni, hiszen ezzel maguk és családtagjaik testi épségét tennék kockára.

A téma az internetes frumokon is szóba kerül. Az egyik muzulmán hozzászóló így reagál az orosz anyanyelvű Michaeli Kneszet-képviselőnő törvényjavaslatára: “Takarodj vissza oda, ahonnan jöttél!”. Egy keresztény-arab panasztevő ezt a választ kapta a hálón: “Hát a ti harangozásotok talán kevésbé zavaró?”


• Legyen világosság – de ne Wolfram-izzókkal!
2012. január 1-től Izraelben megszűnik a hagyományos Wolfram-szálas izzólámpák árusítása. A rendelet a 60 wattos és annál nagyobb teljesítményű izzólámpákra ("villanykörtékre") vonatkozik.

A már évek óta árusított úgynevezett kompakt fénycsövekkel szemben a nagyközönség – mint ahogy más országokban is – bizalmatlan. Ennek oka részben az ár, részben pedig a “hideg”, többnyire halvány zöldes árnyalatú fény.

További probléma, hogy a gyakori be- és kikapcsolás erősen megrövidíti élettartamukat.

Egyelőre egyetlen előnyük a jó hatásfok: egy 15 wattos kompakt fénycső 60 wattos hagyományos izzó fényerejét szolgáltatja, a 20 wattos kompakt egy 80 wattos “régi”, míg a 25 wattos kompakt egy 100 wattos “régi” fényerejével egyenlő, legalábbis az új világítókat propagáló leírások szerint.

Az évszázados Wolfram-szálas izzók a beléjük táplált energia 80 százalékát hőenergiaként sugározzák ki, ez jelenti a rossz hatásfokot. Az újfajta kompakt fénycsövek sokkal kevésbé melegednek, és az energia zömét fénnyé, és nem hővé alakítják.

Nemsokára tehát kész helyzet elé állítják a nagyközönséget: “eszi, nem eszi, nem kap mást”.

Kedvező megoldást a LED-es égőktől várhatunk. Ezek sok-sok apró fénykibocsátó diódából állnak, hatásfokuk még tökéletesebb, mint a kompakt fénycsöveké, ráadásul fényük is “barátságos” az emberi szem és idegrendszer számára. Hátránya: egyelőre még a kompaktoknál is drágábbak, és még a fejlesztés stádiumában állnak. (Néha kerékpár-lámpákként találkozhatunk velük.)

Végül izraeli olvasóink tájékoztatására: a régimódi Wolfram-izzók neve héberül nurot libun vagy nurot láhát, az újfajtáké pedig nurot kompaktiot, vagy nurot fluoreszcent. A LED-eseké nurot LED. ◙

2011. december 15., csütörtök

Izraelföld és Izrael Állam – mi a különbség?

Napok óta folyik a vita a nemzeti-vallásos, az ultraortodox-vallásos és a világi (nem-vallásos, vagy éppen, hogy halvány-hagyományőrző, vagy csak -tisztelő rétegek, illetve ezek hangadói között.

A TV-híradók, a napi sajtó, az izraeli és külföldi zsidó és nem-zsidó, de Izraellel foglalkozó blogok az utóbbi napokban megmutatkozó belpolitikai feszültséggel foglalkoznak.

A feszültséget a ’67-es határok mögött élő zsidó lakosság és a kormány (nem csak az ő számukra) népszerűtlen intézkedései és az ott élők erre adott reakciói generálják. A Jordán nyugati partjáról van szó, amit héberül „Jehudá v’Somron” (Júdea és Szamária), angolul West Bank, a magyar sajtóban Ciszjordánia néven neveznek.

Az 1967-es “Hatnapos Háború” során Izraelhez került, Izrael jórészt zsidók-lakta területére benyúló, addig Jordánia megszállása alatt állt 5640 km²-es terület-zsákról van szó. (Az 1967 előtti Izrael területe 20,700 km².)

A területet a Biblia korabeli zsidó városok – Hebron, Betlehem, Söchem, Bét-Él, Jerikó és, persze Jeruzsálem óvárosa és keleti negyedei – helyén, de sehol sem az ott élő arab lakosság helyébe megtelepedett zsidó lakosokat illetik a “mitnachlim”, angolul "settlers", magyarul “telepesek” kifejezéssel.

Ma ezen a területen – beleértve a vegyes lakosságú Nagy-Jeruzsálemet – több, mint 300 ezer zsidó lakos él.

(Az ugyancsak 1967 júniusában elfoglalt Gázai övezetet a sok katona- és polgári áldozatot követelő terrorakciók után 2005 nyarán Áriél Saron akkori kormányfő kiköltöztette az ott lakó 9000 főnyi zsidó lakosságot. Gáza azóta a terrorizmus melegágya. Egy, a terror számára igen nagy sikert hozó katonarablás és szűnni nem akaró rakétatámadás-sorozat bizonyítja a visszavonulás kontraproduktív voltát.)

A lakosság egy része történelmi küldetést vállalva, a ’67 utáni izraeli kormányok segítségével elkezdte benépesíteni az ősi-új területeket. Az akkori eufória szinte az egész lakosságot magával ragadta. Ebből 44 év után kevés maradt. A ma itt élőknek csak egy része vallja a „pionír” telepes-életformát, él elektromos kerítésekkel, fegyveres őrséggel őrzött falvakban. Közülük kerülnek ki a forrófejű fiatalok, akik kétségbeesetten védelmeznék az izraeli katonaság ellen is „partizán” módon felépített úgynevezett előörseiket, amelyekből később önálló falu lehet. (A legutóbbi napok vitái és összeütközései, a bal- és jobboldalról egyaránt jövő felelőtlen megnyilatkozások egy hatósági lebontási határozattal állnak kapcsolatban)

A Nyugati Parton lakók többsége Jeruzsálem északi, újonnan épült nagyvárosias kerületeiben lakik, vagy a ’67-es határtól nem messze, de azon túl épült városi közösségekben. Ennek a lakosságnak a zömét az olcsó telek-árak vonzották ide. Sok ilyen települést a cionista elvek iránt közömbös, sőt, itt-ott azzal ellenséges szemléletű sokgyermekes ultraortodox családok népesítenek be.

Más, a „Területeken” épült helységekben világi, nem vallásos izraeliek laknak. Jórészük ugyancsak az olcsóbb lakásárak miatt vállalta a nem egészen veszélytelen mindennapos utazást a Tel Aviv, vagy Jeruzsálem környéki munkahely és saját, arab falvakkal körülvett lakhelye között. E rétegben nagy számban vannak jelen az orosz anyanyelvű izraeliek, illetve leszármazottaik.

A belső és a külső konfliktust a cikk címében szereplő különbséggel próbálom megvilágítani.

Izraelföld (héberül: Erec Jiszráél – ארץ ישראל), ami teológiai, vallási kategória, illetve Izrael Állam (héberül: Medinát Jiszráél – מדינת ישראל), ami viszont politikai kategória. A kettőnek azonos a földrajzi aspektusa: a Földközi tenger keleti partvidéke, illetve a Jordán folyó, a Holttenger, az Árává-hegység és a Vörös tenger északkeletre kinyúló Eilat-Akaba öble által közrezárt területre tekintenek.

Mégis: az előbbi, Izraelföld fogalma a történelem hajnalából ered, a Biblia számos helyén említi, tehát a szellem birodalmába tartozik, s mint ilyen, vallásos hit tárgya.

Az utóbbi, Izrael Állam viszont a napi politika tárgya, ezáltal, minthogy esendő, hús-vér emberek irányítják, mint minden más állam politikáját-társadalmát-gazdaságát-hadseregét, előfordulhat, hogy a magasztos ideákat, amelyekből döntéshozó erős emberei a maguk világnézetét vagy mozgalmait eredeztetik, diszkreditálják, hiteltelenítik.

A zsidóság cionista visszatelepülése a Szentföldre eleinte vallási indíttatású volt. Legtöbbször egy-egy nagyobb zsidóüldözés indított el kisebb „alijákat” (ez a héber szó „felmenetelt” jelent a szent országba, de Izrael egyéb helyeiről is „felmennek” Jeruzsálembe), ám a rabbinikus establishment a XIX. századtól kezdve erősen ellenkezett a cionizmussal. Éppen azért, mert a zsidó teológia „áttolását” a politika színterére katasztrofális lehetőségnek tartották.

Ám a hírhedt párizsi Dreyfuss per (egy budapesti születésű bécsi újságíró, bizonyos dr. Herzl Tivadar tudósította róla a lapját), majd a huszadik század eleji ukrajnai pogromok olyan lökést adtak a politikai cionizmusnak, ami elindította a cionista visszatelepülést; a Holokauszt pedig már nem is engedett más választást. Lengyelországban, Kielce városban, 1946 júliusában a csekély számú zsidó túlélő ellen indított pogrom 42 halottja véglegesen kijelölte a megmaradt zsidóság útirányát. Közép- és Kelet-Európa más országaiban is előfordultak zsidóellenes kilengések, sőt, gyilkosságok – mindenütt túlélők voltak az áldozatok!

A népnek, amelyet a Föld népei héber vagy zsidó népnek ismernek, és immár öt és félmillióan a „Föld köldökén”, a bolygó legneuralgikusabb pontján él („Jews are news”, járja az angol mondás, a zsidó az hír – vajon miért?!) nincs választása, nincs visszafelé vezető útja.

„Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre” – ennek a mondatnak a héber eredetije Mózes I. könyvében áll, a 13. fejezetben, a 14. és a 15. versben.

E sorok írója az Istentől kapott küldetés szó szerint vételében, és Izrael kétféle léte, lényege, az isteni Izraelföld és a földi Izrael Állam közelítésében sejti a megoldást.

A kimondhatatlan nevű Isten megvalósíthatatlan feladata? Bizony, ennél súlyosabb terhet a történelemben egyik nép sem kapott. ◙