Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2020. október 3., szombat

Szukot félünnepén áldást, egészséget Izrael házának és az egész világnak!

Chol hámoéd Szukot

שבוע טוב ומועדים לשמחה ולבריאות! (עד ליום ו', לערב שמחת תורה)
Jó hetet, és áldással, egészségben eltelő Szukot-félünnepet kívánok. Moádim leszimchá!
(Október 9, péntek estéig)

2020. október 2., péntek

Szukot, Sátoros ünnep 2020 ✡ חג הסוכות תשפ"א


Október 2-án, péntek este veszi kezdetét idén a Sátoros ünnep, héber nevén Szukot, vagy Chág hászukot. Ellentétben a néhány nappal korábban tartott, komor hangulatú Jom Kippurral, ez örömünnep: egyike a három zarándokünnepnek, amelyet az ókorban, a Szentély fennállása idején Jeruzsálemben töltött a nép, és ott minden család áldozatot mutatott be Isten előtt.

Az ünnepnapról Mózes 3. könyve rendelkezik (23:34-44)  a zsidó naptár hetedik, Tisri hónapjának a 15. napjától a 21. napig: “...Sátrakban lakjatok hét napon át; mindenki lakjék sátrakban. Tudják meg nemzedékeitek, hogy sátrakban lakattam Izrael fiait, midőn kivezettem őket Egyiptomból...”

A héber Szukot szó többesszámban van és sátrakat jelent. Nem a mai értelemben vett sátrat – ennek a neve héberül ohel – hanem annál stabilabb, bódé-szerű építményt. A Tóra parancsa szerint azért építjük, hogy az ünnep tartama alatt benne is lakjunk: ott étkezzünk, sőt, aludjunk is. Ezt így, szó szerint ma nagyon kevesen tartják: csak a fő étkezésekre vonul be a család. 

Az előírásos szuká stabil és az épített lakáson kívül áll. Az izraeli gyakorlatban udvaron, parkolóban építik meg, de az errefelé szokásos lapos tető is gyakran ad helyet neki. Ha az erkély kiugrik a ház síkjából és nem fedi semmi – pl. a fölötte lévő erkély – akkor az is megfelel. Vallásos negyedekben eleve úgy építik a házakat, hogy az erkélyek ne egymás fölé kerüljenek.

szuká”-nak legalább három oldala van. Tetejéről látni kell az eget, ugyanakkor árnyékot adónak is kell lennie, ezért lombokkal fedik be a tetejét. Belülről illik szépen feldíszíteni.


Az ünnep hagyományához tartozik még a négyféle növényből egybefűzött csokor: a pálmaág (luláv), a citromra emlékeztető etrog, a mirtusz-ág (hádász) és a fűzfagally (árává). A hagyományhű zsidó férfiak e négy növényt két kezükben  tartva jelennek meg a zsinagógában.

        

Izrael zsidók lakta településein eddig magán- és közösségi sátrak sokaságával lehetett találkozni az ünnep hét napja alatt: aki nem tudott saját szukát építeni, az a vallási előírás minimumát teljesítve a megfelelő áldásokat a nyilvános, vagy a szomszéd sátrakban is elmondhatta. A járvány miatti korlátozások azonban ebbe is beleszólnak: most jobbára csak a legközelebbi családtagok ülhetnek együtt sátruk lombtetői alatt.

Az ünnep október 9-éig, péntekig estig tart, és Szimchát Torá fejezi be péntek estétől szombat kimeneteléig.

Az ilyenkor szokásos “hákáfot” körmenetekre a járvány korlátozásai miatt az idén nem kerül sor.

         

Itt, a Földközi tenger délkeleti partján a naptár szerinti ősz még a forró európai nyarat idézi. Az ünnep első és utolsó ünnepnapja közé eső félünnep-napokon az irodák és a tömegközlekedés járatai a rendkívüli rendelkezéseknek megfelelően működnek. Az iskolai és egyetemi oktatás komputeres táv-foglalkozású, vagy hagyományos, frontális folytatása és dátuma az adott tanintézetnek adott rendelkezésektől függ. ◙

2020. szeptember 27., vasárnap

Jom Kippuri nyelvlecke ✡ Kippur, Káppárá – miről van szó?

 

Az idén vasárnap este kezdődik és hétfő estig tart Jom Kippur napja, amit magyarul Engesztelés Napjának neveznek. A jom (יוֹם) napot jelent, a kippur (כִּפּוּר) pedig engesztelést, vezeklést, rossz tettért, károkozásért való önkéntes jóvátételt, váltságot.

Hasonló a jelentéstartalma a héberben a káppárá (כַּפָּרָה) szónak, ami maga az engesztelő áldozat. A „bűnbak”, héberül „száir láázázél” (שָׂעִיר לַעֲזָאזֵל) egy bakkecske volt, amelyre a jeruzsálemi Templomban a kohén hágádol, a főpap Jom Kippurkor kézrátétellel ráruházta Izrael bűneit, majd az állatot kiűzték a sivatagba.

Az ősi szertartást ma az ortodox zsidóságnál a „kakaspörgetés” helyettesíti, amikor egy kakast (vagy tyúkot) a fej fölött megforgatnak, és a „ze chálifáti, ze tmuráti, ze káppáráti” (זה חליפתי, זה תמורתי, זה כפרתי), vagyis „ez az én helyettesítőm, váltságom” (a három szó itt ugyanazt jelenti) szavak kíséretében rátestálják a bűnöket. A szárnyast ezután vagy a szegényeknek adják, vagy a család fogyasztja el. (Ezt a szociális tartalom mellett is szörnyűnek találom; a modern ortodoxok a baromfi helyett marokban tartott pénzt forgatnak a fejek fölött, amit jótékony célra ajánlanak fel.)

Jom Kippur előtt a városok utcáin „pidjon kapparot” (פדיון כפרות) – vagyis a káppárá megváltására szolgáló asztalkák tűnnek fel, mögöttük kipát viselő férfiak, akik fenti célra fogadnak el kisebb-nagyobb pénzösszegeket. Ezeket a pénzeket is jótékony célra fordítják. 

A jom-kippuri szertartás „mellverdeső” viduj (וידוי) bűnvallomás-imájában hangzik el a Fennvalóhoz a kérés: bocsáss meg nekünk, töröld el nekünk, írd jóvá nekünk: héberül szlách lánu, m´chál lánu, káppér lánu (סְלַח לָנוּמְחַל לָנוּכַּפֵּר לָנוּ).

Ma átvitt értelemben az a „káppárá”, aki más hibájáért lakol ártatlanul. 

A kófer (כּוֹפֶר) szó váltságdíjat, pénzen való megváltást jelent. Ez lehet foglyok kiváltása, fejpénz fizetése.

A kófer hájisuv (כופר הישוב) önkéntes gyűjtőakció volt 1938-tól – ekkor volt az arab lázadás csúcsa – 1948-ig, az állam megszületéséig, amit a „jisuv”, az ország zsidó népessége adott össze a fegyveres önvédelem anyagi kiadásainak a fedezésére.

Az eltörlés fogalma jelenik meg a „kofér” (כּוֹפֵר) kifejezésben is: ez viszont tagadást jelent. „A vádlott tagadta bűnösségét” – olvashatjuk héberül: „háne´esám káfár beásmá” (הנאשם כפר באשמה). Súlyosabb értelmű a „káfár beikár” (כפר בעיקר) kifejezés, ami már istentagadást jelent. (Az ikár – elv: itt a hit vezérelvére utal.)

A „kfirá” (כפירה) – eretnekség, istentagadás.

Fenti jelentésekkel nem hozható kapcsolatba, de még mindig ugyanezekkel a betűkkel írjuk a falut jelentő „kfár” (כפר), vagy a fagy értelmű „kfor” (כפור) szót is, amely utóbbira mostanában némi nosztalgiával gondolunk.

Adja a Jóisten bűneink és hibáink megbocsátását, sorsunknak jóra megpecsételését a Nagy Könyvben – és bűnbakok soha többé ne legyünk.

Gmár chátimá tová – גמר חתימה טובה