Izraelben egy iskolás gyerek, amint kezelni tudja a billentyűzetet, máris belép valamelyik közösségi oldalra. A Facebook, a Twitter, a Netlog, az iWiW ismeretségi hálók nevei a nyolc-kilencéves gyerekek mindennapi szóhasználatának a részei, akárcsak az iphone, a tablet, a disk-on-key és a többi 21. században született elektronikus kütyü és komputeres applikáció nevei.
A világszerte több, mint 300 millió felhasználót számláló Facebookon, mondhatni, minden és mindenki “fent van”, aki és ami számít. Barack Obama, az USA elnöke és kihívó ellenfelei, II. Elisabeth, Nagy Britannia királynője, politikusok és filmszínészek, sportolók és televíziós műsorvezetők, a jobb- és a baloldal, de főleg a középszer, hol személyesen, hol híveik által jelennek meg a lassan kozmikus méreteket öltő virtuális találkahely oldalain.
A ynet, a Jediot Ahronot hírportálja nemrégen különös hírrel szolgált a világháló böngészeinek: valakinek olyan ötlete támadt, hogy magának a Jó Istennek a nevét tegye fel a Facebookra, amint azt az angolszász világban ejtik. Egy pihent elme ötlete nyomán Izrael Istenének a neve, angolos írásmóddal megjelent a közösségi oldal egyik lapján.
A “Yahwe” nevű oldal már megjelenésének órájában kiváltotta a vallásos zsidó böngészők haragját: blaszfémiát, istenkísértést láttak benne. Ez érthető: a harmadik parancsolat a tízből így szól: “Ne vedd Istenednek, az Örökkévalónak a nevét hiába, mert nem hagyja azt az Örökkévaló büntetés nélkül”.
Márpedig a magyarul “Örökkévaló” vagy "az Úr", angolul a “the Lord”, héberül a “HáSém” vagy “Ádonáj” kifejezésekkel éppen ezt a kimondhatatlan Nevet írják körül, mert kimondhatatlan. Részben azért kimondhatatlan, mert az emberi szellem által legtiszteltebb lényről van szó, másrészt azért kimondhatatlan, mert az eredeti héber Biblia pontozatlan, csak a mássalhangzókat jelöli magánhangzók nélkül, és ma már csak sejteni és következtetni lehet, hogy kétezer évvel ezelőtt a jeruzsálemi Templom főpapja hogyan ejtette ki (csak neki volt szabad, és neki is csak egyszer egy évben, Jom Kippurkor.)
A Facebook jókedvű használója némi filozofálást is fűzött az oldalhoz: “Mindenütt ott vagyok, és mindent megtehetek! Igen, még olyan követ is tudok teremteni, amit magam sem tudok felemelni – és utána felemelem.”
A produkciót több, mint ötezren jutalmazták a “Like” gombbal, de átkok is záporoztak a tréfáskedvű szabadgondolkodóra. Az oldalt végül levették, de hasonlók tucatjával akadnak.
Vajon érkezik válasz a kihívásra “odafentről”? Nem építette civilizációnk túl magasra Bábel tornyát? Vagy a vitatott oldal a Facebook ismerkedési hálóján csak arra utal, hogy a világhódító tudományú ember nagyon magányos lett, és keresi az Istent? ◙
