A szűnni nem akaró politikusi megnyilatkozások, a világsajtó becslései és “per has” jóslatai talán a legtöbbet ártanak a körzet nyugalmának.
Izrael vezető stratégái már régen belátták: az Izrael és Irán között fennálló konfliktust megoldani nem lehet, kezelni mégis kell. E célra egy preferenciát szabtak meg, vagyis lehetséges vagy várható események következményeinek a sorba állítását az Izrael és Irán között fennálló konfliktus kezelésére.
Az elv drámaian egyszerű: Irán reakciója egy alighanem elkerülhetetlen izraeli katonai akcióra több ezer izraeli áldozattal fog járni – ám még 40 becsapódó rakéta (konvencionális töltetű, ezt tegyük hozzá), annak minden következményével is kedvezőbb, mint tétlenül bevárni Irán atomhatalommá válását.
Egy izraeli védelmi szakember névtelenül nyilatkozott a New York Times-nak: a nyilatkozatról a csütörtöki (március 1.) Jediot Ahronot számol be.
A szakember a létező leghidegebb fejjel cinikusnak is mondható algebrai egyenletet állít fel egy, az iráni katonai célú üzemeket, laboratóriumokat, nukleáris objektumokat, rakéta-silókat támadó izraeli akció utáni iráni reakcióra:
(1991 + 1992 + 1994 + 2006) × 3 ... 5
Vagyis: A Szaddam Husszein iraki diktátor hadserege által 1991-ben (Öbölháború) Izraelre zúdított rakétazápor; plusz az iráni- vagy Hezbollah-terroristák által Buenos Airesben 1992. március 17-én az izraeli nagykövetség ellen elkövetett robbantás (29 halott, 242 sebesült); plusz az ugyancsak Buenos Airesben 1994. július 18-án az argentinai zsidó központ felrobbantása (85 halott, 300 fölötti sebesült); plusz a 2006 nyarán lezajlott második libanoni háború áldozatai – mindezeknek a halottai és együttes hatása megszorozva hárommal vagy néggyel, esetleg öttel.
Mindez sokkal, de sokkal alacsonyabb kockázatot jelentene, mintha Izrael, és az iráni síita államnak bármi okból nem tetsző potenciális áldozat-államok és -népek megvárnák Mahmud Ahmadinezsád, vagy valamelyik utódja diadalmas bejelentését az iráni atomfegyver birtoklásáról.
Egy összpontosított rakétatámadás Irán, Libanon és a Gázai-övezet felől Izraelnek néhány száz, esetleg egy-két ezer halott áldozatot jelentenének – beleértve Izraelen kívüli zsidó célpontok elleni terrortámadásokat is –, az okozott anyagi kár is néhány évvel visszavethetné Izrael államgazdaságát, ám minden áldozat eltörpülne egy iráni atomhatalom fenyegetése mellett.
Fenti egyenlet azonban csak hozzávetőleges számvetése a lehetőségeknek.
Unalomig ismételt tény, hogy Irán legfontosabb stratégiai objektumai a nagy területű országban szétszórva, földalatti vasbeton bunkerekben rejtőznek. Bármilyen merész és sikeres támadás csak részben és időlegesen béníthatja meg az Iszlám Köztársaság katonai potenciálját és lassíthatja le annak műszaki fejlesztését.
Általános közel-keleti konfliktus nem valószínű: Egyiptom, Szíria felbomlott belső stabilitása nem tesz lehetővé semmilyen beavatkozást a libanoni Hezbollah vagy a gázai Hamasz mellett, míg Izrael a fent vázolt szituációban utóbbi kettőt hosszú időre elnémíthatja.
Az oroszok katonai beavatkozása valószínűtlen. Izrael bizonyosan távol tartja magát a szíriai Tartuszban lévő kikötőtől, amelyet az oroszok már mint a sajátjukét kezelnek. Az orosz érdekek pedig egyre inkább a multimilliárdos orosz kapitalista óriáscégek érdekeivel egyenlőek. Hírek szerint a Gazprom vállalat a Földközi-tenger keleti medencéje alatt újonnan felfedezett óriási gázmezők feltárásáról legszívesebben a Közel-Kelet egyetlen stabil kultúrállamával: Izraellel készül tárgyalni.
Izrael pedig válságos időkben is hajlandó józanul mérlegelni. ◙
