Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2011. december 26., hétfő

Rajtaütés a Hamasz-fegyverszállítmányon – Szudánban

Izrael hadereje újfent lecsapott a Hamasz számára Iránban feladott “küldeményre” – legalábbis szudáni lap-értesülések szerint.

A fegyvereket a Perzsa-öbölben, Bender-Ábbász iráni kikötőben hajózták be, és Port-Szudán kikötőjében rakodták ki, ahonnan vagy 2000 kilométer hosszú százazföldi úton, Kelet-Szudánon és Egyiptomon, majd a Sínai félszigeten át érkezett volna a célállomáshoz, a Gázai-övezetbe.

Az iráni feladónak azonban csalódnia kellett. A múlt héten ismeretlen harci gépek két ízben csaptak le: először egy hat terepjáróból álló konvojra, majd egy Toyota gépkocsira. A konvojban volt a fegyver-rakomány, az autóban a szervezők. Csaknem valamennyi fegyvercsempész életét vesztette.

A támadásokról szudáni lapok számoltak be, a szudáni hadsereg ezredesi rendfokozatot viselő szóvivője tagadta azok megtörténtét. A hétfő reggeli izraeli lapok is csak a fenti híradást idézték. Az izraeli rádió hétfő estig nem említette.

A más forrásból meg nem erősített értesülések szerint izraeli harci gépek, helikopterek és egy tengeralattjáró vett részt az Izrael partjaitól körülbelül 2000 kilométeres távolságban végrehajtott akcióról.

A szudáni újság úgy tudja, hogy Izrael a nemrégiben függetlenné vált dél-szudáni állam területét, továbbá etiópiai, kenyai és ugandai bázisokat is felhasznált az akció kivitelezése során. A lap hangsúlyozza, hogy a két rajtaütés egyikét Izrael a dél-szudáni elnök jeruzsálemi látogatásának a napjára időzítette.

Hasonló akciókkal csaptak le felségjelzés nélküli, “valószínűleg izraeli” repülőgépek szudáni fegyvercsempészekre 2009-ben és idén áprilisban is. ◙

Hétfőn este: hetedik chanuka-gyertya


Hétfőn este, napnyugta után már hét chanuka-gyertyát gyújtunk a további, “szolga”, avagy “samesz” gyertyával (a kék gyertya, középen).

Telik a chanukijá

2011. december 25., vasárnap

Sötétség a Nap Házában

Szégyenszemre.

Nem szívesen számol be a krónikás az időnként napvilágra kerülő csontvázakról, amelyek ki-kihullanak a szekrényből – de eltitkolásuk nem segít, hanem árt a Világosságnak.

Bét Semes 80 ezer lakosú város, Jeruzsálemtől 30 kilométerre, nyugatra. A Bibliában több helyen is említett város neve magyarul “Nap házát” jelent. Újjáalapítására 1950-ben került sor, jórészt észak-afrikai eredetű zsidókat telepítettek le benne.

A fővároshoz közeli, hegyektől körülvett, kitűnő éghajlatú város – akkor még község – sokáig a legszegényebbek közé tartozott, ám előbb európai eredetű izraeliek, majd az orosz-zsidó bevándorlók jöttek, és ez alaposan lendített a “fejlesztési” (magyarán: visszamaradt) település szociális mutatóin. A kilencvenes években etiópiai bevándorlókat telepítettek be, ami ismét visszahúzó erőnek bizonyult,  miután gettósodást és feszültségeket indított meg.

Nem sokkal ezt követően – ismét csak Jeruzsálem közelsége és a száraz, egészséges éghajlatnak köszönhetően – “nemzeti-vallásos” negyedek épültek,  európai és amerikai bevándorlók számára. A Mizráchi néven is ismert vallási áramlat férfi tagjai jellemzően horgolt kipát viselnek, szorgalmas polgárok, fiaik maradéktalanul teljesítik honvédelmi kötelezettségeiket.

Az igazi konfliktus a “chárédi” negyed megnyitásakor kezdődött. A fekete kaftánt és kalapot viselő ultraortodoxok nem csak a világiaktól különülnek el, hanem a nemzeti-vallásosoktól is. A környékükön lakóktól is megkövetelik a “decens öltözködést”, valamint a férfiak és a nők mindenütt, minden eszközzel történő elkülönítését. Az általuk lakott utcákban például külön járdákat jelöltek ki nők számára. Előírásaikkal – önhatalmúlag – jókora táblákon figyelmeztetik az általuk lakott környék lakóit.

A botrány a TV2 pénteki híradója után tört ki. Egy tényfeltáró riport egy nyolcéves kislányról szólt, akit egy ultraortodox fiatalember leköpött (!) mert a gyerek öltözetét nem találta eléggé illedelmesnek. A húsz év körüli férfit a rendőrség megtalálta, őrizetbe vette, ám, miután tettét elismerte, ügye tárgyalásáig szabadon engedte, egyben nyolc napig kitiltotta a városból.

Általánosítani ebben az ügyben sem lehet. Az ultraortodoxok életmódjukkal idealista értékeket képviselnek, és az eset körükben is általános felháborodást keltett. A magukat héberül “chárédi” törzsnek (kb. “Istenfélő”) nevező vallási áramlat követői egész életükkel az ősi hagyományok szerint igyekeznek a legszigorúbb erkölcsöknek és önfegyelemnek eleget tenni, amely igyekezet nem ritkán túlzásokba torkollik.

Ezek a családok nem tartanak televíziót, a mozi, a színház, a koncert teljesen idegen tőlük, gyerekeiket (körükben igen magas a gyermekáldás, családtervezésről szó sem lehet) saját alapítású iskoláikba járatják. Fiaik a hadseregtől automatikus felmentést kapnak.

A “chárédiek” egy része vérmesen anticionista, Izrael Állam függetlenségi napját ugyanúgy gyásznapnak tartják, mint a palesztin arabok, minthogy zsidó államot csak a Messiásnak lett volna joga létrehozni. (Arra a kérdésre, hogy akkor ők maguk mit keresnek Izraelben, kitérő válaszokat adnak.)

Bét Semes polgármestere már vasárnap eltávolíttatta a “szerény öltözködésre” és a nemek szerinti elkülönülésre felhívó táblákat, amelyeknek egy részét az érdekeltek máris pótolták.

Az inzultált kislány így nyilatkozott a vasárnapi lapoknak: “Én nem félek, de édesanyám annál inkább. Szeretném, ha a szélsőségesek innen máshova költöznének”. ◙