Évente egyszer valamennyien megemlékezünk róla. Izraelben minden, a zsidó lakosságnak szánt újságon is feltüntetik a zsidó dátumot. Amely vasárnap, 2012. szeptember 16. estétől az 5773. évet számlálja. Héber betűkkel HÉ-TÁV-SIN-ÁJIN-GIMEL, amiből a HÉ, a héber ábécé ötödik betűje az ötödik ezer évet, a TÁV és a SIN együtt a hetedik századot, az ÁJIN a hetvenedik, a GIMEL a harmadik évet jelöli. Az ezer éveket jelző betűt gyakran elhagyják, így TÁV-SIN-ÁJIN-GIMEL marad, vagyis תשע"ג.
5773 – de honnan, mitől számítva?
L’jecirá – mondják héberül. Az Alkotástól. Nem a világ teremtésétől, hanem Ádám, az Ember megalkotásától számított idő.
Héberül a teremtés – bri’á. A jecirá nem teremtést jelent, hanem alkotást. Ezt a szót a Biblia Ádám megalkotásával kapcsolatban használja. A megújult héber is ehhez hasonló, műszaki-technikai előállítás, legyártás értelemben alkalmazza ezt a kifejezést.
A tudomány mai álláspontja közismert. A csillagászok, fizikusok különböző mérések alapján arra a meggyőződésre jutottak, hogy a “Nagy Bumm” vagy Ősrobbanás, amelyből a ma létező világegyetem kisarjadt, körülbelül 13,7 milliárd, azaz tizenháromezer-hétszáz millió évvel ezelőtt volt, a ma ismert évekkel számolva. Ez az Univerzum keletkezése, ezzel párhuzamos a héber bri’á kifejezés.
Földünk, a Nap körül keringő bolygók közül a harmadik, 4 milliárd (négyezerszer millió) éves lehet. A legősibbnek talált sziklákat az izotópos vizsgálatokkal 3.9 milliárd évesnek találják. A ma élő emberi faj, a Homo Sapiens Sapiens (igen, kétszer Sapiens, azaz “értelmes”, bár ezt nem biztos, hogy megérdemli) a tudomány mai állása szerint több tízezer éve jelent meg a bolygón, éspedig néhány millió éves törzsfejlődés eredményeként.
Ne részletezzük a tudomány és a teológia évszázadokra menő vitáit. Itt és most csak azt vizsgáljuk, hogy ki és milyen alapon jutott arra a következtetésre, hogy a világ – avagy az emberiség – éppen 5773 éves.
Minden időszámítás visszaszámoláson alapul. A héber időszámítás műveletét egy Joszé ben-Cháláftá nevű rabbinak tulajdonítják. Joszé ben-Cháláftá a “Széder Olám Rábbá” című tanulmányát a polgári időszámítás szerinti 2. században írta, vagyis úgy 1900 évvel ezelőtt. A számítás a Talmudban megtalálható. Egy másik, a 8. századból származó “Brajta de-Smuél”, a Talmud lezárása után keletkezett dokumentum Mózes első könyve, a Börésit (Genezis) beszámolóiban található életkor-adatokra alapozza a visszaszámolást. Ezt a számítást az akkori világban szétszóródott zsidó közösségek kétszáz éven belül elfogadták.
A telő időt, természetesen korábban is számolták, nyilvántartották. Hogyan?
Nagy Sándor, a történelmi ókor talán legismertebb alakja szinte az egész akkor ismert világot meghódította és a görögös műveltséget elterjesztette. Itt, a Szentföldön és a környező országokban élő zsidók is az ő születését, később utódainak, a szeleukida királyok uralkodásának kezdetét használták időszámítási kiindulópontnak.
Korábban Izrael királyai uralkodásának kezdetével mérték az időt.
A ma ismert héber időszámítás első nyoma a Hebron közelében lévő Churvát Szuszjá zsinagóga-romján található. A bizánci korban épült zsinagógán az “Épült a négyezer – …” hiányos felirat olvasható. Ám ez is elég ahhoz, hogy tudjuk, a négyezer-valahány év a máig használt zsinagógai időszámítást jelenti.
Más, ókori zsinagógák feliratain a Második Szentély lerombolásától számított évszám olvasható.
A Széder Olám Rábbá számítása szerint a Második (Heródesi) Szentélyt a Teremtés 3828. évében rombolták le Titusz légiói. Az Özönvíz eszerint a számítás szerint az 1656. évben volt.
Izsák ősatyánk 392 évvel az Özönvíz után született. Ezt 400 évvel követte az egyiptomi kivonulás, amit 480 évvel követett az Első (Salamoni) Szentély megépítése. Az Első megépítésétől a Második lerombolásáig a számlálók szerint éppen 900 év pergett le. Vagyis a római légiók 68-ban rombolták le a Második Jeruzsálemi Templomot, ami elég közel áll a római források szerinti 70. évhez.
Most pedig számoljunk vissza a Gergely-naptár szerint a világ teremtéséig. 2012-ból kivonva az 5772-t, 3760-at kapunk „ante”, vagyis időszámítás előtt. Még azt is kiszámolták, hogy a mai naptári hónapok szerint a Teremtés befejezése (vagyis Ádám megalkotása) i. e. 3760 október 7-re esett.
Tényleg, meddig megy vissza a bizonyítható emberi lét? Mi számít embernek? Mikor jelent meg a gondolatait maradandó, az őutána következő nemzedékek számára is érthető jelekben rovó homo sapiens sapiens?
Az egyiptomi és a mezopotámiai kultúrák első írásos emlékeit 5500 évesre becsülik. A Gangesz partján kibontakozott ó-ind és a Sárga-folyó partján megszületett kínai írásbeliség is 6000 éven “innen” van.
Biológusok ma azt bizonygatják, hogy mi, mai emberek vérünkben, sejteinkben egyetlen emberpár génjeinek a kombinációit hordozzuk. Ez a pár pedig alig hatezer évvel ezelőtt született. Korábban – jóval korábban – léteztek más ősember-fajok is, de azok az idők során kipusztultak.
Hogy a Teremtés “Ádám előtti” öt napja meddig tartott? A mai értelemben vett öt napig, vagy évmilliárdokig?
Az egymásnak ellentmondó elméletek kavalkádjába kár lenne belemennünk. Maradjunk meg az Isten-adta ősi bölcseletnél, a Tánách örökértékű erkölcsi tanításánál.
Milyen év áll előttünk, pontosabban milyen év előtt állunk mi?
Az újságok és a rádió hírei, a televízió képsorai nem kecsegtetnek túlságosan nyugodt évvel.
Ami magát a naptári évet illeti, van benne különlegesség. Az idén nem volt “Ádár séni”, azaz második Ádár hónap, amely a zsidó Hold-évet (minden újholdkor kezdődik egy zsidó hónap) szinkronba hozza a Gergely-naptár által használt Nap-évvel. Tavaly sem volt, csak tavaly előtt. Ezért minden zsidó ünnep és jeles nap mind hátrébb vonul a Gergely-naptár szerint.
A most kezdődő 5773. évben az első Chanuka-gyertyát már december 8-án este gyújtjuk, Purim 2013. február 24-én lesz. Pészách is korán, március 25-én kezdődik. Jom Háácmáut, Izrael Állam 65. Függetlenségnapja április 16-ra esik. A következő, 5774. évi Ros Hásáná szokatlanul korán lesz, 2013. szeptember 4-én este: ennyire korán legutóbb 1899-ben volt. Az 5774. évben, 2014. márciusában már ismét beiktatnak egy második Ádár hónapot, ami újra “eltolja” az ünnepnapokat.
Most pedig, a héber Újesztendő előestéjén reméljünk egy jobb jövőt, nemzetek közötti békésséget. Jöjjön el mielőbb a nap, amelyről Izrael és Júdea prófétái szóltak. Amikor nép népre, ember emberre fegyvert többé nem emel.
Olvasóim, széles e világon, jó évre legyetek felírva és bepecsételve az Élet könyvében!
לשנה טובה תכתבו ותחתמו
