Szeptember 28-án, szerdán este jó órában – bösáá tová – elkezdődik a „luách”, a héber naptár szerinti 5772. év. 5772 – honnan számítva?
A héber hagyomány úgy mondja: l’jecirá. Az Alkotástól. Vagyis Ádám, az Ember megalkotásától, éspedig a hatodik nap legvégétől. Nem a Teremtéstől, hiszen akkor úgy mondanák: l’briá.
Én úgy gondolom, hogy ekkor, 5772 évvel ezelőtt állt elő a mai, modern ember első alakja, a homo sapiens sapiens, aki gondolatait absztrakt írásjelekben tudta leírni, kőbe vésni: olyan egyezményes jelekkel, amelyet nem csak ő maga, hanem utódai, törzse, népe is megért. Az ember azóta képes átörökíteni a Szellemet.
A héber betűkkel számokat is ki lehet fejezni, mint ahogyan a rómaiak a latin betűkkel tették: az I az 1, a V az 5, az X a 10, a C a 100 és így tovább. A ma használt „arab” számok a kiejtett vagy leírt számnevek szimbólumai, jelképei, amelyeket csak kb. 800 éve használnak.
Maga a héber ábécé, az „Alef-bét”, mint minden ábécé, kiejtett hangokat jelöl. Ugyanezt a 22 betűből, vagyis jelből álló szimbólum-rendszert alkalmazták a számok jelölésére is. Az Alef az 1, a Bét a 2, a Gimel a 3, ... a Jud a 10, a Káf a 100, mígnem eljutunk az utolsó betűig, a Táv-ig. Ez a 400 jele. Több betű nincs. Az 500-at a Táv-Kuf (400+100), a 600-at a Táv-Rés (400+200), a 700-at a Táv-Sin (400+300) betű-kombinációval jelölik. Az ezreknél visszatérnek az Alef-hez.
Az 5772 számnév ezzel a módszerrel a HÉ, a TÁV, a SIN, az ÁJIN és a BÉT betűknek felel meg.
Szokás az ezres éveket jelző első betű elhagyása, így csak a 772 marad, azaz „TÁV SIN ÁJIN BÉT” – תשע"ב.
A héber az Újévet úgy hívja, hogy Ros Hásáná („magyarul” Rasesóne), azaz az év feje, ahol a „Ros” a fej, a „sáná” az év, előtte a „há” pedig a névelő. „Ros Hásáná”, magyarul az év feje Tisri hónap elsején van. Ezen a napon írjuk le az új évszámot.
A Bibliában egynapos ünnep. Ma két napos. A második napot a Talmudot szerkesztő rabbik rendelték el. „Ros Hásáná”-ról, Újévről szó sincs a Bibliában. Ezt a fogalmat is a Talmudot szerkesztő bölcsek vezették be, akik a zsidó istentisztelet, vallási törvénykezés és liturgia alapjait lefektették.
De akkor melyik az első hónap?
Az első hónap – háchódes hárison – a Niszán. "Ez legyen számotokra a hónapok elseje" – így áll a Tórában. Így is szokás felsorolni a zsidó hónapokat: niszán, ijár, sziván, tamuz, áv, elul, tisri, hesván, kiszlév, tévét, svát és ádár.
Niszán a tavasz kezdete, ez egyiptomi kivonulás hónapja. Ez az esemény volt az első, amelyet egy korábbi eseményhez viszonyítottak. A Királyok első könyvében, a 6. fejezet első versében a következőket lehet olvasni:
„Négyszáznyolcvan évvel azután, hogy Izrael fiai kijöttek Egyiptomból, amikor Salamon király már negyedik éve uralkodott Izraelben, a ... második hónapban kezdték el építeni az Örökkévaló házát.” (Ez volt az Első Templom, HÁBÁJIT HÁRISON.)
Később az éveket a királyok uralkodásának a kezdetétől számították. Új király, új időszámítás. Niszán hó elsejével kezdődött az uralkodás hivatalos új éve. A Talmudban olvasható egy elmélkedés: egy király a Niszánt megelőző Ádár hónap utolsó napján, Ádár 29-én került a trónra és Niszán hónap elsején meghalt – így két évig uralkodott…
Akkor döntsuk már el: hány újév van a zsidó naptárban? Nem csigázom tovább az érdeklődéseteket. Négy. Nem több, nem kevesebb. Négy.
Hogy honnan veszem? Nem vagyok egy Talmid cháchám (Talmud-tudós), nagy chóchem (cháchám) se, óberchóchem pláne nem, de a megtaláltam az interneten. A Wikipédia-szócikk a Talmudra hivatkozik (מסכת ראש השנה, Ros Hásáná traktátus):
„Négy újesztendő van. Niszán (az első tavaszi hónap) elseje a királyok és az ünnepek újéve; elul (az utolsó nyári hónap, ez van most) elseje a tizedek újéve, tisri (az első őszi hónap) elsején minden világra jött lélek (minden élő) elvonul Előtte (Isten előtt), mint a sorozásra váró katonák, s (végül) svát hónap elsején, mások szerint 15-én van a fák újéve.”(Ez utóbbi a ט"ו בשבט, Svát hó 15-e.)
* * *
No, de még mindig nem válaszoltam arra a kérdésre, hogy miért éppen 5772? Honnan tudjuk, hogy Ádám teremtésének a héten lesz éppen az 5772. évfordulója?
A kulcsszó: visszaszámítás. A „Jecirá”, vagyis Ádám, (az Ember) megalkotása óta eltelt éveket a zsidó bölcsek az összes, az ő korukban létezett feljegyzés tanulmányozásával, a Biblia által számon tartott életkorok áttekintésével számolták ki, körülbelül 2400 évvel ezelőtt.
„Ádám százharminc éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására és elnevezte Sétnek. Sét születése után Ádám nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiúkat és lányokat. Ádám teljes életkora tehát kilencszázharminc év volt, amikor meghalt. Sét százöt éves volt, amikor Enost nemzette. (Ebből a névből származnak a mai héberben használt „enosut” - emberiség -, és az „enosi” - emberies - szavak
.)
Enos születése után Sét nyolcszázhét évig élt, és még nemzett fiúkat és lányokat. Sét teljes életkora tehát kilencszáztizenkét év volt, amikor meghalt. Enos kilencven éves volt, amikor Kénánt nemzette. Kénán születése után Enos nyolcszáztizenöt évig élt, és még nemzett fiúkat és lányokat. Enos teljes életkora tehát kilencszázöt év volt, amikor meghalt.
Kénán hetven éves volt, amikor Máhálálélt nemzette. Máhálálél születése után Kénán nyolcszáznegven évig élt, és még nemzett fiúkat és lányokat. Máhálálél teljes életkora tehát nyolcszázkilencvenöt év volt, amikor meghalt.”
És igy tovább, Noéig és a bárkából kikerült emberekig, valamennyien gondosan „naplózva”...
A Teremtés könyvének (Mózes I. könyve, latinosan Genesis) első fejezeteiben említett éveket a ma használatos évvel egyenlő hosszúságúnak vették. Vagyis Matuzsálem (Metusélách) 969 mai évet élt.
A zsidó naptár minden hónapja újholdkor kezdődik. Újholdtól újholdig 29 ½ nap telik el, ezért a zsidó hónapok 29 vagy 30 naposak. Az évet ősidők óta 12 hónapra osztották. A hét 7 napos beosztása is babilóniai eredetű, évszázadokkal Ábrahám megjelenése előttről való.
* * *
Felmerül a kérdés: miért éppen tizenkét hónapra és hét napra? Hiszen a legkézenfekvőbb – a szó legszorosabb értelmében – a tizes számrendszer, hiszen a kezeinken tiz ujj van! De azt is megkérdezhetjük: miért van éppen tizenkét csillagkép, és miért éppen tizenkét fia volt Jákov ősatyánknak?
Józsué könyvében, a 4. fejezetben tizenkét követ emelnek ki a Jordán folyó medréből, két fejezettel később Józsué hét papot utasít, hogy vigyenek hét kosszarv-kürtöt (ez a sófár) a Frigyláda előtt. A hetedik napon hétszer kellett megkerülnie a népnek Jerikó városfalát.
A hetedik nap (a Szombatnap) szent, minden hetedik év, a Smitá, különleges, ugyanígy a 7×7-ik, azaz minden 49. Év, a Jovél-év is. (Ebből a szóból származik a „jubileum” kifejezés).
A napot az ókori Izraelben tizenkét
ásmóretre, őrségre osztották be (a 24 órás beosztás jóval későbbi.)
De nemcsak az időt, hanem a teret is a hatos számrendszerrel osztották. A sikba rajzolt kört 360 fokra osztották, és ez máig nem változott. Az iránytűn is 360 fokos osztás van.
A 360-as számnak ez a kultikus jelentősége talán annak köszönhető, hogy ez a szám 1-től 10-ig minden számmal osztható – a hetes kivételével.
A hetes e „makacssága” az oka talán ennek a számnak a varázsos voltának.
* * *
Engedelmetekkel, egy kitérő. Én egy hatos számrendszerben való gondolkodást sejtek, amelyben a hetes számnak is különleges szerep jut. Egy termékeny fantáziájú ember több ősi iratból arra a következtetésre jutott, hogy az emberi történelem hajnalán messziről érkezett, és igen magas műveltséggel rendelkező emberi lények (vagy emberhez hasonló lények) tanították a mai emberek őseit a civilizáció alapjaira. És ezeknek az ismeretlenből érkezett jövevényeknek két kezükön hat-hat ujjuk volt! Ilyesmit a Bibliában is találunk.
Nézzük csak:
"Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a Földön, és leányaik születtek, látták az istenfiak (bnéj háelohim), hogy szépek az ember lányai, ezért feleségül vették közülük azokat, akiket kiszemeltek maguknak. Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik, és még azután is, óriások (nefilim) éltek a Földön. Ők azok a vitézkedők, akik ősidők óta híresek voltak.”
Idézet bezárva.
Ezt követte az Özönvíz, amelyben a Jó Isten eltörölte a nemkívánatos mutációt, az állatvilágot is beleértve. (Lehet, hogy az istenfiak abba is belenyúltak, beleklónoztak...) Megmaradt Noé (eredeti nevén Noách) és kis családja, akikben azért benne maradhatott az eltörölt emberiség gén-állománya.
Ennek nyilvánvaló tanúságát olvashatjuk Sámuel II. Könyvében, a 21. fejezet 20. versében (a filiszteusokkal folyó háborúról van szó, Dávid – akkor még nem király – parancsnoksága alatt:
„Gátnál (a mai Kirját Gát ókori őse)
is harc tört ki. Volt ott egy óriástermetű férfi, akinek a kezén is, a lábán is hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is a refáim leszármazottja volt” Oppá... talán ez a harcos is a történelem előtti „vitézkedők” utódja volt?
* * *
Vissza a naptárhoz: a Hold-évnek van egy igen nagy fogyatékossága. A Hold-hónap 29 ½ nap; így a Hold-hónapra alapozó év 29 ½ × 12 = 354 napos. Tizenegy nappal rövidebb, mint a 365 ¼ napos Nap-év. Ennél fogva a Hold-év dátumai három év alatt már több, mint egy hónapot "késtek" a Nap-évhez képest. Márpedig Izrael ünnepei mezőgazdasági jellegűek is voltak, meghatározott évszakra kellett, hogy essenek. Pészách a tavasz ünnepe (Chág hááviv), a Sávuot az árpaaratás utánra kellett, hogy essen, hiszen ekkor kellett meglengetni a Szentélyben az árpaköteget. Szukot a szüret idejére esett.
A három zarándokünnep, a Pészách, a Sávuot és a Szukot úgy lett "behangolva", hogy ne essenek se az esős évszakra, amikor a hátasállatok és a szekerek beleragadtak volna a sárba a Jeruzsálem felé vezető úton és visszafelé, se a nyári forróság hónapjaira.
* * *
A zsidó naptár "luniszoláris", vagyis egyszerre igazodik a Hold Föld körüli keringéséhez és a Föld Nap körül megtett pályájához is. A zsidó naptár évei 19 éves ciklusokat alkotnak. Minden ilyen 19 éves ciklusban hét szökőévet iktattak be. A szökőévben KÉT Ádár hónap van, vagyis nem szökőnap, mint a négy évenkénti február 29, hanem egy egész 29 napos szökőhónap. Ilyen módon szinkronizálták Izrael bölcsei kb. 2400 évvel ezelőtt a Hold-évet a Nap-évhez.
Még régebben a tavaszi és az őszi napéjegyenlőséghez igazították a szökőnapokat: a tavaszihoz – ez a Gergely naptárban március 21, amit akkor természetesen még nem ismertek, - a Niszán hónap elsejét, az őszihez – ennek a dátuma szeptember 23 – a Tisri hónap elsejét.
Miért éppen az Ádárt duplázzák meg? Azért, mert ez az utolsó, a tizenkettedik hónap, és a Niszán az első.
* * *
A ma általánosan használatos Gergely naptár is visszaszámításon alapul. Téves visszaszámításon. Eszerint írunk ma 2011-et. Egy Dionysus Exigus nevű római apát (kolostor-főnök) végezte a számítást. Az apát 550 körül halt meg, és a maga idejéből próbálta megállapítani Jézus születési évét. Az ő idejében ugyanis éppen Diocletianus császár 248. évét írták. Az apát ezt az évet az „Anno Domini (Urunk éve) 532. év"-nek vette. Dionysus Exigus több hibát is vétett a számításában: a császárok uralkodási időpontjának a megadására nem használtak egységes számítási rendszert. Valószínűleg hat vagy hét évet tévedett: ennyivel korábban születhetett Jézus. Ma tehát tulajdonképpen 2017 körül járnánk…
* * *
Létezik egy harmadik, ugyancsak elterjedt időszámítási rendszer is: a muzulmán időszámítás. Ez a Próféta Mekka városából Medina városába történt átvándorlásának az évétől számol. Ez a Hidzsra (héberül is hagira a kivándorlás). Ez a Gergely naptár szerinti 622. szeptember 24-én történt.
Ma tehát muzulmánék valahol a XV. században tartanak. Ráadásul náluk nem létezik a Hold-naptárat a Nap-évhez igazító szökőhónap, így minden muzulmán év 11 nappal rövidebb), vagyis három évenként egy hónapot „vesztenek”. A Ramadan böjthónap minden évben 11 nappal „késik”: az idén nyáron volt, néhány év múlva tavasszal lesz, aztán télen, és így tovább…
* * *
Visszatekintésemet az ilyenkor szokásos áldással zárom:
תכתבו ותחתמו לשנה טובה
TIKÁTÉVU V’TICHÁTÉMU L’SÁNÁ TOVÁ JÓ ÉVRE LEGYETEK FELÍRVA ÉS BEPECSÉTELVE!
Halmos László
izraelihirlevel@gmail.com
052-3260834
