Tíz- vagy százezres tömegek tüntettek pénteken a kairói Tahrír-téren – az adott hírügynökség hozzáállásától függően. Az biztos, hogy nagyon sokan voltak, és, amennyire a televíziós kamerák által közvetített képekből kivehető, fanatizált, üvöltő emberek adták meg a tónust.
Az egyiptomi politika és közélet “szürke eminenciása”, a fundamentalista világnézetet hirdető “Muzulmán Testvériség” a Mubarak-rendszert megbuktató változások kezdete óta mindeddig háttérben maradt. A szűnni nem akaró káoszban azonban, úgy látszik, új stratégia bontakozik ki.
Pénteken az “utolsó alkalom”-ként említett demonstráció reggel kezdődött. A pénteki imádságok után a legtekintélyesebb szunnita mecset-főiskola, az El-Azhar főpapja támogatásáról biztosította a tüntető népet. A kairói mecsetekből kitóduló, jelszavakat kántáló, láthatóan feltüzelt tömeg immár nem a katonai nagytanácsot és az általa miniszterelnökké kinevezett szürke politikust tette átkai tárgyává, hanem Izraelt, sőt, az egész zsidóságot.
A jövő héten több fordulós választások kezdődnek déli szomszédunknál. Először az alsóházat, majd a felsőházat választják meg. Előbb miniszterelnök lesz, majd alkotmány, végül, talán 2012 nyarán, megválasztják Nagib, Nasszer, Szadat és Mubarak utódját, az 1952 óta független Egyiptom ötödik elnökét.
Addig azonban még sok víznek kell lefolynia a Níluson.
Egyiptomban, mint tipikus harmadik világbeli országban, a hadseregé a tényleges hatalom. Ne feledjük: az eddigi négy elnök magasrangú katonatiszt volt. A döntéseket jelenleg is az erő pozíciójából hozza meg a Legfelsőbb Katonai Tanács élén álló Mohammed Husszein Tantaui tábornok.
Nagy kérdés, hogyan és mennyire szól bele az ország alakulófélben lévő politikai életébe.
Tucatnyi párt verseng a 85 milliós ország választóinak a kegyeiért.
Van “Nemzeti Demokrata”, van “Szabadság és Igazság”, van “El-Wafd” nevű liberális elitpárt, a felmérések a szavazatok negyedét jósolja számára; egy “Hezb a-Núr” (a Fény Pártja, a Hezb szóban felismerhetjük a libanoni Hezbollah nevéből a “párt” szót, egyébként ugyancsak radikális iszlamista pártról van szó); van “Igazság Párt” (ez Mohammed el-Baradei pártja, aki elnök kíván lenni).
A Szabad Egyiptomiak Pártja élén egy kopt-keresztény milliomos áll, az iszlám szélsőségek ellen kívánja gyűjteni a szavazatokat, de a felmérések szerint 4 százaléknyi támogatottsága sincsen. Néhány “futottak még” csoport is próbálkozik, amelyeknek egy-két százalékot jósolnak.
A legnépesebb csoport azonban a bizonytalan szavazóké. A legújabb egyiptomi felmérések szerint a szavazatra jogosultaknak több mint a fele (!) nem tudja megmondani, hogy kire fog szavazni.
Az évtizedekig elnyomás, vagy legalábbis politikai nyomás alatt tartott Muzulmán Testvérek őrájuk alapozza leendő győzelmét, remélt elsöprő sikerét.
Először Egyiptomban, majd az egész muzulmán Keleten.
Egyiptom lakossága durván számítva nemzedékenként megduplázódik. Manapság 85 millió lakosról beszélnek, egy-két évtized múlva túllépik a 100 milliót. A Nílus, “Egyiptom ajándéka” ennek a tömegnek a negyedét sem képes tisztességesen eltartani.
A nyomorgó tömegek vígasza és támasza az Iszlám. A sikeres, jómódú fehérembert frenetikusan gyűlölő iszlám “harcosok” már nem egyszer megtámadtak turistacsoportokat, az ország közlekedési (anti)kultúrája miatt pedig gyakoriak a halálos balesetek, ami nemrégiben 11 magyar halott áldozatot is követelt.
Mindez együtt veszélyezteti az ország legontosabb bevételi forrását, a turizmust.
Ötvenegy bizonytalan százalék... kinek adja a szavazatát ez a több tízmilliós tömeg?
Az ország ismerői átütő sikert jósolnak a Muzulmán Testvériségnek. A sok párt és csoport csaknem mindegyike egyik napról a másikra színt válthat, éspedig a Próféta zöld színére.
A vésztjósló lehetőség egy anekdótát juttat a cikkíró eszébe.
Hitler nem sokkal az 1933-as hatalomátvétel előtt ellátogat egy nagyüzembe, és a dolgozók pártállása felől érdeklődik. “Wiviel Sozialisten?” – kérdezi. Mennyi szocialista van? – “Úgy 40 százalék” – érkezik a válasz. “És szocdem?” – “Hát, 30 százalék lehet”. “Kommunista?” “Olyan 20 százalék-forma...” Ekkor Hitler félénken rákérdez: “És nemzeti szocialista?” “Oh, da sind alle...” Ja, az mind az – hangzik a válasz.
A tömegeket megalázó szegénység, a társadalomban jelentkező széthúzás, a nagy különbségek gazdagok és szegények között mindig és mindenütt a véres forradalmak melegágyai. Egyiptom gazdasága a Mubarak-korszak utolsó évében 5 százalékos emelkedést produkált, amiből az egyszerű emberek nagyon keveset láttak. Ma az egyiptomi lakosság többsége az Izraellel megkötött békeegyezmény felmondása mellett van. A kairói izraeli nagykövetség személyzetének élete 2011-ben nemegyszer veszélyben forgott.
Izrael aggodalommal figyel déli szomszédja, a legnagyobb arab ország felé. A következő év nem csak Egyiptom számára lesz sorsdöntő. ◙