„Karcagon születtem. Gyerekkoromban
azt sem tudtam, hogy zsidó vagyok. Csak a Vészkorszak éveiben szereztem
tudomást róla. Meg a visszatérés után, Karcagra. Zsidóztak, megdobáltak. Na,
akkor szembesültem a zsidó voltommal személyesen. Érdekes volt az indok, mert
az is volt ám: ‘Mutasson
nekem egy zsidó parasztot!’
Aztán Budapest, cionista ifjúsági
egyletek, miegymás. Nem kellett a kibuc, nem lett belőlem zsidó paraszt. Magyarországon
maradtam…”
Újságíró lett. Gondolkodó újságíró, s mint ilyen, író is.
Három könyve jelent meg, mindhárom
az Ulpius-Ház Könyvkiadó
gondozásában: A Komlós (2002), Nehéz zsidónak lenni (2003), és a Zsinórmérték, zsidósors magyar módra (2004).
Életművét, szakmai tudását 2003-ban a Pulitzer-emlékdíjjal ismerték el.
Az utóbbi években Szentendrét választotta lakhelyéül. A helyi zsidó
temetőt gondozta. Szívvel és kegyelettel.
Életét a zsidó Szeretetkórházban fejezte be.
Zichró livráchá. Áldás emlékére. ◙
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése