A gyilkosságok 67 százalékát arab polgárok követik el

Időnként a Jediot Ahronot, az ország legelterjedtebb, amúgy polgári-liberális lapja is elkövet első pillantásra „politically not correct” elemzéseket, mint például a vasárnapi (január 15) számban (angolul olvasható a ynetnews hírportál cikkében).

Bevezetőben a számarányok: Izrael Állam lakossága a 2012. év elején 7,8 millió, ennek 20 százaléka, mintegy másfél millió polgár – arab nemzetiségű. (A Palesztin Önkormányzat lakossága nem számít ide.)

Az aggasztó adatok azt bizonyítják, hogy az országban elkövetett erőszakos bűncselekmények aránytalanul nagy hányadát az arab kisebbségből származó egyének követik el. Az áldozatok gyakran lányok és asszonyok, akiket saját rokonaik ölnek vagy vernek meg, "a család becsületének a védelmére". A vérbosszú se megy ritkaságszámba.

A Közbiztonsági Minisztérium legfrissebb adatai szerint az összes gyilkosság 67 százalékát, a gyilkossági kísérletek 70 százalékát arabok követték el.

A súlyos testi sértések 38, a rablások 36, a gyújtogatási esetek 52 százalékában arab polgárokat vontak felelősségre.

A pontos tájékoztatás kedvéért meg kell jegyezni, hogy mindebből az arabság alig 10 százalékát kitevő keresztény arab népességet ki kell venni: ők az országlakosság jólszituált, művelt rétegét képezik. Hozzájuk hasonló pozitív mutatókkal rendelkezik a Kaukázusból évszázadokkal ezelőtt a Közel-Keletre származott drúz és cserkesz kisebbség is.

Fenti adatokat a hatóságok nem holmi rasszista indíttatásból közlik, hanem avégett, hogy elérjék a rendőri erők – arab helységekben ezek szinte kizárólag arabok vagy drúzok – fokozott jelenlétét. Egyre súlyosabb problémát jelent az arab szegénynegyedekben jelenlévő kábítószer-kereskedelem is, amelyet – félretéve az etnikai ellentéteket – zsidó és arab bűnözők kéz a kézben űznek.

A minisztérium a bűnüldözés hatékonyabbá tételén kívül megpróbál az arab városok önbecsülésére is hatni: „Erőszak nélküli város” programokat indítanak, és a helyi lakosság bevonásával kísérlik meg felszámolni az arab drog-bárók tevékenységét.

Az idézett cikk nem foglalkozik az utóbbi évtizedekben betelepített „fekete” etióp zsidókkal, akik körében ugyancsak nem ritka a gyilkosság (az öngyilkosság is jóval gyakoribb náluk, mint a lakosság más rétegeiben). Mindezek beilleszkedésűk súlyos problémáira világítanak rá. ◙

Terrorista munkabaleset? Bomba robbant a terrorfőnök házában

Szombaton este bomba robbant Rafah-ban, a Gázai övezet déli, Egyiptommal határos városában, Zuheir Kéjszi (Zuheir Qeisi) házában. Kéjszi a „Népi Ellenállási Bizottságok” nevű terrorszervezetben a főtitkári címet viseli. Ez a szervezet részt vett abban a kommandó akcióban, amelynek során 2005. júniusában elrabolták Gilád Salitot, és két társát megölték. 

Késő esti gázai közlés szerint a robbanásnak a szervezet egyik aktivistája esett áldozatul, a "főtitkár" sértetlen maradt.

Szemtanúk szerint a detonációt több kilométeres távolságban lehetett hallani és az épület teljesen kiégett.

A Cáhál, az Izraeli Hadsereg szóvivője közölte, hogy Izraelnek nincs köze a robbanáshoz. Valószínű, hogy – mint az számos alkalommal megtörtént – „munkabalesetről” van szó, vagyis a terroristák által készített vagy raktározott robbanóanyag „idejekorán” robbant fel. ◙

Jó reggelt, ellenség: El-Hariri volt libanoni kormányfő a Twitteren válaszolt az Izraeli Hadsereg szóvivőjének – alaposan letolták

Szaad El-Hariri volt libanoni miniszterelnök csütörtökön reggel szokása szerint a Twitter internetes hálón váltott üzeneteket ismerősökkel és ismeretlenekkel, amikor kifogástalan arab helyesírással “Jó reggelt” kívánt neki Avichai Edri, a Cáhál, az Izraeli Hadsereg szóvivője arab nyelven.

El-Hariri annak rendje  módja szerint viszont kívánta a jó reggelt, majd mindkettő folytatta a maga útját a hálón.

Ezzel egy normális országban véget is érhetett volna az ügy. Ám Libanonban ez nem így működik.

Egy ügynök megfigyelte a libanoni üzletember-politikus internetes csevegéseit, és az izraeli tiszttel folytatott párszavas csevegést közzétette egy Hezbollah-barát lapban. Az “ügyből” órák alatt országos botrány kerekedett. El-Haririnek nem volt más választása, mint bocsánatot kérni és nyilatkozatot tenni, miszerint “nem vette észre, kivel levelezik” és biztosítani országa népét, hogy Izraelt “továbbra is ellenséges országnak tekinti”.

A szaudi születésű Szaad El-Hariri 2009 és 2011 között volt miniszterelnök Libanonban. Kétmilliárd dollárt érő vagyonnnal rendelkezik. Apját, Rafik El-Haririt, aki 1992 és 1998, valamint 2000 és 2004 között volt Libanon miniszterelnöke, bizonyíthatóan a szíriai titkosszolgálat gyilkoltatta meg 2005-ben, miután ragaszkodott a szíriai erők kivonásához Libanonból és mindenképpen meg akart szabadulni a szomszéd gyámkodásától is. ◙