Szombaton reggel megnyílt az elnökválasztás második fordulója, miután a múlt hónapban az első fordulón egyik jelölt sem érte el a kétharmados többséget. A mostani fordulón – amely két napig, azaz vasárnap estig tart – 50 millió választójoggal rendelkező egyiptomi polgár választ immár csak két jelölt közül.
A két jelölt: Mohamed Murszi, aki a Muzulmán Testvériséghez áll közel, és Ahmed Safik, őt a világi táborral azonosítják. Kettejük közül Murszi örvend nagyobb népszerűségnek, az előző fordulóban több szavazatot szerzett.
A második forduló, mondhatni, negatív „felütéssel” kezdődött: az egyiptomi alkotmánybíróság csütörtöki döntése nyomán Husszein Tantaui, a Legfelsőbb Katonai Tanács vezetője pénteken feloszlatta a parlament alsóházát, amelyben az iszlámista törvényhozók vannak többségben. Mondani se kell: a Muzulmán Testvériség pártján álló tömegek a bírákat részrehajlással vádolják, hiszen azokat még az előző rezsim nevezte ki.
Általában: amikor Egyiptom politikai berendezkedéséről és vezető kádereiről beszélünk, mindig szem előtt kell tartani, hogy az országot 1954, a Szabad Tisztek forradalma, Nagib tábornok és Nasszer ezredes hatalomátvétele óta katonák kormányozzák. A Nasszer halála után következő elnök, Anuár Szadat, majd annak meggyilkolása után a tavalyig regnáló Hoszni Mubarak – mind magasrangú katonatisztek voltak.
A bíróság másik, nem kevésbé döntő határozata Ahmed Safik jelöltségének a legalizálása, akit a parlament kizárt a versenyből, mert a Mubarak-kormány miniszterelnöke volt, ha csak annak utolsó heteiben is.
Mind külső, mind belső megfigyelők szerint a cselekvőképes parlament nélkül működő állam korlátozott jogilag, és még a megválasztott elnök pontos hatásköre sem lesz világos. Így akármelyik győztes lényegében a tábornokok bábjává válhat.
Az izraeli ynet hírportál és a Jediot Ahronot napilap kairói tudósítói a sok vihart és vért látott Tahrir téren szombaton csak néhány lézengő embert láttak – bár a tudósítók nem zárták ki, hogy vihar előtti csendről van szó…
♦
Hasonlítsuk össze a két elnökjelöltet.
Mohamed Murszi
• Kor: 61 éves
• Párt: Szabadság és Igazság Párt, lényegében maga a Muzulmán Testvériség
• Magánélet: a mérnöki tudományok doktora, egyetemi fakultásvezető, Mubarak aktív ellenfele volt, amiért a hatóságok zaklatták és több ízben letartóztatták.
Egyiptomi lapok megszellőztették, hogy Murszi korábban két fej- (agy-?) műtéten esett át, ami esetleg korlátozhatja döntőképességét.
• Politikai hitvallás: „A megoldás az Iszlám” – reform a politikában, a gazdaságban, az Iszlám hitelvei alapján
• Izraellel kapcsolatos állásfoglalás: mozgalma tiszteletben tartja a nemzetközi szerződéseket, az Izraellel kötött békeszerződést is. Ugyanakkor a palesztin ügy prioritást fog élvezni.
• Családi körülmények: felesége – unokahúga. Mindkét fia USA-állampolgársággal rendelkezik, ami már csak azért is zavaró, mert Chazam Abu-Iszmailt, a Testvériségnél is szélsőségesebb szalafista politikust éppen azért távolították el a jelöltek közül, mert édesanyja USA állampolgár.
Ahmed Safik
• Kor: 71 éves
• Párt: Független
• Magánélet: A légierő parancsnoka volt, a hadsereg embere, mérnök, világi felfogású technokrata. A Mubarak-kormányban sokáig légi közlekedési miniszter, annak utolsó heteiben miniszterelnök.
• Politikai hitvallás: „Törvény és rend” választási jelszavával ellenzi a vallás szerepének növelését a politikában és a társadalomban. A csend és a nyugalom visszatérését ígéri.
• Izraellel kapcsolatos állásfoglalás: a békeszerződést tiszteletben kívánja tartani, sőt, Izraelbe is hajlandó ellátogatni, ha ez Egyiptom érdekeit szolgálja.
• Magánélet: feleségét két hónappal ezelőtt elveszítette, választási hadjáratában egyik lánya segítette.
♦
A vasárnap este véget érő választások végeredményét egy hét múlva közlik. Az „exit poll” jelentései már a hétfőre virradó éjjel várhatók.
Hivatalos megfigyelők és internetes kommentelő „okosok” egyaránt úgy vélik, hogy a valóban uralkodó hadsereg jelöltje, Ahmed Safik győzelme a választások végeredményétől függetlenül előre „le van vajazva”. A Muzulmán Testvérek annyi részt kapnak a hatalomból, amennyi a hadsereg vezető szerepét nem veszélyezteti. ◙