Az államelnök szerdán Netanjáhut bízza meg a kormányalakítással ♦ Folynak a koalíciós tárgyalások ♦ Marakodás a miniszteri székekért: mi marad a Likudnak?

Vasárnap Reuven Rivlin államelnök megkezdte a következő kormány megalakítását célzó tárgyalásokat a parlamenti frakciók vezetőivel.

Az államelnök a törvény alapján a legtöbb mandátumot kapott párt vezetőjét bízza meg a kormányalakítással, és ez a kialakult erőviszonyok folytán Binjamin Netanjáhu lesz. A formális megbízásra szerdán kerül sor.

♦

A koalíciós megbeszélések a választási eredmények kihirdetése után megkezdődtek.

Az egyes pártok által megszerzett mandátumok alapján, és a pártok politikai állásának ismeretében az átlagpolgár is könnyen kiszámíthatja a negyedik Netanjáhu-kormány előrelátható összetételét. A kormányzó koalíció kialakítása azonban nem egyszerű számtani feladat.

A jobb tájékozódás végett ismét feltüntetjük a választások végső eredményét.

PÁRT	VEZETŐ	MANDÁTUMOK
Likud	Binjamin Netanjáhu	30
Mácháné Cioni („Cionista Tábor”)	Jichak Herzog	24
Egyesült Arab Lista	Ajman Úda	13
Jés Atid („Van jövő”)	Jáir Lapid	11
Kulánu („Mi mind”)	Mose Kahlon	10
Bájit Jehudi („Zsidó otthon”)	Naftali Bennett	8
SASZ (Keleti szefárd ortodox párt)	Árje Deri	7
Jáhádut háTorá (Askenázi ultraortodox)	Jákov Litzmann	6
Jiszráél Béjténu („Izrael az otthonunk”)	Avigdor Lieberman	6
Merec („Erély”)	Zehava Gal-on	5

A Likud legnagyobb kihívója, a Mácháné Cioni (Ávodá – Hátnuá) eleve kizárta a nagykoalíció lehetőségét, vagyis azt, hogy a "két nagy" rotációban, két-két éves váltásban kormányozza az országot.

Marad tehát a jobbközép-konzervatív Likud mögé szervezendő koalíció.

A Likud természetes szövetségesének tekinthető a jobboldali Bájit Jehudi (Zsidó otthon). Lehetséges csatlakozó a Likudból kivált, abban miniszterként szolgált Mose Kahlon Kulánu (Mi mind) pártja. Kahlon ugyan kijelentette, hogy egyik nagy pártnak sincs elkötelezve, de a koalíció tagjaként nyilván jobbak a kilátásai merész szociális programja megvalósítására, mint ellenzékbe vonulva.

Az egyértelműen jobboldali Jiszráél Béjténu (Izrael az otthonunk) párt vezetője, Avigdor Lieberman is nehezen találná meg a helyét máshol, mint a Likud oldalán.

Kemény dió a negyedikként "befutó" Jés Átid. Alapító vezetője, Jáir Lapid a két évvel ezelőtti választásokon 19 mandátumot szerzett, és még Netanjáhu esetleges alternatívájaként is emlegették a miniszterelnöki székben. Lapid eleve kizárta, hogy pártja olyan koalícióban vegyen részt, amelyben az ultravallásosok is jelen vannak, és óva intette a kormányfőt attól, hogy az ultraorthodox Jákov Litzmannt (Jáhádut háTorá) nevezze ki a Kneszet pénzügyi bizottsága élére, míg Árje Derinek (SASZ) felhánytorgatta múltját (22 hónapot töltött börtönben megvesztegetésért).

Netanjáhu tehát választásra kényszerül a koalícióját 11 mandátummal bővítő Jés Átid és az együttesen 13 mandátumot "érő" fent említett két ultraorthodox párt között.

A "koalíciós számtan" egyik példája tehát: Likud (30) + Jés Atid (11) + Kulánu (10) + Bájit Jehudi (8) + Jiszráél Béjténu (6) = 65 mandátum. Ez, mint a legutóbbi, ultravallásosok nélküli koalíció lenne.  

A másik lehetőség akkor állna elő, ha Netanjáhu a Jés Atid helyett a két ultravallásos pártot vonná be a koalícióba. Ez 67 mandátumot jelentene.

(A legutóbbi kormány mögött 68 mandátumos koalíció állt, ami azonban nem bizonyult stabilnak, ezért került sor az előrehozott választásokra.)

A "Tórahű Zsidóság" (Jáhádut háTorá) askenázi ultraortodox párt elnöke, Jákov Litzmann a koalíciós tárgyalások során az egészségügyi miniszterhelyettesi állást és a Kneszet pénzügyi bizottságának az elnökségét szabta feltételkéntpártjának a Netanjáhu-vezette koalícióhoz történő csatlakozásához.

Litzmann véleménye szerint pártja második embere, Mose Gafni, mint a pénzügyi bizottság elnöke kitűnően együtt tudna működni Mose Kahlonnal, amennyiben Netanjáhu utóbbit nevezné ki pénzügyminiszternek, miután világnézetük – Litzmann szerint – hasonló.

Jákov Margi (SASZ) elmondta: nem követelik a belügyminisztériumot Árje Deri számára, de pártvezére már megfizette adósságát a társadalomnak (megvesztegetésért 2000-ben három évi börtönbüntetésre ítélték, amiből közel két évet letöltött), ennél fogva nincs akadálya, hogy miniszter lehessen.

És itt jelenik meg a koalíciós alkudozások fő nehézsége: az egyes pártok csatlakozásukért cserébe minisztériumokat, miniszteri és miniszterhelyettesi kinevezéseket követelnek.

Mose Kahlon bármely koalícióhoz való csatlakozása feltételéül szabta a pénzügyminiszteri kinevezést, de a Kneszet pénzügyi bizottságának a vezetését is a maga Kulánu pártjának tartaná fenn, éppen a szociális követelések anyagi hátterének a biztosítása végett. 

Ugyanezt Litzmann is feltételként szabja meg, bár együttműködne Kahlonékkal.

Avigdor Lieberman a maga mindössze 6 mandátumos hozzájárulásához képest nem éppen szerény követelése a jelenleg betöltött külügyminiszterség megtartása, vagy a honvédelmi miniszteri tárca.

Naftali Bennett is csak 8 mandátummal támogatná a koalíciót, de a csatlakozás ára nála is a honvédelmi vagy a külügyi tárca.

A törvény összesen 18 minisztert engedélyez a kormányban. Ha Netanjáhu teljesítené reménybeli koalíciós partnerei minden követelését, magának a Likudnak mindössze 10 minisztérium maradna!

Szilvan Salom (Likud) energia- és vízügyi miniszter nyilatkozatban helytelenítette a koalíciós partnerek, úgymond, szerénytelen követeléseit, és a fontos minisztériumokat a 30 mandátumot kapott Likud pártnak kívánja fenntartani.

♦

Netanjáhunak 28 nap áll rendelkezésére a kormánykoalíció kialakítására. Amennyiben az adott határidőn belül ez nem sikerül, a törvény két hét határidő-hosszabbítást tesz lehetővé. A hosszabbítás megadása és annak időtartama azonban az államelnök jogkörébe tartozik és arról belátása szerint dönthet.

Legutóbb, 2013-ban a kéthetes hosszabbítás utolsó napján mutatta be Netanjáhu a megalakult koalíciós kormányt Simon Peresz akkori államelnöknek.

A 65 éves politikus most negyedízben lehet Izrael miniszterelnöke: először 1996-ban, másodszor 2009-ben, harmadszor 2013-ban választották meg. ◙

Shapiro nagykövet: Az Egyesült Államok kormányzata még nem hozott Izraellel kapcsolatos politikai döntést

Dan Shapiro, az Egyesült Államok tel-avivi nagykövete az Izraeli Rádió vasárnap reggeli riportműsorában elmondta: az USA kormánya mindeddig nem alakított ki új politikai hozzáállást Izraellel kapcsolatban, de Binjamin Netanjáhu miniszterelnök ellentmondásos nyilatkozatai a palesztin állammal kapcsolatban gyanakvást és bizalmatlanságot keltenek.

A nagykövet feltette a kérdést: ha nem lehetséges palesztin állam, akkor van-e értelme a béketárgyalások folytatásának, illetve ez esetben melyek lehetnek a további lépések.

Shapiro közölte: az Obama-kormány még nem döntött arról, hogy a jövőben, miként eddig, az Egyesült Államok megakadályozza-e vétójogával az Izrael ellen hozott határozatokat az ENSZ Biztonsági Tanácsában.

Az iráni nukleáris fegyverkezés problémájával kapcsolatban kifejtette: országa csakis olyan megegyezést hajlandó elfogadni, amely nem teszi lehetővé, hogy Irán atomfegyverhez juthasson, és ragaszkodik ahhoz, hogy ezt maradéktalanul ellenőrizni is tudják. Hozzátette, hogy Irán még nem hozta meg a számára nehéz döntéseket, amelyeket végül meg kell hoznia. ◙

FORRÁS: A Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió BÉT adója

Izraelbe látogat John Bohner, az Egyesült Államok képviselőházának az elnöke

Március végén izraeli látogatásra készül John Bohner, az Egyesült Államok képviselőházának az elnöke.

A republikánus Boehner volt az, aki két héttel az izraeli választások előtt, március 3-ra washingtoni látogatásra invitálta Binjamin Netanjáhu miniszterelnököt, mindezt a Barack H. Obama elnökkel való egyeztetés nélkül és a demokrata vezetés akarata ellenére.

Netanjáhu látogatása mind Washingtonban, mind Jeruzsálemben heves vitákat gerjesztett. A Kongresszus két háza előtt mondott beszéd a jelek szerint hasznosnak bizonyult Netanjáhu számára az izraeli választásokon, ám magára haragította Obama elnököt, akinek még közel két hivatali éve maradt, és ez idő alatt a látványosan elhidegült kapcsolatnak számos hátrányos következménye lehet Izrael számára. Ennek árulkodó jele, hogy Obama jelentős és szándékos késéssel gratulált Netanjáhu választási sikeréhez.

Az Egyesült Államok jelenlegi, demokrata kormányzata számára további csalódás volt Netanjáhu kijelentése, mely szerint amíg ő áll az izraeli kormány élén, addig nem lesz független palesztin állam. ◙