Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2016. július 7., csütörtök

Tamuz hava – chódes tov!

5776 TAMUZ ÚJHOLDJA IZRAEL EGÉN
Dr. Roy Hoffman felvétele

Chódes tov - חודש טוב - ez a szokásos köszöntés újholdkor, amikor egy-egy zsidó hónap kezdődik.

Most éppen Tamuz hava kezdődik, amely a zsidó időszámítás negyedik hónapja (az első hónap nem Tisri, hanem Niszán!)

A hagyomány Jákob ősatyánk 12 fiához egy-egy hónapot rendel: Tamuz éppenséggel Reuven hónapja, az állatövek szerint pedig Rák csillagjegyébe léptünk.

Legyen áldással és szerencsével! ◙

2016. július 3., vasárnap

Éli-Eliézer Wiesel 1928 – 2016


A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közömbösség.
A szépség ellentéte nem a  csúfság, hanem a közömbösség.
A hit ellentéte nem az eretnekség, hanem a közömbösség.
És az életnek sem a halál az ellentéte, hanem a közömbösség.

Ő alkalmazta először a "Holokauszt" kifejezést a Vészkorszak tömeggyilkosságára. Fenti négy sora azonban mindennél pontosabban kifejezi életműve mondanivalóját, amelyet jiddis anyanyelvén könyvben is megírt: "És a világ hallgatott".

Máramarosszigeten született, anyanyelve a jiddis mellett a magyar volt. Onnan deportálták családjával, közösségével Auschwitzba, majd különböző munkatáborokba.

Írásait első kézből olvashatta a magyarajkú izraeli közönség az Új Keletben: Schön Dezső, majd Dán Ofry főszerkesztők számos alkalommal készítettek vele interjút.

A világ most is hallgat. A kényes kérdéseket előszeretettel tolja félre. 

Persze, a "világnak" nincs füle, érzékei, elméje, lelkiismerete: az embernek van. Embernek kellett volna lenni akkor is, embernek kell lenni most is és mindig. Nem félreállni, nem együttműködni a gonosszal. De ez nehéz, és áldozatokkal járhat. 

A leghíresebb Holokauszt-túlélő beírta magát a történelembe. ◙

2016. július 2., szombat

Szomorú kiddus

A MARK-HÁZASPÁR. 
CHAVA ÉS LÁNYUK, TEHILÁ TÚL VANNAK AZ ÉLETVESZÉLYEN.

Túl vagyunk (Izraelben legalábbis) a Szombaton, túl a péntek esti és a szombat déli kidduson (a Szombatnap megszentelése), túl a Szombatot a hétköznapokat elválasztó Hávdálán is.

Izraelben százezrek tisztelik a zsidó hagyományt, otthonokban, zsinagógákban, mosávokban, kibucokban.

De aligha akad egyetlen ember köztünk, aki a borra mondott áldás közben ne gondolt volna Hebronra, az álmában, saját ágyában meggyilkolt 13 éves kislányra és szüleire, testvéreire, és a tíz gyerekre, akiktől az apját vette el Ámálék utóda.

Szeretjük, vagy nem: háborúban állunk egy másik néppel, amely itt él, velünk, és szánt szándékkal ki akar bennünket üldözni ebből az országból, aki tulajdonjogot formál erre az országra, holott zömmel csak a huszadik században jöttek ide Szíriából – a betelepülő zsidók révén kínálkozó munka-lehetőségekre.

A kormány és a hadsereg dolga (lenne), hogy tekintet nélkül bármi másra, vaskézzel törje le a terrort, terrorizálja az életünkre törőket, bevonva ebbe az arabság nem kis hányadát, amely velünk akar élni, velünk együtt képzeli el a jövőjét. ◙