AZ AMAN – אמ"ן, אגף מודעין – LOGÓJA
Az AMAN, Izrael katonai hírszerzése
közzétette a soron következő polgári év előrelátható eseményeit.
Az ilyen előrejelzéseket
lehet röviden, és lehet hosszasan értékelni.
A rövid értékelés:
körzetünkben viharokra számíthatunk.
Hosszabb analízisek a
nyomtatott és internetes sajtóban egyaránt rendelkezésre állnak. Mi
a 'ynet', a Jediot Ahronot hírportálja és a 'DebkaFile' internetes
hírszerzési elemző honlap értesüléseiből szemelgettünk.
Abban minden józan
értékelés megegyezik, hogy viszonylag megbízható előrejelzéseket csak a
következő néhány hónapra lehet adni, már csak a körzet folytonos, drámai
változásai miatt is. A Közel-Keleten az utóbbi években lezajlott események és a
kialakult, vagy éppen alakulófélben lévő szituációk azonban megengednek
távolabbi következtetéseket is.
Az Izraelt 1000-1500 kilométeres sugarú
körben környező országok kevés kivétellel szétesőfélben vannak, vagy már nem is
funkcionálnak önálló államként.
A 2010-ben, Tunéziában
kezdődött „Arab tavasz” tucatnyi arab államot zilált szét, és a vágyott
stabilitás, a jobb élet helyett legtöbbjükben káoszt, belháborúkat,
szegénységet hozott. Ez viszont a tömegeket, és ezen belül a soha nem látott
munkanélküliségtől leginkább szenvedő, kilátástalan jövőjű fiatalságot a
radikális Iszlám felé tereli.
• Északkeleti,
legbarátságtalanabb szomszédunk, Szíria a szétesés állapotában leledzik. Az
országból eddig több, mint hárommillióan menekültek el, a közel négy éve tartó
polgárháború halottai számát 200 ezerre becsülik. A központi hatalom, a Basar
Asszad és a hatalmát fenntartó, kisebbségben lévő alauita törzs az ország
területének talán, ha egynegyedét ellenőrzi. A többi fölött az egyre erősebb
„Kalifátus” Iszlám Állama, és más, egymással is hadakozó hadurak fegyveresei
osztoznak.
A Golán keleti szegélyén
fekvő, a Jom Kippuri háborút lezáró 1974-es fegyverszünet után Szíriához
visszakerült Kuneitrától északra – vagyis az izraeli határhoz igen közel –
velünk ellenséges drúz falvak vannak, amelyek a mind az áru- és fegyvercsempészetnek,
mind a terrortevékenységnek biztos fedezékként szolgálnak.
A körzetbe visszatérő
oroszok Iránnal vállvetve fegyverrel és szakértői gárdával igyekeznek segíteni
a damaszkuszi kormánycsapatokat, ám katonai szakértőik arra a konklúzióra
jutottak, hogy a szíriai hadsereg nem lesz képes feltartani a keletről támadó Iszlám
Állam fegyvereseit, és az Asszad-rendszer talán már a 2015. évben végső
vereséget szenved.
Már az elmúlt évben gyakran
hallhattuk a hírekben, hogy a Golán fennsík túloldalán, vagyis a Damaszkusztól
délre csatározó fegyveresek lövedékei izraeli területen csapódtak be. Szíria
hozzánk legközelebbi régiójában a viszonylag mérsékelt, szunnita „Szabad
Szíriai Hadsereg” lázadói harcolnak. Izrael bizonyos humanitárius – és talán
egyéb – segítséget nyújt nekik, és az általuk ellenőrzött terület, legalábbis egyelőre,
ütközőzónát képez az izraeli határ és az iszlamista Dzsabhat el-Muszra és az
Iszlám Állam uralta területek között. Ám, ha utóbbiak erői a Golán-határhoz
jutnak, az nagy kihívás elé állítja az északi határ védőit.
• Északi szomszédunk,
Libanon szuverenitását immár nem csak a Hezbollah veszélyezteti: a szíriai
határ felől fel-felbukkannak az Iszlám Állam és más csoportok fegyveresei is.
Nem tudható, milyen lesz a viszony a siita Hezbollah – amely Asszad oldalán
harcol – és a hangsúlyosan szunnita Iszlám Állam, avagy Kalifátus között:
jelenleg ellenséges. A Hezbollát támogató Irán az Iszlám Állam hadserege ellen
harcol.
• Irakban a szíriaihoz
hasonló a helyzet. A bagdadi kormány amerikai és iráni (!) katonai segítséggel
igyekszik az ország területéből egyre nagyobb területet leharapó Iszlám Állam
katonai erőit visszavetni. A bagdadi kormány az országából ugyancsak részt
követelő kurdokkal igyekszik szövetkezni. A véres öngyilkos merényletek egymást
érik. Irakban eddig kétmillió ember menekült külföldre, további kétmillió pedig
Irakon belül kényszerült menedéket találni.
A következő évben
véglegesen három részre szakadhat a britek által az első világháború után
kreált Irak, de egy függetlenné váló Kurdisztánt a maga kurd kisebbségétől
rettegő Törökország azonnal megtámadna, míg a kelet-iráki siita tömegek a
„hittestvér” Iránhoz csatlakozhatnának. Ez Irak, mint független állam végét is
jelentené, ami viszont vég nélküli vallási és törzsi háborúkhoz vezethetne a
Tigris és az Eufrátesz völgyében.
• Déli szomszédunk,
Egyiptom stabilitását – egyelőre – Abdel-Fattah al-Sziszi tábornok
biztosítja, akit a hadsereg nevezett ki az ország élére egy jól sikerült puccs
után 2013 nyarán, a demokratikusan megválasztott iszlámista Mohamed Murszi, a
Muzulmán Testvériség jelöltje helyébe.
Az elnökké avanzsált
tábornok vasmarokkal tart csendet-rendet országában. Al-Sziszi tábornokot
Amerika is kritizálja, mert, bár „új, modern Egyiptomot” ígér és elhárította
egy Irán-szerű totális iszlám diktatúra létrejöttét, mégis a választói többség
akarata ellenében került hatalomra.
Egyiptomban a hadsereg
befolyása döntő mind társadalmi, mind gazdasági téren. Így volt ez Nasszer,
Szadat és Mubarak alatt is. A 90 milliós, katasztrofálisan túlszaporodott
népességű országra a hadsereg mindent rá tud erőltetni. Egyiptom gazdasága
ennek a tömegenek az igényeit semmilyen téren nem tudja kielégíteni, de amíg a
fejlett Nyugat technikával, fegyverrel, élelemmel segít, a nagyobb bajok elodázódnak.
Al-Sziszi
elnöknek barátságtalan a viszonya a Muzulmán Testvériségből kiágazott
gázai Hamasz mozgalommal. Hadserege és rendőrsége hadat visel a Szináj
félszigeten garázdálkodó Anszar Bajt al-Makdisz terrorhadsereg ellen,
amely nemrégiben hűségeskűt fogadott az Iszlám Államnak. Az egyiptomi hadsereg
és rendőrség sorra felszámolta a Gázai-övezetből egyiptomi területre vezető csempészalagutakat (vagy azok zömét).
Mindez az Amerikát, a
nyugati kultúrát és Izraelt zsigerből gyűlölő bigott muzulmán tömeg akarata
ellenére történik. Senki sem tudhatja, mikor robban ki egy szikra, iszlamista tüntetők halála vagy egy éhséglázadás, és Kairó utcáin ismét vér
folyik, a mecsetek visszaszerzik teljhatalmukat, és déli határunkon a jelenlegi
viszonylagos nyugalom is a múlté.
• Jordánia stabilnak
mondható, bár egyre több fiatal szökik át az északi és keleti szomszédban –
Szíriában és Irakban – harcoló Iszlám Állam seregébe. Az óriási munkanélküliség
– 20-25 százalék – a mindent elöntő korrupció, a gazdagok és szegények közötti
kiáltó ellentét hatalmas elégedetlenséget szül a fiatalság körében.
II. Abdallah király
tehetségben elmarad apja, a néhai Husszein király mögött. Legfeljebb
szerencséjük hasonló: a fokozódó elégedetlenség, az egyetemi fiatalság
lázadozása ellenére mindeddig trónján maradhatott. Ez az ifjúság pedig, közte a
sok Nyugaton tanult diplomással, érti, felfogja a különbséget az izraeli
ifjúság életmódja és a sajátja között, és gyűlöli Izraelt. Napirenden vannak az
Izrael elleni tüntetések, követelik az izraeli követség bezárását, a kereskedelmi
kapcsolatok beszüntetését, legutóbb pedig a gázszállítási egyezmény törlését.
Ha egy második „arab
tavasz” a közeljövőben megdönti a Hasimita trónt, minden eddiginél
súlyosabb biztonsági válsággal kell szembenéznünk. Jordániával közel 400
kilométer hosszú közös határunk van, a Kinerettől délre, a Jordánba ömlő
Jármuch folyótól a Vörös tenger partjáig, az Eilat és Akaba közt húzódó
határig. E határtól nyugatra pedig ott a kibékíthetetlen Palesztin Autonómia, amely a Jordán
folyóig kíván terjeszkedni, vagyis közös határt követel Jordániával.
• A fél Európányi Szaud
Arábia stabilitását iszonyatos olajvagyona biztosítja, a Nyugat-barát
uralkodóház és az ahhoz rokoni szálakkal kötődő vezető réteg egyeduralmát
látszólag semmi nem veszélyezteti.
• A borús kilátásokban némi
fénysugár: a Perzsa-öbölbeli Katar, amely mindeddig a Hamasz fő pénzügyi
támogatója volt, most Egyiptommal békül, aminek a gázai terrorszervezet
fegyverkezése látja – remélhetőleg – kárát.
• A libanoni siita
Hezbollah, amely önkéntes fegyvereseivel Asszad elnök oldalán avatkozott be a
szíriai polgárháborúba, súlyos vérveszteséget szenvedett a szunnita Iszlám
Állam elleni harcokban.
Az AMAN szakértői
kiértékelése szerint mind a Hamasz, mind a Hezbollah meggyengült, és a korábban
tervezett, Izrael nagyvárosai elleni hosszútávú rakétaháború helyett rövidtávú,
határmenti rakétatámadásokra, valamint védekező stratégiára rendezkednek
be.
• A tőlünk távolabbra fekvő
Libia egy nyugati, egy keleti és egy sivatagi független államalakulatra esett
szét. Szudán egy északi arab és egy déli, zömében keresztény néger lakosságú, iszonyúan elmaradott részre bomlott. Jemen és Eritrea sem tekinthető többé egybefüggő államnak.
• A katonai elhárítás a
körzet hiányzó stabilitásának egyik okát abban találja, hogy hiányzik a jobb
híján „világ csendőrének” titulált domináns nagyhatalom. Az Egyesült Államok
hadereje egyre kevésbé hajlandó ezt a szerepet betölteni: ahol igen, ott erre
csakis arab államok koalíciójával teszi. A nagy orosz haditengerészeti
támaszpont a szíriai Tartusz kikötővárosban az egykori szovjet dominancia
visszaszerzését célozza a Közel-Keleten, és ez Izraelnek semmi jót nem ígér.
Erre utal a fokozódó orosz-egyiptomi haditechnikai együttműködés is.
• Izrael választási
korteshadjárattal és egy lehetséges kormányváltással néz szembe az új
évvel. Újonnan kinevezett vezérkari főnök ismerkedik az előtte álló
tennivalókkal, a Honvédelmi Minisztérium élén is valószínűleg új ember fog
állni, talán Netanjáhu miniszterelnök is átadja a helyét. Az új embereknek
hosszú hetekre vagy néhány hónapra lesz szüksége ahhoz, hogy alaposan
belemélyedhessenek az irányítás teendőibe.
Akármilyen összetételű lesz
az új kormány, rögtön mandátuma kezdetén súlyos dilemmákkal kerül szembe. A
költségvetés oroszlánrészét egyaránt magának követeli az új kihívások előtt
álló honvédelem és az aggasztóan szakadozó szociális háló. Minden felmérés
arról számol be, hogy a szavazók nagy többségét inkább érdeklik a megélhetés
mindennapos gondjai, mint a biztonsági kérdések.
Izraelnek a legújabb
technika olyan kihívásaira is választ kell találnia, mint a kiber-támadások
(számítógépes rendszereink ellenséges külföldi programozók általi megbénítása),
vagy az alattomosan, alacsonyan szálló, robbanótöltettel megrakott drónok
(pilóta nélküli robotrepülőgépek) berepülése.
♦
A katonai elhárítás nem
szépít, nem kozmetikáz: a 2015. polgári év az Állam fennállása óta az egyik
legnehezebb, ha nem a legnehezebb év lesz. Mégis, fejezzük be ezt az analízist
egy szabre mondással: Ávárnu et Pár’o – náávor gám et ze. Túléltük a Fáraót –
túléljük ezt is! ◙