Dr. Nagy Andor, Magyarország két
hónapja megérkezett új nagykövete nyitotta meg szerda este a „Nagykövetség
kulturális szalonja” első előadását, amelyen dr. Schmidt Mária, a Terror Háza
főigazgatónője és Fürjes Balázs, kiemelt beruházásokért felelős kormánybiztos az
Izraelben élő magyar anyanyelvű – a történelmi Magyarország területéről
elszármazott – közösség képviselői előtt ismertették a volt Józsefvárosi
pályaudvaron „Sorsok Háza Európai Oktatási Központ” néven létesítendő Holokauszt-emlékhely
terveit.
A Sorsok Házának nevezett emlékhely
létesítésével dr. Schmidt Mária szerint elsősorban az iskolás korúak érzelmi
azonosulását és megrendülését szeretnék elérni mintegy „alulnézetből”, egy
gyermek szemszögéből, nem „bemutatni”, hanem inkább érzékeltetni 70 évvel
ezelőtt élt – és nagyrészt halt – kortársaik drámáját, majd tragédiáját.
A kiállításon alkalmazni tervezik a modern
technika legújabb vívmányait.
A meghívott közönség tucatnyi
hozzászólásából számos elismerés hangzott el, de kétségek, bírálatok is.
Egyebek között felmerült a
munkaszolgálatosok sorsát bemutató kiállítás hiánya, és a deportálások zömét
elszenvedő vidéki zsidóságnak származási helyükön, legalább a legnagyobb vidéki
városokban megvalósítható emlékhelyek kialakítása.
Többen ellenérzésüket fejezték ki – a jó
szándék elismerése mellett – a dr. Schmidt Mária által vezetett Andrássy úti „Terror
Háza” tematikája felett, amely több hozzászóló szerint a történelmi tényeknek
nem megfelelően „egybemossa” a nácik és helyi csatlósaik népirtását a háború utáni
Rákosi-rendszerrel.
Több idős ember, aki mindkét korszakot átélte, felvetette, hogy a német megszállás után néhány hét alatt végrehajtott deportálások gyorsaságának és kíméletlenségének gyökere az idegen megszállás előtti 25 év során követett magyarországi politikai „kurzusban” keresendő.
A kiállítást bírálók szerint a náci
háborús bűnösök „társaságában” mintha túl sok lenne a zsidó származású
sztálinista kommunista képe, ami zsidóellenes érzelmeket kelt a látogatóban. Ezzel
kapcsolatban megjegyezték, hogy egyrészt a magyarországi Holokauszt zsidó polgári
áldozatai, másrészt az ukrajnai fronton ottveszett katonák százezreinek
tragédiája nem mérhető össze a Rákosi-rezsim által okozott
emberveszteségekkel.
Többen is sérelmezték a közelmúltban, egy
budapesti református templom előterében felállított Horthy-szobor avatásának
tényét és a több helyen tapasztalható zsidóellenességet.
Egy Haifáról érkező meghívott kifejezte
aggodalmát, hogy a tervezett emlékhely nevelési hatákonyságát rossz irányban befolyásolhatja,
netán semlegesítheti a mai fiatal felnőttek, a jövő emlékhely-látogató gyerekek
szülei körében nagy arányban jelenlévő antiszemita beállítottság, és a Jobbik
párt előretörése.
Dr. Schmidt Mária biztosította
hallgatóságát, hogy a magyar kormánypolitika ellenáll a zsidóellenesség minden
megnyilvánulásának, és a kormányzó Fidesz párt semmilyen ideológiai vagy
taktikai együttműködésre nem hajlandó a Jobbik párttal.
Az
előadó emlékeztetett rá, hogy eddig mintegy 5000 magyar történelemtanárt
képeztek ki a Jád Vásémben, hogy a nevezett korszak tanításához megfelelő
tárgyi felkészültséggel bírhassanak. Felidézte saját élményeit is 1984-ben itt
tett látogatásáról. Mint mondta, máig élő hatást tett rá a „gyermek-pavilon”: száraz
statisztikai adatok helyett félhomályos, fekete drapériával borított teremben
gyertyák égtek, és egy hang az elpusztított gyerekek neveit sorolta.
„Nem
adatokkal, ezeroldalas statisztikákkal, hanem érzelmi ráhatással kívánják a
felnövekvő nemzedék együttérzését az ártatlan áldozatok, és az embermentő magyar hősök: Schlachta Margit, Salkaházi Sarolta, Éliás József, Sztehlo Gábor, Kálló Ferenc, Apor Vilmos és a
többiek oldalára állítani” – hangsúlyozta a jövő tavasszal, a deportálások
indításának 70. évfordulójára megnyitandó „Sorsok Háza” emlékhely célját és
lényegét.
Dr.
Nagy Andor nagykövet a komor hangulatú előadás után az étellel-itallal
megrakott asztalokhoz invitálta a meghívottakat, akik ezután még hosszú
beszélgetéseket és vitákat folytattak a nagykövettel és az előadókkal. ◙
