Irán papírtigris – ameddig nincs atomfegyvere

Legalábbis ez derül ki a pénteken (január 27.) megjelent New York Times-ban megjelent tanulmányból, amelynek szerzője magas rangú izraeli tisztviselők helyzetértékelésére hivatkozik.

„Az izraeli titkosszolgálatok széleskörű akadémiai kutatásokra és tanulmányokra alapozva úgy vélik, hogy egy, az iráni nukleáris létesítményekre mért csapás korántsem okozna olyan katasztrofális eseménysorozatot – például az egész Közel-Keletre kiterjedő konfliktust, világméretű terror-hadjáratot, az olajárak egekbe szökkenését – mint azt sokan képzelik.

Ethan Bronner, a cikk szerzője, a New York Times szakértő cikkírója izraeli és közel-keleti témákban, nyolc jelenlegi és egykori izraeli titkosszolgálati vezetővel folytatott beszélgetés-sorozat alapján úgy véli, hogy Izrael hónapokon belül „újféle szankciókkal” fogja sújtani Iránt. Az izraeli biztonságiak szerint „A helyzet újféle szankciókat követel meg. Egy katonai jellegű támadás nagyon is valós opció és annak következményei sokkal kevésbé veszélyesek, mint amilyeneket egy, már nukleáris fegyverekkel bíró Irán rejt.”

A cikk két izraeli tisztségviselőre és a Tel Aviv Egyetem Nemzetbiztonsági Intézete által a közeljövőben megjelenő tanulmányra is hivatkozik, amely szerint az iráni fenyegetés a Hormuz-szoros elzárására nem egyéb, mint blöff.

Bronner emlékeztet Ehud Barak izraeli honvédelmi miniszter (és volt vezérkari főnök) interjújára is, amelyet novemberben adott az izraeli rádiónak: „A háború nem piknik, ám, ha Izraelt akcióra kényszerítik, az ellencsapást ki fogjuk bírni. Nem lesz százezer halott, sem tízezer halott, de még ezer sem. Izraelt semmi esetre sem semmisítik meg”.

Idézi a Begin-Szadat Stratégiai Központ e témával foglalkozó tanulmányát is, mely szerint a rakéta-háborútól való félelmek túlzottak, mivel azok csak korlátozott helyi csapásokra képesek.

A cikk emlékeztet a Szaddam Husszein, majd a libanoni Hezbollah által Izrael ellen indított rakéta-támadásokra, amelyek viszonylag csekély kárt okoztak.

Bronner cikkében helyet ad az ellenvéleménynek is. Izraeli megfigyelők szerint egyrészt Irán már évek óta készül erőteljes csapásra, amely egyidőben a libanoni Hezbollah és a gázai Hamasz részéről is érheti Izraelt, másrészt egy izraeli katonai akció, legyen az bármilyen eredményes, csak néhány évvel képes visszavetni az iráni fegyverkezési program végrehajtását, mivel az eltökélt iráni vezetés meg fogja kettőzni erőfeszítéseit. ◙

Még hidegebb béke Egyiptommal? A Muzulmán Testvériség nem mondja fel a békeszerződést, de nem is tárgyal Izraellel

A Muzulmán Testvériség, amelynek két politikai pártja a napokban az Egyiptomban tartott parlamenti választások nyertese lett, szerdán bejelentette: nem tervezi felmondani az Izraellel 1979-ben megkötött békeszerződést, de nem is hajlandó tárgyalásokat folytatni a zsidó állammal.

A bejelentést Mohammed Morsi a Testvériség nevében tette az Al Dzsazíra televíziós hírcsatornának adott interjú keretében. „Ha a felek felelősséget vállalnak egy szerződésért, azt nem lehet törölni vagy megváltoztatni. Ez a Camp David-ben aláírt szerződésre is vonatkozik” – indokolta az iszlám vallásjogra alapozó döntést.

Az évtizedekig hol szigorúbb, hol liberálisabb korlátozás súlya alatt működő fundamentalista muzulmán szervezet hol megerősíti, hol tagadja az Izraellel fennálló kapcsolatok megszakításáról szóló híreket. A lakosság zömének a támogatását élvező  Testvériség  nyeregben érzi magát, de a jelek szerint még nem alakított ki szilárd politikai vonalat. A szervezet mindenesetre biztosította az Egyesült Államok külügyminisztériumát, hogy az országa által létesített diplomáciai kapcsolatokat és szerződéseket kormányzatra kerülése esetén tiszteletben fogja tartani.

Jigál Palmor, az izraeli külügyminisztérium szóvivője kedden közölte az izraeli rádióban, hogy Izrael „senki előtt nem zárja be az ajtót”, amihez hozzátette: "mi szívesen folytatunk párbeszédet mindenkivel, aki kész arra, hogy tárgyaljon velünk”

Mahmúd Ghazlan, a Testvériség szóvivője viszont az Asharq Al-Awsat  című pán-arab, négy kontinens 12 városában egyszerre nyomtatott napilapban a puszta párbeszéd lehetőségét is kategorikusan elutasította Izraellel, mondván: „a Testvériség álláspontja ebben a kérdésben világos és következetes, vitának helye nincs”. ◙

Izraelből szeretettel Teheránba

Senabandegóne ázíz… avagy Izrael hírszolgálata ablakot vág az iráni sötétségbe

Ezekkel a számunkra különös hangzású szavakkal köszönti hallgatóit minden, perzsa nyelven sugárzó rádióállomás bemondója. Jelentése: kedves hallgatóink.

Több, mint harminc éve már, hogy Irán népével jórészt csak a rádió útján lehet kapcsolatot tartani. Menáse Ámir évtizedek óta a Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió perzsa adásának a vezetője. Maga is Irán szülötte, nyelvének, kultúrájának ismerője, szerelmese. A nyugati világ egyik legrangosabb Irán-szakértőjeként tartják számon őt.

Az izraeli televízió második műsora rövid riportműsort készített vele és az adás más munkatársaival. A riporter kérdéseire a kívülállót meglepő válaszokat hallhattunk.

– Hallgatják Iránban a Kol Jiszráél perzsa nyelvű adásait?

– Naponta és tömegesen! A visszajelzésekből ítélhetően körülbelül annyi hallgató hallgat minket naponta, közel annyi, amennyi Izrael lakossága,  mintegy hatmillió lélek. (Iránnak több, mint 65 millió lakosa van, ebből mindössze 25 ezer a zsidó!) A más nyugati adások visszajelzéseiből ítélve – már ahol ezek eredményei elérhetőek számunkra – az izraeli rádió magasan a leghallgatottabb külföldi rádióadás.

– Hogyan és honnan kapnak visszajelzéseket?

– Bármilyen meglepő, az adás által megadott telefonszámokra tömeges hívások érkeznek. Iránból ugyanis hívhatók külföldi számok.

– Van olyan hallgató, aki saját nevén mutatkozik be?

– Nyomatékosan felhívjuk hallgatóink figyelmét, hogy ezt saját biztonságuk érdekében ne tegyék.

– Mit mondanak a telefonba?

– Többségük nagy rokonszenvet nyilvánít Izrael iránt. A bő harminc éve uralkodó "iszlám forradalom" önkénye a jelek szerint nem volt képes a tömeges agymosásra. Az iráni nép zöme nem úgy tekint ránk, ahogy a hivatalos propaganda nevez minket. Nem "kis sátánt" látnak bennünk, hanem egy követni való, sikeres, közeli országot.

– Internet, e-mail, közösségi oldalak?

– A Kol Jiszráél, az izraeli rádió perzsa nyelvű adásának van honlapja, és több más médián is elérhetők vagyunk. De erről ennyit… 

– Miért éppen Izraelre tekintenek így? Vannak nálunk jóval nagyobb, gazdagabb, biztonságosabb országok.

– A Nyugat messze van. Amerika számukra mintha más bolygó lenne. Elérhetetlen. Mi azonban itt élünk a Közel-Keleten, ugyanott, ahol ők.

– Hogyan látja az iráni lakosság velünk rokonszenvező hányada a zsidó-arab ellentéteket?

– Sok perzsában él egy tradicionális fenntartás az arabokkal szemben. Az Irak-Irán háború és annak számos iráni áldozata ezt csak kidomborította. De akárhogyan is érezzenek az izraeli-arab konfliktusban, a kapott telefonok szerint a hallgatók értékelik állomásunk objektív, gyors, első kézből származó értesüléseit. És a hírekből következtetéseket vonnak le, összehasonlításokat tesznek. Hogyan is lenne elképzelhető például Iránban az, hogy egy államelnököt börtönbe csukjanak, egy minisztert vagy egy titkosszolgálati főnököt felelősségre vonjanak, netán repítsenek az állásából… Vagy, hogy tábornokoknak háborúban elkövetett tévedéseit az újságok, a rádió, a televízió nyilvánossága előtt bírálja maga a nép, a hallgatók, a nézők?

– Önök szerint sikerül az ajatollák rendszerének elhallgattatnia a diákokat és a társadalom más elégedetlen rétegeit?

– A Forradalmi Őrség viszonylag csekélyszámú, a hatalmas többség által gyűlölt rohamcsapat. Ők nagyon félnek az Iszlám Forradalom esetleges bukásától, bár ma erről még senki nem beszél nyíltan. De félnek, ezért mindenre elszántak. Hogy megnyugszik-e a diákság? Amikor például egyetemi vizsgák folynak, aligha tüntethetnek. A jövőben elképzelhető egy valódi „perzsa tavasz”.

– A Kol Jiszráél adása egy fontos, de specifikus területre enged betekintést. Van-e esélye az iráni polgárnak rálátnia a világra, a tőle elzárt külföldre?

– A rádión, Izrael, Amerika Hangja, a BBC és más perzsa nyelvű adáson kívül a műholdas televíziós és rádiós adások jelentik a legnagyobb fenyegetést Ahmadinedzsádéknak. A szatellitás rendszereket erősen fejlesztik Iránban, hogy számos nyelven sugárzott rádió- és televíziós adásokkal terjesszék a világban az Iszlám Forradalom propagandáját. A dolog azonban fordítva sült el. A technika "nem megfelelő kezekbe" került, a lakosság széles rétegei láthatják a televízió képernyőjén, a műholdas adások révén, hogyan élnek emberek józanul vezetett országokban. 
Az ajatollák észrevették, hogy hibáztak: ma már tilos parabola-antennák felszerelése a háztetőkre. Az elmúlt években önkéntes iszlám aktivisták antennák ezreit kobozták el. Ugyanígy jártak el a külföldi video-szalagokkal is. Egy egyszerű technikai részlettel azonban nem számoltak: azzal, hogy a műholdak vételéhez nem feltétlenül szükséges, hogy a parabola-antenna a háztetőn legyen. Akkor is kifogástalan vétel érhető el, ha az antenna a lakás belterében van, mondjuk az erkélyen, gondosan álcázva... 

– Adja Isten, hogy béke legyen, bőség legyen itt, ott, és mindenütt a Földkerekségen…

– Úgy legyen, ámen.◙

FORRÁS: Az izraeli TV2 egy régebben készült interjúja, amely a mai napig nem vesztett aktualitásából