A washingtoni megbeszélés: Obamát az olaj ára érdekli, Netanjáhut az iráni uránium

Vezető izraeli politikusok csalódással vegyes aggodalommal értékelik a hétfői Obama – Netanjáhu megbeszélésről közzétett részleteket.

Az Egyesült Államok döntéshozói még mindig a diplomáciai és gazdasági nyomás további fokozásával remélik elérni, hogy az iráni kormányzat leállítsa az atomfegyver előállítását célzó uránium-dúsítást és az ehhez szükséges technológia végső kifejlesztését.

"Az iráni katonai és politikai vezetés teljes sebességgel folytatja az uránium-dúsítást a nukleáris fegyver fejlesztésére, és erről már a Nemzetközi Atomenergia-Ügynökség is ugyanúgy vélekedik, mint az izraeli titkosszolgálat. Az Egyesült Államoknak évekig tartott, amíg ezt a tényt megértette, miután végre saját titkosszolgálata is ezt jelentette. És ez az, amiért az amerikai irányvonal problémás" – közölte kedden egy magasrangú izraeli állami tisztviselő.

Izraeli kormánykörök ugyanakkor némi megnyugvással fogadták az elnök kijelentését, amely szerint Izraelnek joga van belátása szerint cselekedni. "Az amerikaiak nem diktálnak nekünk. Nem fűződik érdekük ahhoz, hogy Izraelnek piros vagy zöld vonalakat jelöljenek ki, hiszen ezáltal magukra vállalnák a felelősséget minden bekövetkező szituációért" – hangsúlyozzák Izraelben. Jeruzsálemben közölték: az izraeli kormány és hadvezetés nem hozott döntést iráni terület elleni fegyveres támadásról.

A névtelenül nyilatkozó izraeli kormánytényező a hétfői találkozó lényegét abban látja, hogy a két fél világossá tette jelenlegi álláspontját. Eszerint az Egyesült Államoknak elemi érdeke fűződik ahhoz, hogy az olajárak ne emelkedjenek hirtelenül és drámai mértékben, mert ez súlyosan érintené a nemzetgazdaságát. Az izraeli kormányhoz közeli források ezt nem tartják helyes mérlegelésnek: egy atomhatalommá előlépő Irán holnap sokkal súlyosabb árat követelhet az egész nyugati civilizációtól, mint ma egy olajár-emelkedés… ◙

Eszter az Ovális Irodában • “Komor és célratörő” Obama – Netanjáhu találkozó

Binjamin Netanjáhut a Fehér Ház híres Ovális Irodájában fogadta Barack H. Obama, az Egyesült Államok elnöke. Az izraeli kormányfő a két nap múlva elérkező Purim jegyében Eszter könyve díszes kiadását nyújtotta át az USA elnökének, talán jelzésképpen is, hiszen a bibliai történet éppen Perzsiában, a mai Irán területén játszódik, és a végén a zsidók keresztülhúzzák a gonosz perzsa főminiszter gyilkos terveit...

A New York Times a találkozó hangulatát “somber and business-like”-nak, vagyis komornak és célratörőnek jellemzi.

A csaknem három órás hétfői találkozón – amennyire tudható – sem Obama nem húzott vörös vonalat Izrael önvédelmi lehetőségei elé, sem Izrael nem közölte végleges szándékát az iráni fenyegetésre adandó válaszát illetően. Netanjáhu a megbeszélésről távozóban csak annyit közölt a sajtó képviselőivel, hogy “álláspontja megértésre talált” vendéglátójánál.

Washingtoni források szerint a találkozón semmilyen drámai esemény nem történt. ◙

Iráni zsidó írónő lebeszéli Izraelt a támadásról

Az iráni nukleáris berendezések megtámadásáról van szó, természetesen. Az írónő, név szerint Roja Chakakjan (angolos átírással Roya Hakakyan) pedig a feszültségek, a kockázatok színtereitől sok-sok ezer kilométerre él, nevezetesen az Egyesült Államokban, annak is a távolabbi, nyugati partján, Los Angeles városában.

Chakakjan asszony gyerekkora óta él az újvilági biztonságban és jólétben, miután családja közvetlenül az iszlám forradalom kezdetén, 1979-ben elmenekült Iránból. Ennek ellenére és ezzel együtt ő, mint oly sok iráni, etnikumtól és vallástól függetlenül, megőrizte az iráni kultúra, a perzsa nyelv, a perzsa föld, mi több, a perzsa emberek iránti szeretetét, mint ahogy zsidó származásának elemeit: a héber imákat, az ottani zsidó szokásokat és mondásokat, sőt – ami sokat mond – a híres és fenséges perzsa konyha titkait, ízeit is megörökölte a szülőföldtől messzire szakadt családjától és rokonságától.

Chakakjan a ynet-nek, a Jediot Aharonot napilap internetes kiadásának adott interjút. Mondanivalóját röviden összefoglalva: nem lenne jó, ha Izrael támadást intézne iráni terület ellen.

Az írónő egyik munkájában részletesen leírja a két nép és ország sok ezer éves, a bibliai időkre visszamenő közös múltját, a perzsiai/iráni zsidóság történelmét. Nem hallgatja el a rossz emlékű korszakokat sem, de inkább azt idézi fel, ami jó volt: az iráni zsidóság tekintélyes hozzájárulását az ország gazdasági és tudományos haladásához, a perzsa állam hagyományos jóindulatát a zsidó néphez. Ennek egyik kevesek által ismert megnyilvánulása volt sok, a Holokauszt elől menekülő európai zsidó befogadása a háború éveiben.

Mégis, ebben az egyáltalán nem egyszerű konfliktusban kinek az oldalán áll? Ezt a kényes kérdést is feltette a „Jediot” riportere. „Ez olyasmi, mint elvált szülők gyerekének lenni” – talál hasonlatot pillanatnyi gondolkodás után Roya Chakakjan. Nem hiába írónő.

Minden írásában végigvonul a kettős identitás, a lelki-érzelmi kettészakítottság érzése. Mint amerikai, nehezen, vagy egyáltalán nem tud dönteni az iráni és a zsidó gyökerek, a szülőföld és az ősök földje közötti lojalitás kérdésében.

Az interjú fő gondolatmenete a két ősi nemzet és államaik érdekközössége a térségben.

Ez azonban csak az egyik, és nem is leglényegesebb indoka a katonai konfliktus ellenzésének. Egy izraeli támadás mindenek előtt az iráni zsidóságot sújtaná (mintegy 25 ezer fő, köztük az írónő családja). Ám az iráni visszacsapás is érzékenyen érinthetné a Chakakjan-család Izraelben élő tagjait.

A lényeges pont azonban a két nép sorsa. Az interjú alanya mindkettőt a legmesszebbmenőbben óvná a szenvedésektől.

„Izraelnek is, a nagyvilágnak is meg kell értenie, hogy Ahmadinezsád személye és az egész totalitárius síita rendszer gyűlölt a lakosság túlnyomó többségének a szemében. Irán népe szenved az ajatollák uralma alatt. Izraelben nem is sejtik, hogy a perzsa nép, amelyben amúgy is erőteljes ellenérzés él az arabokkal szemben, mennyire együtt érez Izraellel. Irán és Izrael természetes szövetségesek a Közel-Keleten. A Sah uralma alatt, ha ezt nem is verték nagydobra, de ez a szövetség működött – és egy nyilvánvaló, közeli változás után ismét működni fog. Ám egy súlyosabb kimenetelű támadás Izrael részéről éppen ezt a lehetőséget húzná keresztül – véli az írónő, akinek a mai napig vannak kapcsolatai a szülőfölddel, természetesen az internet titkos búvópatakjain keresztül. („Iránban mindenki  fél, hogy az ajatollák betiltják, lehetetlenné teszik az internet-hozzáférést” – aggódik Chakakjan.)  

A riporter felteszi a kérdést: hogyan lehet legyőzni az Izrael megsemmisítésével szinte naponta fenyegetődző Iránt?

Az írónő gyakorlatias választ ad: „Szíria problémáját kell megoldani. Ha a Szíriát sikerül valahogyan pacifikálni, megbékéltetni, Izrael máris nyert Irán ellen, egyetlen repülőgép vagy rakéta nélkül. Egyébként 2006. nyarán, a második libanoni háború idején Irán volt az egyetlen közel-keleti állam, ahol nem voltak tüntetések Izrael ellen.

Ami pedig a közfelfogást illeti, a teheráni polgármester néhány évvel ezelőtt felmérést végeztetett a lakosság vallási elkötelezettségéről. A végeredmény a vártnak az ellenkezője volt: a lakosság kétharmada nem imádkozik rendszeresen. 

Ő maga vallási kérdésekben egyértelműen a zsidó hagyományokat követi. Elmondja: az iráni zsidók, éljenek bárhol, nem mondanak le a kétnyelvű – héber és perzsa – imakönyvről. Gyerekkorában ő maga is tanult valamennyi hébert. „Máig tudok kérni fagylaltot a cukrászdában vagy sült csirkét az izraeli gyorsétteremben itt, Los Angelesben…” – vallja felnevetve Roya Chakakjan, lélekben két ősi kultúrával, testben távol minden háborús veszélytől…