Honlapunkban számos alkalommal beszámoltunk arról a problémáról, amelyet a Sínai félszigeten és az évtizedek óta nyitott Izraeli-egyiptomi határon át előbb beszivárgó, majd az utóbbi években valósággal beözönlő afrikai munkakeresők okoznak.
Többségük a törzsi harcoktól, terrortól, polgárháborúktól, és – főleg – szegénységtől sújtott Szomáliából, Eritreából és Dél-Szudánból indult el gyalog, Egyiptomon át az Ígéret Földjére.
Számuk több tízezerre rúg, talán már a százezret is elérte – pontos szám nem ismeretes, tekintve, hogy a menekültek az ellenőrizhetetlen határátlépések révén kerültek az országba – és, ameddig az egyiptomi határt lezáró, megfigyelő tornyokkal szabdalt acélsodrony-kerítés elkészül, további ezrek fognak érkezni.
Eilatban, Tel Avivban és másutt már etnikai feszültségeket okoznak, erőszakos eltávolításuk humánus és politikai okokból egyaránt nem jöhet számításba.
A lehetséges megoldást ezekben a napokban dolgozza ki Izrael és a nem egészen fél éve függetlenné vált Dél-Szudáni Köztársaság kormánya.
Izrael már több műszaki és gazdasági küldöttséget menesztett az átlag-afrikainál is kétségbe ejtőbb helyzetben lévő, fekete nemzet megsegítésére.
A megoldás mintegy összeköti a kellemeset a hasznossal, vagy, más mondással élve, két legyet üt egy csapással.
A megoldás egyszerű és kézenfekvő, csak nagyon drága.
Izrael a semmiben, a mocsarakkal, szavannákkal borított egyenlítői országban teljes városokat épít fel – a szó szoros értelmében a semmiből. A nyolc és fél millió lakosú országban ugyanis egy-két primitív, nyomorúságos városka található, amelyeknek a zömét még a britek építették. Néhány kopott aszfalt-csíkon és végsőkig lestrapált sínpáron kívül infrastruktúra nem létezik. Iskolák alig; a gyermekhalandóság óriási, a felnőtt lakosság többsége nem éri meg az ötvenedik életévét.
Izrael arra vállalkozik, hogy anyagot szállítson és tudást adjon a születő nemzetnek. Ennek fejében az Izraelbe eljutott dél-szudániak visszatérnek szülőföldjükre, élhető körülmények közé, ahol élelem és munka várja őket.
Izrael egyébként máris stratégiai szövetségest lát Dél-Szudánban, amelynek népe jórészt keresztény. Az északi, muzulmán-arab Szudán kormányzata viszont kapcsolatokat ápol az El Kaidával és más radikális iszlámista szervezetekkel, így a Hamasszal is. ◙
