A szürke eminenciás a börtönből buzdít általános lázadásra

Máruán Bárgúti (neve többnyire angolos átírásban, Marwan Barghuti-ként olvasható) lassan tíz éve ül izraeli börtönben, ahol ötszörös életfogytiglani büntetését tölti, 21 rendbeli gyilkosság megtervezése és szervezése miatt.

A ma 52 éves palesztin politikus egy Ramallah melletti faluban született, jómódú, kiterjedt és köztiszteletben álló családban. Ő maga eleinte korántsem volt tiszteletre méltó: öccse mint “komisz, lázadozó kölyökre” emlékezik rá. Utóbbi tulajdonsága vihette már 15 évesen a Fatach-ba. Izmos termete és szervezőképessége korán “bandavezérré” tette: megalapította a mozgalom ifjúsági szárnyát. Nem telt el hosszú idő, ameddig először került izraeli börtönbe, mindössze 18 évesen, fegyveres szervezkedés miatt. A börtönben tette le érettségi vizsgáját is. Bárgúti anyanyelvi szinten beszél héberül.

Évekkel szabadulása után, 1987-ben az “első intifáda” egyik fő szervezője lett, ami miatt az izraeli hatóságok Jordániába száműzték. Hét év múltán, az Oslo-i egyezmények során térhetett vissza, és nemsokára a palesztin törvényhozásba választották.

Talán ösztönös idealizmusa, talán összeférhetetlen természete miatt többször összeveszett a palesztin nemzeti mozgalom akkori vitathatatlan tekintélyével, Jasszer Arafattal, annak kormányzatát korrupcióval vádolva.

A 2000. körül indított “második intifádának” Bárgúti központi alakja lett. Az általa alapított “Tanzim”, a Fatach fegyveres szárnya véres terrorakciók sorozatát követte el izraeli katonák és civilek ellen. Eközben  a mérsékelt, humánus politikus szerepére is vállalkozott: beszédeiben mélyen elítélte a maga által szervezett és irányított robbantások, lövöldözések gyakorlatát.

A kettős szerepjátszásnak izraeli kommandósok vetettek véget 2002. április 15-én, amikor rejtekhelyén fogták el Bárgútit. Az izraeli bíróság 21 rendbeli gyilkosságban való részvételért – halálos ítélet nem lévén, ezt csak Adolf Eichmannra szabták ki és hajtották végre – öt, egymás után letöltendő életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

A fegyház életkörülményei lehetővé teszik számára a politikai aktivitást. Az izraeli zsidó baloldal egyes képviselői követelték szabadon engedését, de a fontosabb izraeli politikusok közül is többen benne látják a jövő palesztin vezetőjét, akinek intelligenciája és személyi tekintélye a palesztin közösségben elegendő garanciát nyújtana egy komoly tárgyalás alapjául. Magyarán: ha Bárgúti szabadlábra kerülne, lenne kivel beszélni. Egyrészt pótolhatná az idős, beteges és sokak által tehetetlen bábnak tartott Abu Mázent, azaz Mahmúd Abbászt, másrészt semlegesíthetné a Hamasz politikusait.

Legutóbbi megszólalása ennek ellent mond. Hétfőn, letartóztatásának közeledő tizedik évfordulója alkalmából ezt üzente a palesztin népnek: “Ne áltassátok magatokat azzal, hogy a(z izraeli) megszállásnak tárgyalások útján véget lehet vetni! Egy nagymérvű népi ellenállás inkább szolgálná ügyünket!”

A felújítandó erőszak mellett Bárgúti az ENSZ Biztonsági Tanácsa és más fórumai előtt is maximális erőfeszítéseket javasol az önálló palesztin állam elismerésére és az Izraelre nehezedő politikai nyomás növelésére.

A palesztin politika szürke eminenciása, akiben sok vezető izraeli politikus a jövő tárgyaló partnerét látja, ezzel a Hamasz politikai vonalára lépett – hacsak szavait nem a hosszú börtönélet nagyon is érthető kétségbeesése motiválta. ◙


FORRÁS: Israel Post; Wikipedia

Nincs vasutas-sztrájk: megegyeztek

A késő esti  órákban megegyezés született a kormány és a Szakszervezetek Szövetsége (Hisztadrut) képviselői között.


A vasúti munkástanács beleegyezett, hogy a következő három és fél évig nem állítja le a vasúti közlekedést. A munkáltató, az Izraeli Vasutak a maga részéről lemondott a karbantartási munkák kiszervezéséről külsős cégnek. ◙ 

Jeruzsálem-menetelés-fenyegetés ♦ Március 30-án arab tömegek készülnek áttörni az izraeli határokon

Tavaly két ízben, májusban és júniusban – Izrael függetlenségének, majd Jeruzsálem Óvárosa visszafoglalásának az évfordulóin – szervezett tömegek kíséreltek meg a határsorompókon áttörni és izraeli területre jutni. Az akkor idejében fel nem készült határőrségnek hosszas közelharc és figyelmeztető lövések árán sikerült visszaszorítani az állítólag Irán által fizetett több ezernyi provokátort.

A Londonban arab nyelven megjelenő „E-sark-el-auszat” („A Közel-Kelet”) című napilap értesülése szerint a március 30-án, pénteken esedékes „Föld napja” alkalmából megismétlődhetnek a tavaly, Izrael libanoni és szíriai határain történt súlyos rendzavarások.

A tavalyinál is nagyobbra tervezett tömeg-demonstrációt egyebek között a Facebook-on szervezik és azt máris „Jeruzsálem-világmenet” néven illetik, amelyben 64 államból 700 szervezet kíván részt venni. Izrael kormánya Jeruzsálemből a diplomácia csatornáin figyelmeztette az általa ismert szervezőket Libanonban, Szíriában, Jordániában és Egyiptomban, hogy Izrael hadserege és határőrsége nem teszi lehetővé a tavalyi szituáció megismétlődését és keményen fog fellépni a nemzetközi normák megsértői ellen.

A tervek szerint a határsértéssel egy időben a Nyugati Part palesztin arab lakossága tömegesen készül Jeruzsálembe, de a Gázai-övezetből is megpróbálhatják a tömeges áttörést a biztonsági kerítéseken. Pénteki nap lévén, izraeli és palesztin arabok tízezrei készülnek a Templomhegyen álló mecsetekbe.

Fennáll a lehetőség, hogy muzulmánok világszerte Izrael külképviseletei előtt is zavargásokat rendeznek.

A „Föld napja” megmozdulásokat az izraeli arabok 1976 óta „ünneplik” évente március 30-án tüntetésekkel, néha a rendőrséggel való összecsapásokkal. Ezen a napon egy galileai földdarab biztonsági indokkal történt kisajátítására emlékeznek, amit az izraeli arab kisebbség elnyomása jelképének tartanak. ◙