Mi nagyon régi barátok vagyunk: már az egyiptomi kivonulásnál jelét adták hűségüknek.
„Izrael fiaira a kutya se ölti ki a nyelvét” – tanúsítja Mózes 2. könyvében a 11. fejezet 7 verse. Vagyis az ebek nem árulták el ugatásukkal a héberek angolos távozását Egyiptomból. Meg is kapták jutalmukat Teremtőnktől, amint az írva van ugyanebben a könyvben, a 22. fejezet 30 versében: „A mezőn széttépettnek húsát ne egyétek, a kutyának vessétek azt”.
A Történet legutóbbi fejezetében, Izrael visszatelepülése kezdetén olyan szegénység volt az országban, hogy nem a kutyáknak, de az embereknek is alig jutott betevő falat. Az Állam kikiáltása és az azt követő háború után a kormány a skandináv térségből hozott be olcsó fagyasztott halat, hogy a gyors tömegbevándorlásokkal érkező százezreket megmentse az éhhaláltól.
Hosszú utat tett meg a zsidó állam, amíg módosabb polgárai megengedhették maguknak az ebtartás luxusát. Eleinte csak a kibucok védőrsége és a határőrség tartott őrkutyákat a gyilkos „fidain” beszivárgók kiszagolására. Ezek a négylábúak azonban éppen olyan szerény ellátásban részesültek, mint maguk a vártán álló emberek.
Napjainkban azonban a kedvencek soha nem látott jólétben élnek. A válogatott ízekben kapható kutyaeledel, a nagyvárosokban rendszeresített kutya-játszóterek, eb-kozmetikai műintézetek elkényeztetett gyerekekké változtatják a bundás társat.
Mennyien vannak?
A Mezőgazdasági Minisztérium interneten is elérhető adatbázisa valamivel több, mint 387 ezer bejelentett kutyát rögzít.
Az ebek korát, nemét és faját is feltüntető kataszterből megtudhatjuk, hogy az izraeli ebtartó a fajkutyákat kedveli. A legnépszerűbb a labrador, amelyet az errefelé „pinscher”-nek nevezett pincsi követ.
A sorban a harmadik legnépszerűbb fajta a német juhász. Sokan választanak ölebet: az apró pekingi palotapincsi a negyedik leggyakrabban tartott fajkutya. A vezető ötöst a golden retriever zárja.
Akadnak professzionális ebtartók is, főleg a jobbmódú, tengeren túli országokat megjárt polgárok között. A borjúnyi nagyságú, de bárány-szelídségű cane corso (vajon van magyar neve?) izraeli tulajdonosai klubot alapítottak a különleges fajta tenyésztésére, ápolására.
Mondani se kell: az ebtartás nem olcsó mulatság. Bejelentés- és oltás-kötelezett minden házban tartott kutya. A fajtiszta példányok sokba kerülnek, de az utcára került kutyákat ideig-óráig befogadó egyesületek gyakran kínálnak kevert fajú állatokat csupán elvitelre, vagy nagyon olcsón. Mondják, hogy a kevertek okosabbak, ragaszkodóbbak.
A nagyvárosok utcáin egyre több az erre rendszeresített zacskóval sétáló fegyelmezett polgár. Mindazonáltal sokakat zavar a rosszul nevelt kutyák ugatása. Az utcán tengődő kóbor állatok is szanitáris problémákat okoznak.
Az ultravallásos ortodox zsidó közönség pedig a kedvező bibliai utalások ellenére sem zárta a szívébe az ebeket. Az általuk lakott városnegyedekben véletlenül sem fordulnak elő.
Milyen neveket adnak nekik?
A héber és a bibliai neveket a közmegegyezés kizárja a kutyanevek közül. Jórészt az angol nevek maradnak: Lady, Lucky, Bonnie és társai.
Amint az másutt is van, az izraelieket is megosztja a kutyapártiak és a macskabarátok között feszülő ellentét. Mondják, egyéniség kérdése. Előbbiek vannak többségben.
E sorok írója mégis büszkén sorolja magát a kisebbség közé… ◙
