A "Lapid-gezéresz": új adók, megszorítások

Gzérot. Magyarországon a jiddises “gezéresz” formájában volt ismert. A “gzérá” – גזירה – eredetileg végítéletet, szerencsétlenséget, üldöztetést, csapást jelent.  

A héber sajtó ezt a szót – erős, hangulatkeltő túlzással – a mindenkori kormányzatok pénzügyi megszorításaira alkalmazza. Az államkincstár horribilis deficitjét Jáir Lapid pénzügyminiszter az állami költségvetés megnyirbálásával, új adók kivetésével, régi kedvezmények megvonásával igyekszik helyrebillenteni.

A korábban felvetett másfél százalékos költségvetési hiánycél-emelésről – 3 százalékosról 4,5 százalékosra – hamar kiderült, hogy szó sem lehet. Nagy nehezen negyed százalékosban egyeztek meg, vagyis éves szinten 3,25 százalékkal engedélyezett túllépni az államháztartási deficitet.

A költségvetés szigorodásának a következményeit Jáir Lapid szerint a társadalom minden rétege fogja viselni.

A költségvetés-megszorítás érdekében a nagyközönségre kirótt “gzérot”, azaz szigorítások főbb tételei:

• A máám (mász erech muszáf, értéktöbblet-adó) 1 százalékos emelése, 18 százalékra

• A társasági adó (mász chevrot) 1 százalékos emelése, 26 százalékra

• A jövedelmi adó (mász háchnászá) 1 százalékos emelése

• A dohányárura és alkoholos italokra kivetett adó további emelése

• Luxus fogyasztási cikkekre, nagyértékű ingatlanokra, luxusautókra kivetett “gazdagok adója”

• Adó kivetése 5000 sékelesnél drágább lakbérekre

• A családi támogatás csökkentése gyermekenként kb. 150 sékelre (Megtakarítás: 3,5 milliárd sékel)

• A nyugdíj-korhatár felemelése asszonyok számára 67 évre

• Az állami alkalmazottak fizetésének a csökkentése. (Megtakarítás két utóbbi tételnél: 4 milliárd sékel)

• Infrastruktúra-fejlesztési befektetések (közutak, vasút, elektromos hálózat, építkezések) elhalasztása (Megtakarítás: 2 milliárd sékel)

• Minisztériumok költségvetésének a visszafogása (Megtakarítás: 3,5 milliárd sékel)

• Chárédi és telepes közösségek külön-támogatásának a leállítása (Megtakarítás: 2 milliárd sékel)

A pénzügyminiszter előrejelzése szerint a “nadrágszíj- meghúzás” jótékony hatása az államgazdaságra két éven belül fog jelentkezni. ◙

Livni Peresznek: ne enyhítsék Kacav börtönbüntetését!

Cipi Livni igazságügyminiszter ellenkezését fejezte ki, hogy Simon Peresz államelnök enyhítsen Mose Kácáv volt államelnök büntetésén.

Kácáv 2011. decembere óta hétéves börtönbüntetését tölti hivatali hatalommal történő súlyos visszaélés és többrendbeli nemi erőszak tette miatt.

Livni legfőbb indoka: az elítélt a mai napig nem fejezett ki megbánást tettei fölött.

Az igazságügyi miniszterasszony közölte: elfogadja minisztériuma kegyelmi kérvényeket elbíráló bizottságának a szakmai véleményét, és az elítélt családjának a kérvényben részletezett megpróbáltatásai ellenére nem ajánlja, hogy Simon Peresz államelnök azt aláírja.

Livni véleménye szerint a megalázott asszonyok sértettsége és a hasonló bűntettek társadalmi veszélyessége nagyobb súllyal esik a latba, mint az elkövető családjának a szenvedése. ◙

Mennyire boldogok az izraeliek?

A Daily Beast nevű népszerű amerikai internetes honlap közzétett egy blog-bejegyzést, aminek ez a címe: "Hogy van az, hogy az izraeliek ilyen átkozottul boldogok?"

A bejegyzés időzítése – a hősi halottak emléknapja - nem árulkodik különös tapintatról, mégis érdekes egy pillantást vetni rá.

Szerzője neve Tiffanie Wen, újságírónő San Franciscóból, aki csak azért telepedett le egy időre Tel Avivban, hogy írjon egy könyvet a szerelemről a Közel-Keleten.

A neve és bűbájos pofija szerint kínai felmenőkkel rendelkező kisasszony érveit és megállapításait szigorúan tudományos kutatásokra alapozza.

Zahava Solomon professzorasszony a Tel Aviv-i Egyetemről elmagyarázta neki, mi mindent okoz a nemzedékek óta tartó az izraeli-arab konfliktus az izraeli lakosság fizikumában, tudatában és lelkületében.

Egyfelől – mindenki tudatában ott fészkel a megsemmisülés lehetősége (hogy is mondta Kertész Imre? Izraelben mindenkinek megvan a jegye a robbanó autóbuszra). Másfelől viszont – talán éppen azért, mert olyan sok okuk van a félelemre – nem félnek. Egyszerűen kiveszett belőlük a félelemérzés.

Tiffanie Wen idézi a Journal of the American Medical Association (Amerikai Orvosi Egyesület) tanulmányát, amely összehasonlítja az izraeliek reakcióját a második palesztin intifáda robbantásos terrorhullámának az eseményeire, illetve az amerikaiak, közelebbről a New York-iak reagálását a 9/11 támadásra.

A poszttraumás stressz-zavar (PTSD) közvetlenül az események után hasonló volt itt és ott, ám néhány hét elteltével óriási volt a különbség: amíg az átlag-amerikai még mindig traumában leledzett, az izraeliek már régen magukhoz tértek…

Más tanulmányok szerint a szorongás az izraeliek körében magasabb, mint a nyugati nemzeteknél, viszont a klinikai szorongás szintje nagyon is alacsony. Wen kisasszony végkövetkeztetése: "Az izraeliek bátrabbak".

Ez nem azt jelenti, hogy az izraeliek nem szenvednek szorongásoktól. Ez többek között azon mérhető le, hogy annyi szülő ragaszkodik hozzá, hogy a gyereke(ke)t nap mint nap kocsijával fuvarozza az iskolába és onnan haza. A mamák pedig óránként érdeklődnek a gyerek hogyléte felől – akkor is, ha a „gyerek” 30 éves, és tartalékos százados…

A San Francisco-i újságírónő ezek után hosszasan sorolja az átlag izraeli napi nehézségeit: kezdve a megélhetési költségektől a megfizethetetlen lakásárakon át a korlátozott munkalehetőségekig. Persze, hogy nem hagyja ki a hosszan tartó és nehezen elviselhető nyári forróságot (persze, azt ő is tapasztalhatta, hogy a légkondit itt is feltalálták…), és a Gázai-övezetből be-berobbanó rakétákat sem.

"Mint mindenki más ebben az országban, én is átvettem az itteni életfilozófiát: vagy megszoksz, vagy megszöksz…"

Az izraeliek erősek. Rendelkeznek abszorpciós- (tapasztalatok ösztönös befogadása) és alkalmazkodó képességgel, ezért az átlag izraeli éber, aktív és kreatív. Ez azonban nem teszi őket boldoggá.

A szociálpszichológusok statisztikái szerint Dánia áll a Föld boldogság-listájának az élén. Dániában minden laza, kényelmes, stabil. Izraelben viszont az élet egyszerűen csak érdekes, dinamikus. Felhív a benne való részvételre, mint egy táncra.

Wen kisasszony végül úgy találja: a legtöbb izraeli a jó életet választja, inkább, mint a boldogat. ◙