Az átlag izraeli alig szerez tudomást arról, hogy a december 24-ről 25-re virradó éjszaka másfél milliárd ember legnagyobb ünnepe kezdődik.
A helyi, héber nyelvű rádió- és televízió hírei között szerepel a betlehemi, názáreti éjféli mise, közlik az országba érkező zarándokok számát is. Héber neve is van a Karácsonynak: chág hámolád, azaz "a születés ünnepe". A Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió interneten is vehető héber adása a hírek bemondása előtt az "örömteli Chanuka" mellett "keresztény hallgatóinknak örömteli karácsonyt" is kíván, tudva, hogy pl. az éjjel-nappali hírműsort szolgáltató BÉT adónak igen sok izraeli és palesztin arab, valamint külföldi, héberül tudó keresztény hallgatója is van.
Mégis: az itt született, itt felnevelkedett zsidó lakosság alig tud valamit a keresztény hagyományokról. (Sokuk önnön ősei hagyományairól is nagyon keveset.) Azért mégis kisugárzik belőle valamennyi.
Mégis: az itt született, itt felnevelkedett zsidó lakosság alig tud valamit a keresztény hagyományokról. (Sokuk önnön ősei hagyományairól is nagyon keveset.) Azért mégis kisugárzik belőle valamennyi.
A 2011. év végén Izrael összlakossága kerekítve 7,8 millió fő. Több, mint a háromnegyede, vagyis 5,9 millió zsidó, tehát a negyedrész valamelyik kisebbséghez tartozik, akiknek a zöme arab.
Az izraeli arabok nagy többsége a muzulmán vallás valamelyik ágát követi, többnyire a szunnitát. Él itt egy százezres nagyságrendű drúz közösség is, ők egy egyedi, “nemzeti” muzulmán szekta tagjai.
Az Izraeli Statisztikai Hivatal 2011 végére 154,400 főben adja meg az ország keresztény polgárainak a számát. Közülük azonban csak 122,500 fő tartozik az arabsághoz, vagyis a fennmaradó 31,900 keresztény nem arab.
Akkor hová tartozik?
Többségük orosz anyanyelvű. Zsidó bevándorlók házastársaiként érkeztek az országba és kaptak állampolgárságot, bár magukat keresztényként azonosítják
Az izraeli lakosság egy jóval nagyobb csoportja, körülbelül 4 százaléka, azaz mintegy 312 ezer állampolgár nem vallja magát sem zsidónak, sem arabnak. Vallási téren – hivatalosan – sem azonosul sem a judaizmussal, sem az iszlámmal, sem a kereszténységgel.
Ők is zömmel a Szovjetunióból, vagy annak utódállamaiból érkeztek. Zömmel, de nem kizárólagosan. Akadnak közöttük amerikaiak, skandinávok, sőt – magyarok is.
Az átlag izraeli zsidó polgár keresztény arabokkal csak akkor találkozik, ha vegyes lakosságú városban él: Názáretben, Haifában, Jaffában (de ők más negyedekben élnek: a keresztény lakosság a maga templomai, iskolái és egyéb intézményei közelében lakik) – Jeruzsálemben még inkább különválasztva élnek az egyes közösségek.
Az itt megtelepedett európai keresztények és nem-zsidó vallás-semlegesek azonban a zsidó lakosság körében élnek. Bátran ide számítható az 1990 óta Oroszországból, Ukrajnából és a többi szovjet utódállamból érkezett elvben zsidó (“zsidó papírokkal” érkezett) bő milliós bevándorló-tömeg is, akik a szovjet rendszer vallásellenes lényegéből következően a zsidó hagyományokról alig hallottak.
Tel Avivban, Rison Lecionban, Asdodban, Rehovotban, Beér Sévában és tucatnyi más városban az “orosz” üzletek előtt ott áll a pirossapkás “Gyed Maroz”, magyar nevén Mikulás, a kirakatokban fenyőágak, egyes orosz-többségű negyedekben fenyőfát, karácsonyfa-díszeket árulnak.
(Tegyük hozzá: az arab keresztények többsége görög-keleti vallású; ők is, és a vallásukat tartó orosz ortodoxok is január 6-án tartják a Karácsonyt.)
A Karácsony-hangulat tehát “beszivárog” Izraelbe, a Chanuka-gyertyák közé.
A Szilveszter pedig lassan már polgárjogot is nyer, bár az elmúlt években a rabbinátus még a kósersági igazolás megvonását helyezte kilátásba azon éttermeknek, amelyek december 31-én este különleges szórakoztató műsort, tombolát, miegyebet rendeznek vendégeik számára.
Akkor is, ha a vendégek éjfélkor nem húzzák meg a malac farkát... ◙
