Sávuot ünnepe az előző ünnep, Pészách kiteljesedése. Jelentése:
Hetek, pontosabban “hét hét”.
"Számláljátok a napokat az ünnepre (Pészáchra) következő
naptól, tehát attól a naptól, amelyen elhozzátok a felmutatásra szánt kévét,
hét teljes hetet. A hetedik hét utáni napig ötven napot számláljatok és ekkor
mutassatok be új lisztáldozatot az Örökkévalónak". (Mózes harmadik könyve, 23, fejezet, 15. és 16. vers)
Pészách másnapján egy mérő (héberül: ómer) árpakévét mutattak be Jeruzsálemben, a
Szentélyben. Hét hét múlva az ennyivel későbben érő búzát mutatták be ugyanott.
Innen a hét hétig, azaz 49 napig, Pészách második napjától Sávuotig tartó
Ómer-számlálás parancsolata.
Sávuot egyike a három zarándok-ünnepnek (a másik kettő Pészách és
Szukot). Izraelben ez egynapos és Sziván hó 6. napjára esik. Az ország határain
kívül, „Chuc láárecben” az ünnep kétnapos.
Istennek 3300 évvel ezelőtt (a Talmud szerint az Alkotás
2248. évében, azaz 3326 évvel ezelőtt) kettős
célja volt az általa választott nép kiszabadításával az egyiptomi szolgaságból.
Az egyik a Tóra, azaz a Törvény (ezt jelenti a Tóra szó) átadása e
népnek. A másik Izrael földjének az örökbeadása, amelyet a Teremtő már korábban
odaígért Ábrahám, Izsák és Jákob ivadékainak.
A Tóraadás éppen hét héttel követte a Kivonulást. Erec-Jiszráélbe
azonban csak negyven év múltán érkeztek meg őseink.
A Tóra átadása megtörtént. Átvétele azóta sem teljes. A Törvény,
annak isteni szelleme, erkölcsisége nem terjedt el igazán. Sok a szokás, kevés a szív.
Mint ahogyan Izrael
földjének a birtokbavétele is csak időről időre és csak részben valósult meg
azóta. A megígért határokat "Egyiptom pataka" (a mai Vádi El Aris a
Szináj félsziget északkeleti részén, vagyis szó sincs a Nílusról) és a "nagy
folyam, az Eufrátesz" között csak egy rövid időszakra, Salamon király
uralkodása alatt uralta Izrael.
A kettő – Izrael földjének biztonságos birtoklása és magasszintű
erkölcsiség alapján szervezett társadalom – a zsidó sors időtlen öntörvénye
szerint egymást feltételezik. Egyik nélkül a másik sem lehet.
*
Sávuot ünnepének több nevet adott a hagyomány.
Mózes harmadik könyve, a 23. fejezet 21. versében Áceret-nek, a
Gyülekezés ünnepének is nevezi: "És hirdessétek ugyanezen a napon: szent
gyülekezés legyen nektek, ne végezzetek semmilyen nehéz munkát. Örök
rendelkezés legyen ez minden lakhelyeteken, minden nemzedéketekre."
Mózes második könyve 34. fejezetének a 22. verse Sávuotot a földművelés
jeles fordulóival kapcsolja egybe: "És a Hetek ünnepét tartsd meg a búza
zsengéjének az aratásakor (héberül: bikuréj kcir chitim) és a betakarítás
ünnepét (chág háászif)… "
Ezért a Bikurim, a Kácir és az Ászif nevekkel is illetik ezt az ünnepet.
Az ország újranépesülése óta a kibucok, mosávok szívderítő eseménye
ilyenkor az új terméssel felvonuló gyerekek.
*
Hagyomány ezen az ünnepnapon tejes ételeket fogyasztani. Miért? Az
egyik magyarázat szerint a Tóraadás előtt Izrael nem ismerte a kóser (szó
szerint "alkalmas", "megfelelő") vágás, valamint a tejes és
húsos ételek elválasztásának a törvényét, így csak tejes ételeket
fogyaszthatott.
Egy másik magyarázat szerint tejes ünnepi menü a tejjel-mézzel
folyó Erec-Jiszráél jelképe.
Ismét más vélekedés szerint a Sávuotkor adott Tóra olyan a népként
akkor megszületett Izraelnek, mint anyja teje az újszülöttnek.
A zsinagógákat – a zsengék Szentélybeli bemutatása emlékére –
szokás zöld leveles ágakkal díszíteni.
A zarándokünnepek imáin kívül Rut könyvét is felolvassák a
zsinagógákban. Ennek az a hagyomány az alapja, hogy ezen a napon, Sávuotkor
született Dávid király, aki Rut dédunokája volt.
Hagyományőrző közösségekben a felnőtt férfiak Sávuot éjjelét ébren,
Tóra-tanulással töltik. Mondják, hogy ezen az éjjelen megnyílnak az Ég kapui és
az ilyenkor mondott kívánságok teljesülnek. ◙
