Beer Séva, a homokból kinőtt, lassan negyedmillióssá cseperedő egyetemi város nemsokára újabb látványos színfolttal lesz gazdagabb.
Előljáróban csak annyit: aki a várost legutóbb a hetvenes évelókben látta, biztosan nem ismer rá. E sorok írója 1973-ban, új bevándorlóként bámult rá az “Atyák városára”. Már jó ideje megvolt a Negev Egyetem (mai névadója, David Ben-Gurion akkor még életben volt), működött a Szoroka kórház is, és sok modern épület állott már a főútvonalon, a pálmafás Hánesziim sugárúton.
De száz méterrel odébb álltak még az ötvenes években, a jemeni oléknak (bevándorlóknak) felhúzott házacskák is, minden családnak egy ház, legtöbbjük mellett kis kert, és a kertben az elmaradhatatlan közlekedési eszköz: a csacsi. Az újonnan kimért útvonalakon, a leendő utcasorokban már sorakoztak a daruk, parkoltak a betonkeverők, épült a város, ahová akkor még a zsúfolt, benzinbűzös buszpályaudvaron át lehetett eljutni.
Ma a központi vasútállomást és a modern autóbusz-pályaudvart a 21. századi filinget idéző plázák, bank-központok és parkok veszik körül. Központi vasútállomást írok, mert az egyetemnek saját állomása van. És a város nemsokára különleges látvánnyal lesz gazdagabb.
Tulajdonképpen csak egy 180 méter hosszú gyalogos-hídról van szó, kerékpáros-sávval. A híd a vasút újonnan tervezett vonala fölött vezet, amely jócskán megrövidíti a Tel Aviv és Beér Seva közötti vonatozás egy órás idejét. A híd különleges, csavarvonalú megoldása az, amely már elkészülte előtt izgalomban tartja a várost.
A “Csavart híd” a sínek és az egyetemi állomás fölött köti össze a Ben Gurion Egyetemet a közelében épült, vagy inkább épülő “technológiai parkkal”: utóbbi egy mérnökök, programozók, technikusok és az őket kiszolgáló személyzet ezreit foglalkoztató iparövezet.
Egy egyperces klip a 2013-ban átadandó létesítményről itt látható.
FORRÁS: a Jediot Ahronot honlap XNET hírportálja
