1928. február 26: Megszületett Áriel Scheinermann,
oroszországi chaluc szülőktől, a Sáron-régióban lévő Kfar Malal faluban.
1945 – 1947: Tizenévesként jelentkezik a Hágánába, az útban lévő zsidó állam
önvédelmi szervezetébe. A környező falvak védelmére „notér” (segédrendőr)
feladatot is vállal.
1948: A Függetlenségi
Háborúban az Alexandroni-brigádban harcol: a Latrun melletti harcokban súlyosan
megsebesül.
1953: Az országba
betörő, rabló „fedain” bandák megfékezésére és gyilkosságaik megtorlására
megalakítja a „101-es egységet”.
1967. június: A Hatnapos Háborúban a 38. hadosztály parancsnoka.
1973. október: A Jom Kippuri Háborúban a 143. tartalékos hadosztály parancsoka. A
magasabb hadvezetés utasításait önkényesen felülbírálva vakmerő
hadmozdulatokkal megfordítja a kishíjján vesztett háború menetét, az egyiptomi
csapatokat meglepve kijut a Szuezi csatornához, átkel azon, és bekeríti az egyiptomi
Harmadik Hadsereget.
1973. december: Mint politikus is bemutatkozik. Belép a Liberális Pártba, és a Likud
párt egyik alapítója lesz. Az új párt, és rendkívüli népszerűsége révén
beválasztják a Kneszetbe.
1975: Az első
Rabin-kormányban a miniszterelnök biztonsági tanácsadója.
1977: Saját pártot
alapít „Slomcion” néven. A párt két mandátumot szerez. A párt később beolvad a
Likudba. Sáron földművelésügyi miniszter.
1981: A 10.
Kneszet megválasztása után a második Begin-kormány honvédelmi minisztere.
Ilyen minőségében levezényli az izraeli erők kivonását a Szináj-félszigetről.
1982: Politikai
karrierje legnagyobb válsága. Az első libanoni háborúban – bírálói szerint –
félrevezette miniszterelnökét és a kormányt a háború céljaival kapcsolatban.
Míg a Begin-kormány – állítólag – csak az izraeli-libanoni határhoz közeli
Litáni folyóig tervezte az előrenyomulást az úgynevezett „Fatachland”
visszaszorítására, Sáron a hadsereget Beirutig vitte.
1982. szeptember 16: A formálisan Izrael szövetségében
harcoló keresztény falangák több száz embert gyilkoltak le Sabra és Satila
palesztin menekülttáborokban – bosszúból, amiért a palesztinok korábban
ugyanezt tették az övéikkel. Miután pedig ez a terület ekkor az izraeli
hadsereg ellenőrzése alatt állt, egy, a kormány által kinevezett bizottság
megállapította, hogy a felelősség Sáront, mint honvédelmi minisztert terheli,
amiért nem vette figyelembe a védtelen lakosságra leselkedő veszélyt. Sáron nem
volt hajlandó lemondani, a kormány elmozdította pozíciójából.
1984 – 1990: A Likud és a Máárách (Munkapárt) által felváltva vezetett
egységkormányban ipar- és kereskedelemügyi miniszter.
1990 –1992: A Samir-kormány (Likud) lakásépítésügyi minisztere.
1996: Netanjáhu első kormányában infrastruktúraügyi
miniszter – ezt a tárcát a számára kreálták.
1998: A külügyminiszteri tárcát is megkapja: Netanjáhuval
karöltve a Wye-egyezmény tető alá hozásán munkálkodik.
2003: Drámai szándéknyilatkozat: amennyiben nem talál
békepartnert a palesztin oldalon – Izrael egyoldalúan elszakad a palesztin
lakosságú területek legnagyobb részétől, ahonnan kivonja a hadsereget és az ott
1967 óta megtelepült zsidó lakosságot. A Likud ellenzi az ötletet, mire Sáron
leváltja a tiltakozó minisztereket, és a balközép Máárách pártot bevonja a
kormányba, amely így elfogadja az „elszakadás” programját.
2005: A Máárách csatlakozik a kormányhoz. A zsidó többség és
a jobboldali pártok tiltakozása ellenére ez év nyarán végrehajtják a
Gázai-övezet kiürítését. Sáron kivonul a Likud pártból, és Kadima (Előre) néven
új pártot alapít, ahová a Likud tagságának az egyharmada követi.
2005. december 18: Agyvérzést kap. Látszólag gyorsan felépül, pihenés nélkül folytatja
mindennapi tevékenységét.
2006. január 4: Másodszor is agyvérzést kap. Elveszíti
eszméletét, kómába kerül, amelyből nyolc évig, haláláig nem ébred fel.
2014. január 11: Meghal.
