Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2017. január 22., vasárnap

Amig az erőmből telik


„Fiam, te mindig olyasmihez nyúlsz, amihez nem kellene” – jegyezte meg édesapám, Isten nyugosztalja.

Az első eseteket még megúsztam egy-egy apai fülessel. Emlékezetes eset volt öreg Philips rádiónk belsejébe tett kirándulásom egy szál csavarhúzóval.

Ötéves voltam: a konnektort nem húztam ki a fali csatlakozóból. A pirosan izzó „rádiólámpákban” akartam gyönyörködni, nem a készülék hátába vágott szellőző rácsozaton át, hanem szemtől szembe. Azt már tapasztalatból tudtam, hogy ha „kihúzom az áramot”, a lámpák izzószálai elhalványulnak, majd kialszanak.

Később, többé-kevésbé felnőtt koromban emberi kapcsolataim bánták, hogy olyan dolgokat érintek, amitől más menekül. A közel-keleti helyzet megítélése 1967-ben, a csehszlovákiai „testvéri” beavatkozásé 1968-ban, a iskoláimban, munkahelyeimen (a hatvanas-hetvenes években, Magyarországon) – mindenhez hozzányúltam avatatlan kézzel.

Sir Winston Churchill híres mondását csak később olvastam: „There is no more dangerous thing than a little knowledge”, vagyis, semmi sem veszélyesebb, mint egy kis tudás. De ha egyszer ennyire hitelesített engem a Jó Isten, nem többre: azért én nem kérdezhetek?

“Amíg az erőmből telik”

Ez a címe Halmos Sándor debreceni hitközségi előljáró könyvének. Weisz Miksa egykori orosházi, majd debreceni főrabbiról írta.

Mint ahogy Halmos Sándor e sorok írójának névrokona, ugyanúgy a szóban forgó dr. Weisz Miksa is csupán névrokona a Rabbiképző egykori tudós Szentírás-tanárának, a Kaufmann-hagyomány rendezőjének.

Ez a dr. Weisz Miksa a legsötétebb időkben, 1940-ben vette át rabbi-képesítését. Orosházára hívták meg rabbinak, majd, miután visszatért a deportálásból, debreceni főrabbi lett.

A forradalom utáni évben Helsinki hitközsége hívta meg főrabbijának. Nemsokára egész Finnország kb. 1500 főnyi zsidóságának a főrabbija lett.

Az említett könyvben a szerző – bizonyára dr. Weisz visszaemlékezései alapján – leírja, hogy egy, a főrabbi házában tartott partira magas vendégek voltak hivatalosak. Bizonyos mennyiségű finom vodka elfogyasztása után a finn hadsereg egyik magasrangú tisztje bevallotta vendéglátójának: ő bizony régebben nem szerette a zsidókat.

Dr. Weisz barátságosan érdeklődött ennek okairól. A válasz – a könyv szerint – így hangzott: „Nem csak az Ószövetség, hanem még az Újszövetség is tele van zsidókkal. Nem állhattam a zsidók tolakodását!”

„Ó, hát ezen könnyen segíthetünk!” – hangzott a válasz (emlékezetből idézek) – „Ha a püspöke elengedi őket, én szívesen visszaveszem valamennyit a zsidóságba!”

Idézet bezárva.

Az anekdota magjául szolgáló gondolat agyon ütött.  Nem úgy, ahogy a 220 volt üthetne agyon. Sokkal nagyobb feszültség van itt, mint gyerekkorom Philips rádiójában. Úgy ütött engem agyon az idea, mint ahogy másokat szíven ütnek bizonyos gondolat-kapcsolódások felfedezése.

Ha egy megfelelő intézményes köztámogatottsággal rendelkező fő-fő rabbi, egy afféle zsidó pápa, egy újjászervezett Szinhedrion feje új kánont alkothatna és visszavehetné mindazokat a zsidókat, családjaikat, könyveiket, utódjaikat és utódjaik utódait, akiket a régiek ilyen vagy olyan okokból kiakolbólítottak Ábrahám, Izsák és Jákob aklából – akkor Izrael nyája ma nem 13 – 14 milliót, hanem százmilliókat számlálna.

Hiszen az isteni ígéret – a megmásíthatatlan! – így szól Jákobnak: Annyi utódod lesz, mint a föld pora (Mózes I. könyve, 28:14)

Nyilvánvaló, hogy a Szentírás-értelmezési különbségek és az emberi hiúság nem teszik lehetővé, hogy mindenki azonos hagyományt valljon a magáénak. A nemzedékek sokezeréves megmérettetése azonban már sejtet egyértelmű igazságokat.

Lehetetlen-e, hogy a régi szakadások mentén egybeforrjon mindaz, amit a Magasságos Isten Izraelként jelölt ki? 

Talán megint olyasmihez nyúltam, aminek a kezeléséhez tudásom nem tesz alkalmassá. Mégis hálás leszek, ha válaszolnak. Válaszukat megköszönöm és megőrzöm.

Amíg az erőmből telik. ◙

2017. január 21., szombat

Részvétünk... • Tizenhat magyar középiskolás vesztette életét az olaszországi autóbusz-balesetben


Döbbent részvéttel vettük tudomásul az olaszországi Veronában szombaton történt rettenetes autóbusz-balesetet, amelynek tizenhat, sítáborból hazafelé tartó középiskolás esett áldozatul.

A sebesültek száma húsz, közülük ketten életveszélyes állapotban. 

Az áldozatok azonosítása szombaton este még folyik. A halottak között tanárok és kísérők is lehetnek.

A fiatalok a Budapest-terézvárosi Szinnyei-Merse utcai középiskola tanulói voltak.

Isten adjon vigaszt a lesújtott szülőknek, testvéreknek és gyógyulást a sebesülteknek. ◙ 

2017. január 19., csütörtök

Izraeli-arab intifáda? • Umm el-Hirán beduin faluban rendőrök közé hajtott egy helyi lakos • Erez Lévi főtörzsőrmester életét vesztette, az elkövetőt agyonlőtték • Jaffai és haifai arabok palesztin zászlókkal tüntettek • Csütörtökön általános sztrájk az izraeli arab szektorban


A feszültség napok óta tart, miután a hatóságok megpróbálnak – részleges sikerrel – érvényt szerezni az építkezési szabályoknak, és a múlt héten Kalanszua faluban leromboltak néhány engedély nélkül, állami telkeken épِített házat.  A lakosok kövekkel támadtak a hatósági emberekre.

Szerdán reggel a Negevben, a Beer Séva és Árád között vezető 31. műút közelében épült Umm el-Hirán beduin faluban rombolt le a hatóság illegális építményeket, mire a község lakosai rohamot intéztek a bontást végzők és az őket biztosító rendőrök ellen.  

A vita és a lökdösődés egy pillanatában egy dzsip indult meg a rendőrök csoportja felé. A rendőrök jeleztek a vezetőnek, hogy hajtson óvatosan, mire az gyorsított, és a rendőrök közé hajtott. 

A helyszínen televíziós riporterek is jelen voltak, és a felvételekből világosan kitűnik, hogy szándékos gázolás történt, amelynek következtében a 34 éves Erez Ámádi Lévi rendőr főtörzsőrmester életét vesztette. A rendőrök tüzet nyitottak a gépkocsi vezetőjére, és megölték.

A helyszínen izraeli-arab képviselők is jelen voltak: egyikük az arcán megsebesült, állítása szerint a rendőrök gumitöltényeitől. A rendőrség szerint a sebesülést a helyi lakosok kődobálása okozta.

Erez Lévi fiatal feleséget hagyott özvegyen, és két kisgyereket árván. Még aznap örök nyugalomra helyezték városa, Javne katonai temetőjében.

Az elkövető, a 47 éves Jaakub Abu al-Kiján a közeli Hura beduin község középiskolájának a matematikatanára volt, és jelentések szerint a negevi beduinokat tömörítő – és gyakran uszító – "Déli Iszlám Mozgalom" tagja; három feleségétől húsz gyereke született. Vizsgálják annak a lehetőségét is, hogy Abu Alkinja kapcsolatban állt az ISIS szervezettel.

A helyiek – hasonlóan másutt elkövetett gázolásos terrormerényletekhez – azt állítják, hogy baleset történt: a sofőr elveszítette az uralmat a jármű fölött.

Miután a távközlés nyilvánosságra hozta a történteket, az ország milliós arab közössége zömmel a beduinok mellé állt. Estére több helyen tüntetésekre került sor: Jaffán helyi arabok palesztin zászlókkal tüntettek, elzárva a Jefet utat. Haifán száz fő tüntetett, ugyancsak palesztin zászlókkal.

Csütörtökre az izraeli arab szektor általános sztrájkot hirdetett, tiltakozásul az illegális építmények lerombolása ellen.

Binjámin Netanjáhu miniszterelnök a rádióban és televízióban hitet tett a törvényesség betartása és betartatása mellett, amelynek keretében úgy a zsidó, mind az arab szektor törvénytelenül emelt épületeit lebontják.

Avigdor Lieberman honvédelmi miniszter egy televíziós beszédben kijelentette: az izraeli beduin fiatalság összehasonlíthatatlanul nagyobb hányada jelentekezik a Cáhálba, az Izraeli Hadseregbe, mint az ISIS-be, vagy egyéb iszlamista terrorszervezetbe. ◙