Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2014. június 10., kedd

Reuven Rivlin: nyolcadik nemzedék Jeruzsálemben, tizedik elnök Izraelben

MEGVÁLASZTÁSA ÓRÁJÁBAN HÁLAIMÁT MOND A NYUGATI FAL ELŐTT

Drámai fordulatokban gazdag, sajtóvisszhangos politikai intrikáktól kísért államelnök-választás győzteseként hangzott el június 10-én, kedden délután Reuven "Rubi" Rivlin neve, akit a Kneszet második szavazási fordulójában 63 szavazattal választottak Izrael tizedik államelnökévé.

Az eredmény kihirdetését könnyekkel a szemében fogadta a 75 éves politikus.


Rivlin nyolcadik generációs jeruzsálemi lakos. Már fiatal korában a Likud elődje, a Chérut párt híve és tagja volt.


Hét évvel ezelőtt már megmérkőzött az államelnöki posztért, akkor azonban Simon Peresz lett a győztes.

Rivlin jobboldali, nemzeti felfogású politikus, a Teljes Erec-Jiszráél híve. Foglalkozására nézve ügyvéd.

Felköszöntésére a Kneszet Chagall-termében került sor. Ünnepélyes beiktatása július 24-én lesz.

*

Reuven „Rubi” Rivlin 1939 szeptemberében született Jeruzsálemben, napokkal a második világháború kirobbantása után, mint nyolcadik nemzedéke egy Litvániából alijázott zsidó családnak.

Jómódú családban, erős zsidó nemzettudattal nőtt fel. Fiatalon megismerte a zsidó „jisuv” létéért folyó szakadatlan küzdelmet.

Felsőfokú tanulmányait a jeruzsálemi Héber Egyetem jogi karán végezte: ügyvédi pályára lépett.

A jeruzsálemi „Betár” futballcsapat rajongója. Felesége és négy felnőtt gyermeke van. További különös ismertetőjele: több, mint négy évtizede vegetariánus.

A politikával korán eljegyezte magát. A család nemzeti-konzervatív felfogását követve a mai Likud elődje, a néhai Menáchem Begin-vezette Chérut párt tagja lett. Első ízben 1988-ban választották Kneszet-képviselőnek, és már ettől az évtől az utódpárt, a Likud elnöke lett. 

A Kneszet-képviselőség 1992-ig tartott, de 1996-ban újra választották. 2001. márciusától 2003 februárjáig távközlési miniszter volt: ekkor a Kneszet elnöke lett.

E minőségében első látogatását a galileai arab-izraeli városba, Umm el-Fahm-ba tette egy hangsúlyosan jobboldali párt, a Bájit hájehudi (Zsidó Otthon) képviselője, és a kommunista „Chadas” párt arab képviselője társaságában.

Funkciója kötelező semlegességével keveset törődve kritikával illette Áriel Sáron akkori kormányfő „elszakadási tervét”, ahogy a Gázai-övezet zsidó lakosainak kényszer-kitelepítését és a hadsereg onnan való egyoldalú kivonását nevezték.

Nyilvános szóváltásba keveredett Áháron Bárák főbíróval is, fenti intézkedés törvénybe iktatása miatt.

Mindennek ellenére két ízben is újraválasztották e tisztségben. Tekintélyére és népszerűségére jellemző, hogy 2009-ben a 120 tagú nemzetgyűlés 90 tagja szavazott mellette!

Különleges tárgyilagosságát bizonyította 2010. júniusában, amikor személyes jobboldali beállítottsága ellenére figyelmen kívül hagyta egy Kneszet-bizottság javaslatát, amely Hanín Zoábi arab képviselő asszonyt, az alig palástoltan államellenes Balad párt küldöttjét megfosztotta volna mandátumától, amért ugyanazon év május 31-én részt vett a török „Mavi Marmara” flottilla provokációjában a Gázai-övezet blokádjának feltörése szándékával.

Reuven „Rubi” Rivlin azért mégsem hajlandó véka alá rejteni elveit, a Teljes Erec-Jiszráélbe vetett hitét és meggyőződését. Általános megütközést keltett, amikor négy évvel ezelőtt kijelentette: inkább elfogadja a palesztin arabokat izraeli állampolgárokként, mintsem megossza Izraelt, és egy „kétállami megoldás” keretében lemondjon a Nyugati Partról...

Kvod hánászi, tisztelt Elnök úr, Isten adjon Önnek erőt és egészséget, nekünk pedig minél kevesebb háborúságot és minél teljesebb biztonságot határon kívül és határon belül az elkövetkező hét évre, amelyre Önt Izrael Állam első polgárának választották!

Államelnök-választási dráma a Kneszetben: Első forduló – eredménytelen!

Kedden, a Kneszetben megkezdődött Izrael tizedik államelnökének a megválasztását eldöntő szavazás.

Az első forduló eredménytelennek bizonyult, miután a legesélyesebb, és legtöbb szavazatot gyűjtött jelölt, Reuven "Rubi" Rivlin sem kapta meg a megválasztásához szükséges 61 szavazatot.

A 120 tagú Kneszet jelen lévő 119 képviselője 117 érvényes szavazatot adott le. 

A szavazatok megoszlása az első forduló után: 

• Reuven Rivlin: 44 szavazat
• Meir Sitrit: 31 szavazat
• Dália Itzik: 28 szavazat
• Dália Dorner: 13 szavazat
• Daniel Schechtman: 1 szavazat

A délutáni órákban megkezdődik a második fordulat, amelynek során a két, legtöbb szavazatot kapott jelölt között lehet választani. 

A legesélyesebb továbbra is Reuven Rivlin, a jobboldal, illetve a konzervatív erők favoritja.

Juli Edelstein, a Kneszet elnöke az utóbbi hetek vádaskodásai és a durva személyeskedésbe torkolló események után kijelentette: hangulata sokkal kevésbé ünnepi, mint azt az Állam első polgárának a megválasztása indokolná.

Honlapunk követi az eseményeket. Végeredmény a koraesti órákra várható. ◙

2014. június 9., hétfő

Az izraeli-palesztin konfliktus – ahogyan a kínaiak látják

A Földkerekség harmadik nagyhatalma, Eurázsia gazdaságának a sebesen pörgő motorja, a másfélmilliárdos óriás mindenüvé betekint, és ezt a tekintetet senki nem hagyhatja figyelmen kívül.

Alább következik a Kínai Nemzetközi Rádió külföldre sugárzott, magyarul is jelentkező hírszolgálata két munkatársának a beszámolója. 

A palesztin-izraeli kapcsolat a zsidó betelepülők szemszögéből - China Radio International

A 9 hónapos palesztin-izraeli béketárgyalások a múlt hónap végén eredménytelenül értek véget.

A ciszjordániai település építését tekintik a béketárgyalások egyik legnagyobb akadályának. Vajon mi a településeken lakó izraeliek véleménye a Palesztina és Izrael közötti konfliktusok helyzetéről és tendenciáiról?

A következőben tudósítóink, Zhang Jin és Wang Qian beszámolóját hallhatják.

A Ciszjordánia északi részén lévő palesztin földön való izraeli település építését a nemzetközi közösség folyamatosan elítéli, de a településen élő zsidó lakosoknak teljesen más véleményük van.

A Ciszjordánia északi részén lévő Ofra települést a 60-as számú autópálya mellé építették. Az egyik izraeli polgármesteri hivatal statisztikai adatai szerint Ofrában a lakások többsége palesztin magánterületen fekszik, amit Ruchie Avital, a település női szóvivője nem ismer el. Avital kifejtette, hogy Izrael 1967-ben kapta ezt a területet, és akkor egyik országhoz sem tartozott, ezért az nem igaz, hogy Izrael foglalta el Palesztinát.

„Ez nem egy elfoglalt terület, csak a konfliktus területe. Én nagyon támogatnám, hogy ciszjordániai C zóna Izraelé legyen. Valójában úgy vélem, hogy Izraelnek 1967-ben már kellett volna alkalmaznia a saját törvényeit ezen a területen."

Az izraeliek Júdeának és Samariának hívják a ciszjordániai területet. A '90-es években aláírt Oslói Egyezmények és az aztán aláírt Palesztina átmeneti kormányzásával kapcsolatos egyezmények A, B és C zónára osztották ezt a területet: az A zónát a palesztin átmeneti kormány igazgatja, a B zóna polgárügyeiért a palesztin fél felelős, a biztonsági ügyeiért pedig az izraeli fél felelős, a C zóna pedig teljesen Izrael kontrollja alá tartozik.

Avital kifejtette, hogy innentől kezdve Ofra település lakosai és az ottani palesztinok között megszakadt a kapcsolat.

„Régen gyakran mentünk Ramallahba, a palesztinok olyan voltak, mint a szomszédaink. Vásároltunk ott, bankszámlánk volt Ramallahban, együtt éltünk. Néha ők is nálunk fordultak orvoshoz. De miután aláírták az Oslói Egyezményeket és megépítették a 60-as számú autópályát, már gyakran kövekkel dobálnak minket, sőt lövik a településünket, ezen kívül semmi más kapcsolatunk nincs velük."

Az északabbra fekvő Yitzhar nevű településen a helyiek és a palesztinok közötti kapcsolat még rosszabb. Ezri Tubi, a település szóvivője elmondta, hogy a nemzetközi közösség folyamatosan ront a palesztinok szenvedésein. Véleményük szerint a zsidó betelepülők többet szenvedtek.

„Este mielőtt lefekszünk, először mindig körbejárom a házat, bezárok minden ablakot és ajtót és puskát teszek a párnám alá, mert nem tudom, hogy az arab terroristák jönnek-e megölni engem és gyermekeimet, vagy mikor jöhetnek egyáltalán, mert régen történt ilyen esemény. Mi és a gyermekeink folyamatosan végtelen életveszélyben vagyunk."

Tubi elmondta, hogy Yitzhar település bizonyos mértékben a zsidó civilizáció bölcsője, ahol a települőknek nagyon szilárd hite van abban, hogy megvalósítsák a zsidók által több ezer évvel ezelőtt ezen a területen megkezdett küldetésüket. A média Yitzhar lakosait a legszélsőségesebb betelepülőknek tekinti, akik gyakran szerepelnek az újságokban azzal, hogy támadják az izraeli katonákat és a palesztinokat. Ugyanakkor Tubi kifejtette, hogy a legutóbbi közvélemény-kutatás szerint a lakosok 97%-a ellenzi a katonák elleni erőszakos cselekményeket, és ők maguk sem támogatják a palesztinok elleni támadásokat.

„Véleményem szerint az erőszakos cselekmények nem segítenek a helyzet javításán. Jobb és bölcsebb módszer is van arra, hogy javítsunk a mostani helyzeten és tovább maradhassunk itt."

Az Ofra és Yitzhar között fekvő másik, Eli nevű településnél kicsit más a helyzet. Amiad Cohen, ennek a településnek a vezetője elmondta, a lakosok itt jól élnek együtt a körülöttük élő palesztinokkal.

„Együtt dolgozunk a minket körülvevő öt arab falu lakosaival. Úgy döntöttünk, hogy szomszédokként működünk együtt. Nem palesztinok és zsidók, hanem szomszédok vagyunk. Nem mindenki ért egyet ezzel a véleménnyel, de a mezőgazdasággal foglalkozó többség igen. Azok, akik mezőgazdasággal foglalkoznak, támogatják ezt, és valóban jól is megy a dolog."

Netanel Elyashiv, az Eli településen dolgozó és élő zsidó tanár elmondta, több palesztin reménykedik a békében, és szívesen él együtt a zsidókkal. Elyashiv véleménye szerint Izraelnek ezekkel a palesztinokkal, nem pedig a palesztin pártokkal kellene tárgyalnia. Az ilyen tárgyalásokban a zsidó betelepülők nagy szerepet játszhatnak.

„Mi, zsidók és a palesztinok csak együtt élhetünk, mert az világos, hogy az erőszak egyik félnek se előnyös. Az izraeliek többsége nem igazán ismeri a palesztinokat. Nekem volt lehetőségem megismerni őket, mert a szomszédaim. Ugyanazokban a boltokban vásárolok a palesztinokkal, ugyanazon az úton vezetünk, néha vitatkoznunk is különböző kérdésekről, ezért őszintén úgy gondolom, hogy a betelepülők nem csak a betelepülés úttörői lehetnek, hanem a béke és együttélés úttörői is."

Elyashiv úgy véli, hogy a palesztin-izraeli kérdés végleges megoldása előtt az embereknek többet kellene koncentrálniuk a mindennapi problémákra."

„Nekünk kell javítanunk a településen való mindennapi életen. Véleményem szerint Júdea és Samaria zsidó településeknek hivatalosan is Izrael részévé kellene válniuk, és az ott lakó palesztinoknak saját kívánságuk szerint állampolgárságot kellene kapni. Ugyanakkor jogot kell adnunk a palesztinoknak arra, hogy Izraelben dolgozhassanak és szabadon járhassanak be és ki Izraelből. Ez a módszer nem lesz tökéletes, de a mostaninál jobb lesz vele a helyzet."

Bár a politikusok gyakran beszélgetnek a békéről, az izraeli fiatalok többsége nem bízik a béke megvalósításában. Akiva Glatt, az Eli településen hivatásos katonának tanuló 18 éves diák elmondta, hogy a „két ország politika" elméletileg jó, de irreális.

„Mindenki akarja a békét, senki se akar háborút, nem akar harcolni és meghalni sem. Mi akarjuk a békét, de a történelem már sokszor megmutatta, hogy amikor visszavonultunk, mások nem örültek neki, és csak többet akartak. Például kivonultunk a Gázai övezetből, aminek valószínűleg békét kellett volna hoznia nekünk, de csak rakétatámadást kaptunk. Csak azt mondhatom, hogy szembe kell néznünk a valósággal."

Május 15-e volt Palesztina 66. gyásznapja. A palesztinok Ramallahban, a ciszjordániai városban megemlékezéseket tartottak. Azon a napon a kelet-jeruzsálemi és a ciszjordániai palesztinok tüntetést tartottak. A Jeruzsálemhez legközelebbi állomásnál köveket dobáló palesztin fiatalok és izraeli katonák csaptak össze. Az izraeli katonák könnygázzal támadtak a palesztin fiatalokat. Az úton égett gumi szaga terjengett, a helyszínen nagy zavar volt. Azon a napon a ciszjordániai konfliktusban összesen két palesztin vesztette életét.

Izrael 66 évvel ezelőtt alakult meg, de a palesztinok máig küzdenek a saját országuk létrehozásával. Több tíz évi harc után a palesztinok sem érték el az országot építő céljukat, senki sem tudja, hogy milyen lesz a palesztinok élete a jövőben. De a gyásznapot minden évben tartják, és a kövek és a lövedékek konfliktusa is tovább folytatódik. ◙