Harminc év után először: izraeli katonák a Sínai félszigeten

Az egyiptomi hírközlő szervek panaszkodtak, most más forrás is megerősíti: a Cáhál, az Izraeli Hadsereg katonái be-belépnek a Sínai (Szináj) félsziget területére, ahonnan az 1979-ben Egyiptommal aláírt békeegyezmény következményeként Izrael 1982-ben kivonult.

Nincs szó az Izrael jelenlegi területénél háromszor nagyobb félsziget visszafoglalásáról. Az utóbbi hónapok történései azonban egyértelműen bizonyítják, hogy a Szuezi csatorna és az Izraellel, illetve egy kisebb szakaszon a Gázai-övezettel határos területen teljes az anarchia. Sem az egyiptomi katonaság, sem az itt állomásozó ENSZ békefenntartó egység nem képes, vagy nem mer szembeszállni a területen lassanként véglegesen berendezkedő fegyveres terrorcsoportokkal.

A vasárnap esti véres események – szalafista fegyveresek 16 egyiptomi határrendőrt megleptek és meggyilkoltak, két páncélozott csapatszállítót elraboltak, az egyikkel áttörtek izraeli területre, az izraeli légierő kilőtte a járművet, négy menekülő fegyverest Izraelben, hármat egyiptomi területen lőttek agyon – mindennél élesebb képet rajzolnak ki a helyzetről.

Egyiptomi hírforrások már a történtek másnapján azt állították, hogy az incidens során az izraeli határrendőrség a menekülő terroristákat üldözve átlépte az egyiptomi határt.

Most egy másik, a Sínai félsziget őrzetlenségével, gazdátlanságával kapcsolatos, nem kevésbé súlyos aspektus került előtérbe. Egy emberjogi csoport közölte: az izraeli határőrség katonái a félszigeten, egyiptomi területre behatolva állítják meg az afrikaiak áradatát, mielőtt azok elérnék az izraeli határt és adják át őket az egyiptomi katonáknak. Ha ugyanis már Izrael területén vannak, kiutasításuk rendkívül körülményes.

A határőrök az izraeli-egyiptomi határ azon részeit őrzik, ahol még nem készült el a határzár.

A megállíthatatlannak tűnő afrikai “menekült”-áradat nem menekültekről, hanem munkakeresőkről szól. Szomáliai, eritreai, dél-szudáni emberek tíz- és tízezreiről, akiknek népe a “gyarmati sorból történt felszabadulás” óta eltelt évtizedek alatt sem tudott civilizált körülményeket kialakítani hazájában és más társadalmaktól reméli boldogulását.

A Szuezi csatornán átkelt afrikaiakat a félsziget beduinjai vezetik az izraeli határ felé, ahol – ha elérik a határt – izraeli beduinok veszik át őket és irányítják Tel Aviv, Eilat vagy Beér Seva felé.

Sem Izrael, sem Egyiptom hivatalosan nem reagált az emberjogi csoport közlésére. ◙

Égnek az erdők • Ok: gyújtogatás

A jeruzsálemi hegyekben fekvő Bét Semes körül és a Karmel hegy lejtőin elterülő Tiv’on városkához közeli erdők gyulladtak ki az immár egy hete tartó hőhullámban.

Miután valamennyi erdőtűz egyszerre öt-hat tűzfészekből indult ki, egyértelmű a szándékosság.

A hatóságok “nemzeti indítékból elkövetett gyújtogatásról” beszélnek. Valamennyi tűz vegyes lakosságú, arabok által is lakott vidéken lángolt fel.

Csütörtökön összesen 27 tűzoltó-egység oltott, estig valamennyi tüzet sikerült lokalizálni. Az erdők fáiban és élővilágában súlyos károk keletkeztek.

A hőhullámok különös veszélyt jelentenek az ország erdeinek, amelyek szinte teljességükben a zsidó visszatelepülés óta ültetett mesterséges erdők. Izraelben májustól novemberig csak a levegő párásságából nyernek vizet az erdők fái, eső csak négy-öt hónapban esik, az is rendszertelenül. ◙

Jediot Ahronot: Szaud Arábia lelőné az Izraeli Légierő gépeit…

A Jediot Ahronot vezető izraeli napilap csütörtöki (augusztus 9) számában megjelent értesülés szerint Szaud Arábia az Egyesült Államokon keresztül megüzente Izraelnek: amennyiben az Izraeli Légierő gépei Szaud Arábia területe fölött repülve közelítenék meg az Iránban lerombolandó nukleáris létesítményeket, a szaudi légierő lelőné az izraeli  gépeket.

Mint ismeretes, a fél-európányi Szaud Arábia uralkodóháza igen szoros kapcsolatot ápol az Egyesült Államokkal. A királyi ház és rokonsága által irányított arab állam (az Iszlám szülőföldje, területén Mekka és Medina szent városokkal) a kőolaj-szállítások miatt kritikusan fontos stratégiai szövetségese Amerikának.

A politikai sakktábla állását bonyolítja az Iszlám szunnita és síita ágainak az ellentéte, hívőik és országaik egymás iránt táplált hosszú évszázados gyűlölete. Szaud Arábia szunnita, Irán síita hagyományú ország. Vezetőik néha egymás kezét szorongatják, legalábbis a fotoriporterek előtt, de legszívesebben egymás nyakát szorongatnák.

Magasrangú izraeli tisztviselők (ez az újságírói kód talán magát Binjamin Netanjáhut takarja) szerint az Egyesült Államok a szaud-arábiai fenyegetéssel saját üzenetüket fejezik ki Izraelnek: ne támadjatok! Más források korábban olyan találgatásoknak adtak hangot, hogy Szaud Arábia igenis átengedné az izraeli Légierő Iránba tartó gépeit – oda és vissza, amennyiben Izrael a hadműveletet előzetesen koordinálná a Fehér Házzal.

A New York Times-ban megjelent találgatások szerint a hosszú szaudi kerülő helyett Izrael inkább az egyenes utat választaná, amely Jordánia és Irak fölött vezet. E kombináció azt feltételezi, hogy Jordánia, amelynek Irán ugyancsak nem a szíve csücske,  "félrenézne", ha az izraeli harci gépek feltűnnének a légterében. Jordánia 1994-ben békemegállapodást (Peace Treaty) írt alá Izraellel, amelynek egyik, Jordánia számára életfontosságú záradéka kiköti, hogy Izrael évi 50 millió köbméter vizet pumpál át a katasztrofális vízhiánnyal küszködő sivatagi királyságnak. Kérdés, hogy ezt kockáztatná-e II. Abdallah király, akinek néhai édesapja, Husszein király írta alá fenti megállapodást.

A Jordánia és Irán között elterülő, ugyancsak jórészt sivatagos Irak viselkedése teljesen kiszámíthatatlan.

A napokban a Jediot Ahronot olyan tudósítást repített világgá, mely szerint az Egyesült Államok csak másfél év múlva lenne hajlandó lépni, amikor az iráni atomfegyver-fejlesztés már átlépett egy stratégiailag kritikus küszöböt (amerikai megfogalmazás szerint "critical threshold"). Addig azonban az Egyesült Államok kormánya és stratégiai döntéshozói hallani sem akarnak Irán elleni izraeli támadásról.

Egykori és jelenlegi izraeli titkosszolgálati főnökök egymást követő sajtónyilatkozatai viszont arra engednek következtetni, hogy Izrael még az Egyesült Államok novemberi elnökválasztása előtt  "tiszta vizet önt a pohárba" – ami akár az egész térséget tűzbe boríthatja.

Hacsak az Izraeli Légierő nem hozza régi formáját, és egy parádésan gyors és hatásos akcióval nem ébreszti fel az iráni népvezéreket nukleáris álmaikból. ◙