Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2016. március 24., csütörtök

Fedezd fel a héber ünnepeket – Purim

Purim – פורים – hálaadás és örömünnep Izraelben. Az ünnep nevét magyarra sorsvetésként fordítják, a ma nem használatos pur (פור), kockavetés, kockajáték szóból.

A tavaszköszöntő ünnep külsőségeiben az európai farsangra emlékeztet. Az álarc, héberül mászéchá (מסיכה), többesszámban mászéchot (מסיכות) az ünnep elengedhetetlen kelléke. Akik ezzel sem elégednek meg, jelmezben, változatos maskarákban járják az utcákat. Ennek héber neve táchpószet (תחפושת), amiben nem nehéz felfedezni a keresést jelentő CHET-PÉ-SZIN (ח-פ-ש) gyököt, talán azért, hogy viselője elbújhasson és keresni kelljen.

A maskarába öltözésnek külön igéje van. Löhitchápész (להתחפש) azt jelenti, hogy jelmezt ölteni. Jelmezt öltök – áni mitchápész (אני מתחפש), illetve nőnemben mitchápeszet (מתחפשת). 
Ha másnap mesélem el purimi élményeimet, azt így teszem: Böpurim hitchápászti (בפורים התחפשתי). Purimkor jelmezt viseltem.

Sokan a zsinagógában  hallgatják meg Eszter könyve felolvasását: Kri'át mögilát Eszter (קריאת מגילת אסתר); a kri'á (קריאה) olvasást vagy hívást jelent, a mögilá vagy megilá (מגילה) könyvtekercset. (A kifejezésben TÁV – ת – áll az első két szó végén a – ה – helyett, a birtokos eset kifejezésére.)
A "megilá" hősnője a világszép árvalány, Eszter, akiből a történet végére Eszter királyné (Eszter hámálká – אסתר המלכה) lesz.

Valahányszor pedig a felolvasó a történetben a gonosz, rossz Hámán, azaz Hámán háráá (המן הרעה) nevéhez ér, a közönség az előtte lévő padot csapkodja, vagy egy erre az alkalomra szolgáló, kellemetlen hangú kereplőt forgatnak meg, amelynek héber neve ráásán (רעשן), a ráás (רעש), zaj szóból.
Az ünnep jellegzetes csemegéje a Magyarországon Hámántáska néven nevezett sütemény, amely héberül Hámán füle, oznéj Hámán (אזני המן) – pontosabban Hámán fülei: a fül, ozen (אוזן) itt többesszámú birtokos esetben áll.

Az ünnep csúcspontja az Ádlojádá (עדלאידע) felvonulás, amelyet Izraelben szinte minden településen megtartanak. A jelmezes-zenés felvonulás az erre a napra jellemző rabbinikus  utasításra utal. Eszerint addig kell piálni – igen, alkoholos italt inni! – amíg nem tudjuk megkülönböztetni az "Áldott Mordecháj"-t (báruch Mordecháj – ברוך מרדכי) az "Átkozott Hámán"-tól (árur Hámán – ארור המן).

Az "addig, amig nem tudja" kifejezés arameusul úgy hangzik, hogy "Ád d'lo jád'á", עד דלא ידע – ez az Ádlojádá eredete.

Örömteli ünnepet! 
Chág száméách – חג שמח
HÉBER NYELVTANÍTÁS SKYPE-ON IS
Halmos László
052-3260834
+972 52 3260834
izraelihirlevel@gmail.com

2016. március 23., szerda

PURIM 5776 – 2016


A Purim (a. m. "sorsvetés") a zsidó nép legszínesebb, legvidámabb ünnepe. Hálaadás-ünnep ez Istennek, amiért meghiúsította Izrael egy különösen gonosz és nagyhatalmú ellenségének, hogy az akkor babilóniai számûzetésében élõ zsidó népet mind egy szálig kiirtsa.

Ahogy azt a bibliai Eszter könyvében olvassuk, vagy 2600 évvel ezelőtt Hámán, az akkor perzsa birodalom nagyvezére azt a vádat terjesztette a király, Ahasvérus elõtt, hogy a zsidók elkülönülnek a többi néptől és a király személyét nem tisztelik, előtte térdet nem hajtanak. Ezért Hámán sorsot vetett arra a napra, amelyen a király megszerzett engedélyével a hatalmas ország mind a 127 tartományában élő zsidót — férfit és asszonyt, öreget és gyereket — kiirtsanak.

Hámán terve azonban a király előtt kedves Eszter és nagybátyja, Mordecháj által kudarcot vallott és a Mordecháj és családja számára felállított bitófákra magát Hámánt és tíz fiát húzták fel. A zsidók pedig a nagyhatalmú király engedélyével birodalomszerte megölhették azokat, akik ugyanezen a napon az ő hóhéraik lettek volna.

A jeles nap az akkori Közel-Keleten elterjedt naptár szerinti Ádár hónap 14-ére, illetve a fallal körülvett városokban (amilyen Jeruzsálem) másnapra esett.

A zsidóság a mai napig ezt az úgynevezett luniszoláris, vagyis a Hold és a Nap fázisait egyaránt figyelembe vevő naptárat használja, amely a Gergely naptárral csak hozzávetőlegesen esik egybe. Az idén Izrael népe és országa március 23, szerda este napnyugtától 24, csütörtök estéig ünnepli Purimot, míg Jeruzsálemben egy nappal későbben. Ez utóbbit a perzsa birodalom fővárosáról "Susán Púrimnak" nevezik. 

Az előző nap (most: szerda) – bőjtnap, Eszter bőjtje, miután Eszter és az egész bábeli-perzsiai zsidóság a kritikus nap elõtt — ismervén a rá váró veszélyt, de nem tudván a másnap bekövetkező csodás fordulatról — bőjttel járult Isten elé a balítélet elhárításáért.

A vidám ünnepség a mediterrán farsangokra, tavaszköszöntő ünnepekre emlékeztet. Az újjászülető Izraelben már a brit mandátum alatt ismert volt az "ádlojádá" nevű vidám tavaszi felvonulás. Ezen a napon a Talmudot szerkesztő bölcsek rendelése szerint a zsidó embernek addig illik inni (alkoholos italt), ameddig nem tudja megkülönböztetni az "Átkozott Hámán" és az "Áldott Mordecháj" igehelyeket…

(Ád d'lo jád'á – עד דלא ידע – arameusul annyit tesz, hogy "ameddig nem tudja".) 

Ez az ünnep nem munkaszüneti nap, mint az Újév (Ros hasana), az Engesztelésnap (Jom Kippur), vagy akár a Húsvét (Pészach), a Sátoros ünnep (Szukkot) vagy a Hetek Ünnepe (Sávuot). Purimkor megjelennek az újságok, a tömegközlekedés hétköznapi menetrend szerint működik. A gyerekek már napokkal korábban színpompás maskarákban pompáznak; ugyanígy az utcák, terek is.

Régi szokás a "komatál" küldése is, aminek héber neve "mislóách mánot" (ezt a Gálutban az askenázi zsidók "sláchmónesz" néven ismerték). Ez többnyire édességeket, süteményeket  tartalmaz, aminek elmaradhatatlan kelléke a "Hámán füle"-ként (héberül "Oznéj Hámán") ismert háromszögletű sütemény. (Ezt Kelet-Európa jiddis zsargonja "Humentás"-ként tisztelte, ami "Hámán-táskát" jelent.)

A templomjárók az ünnepi istentiszteletbe külön igehelyeket iktatnak a zsidóság 2600 évvel ezelõtti csodás megmenekülése emlékére; az étkezési imákba ugyancsak. 

Kellemes Purim-ünnepet! – חג פורים שמח 

2016. március 22., kedd

Folytatódik a harmadik világháború ♦ Európa újabb csatát vesztett, ezúttal Brüsszelben


ESŐ UTÁN KÖPÖNYEG: VIZSGÁLÓDÁS BRÜSSZEL KÖZPONTJÁBAN
"Azt nem tudom, hogy mivel vívják majd a harmadik világháborút, de a negyediket botokkal és kövekkel" – mondta állítólag Albert Einstein.
*
Kedden, helyi idő szerint reggel 8 óra után öngyilkos terrorista robbantotta fel magát a brüsszeli Zaventem repülőtéren. Egy órával később a második robbanás egy metrókocsiban történt.

Az Iszlám Állam (ISIS) vállalta a felelősséget a két robbantásért, bosszúból Szalah Abdeszlam terrorvezér négy nappal korábbi elfogásáért Brüsszelben.

Az ISIS internetes nyilatkozata magyarra fordítva:

"A kalifátus több katonája robbanóövekkel, bombákkal és gépfegyverekkel felszerelkezve gondosan megválogatott célpontokat támadott Brüsszelben, Belgium fővárosában. Megrohamozták Brüsszel repülőterét és egy metróállomást, megsemmisítettek nagyszámú keresztest (ez a nem-muzulmán fehér ember megnevezése), miután működésbe helyezték robbanóöveiket. Ígérjük a keresztes nemzeteknek, amelyek az Iszlám Állam ellen szövetkeztek, hogy a fekete napok az Iszlám Állam elleni agressziójuk következménye. Ami ezután jön, az sokkal szörnyűbb lesz, Allah segítségével."
*
Nos, a harmadik világháborút terrorakciókkal vívják. A harmadik világ, az eufemisztikusan "fejlődőnek" nevezett, valójában lemaradt, kulturálisan retardált nemzetek, ideológiáik, terrorszervezeteik vívják az ipari-technológiai értelemben fejlett nemzetek és államok, magyarán az európai fehér ember országai és kultúrája ellen.

A harmadik világháború, amennyire a sokadik terrorakció véres hírözönét hallgatva-nézve tárgyilagosan vissza lehet tekinteni, 2001. szeptember 11-én kezdődött, New York szívében, a fehér ember civilizációja jelképes és építészeti csúcsának tekintett ikertornyok lerombolásával. 

A legújabb csatát ismét "ők" nyerték, ezúttal Brüsszelben. A kedd esti hírek 34 halottról és több, mint 200 sebesültről tudósítanak. 

Folytatás – sajnos! – következik. ◙