• Egy évvel a katasztrofális erdőtűz után, amely a Karmel hegység erdeinek nagy részét annak élővilágával együtt elpusztította, a haifai járásbíróság megszüntette az eljárást két drúz fiatalember ellen, akiket korábban szándékos gyújtogatással gyanúsítottak.
A határozatot kellő bizonyíték hiányával indokolták.
A tűzvésznek 44 halálos áldozata volt.
Az áldozatok családtagjai felháborodással vették tudomásul a bíróság határozatát.
• A jeruzsálemi Törvényszék kétszeres életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte Kifah Ghneimat palesztin férfit, aki tavaly decemberben különös kegyetlenséggel, több késszúrással meggyilkolta a Jeruzsálem környéki erdőben kiránduló Kristine Luken amerikai turistanőt. A gyilkos társa, Ibrahim Ghneimat életfogytiglani és 16 évi börtönbüntetést kapott Neta Blatt-Sorek izraeli asszony meggyilkolásáért Bét Semes város közelében.
Az „életfogytiglani-plusz” ítéletek a halálbüntetést helyettesítik Izraelben, aminek a kiszabását egyre többen és gyakrabban reklamálják a több száz véreskezű gyilkos közelmúltban történt szabadon engedése óta. (A legsúlyosabb büntetést – „capital punishment” – izraeli bíróság csak egyetlen személy, Adolf Eichmann ellen rótta ki és hajtotta végre.)
• Mose Kácáv volt államelnök, akit több rendbeli nemi erőszak, szeméremsértés és a nyomozás akadályozása vádjával hét éves börtönbüntetésre ítéltek, ügyvédjei útján közölte: kérni fogja fellebbezése újra tárgyalását a Legfelsőbb Bíróság előtt, a korábbinál szélesebb bírói panel előtt.
Legutóbbi, fellebbezési kérelmét a háromtagú bírói testület egyhangúan elutasította.
Kácáv közölte: a kérelem nem befolyásolja a büntetés megkezdésének az időpontját. A volt államelnök december 7-én vonul be valamelyik büntetés-végrehajtási intézetbe.
• A legnagyobb probléma: az alagutak…
A Gázai-övezet, mint egy vulkán: egy ideig csendes, majd mintegy varázsütésre röpködni kezdenek a rakéták Izrael déli, Gázához 40 kilométernél közelebbi városaira, falvaira.
A hadsereg hadműveletei csak ideig-óráig képesek megnyugtatni a különböző néven „futó” katonai és félkatonai szervezetek (politikailag kevésbé korrekt megnevezéssel: terrorbandák) aktivitását. Az övezetbe történő behatolások minden esetben izraeli katonák és ártatlan palesztin polgárok életébe kerül.
Az izraeli stratégia: minél több és jobb technika felhasználása az emberélet megkímélésére.
A drónokról, a miniatűr robotrepülőkről már többször írtunk blogunkban: napjában többször is elszállnak a 40 kilométer hosszú, és 6-15 kilométer széles tengerparti sáv fölött. Video-felvételeiket „élőben” sugározzák a kiértékelő központba. Itt gyakorlott szemek többnyire időben észlelik a kilövésre kész Katyusa- vagy egyéb rakéta-kilövő állást vagy egyéb gyanús, támadásra utaló mozgást. A légierő akcióba lép, bár sokszor csak a kilövést követő percekben.
A héten egy hadgyakorlat során próbálták ki az utászok a legújabb, D9 típusú bulldózert, amely a behatoló egységek katonái előtt haladva gyorsan vág utat a Hamasz által telepített mesterséges akadályokon, a beépített érzékelők pedig – remélhetőleg – detektálják a talajba süllyesztett, vagy az útvonal mentén elrejtett pokolgépeket.
Amit azonban a közismerten fejlett izraeli magastechnikának sem sikerült megoldani – az alagutak felfedezése és felfedése.
Mint ismeretes, a Gilád Salit tizedest elrabló, két társát megölő Hamasz-kommandó a Gázai-övezet körül létesített biztonsági kerítés alatt ásott alagúton jutott be izraeli területre. Más palesztin fegyveresek is átjutottak, de őket időben ártalmatlanná tették.
A veszély azonban mindmáig fenyeget. Ráadásul nem csak a Gázai övezet körüli, hanem a Nyugati Partot Izraeltől elválasztó és a libanoni határ mentén húzódó biztonsági kerítéseknél is, hiszen ezeket a védelmi létesítményeket éppen a robbantó terroristák távoltartására építette meg Izrael.
Ám a Gázai-övezet teljes kerítés-rendszerét véges-végig, a nap 24 órájában nem lehet szemmel tartani, és a Hamasz azóta is fenyeget további katonák vagy polgárok elrablásával.
Korábban volt szó olyan földrengés-előrejelző műszerek telepítéséről, amelyek a mélyen a talaj alatt húzódó tektonikai változásokat is képesek detektálni – és így az alagút-ásást is jelzik – ám ezek a műszerek igen drágák, és olyan sokat kellene elhelyezni a 150 kilométer hosszú kerítésrendszer mentén, ami az ötletet egyelőre kivihetetlenné teszi.
Marad a gondos megfigyelés és a határt őrző katonák ébersége, felkészültsége.
♦
FORRÁS: AZ IZRAELI RÁDIÓ ÓRÁNKÉNTI HÍREI ÉS A HÉBER NYELVŰ HÍRPORTÁLOK ANYAGA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése