Beléptünk a 65.-be

Még mindig minden zászlódíszben áll. Az utcákat, a házakat, a vasúti szerelvényeket és az autóbuszokat, az autókat, sőt, újabban a visszapillantó tükrök hátoldalát is zászlók díszítik. Pedig csütörtökön este, az Izrael Díjak (a Kossuth díj itteni megfelelője) átadásával hivatalosan is véget ért a Függetlenségnap, és vele a Purimmal, Pészách-hal kezdődött tavaszi ünnep-szezon.

A péntek-szombati hétvége ezt még két nappal megtoldja, hogy a jövő héten, májusban megkezdődjenek a munkás hétköznapok. Igaz, maradt még előttünk egy rövid ünnep, a Hetek (Sávuot) ünnepe – május 27-én, vasárnap, ami egy újabb hosszú hétvégét ajándékoz nekünk –, de az már egy hónapos távolságban van az eddigiektől. Utána kezdődik az izraeli nyár. De addig még tavasz lesz, a párás, forró harmincasok csak az után következnek, és egészen az őszi ünnepek végéig velünk maradnak.

Az izraeli optimista, némileg fatalista fajta, legalábbis ez a külső szemmel alkotott vélemény róla. Sem a vészmadárkodó újságcikkek, sem a biztonsági szakértők borongós kommentárjai nem lendítik ki mindennapjaiból, a terveiből: nyaralás, a gyerek(ek) tanulmányai, bevonulása, aztán jó órában leszerelése, utazás külföldre – mint eddig, ál tid’ág, hákol jihje böszéder, ne aggódj, rendben lesz minden.

Mégis: ki nem szeretne egy kicsit előrelátni, bele a bontakozó jövőbe, legalább az előttünk álló év történéseibe?

A 65. év kicsit varázslatos, kicsit baljós. Sok országban a férfiak ebben az életkorban vonulnak nyugdíjba (Izraelben megemelték 2 évvel, 67-re, kevesek örömére. A zúgolódókat vígasztalják: megy az fel még 70-re is). Izrael, mint állam viszont kortalan: három nagy és öt “kisebb” háború ellenére (a Szuezi csatorna partjain vívott “kifullasztó” háborút, két palesztin intifádát és két libanoni háborút számítva) az ország fejlődése dinamikus. A növekvő szocio-ekonómiai egyenlőtlenségek a társadalom szövetét még nem kezdték ki.

65 – mennyi az annyi?

65 = 5 × 13.

Az 5-ös számot a zsidó hagyomány áldottnak tekinti: egy kézen és egy lábon ennyi ujjat adott a Teremtő, de a Tóra is öt könyvre tagolódik, ezért is hívják Chumásnak, Ötkönyvnek a Mózes által hagyományozott legfontosabb szent iratot.

A 13 számot annál kevésbé tekintik áldottnak: primszám, csak 1-gyel és önmagával osztható, mintegy megbontja az előtte álló 12 harmóniáját, ami egyébként Izrael törzseinek a száma. És ez a nem túlságosan jó ómennel rendelkező szám a 65-ben még az “erős” 5-tel is szorozva...

No, de van mentség. Reméljük, a legbabonásabbak is megnyugszanak tőle.

Izrael újkori éveit néhányan a Zsoltárok számához rendelik. Az adott esztendő volt, vagy várható eseményeit a megfelelő zsoltárból kiolvasott jelzésekből próbálják levezetni.

A most következő évhez a 65.-iket, a szám héber megfelelőjével a ס"ה (számech-hé) zsoltárt nyitjuk ki. (A pontos magyar fordítás szinte lehetetlen.)

 …

L’chá dumijá t’hilá, Elohim b’Cion… Tiéd az elnémulásos dicséret (vagy dicsőség), Isten Cionban… A fogadalmakat neked teljesítik, az imákat meghallgatod, minden hús (-vér lény, tehát minden élő) feléd tart … hatalmat öltöttél, lecsillapítottad a tenger zúgását, hullámaik robaját, nemzetek háborgását… jeleidtől félnek a messzeség határain lakók (josvéj kcavot) …

A 65. zsoltár szót ejt a jeruzsálemi Templomról (amely a Zsoltáros, vagyis Dávid király idejében még nem létezett, vagyis látomásról lehet szó, vagy későbbi szerzőről, bár ki tudja: talán az előttünk álló Harmadik Szentélyt vizionálja), és bő esőről, dús termésről.

Az európai jobb- és baloldal által folytonosan ócsárolt Cion az első szavak egyike. Vajon milyen háborgást lehet kiérteni a szavakból: háborút, cunamit?

A több ezer éves költemény talán irányjelző a mai olvasónak, történelmi GPS, csak érteni kell tudni belőle... ◙ 

Izrael 64

A legújabb kori Izrael hatvannegyedik születésnapja van ma, 2012. április 25, szerda estétől csütörtök estéig. A zsidó naptár szerint, mint minden jeles napé Izraelben. Amúgy május 14-én lenne, a Gergely-naptár szerint.

Az állam kikiáltására ugyanis 1948. május 14-én, egy pénteki napon került sor Tel Avivban, ahol  David Ben Gurion, szocialista-cionista munkásvezér olvasta fel a Függetlenségi Nyilatkozatot.

A környező arab államok hadseregei, és az országban élő arabok irreguláris erői azonnal háborút indítottak ellene. Az európai kultúrájú, modern technikát, tudományt és szemléletet idehozó zsidók idegen test voltak a körzet évezredes sivatagi “kultúrájában” tespedő lakóinak. Ma is idegen test, amelytől szabadulnának, ha tudnának. Népirtással, ahogy az náluk szokás. Elég, ha követjük a Szíriából érkező híreket: a kormány-hadsereg naponta százakat irt ki saját népéből, de Mubarak vagy Kadafi kormánya sem látott kivetni valót benne, hogy a kormányzat ellen tiltakozó tömegbe lövessen. Ez nem szúr szemet az Izraelt bíráló közvéleménynek. Hírportálom néhány kommentelője is a “zsidóktól” (!) kér számon megölt arabokat, a “palesztin” emberszabásúak által legyilkolt izraeli csecsemőkre egy szavuk nincs.

A 64. születésnap rossz ómennel kezdődik. A Herzl-hegyi díszfelvonulás főpróbáján bekövetkezett halálos baleset véres árnyékot vet az ünnepre.

Izrael fennállása óta küzd létéért. Katonai eszközökkel. A diplomácia csak békés időkben hatékony. A feszültség egy bizonyos pontján az úgynevezett kultúrnemzetek is felrúgnak minden egyezményt.

Az “arab tavasz” nem hozott virágzást a sivatagba, csak a nyomorgó népek újabb radikalizálódását eredményezte. Déli szomszédunk, Egyiptom alighanem a fundamentalista “Muzulmán Testvériség” uralma alá kerül, amint a kormányzó katonai junta kiengedi markából a hatalmat. Az Allah-adta nép legfontosabb követelése az Izraellel 1979-ben megkötött béke-egyezmény felmondása.

A tőlünk jóval távolabbi Irán fegyverkezése sem kerül le a lapok címoldaláról. A fő probléma – annak, aki csak egy kicsit is belegondol a szituáció lényegébe – nem az urán-finomítás százalékaránya, hanem a rakétatechnika, illetve az Iszlám Köztársaság kezében lévő ballisztikus rakéták. Ezekkel lehet célba juttatni bármilyen lövedéket. A köztudottan Irán által pénzelt észak-koreai rakéta-kilövés minapi fiaskója jó hír: talán a Gondviselés közbeavatkozása...

A legnagyobb baj azonban – e sorok írója szerint – házon belül keresendő.

Izrael gazdaságának egyre nagyobb hányada egyre kevesebb ember kezében összpontosul. Sok közgazdasági szakcikk foglalkozik a kevesek gazdagodásával és tömegek elszegényedésével. A cikkek egybehangzóan 19 családot emlegetnek – a legismertebbek itt a Dankner, az Ofer, az Arison családok – akik bankokat, óriásvállalatokat tartanak kézben és vásárolnak meg újabbakat. A "hon vösilton", a héber kifejezés a tőke és a politikai hatalom összefonódására, már régen polgárjogot nyert a mindennapi izraeli közbeszédben.

A szegénység – ahogyan arról a sajtó nap, mint nap beszámol – immáron nem a munkanélküliek „privilégiuma”. Az alkalmazottak egyre nagyobb tömegei is elmerülnek az adósságok hínárjában. Ezen a gondon pedig nem segít a hi-tech haditechnika. Programra lenne szükség, de azt kivételesen nem számítástechnikusoknak kellene megírni, hanem előre látó, felelős politikusoknak.

Az órákon belül kezdődő díszszemlén a fáklyagyújtók (minden évben tizenkettőt választanak, Izrael tizenkét törzsére emlékezve) ezekkel a szavakkal végzi mondatait: „… ul’tif’eret Medinát Jiszráél”, körülbelüli fordítással "Izrael Állama dicsőségére”. Nagyon nagy baj, hogy egyre több fiatal ezt úgy emlegeti, hogy „ul’tif’eret medinát hátájkonim” (Izraelben átvették az amerikai-japán Tycoon kifejezést a milliárdosokra) – vagyis a Milliárdosok Állama dicsőségére.

Kevesebb politika, kevesebb párt, több vezetői lelkiismeret jobb lenne az Állam 65. évétől kezdve. ◙

22,993

Ennyi a száma a helyi és a környező országok arab lakossága, reguláris és irreguláris hadseregei által 1890 (!) óta megölt zsidó katonáknak, rendőröknek, fegyveres őröknek Izraelben, illetve 1948. május 14 előtt Palesztinában. 

Közel 23 ezer fő.

Az egyéni és szervezett terrorakciók során meggyilkolt zsidó polgári személyek száma 2,477.

A Függetlenségnap (Jom Háácmáut) előtti napot már a függetlenség első évei óta az elesettekre és a megöltekre való emlékezésnek szentelik.

Az idén április 24-én, kedden este nyolc órakor, egyperces szirénázással veszi kezdetét a megemlékezés, majd szerdán délelőtt 11 órakor kétperces szirénahang jelzi a hivatalos szertartások kezdetét.

Az emléknap szerdán este nyolc órakor vált át a Függetlenségnap örömünnepére. ◙