Egy frász és más semmi

A keddi izraeli lapok még mindig első oldalas cikkekben foglalkoznak a Jerikó közelében szombaton történt incidenssel, amelynek során egy palesztin-barát tüntető csoport kerékpárok tucatjaival próbálta eltorlaszolni a Jordán-völgyön átvezető, stratégiai fontosságú, kétsávos műutat.

Mint arról beszámoltunk, a körzet biztonságáért felelős alezredes, bizonyos Salom Eisner, két órás vita után a nála lévő M16-os gépkarabélya tusával szájon kapott egy 20 év körüli dán fiatalembert. Az incidenst egy, a palesztin-barát csoporttal lévő, őket valószínűleg instruáló palesztin férfi videóra rögzítette, és abból egy kétperces klipet feltett a Youtube-ra.

A tisztet a vezérkari főnök haladéktalanul felmentette az incidens kivizsgálásának a végéig.

A mai lapokban napvilágot látott újságírói vélemények a cikkírók világnézetének megfelelően sokfélék. Vannak, akik attól tartanak, hogy baj van a “fegyverek tisztasága” elvével (héberül “tohár hánesek”, amely fogalomnál nagyobb marhaságot nehéz elképzelni, a fegyver tisztasága legfeljebb az eszköz fizikai állapotával kapcsolatban jöhet szóba). A legtöbb lap balszélen gondolkodó munkatársa attól tart, hogy ilyesmi gyakran megtörténik, de most kéznél volt egy video-kamera, amely kényelmetlen tanúságot tárt a világ elé.

Mérsékeltebb indulatú kollégák Eisner csöndes elbocsátását javasolják a seregből, per és botrány nélkül.

A probléma hátterébe mélyebben beletekintő szerzők Eisner mentségéül felhozzák, hogy miután egy kis anarchista csoportocska mitugrásza két órán át kekeckedett a Cáhál katonáival, a húsz körüli legényke, aki soha puskaport nem szagolt, akinek soha saját közösségét nem kellett megvédenie a haláltól, az eszeveszett megsemmisítő terrortól – választ kapott a kihívásra.

E sorok írója idézi egy izraeli hozzászóló szavait. “Ha én, egyszerű turista, izraeli útlevéllel belépek Dánia területére, és ott egy országúton megállít a rendőrség, vagy az állam bármilyen fegyveres testületének a tagja, és felkér, hogy ne járjak, ne vezessek, ne kerékpározzak arra, ráadásul általam érthető nyelven meg is indokolja, hogy miért kéri ezt tőlem: hát nem állok azonnal tovább?!”

Az Andreas néven bemutatkozó dán fiatalember egyébként hétfőn reggel interjút adott a Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió “Bét” adójának, amely zömmel híreket és kommentárokat közvetít. Andreas hibátlan, pergő angollal beszélt, ami azt sejteti, hogy jól felkészült feladatára. Amúgy már két hónapja tartózkodik Izraelben, illetve az általa katonailag ellenőrzött területen, és még egy további hónapig szándékozik itt lenni. A jelek szerint tehát “függetlenített”, főállású provokátorról van szó, akinek más dolga nincs, ebből él.

Andreasunk beszéde meglepően vígkedélyűnek hallatszott, vélhetően nem érhette komoly sérülés. Márpedig, olvasóim engedelmével pestiesre váltva a stílust: akit puskatussal amúgy igazándiból pofán csapnak, az nem csak öt-hat fogát köpi kifelé, hanem az állkapcsa is ripityára törik. És ilyen állapotban aligha ad folyékony, jó kedélyű interjút az “ellenség” rádiójának... ◙

Incidens a Jordán-völgyben: az alezredes gépkarabélyával vágta szájon a dán tüntetőt • A palesztin videós hajlandó átadni az eredeti felvételt Izraelnek

A vasárnapra tervezett Izrael-ellenes repülőtéri zavarkeltő tüntetés “lecsengett”: az 1500-2000 fősre ígért “Welcome to Palestine” cégérrel ellátott szándékos zavarkeltés a loddi Ben Gurion repülőtéren összesen vagy hatvan személy letartóztatásával és kiutasításával végződött.

Annál súlyosabb incidens történt szombaton a Jordán-völgyben. Egy ugyancsak provokatív szándékú 150 tagú csoport kerékpáros felvonulást tartott Jerikó térségében, a 90. országúton. A Palesztin Autonómia területével határos Jordán-völgy biztonságáért felelős katonai egység felhívta a kerékpárosok figyelmét, hogy az út forgalmas és stratégiailag fontos: egyrészt akadályozzák rajta a katonai és polgári motoros közlekedést, másrészt veszélyeztetik saját testi épségüket.

Az egység és parancsnoka, Salom Eisner alezredes nem kevesebb, mint két órán át próbálta győzködni a demonstrálókat, ám azok hajthatatlanok maradtak. Ekkor – az alezredes elmondása szerint – a tüntetők botokkal támadtak a katonákra. Egy dán fiatalember a parancsnok ujját törte el, mire a sebesült tiszt M16-os gépkarabélya agyával támadója arcába ütött. Az Andreas nevű dán fiatalember száját több öltéssel kellett összevarrni. A fiatalember azt állítja, hogy sem szóval, sem kézmozdulattal nem fordult a tiszt felé.

  

A kerékpáros csoportot meghívó palesztin szervezők egyike a jelenetről video-felvételt készített és azt feltette a Youtube-ra. Természetesen, a kétórás vitának csak utolsó két percéről, amelyben a tiszt odacsap a tüntetőre.

A videó-klipen látható esemény Izraelben is felháborodást keltett, miután azt tanúsította, hogy az alezredes képtelennek bizonyult az események kézben tartására, másrészt pedig elvesztette a kontrollt az idegei fölött.

Nican Alon vezérőrnagy, a Központ Parancsnokság tábornoka vizsgálatot rendelt el. Benny Ganz vezérkari főnök a vizsgálat eredményeinek közzétételéig felmentette Salom Eisner alezredest feladata alól. Binjámin Netanjáhu miniszterelnök súlyos szavakkal ítélte el a tiszt eljárását. 

A legfontosabb felmerülő kérdés mégis az: hogyan lehetséges, hogy a fellépő egység, amely tudottan egy szabotázsra készülő csoport leszerelésére vállalkozott, nem vette video-filmre a történteket az elejétől a végéig? Hogyan volt lehetséges, hogy a két perces palesztin video-klip az előzmények nélkül bejárhatta a világot? 

♦

Hétfőn, április 16-án közölte a palesztin videós: hajlandó az eredeti, körülbelül félórás felvételt átadni Izraelnek, hogy bizonyítsa, a felvétel nem szerkesztett, és nem lett kivágva belőle semmilyen részlet. ◙  

Miatyánk a zsinagógában, avagy a fecsegő pólóing

Barak Tamir a Cáhál, az Izraeli Hadsereg tisztje. A nemzeti-vallásos táborba tartozik, mint a hadsereg tisztikarának egyre nagyobb hányada. Ellentétben a “chárédi” (ultraortodox) zsidó férfiakkal, akik fekete kipát, kalapot vagy prémes “strájmlit” viselnek és nem szolgálnak a hadseregben, ő horgolt kipát hord a fején. A nemzeti vallásosok is ortodoxok, de világi szakmát is tanulnak, katonáskodnak és öltözetükben is európai külleműek.

Így fordult elő, hogy Barak Tamir a napokban véget ért Pészách ünnepen egy pólóingben tette tiszteletét a zsinagógában.

A pólóingekre általában ilyen vagy olyan rajzolatot nyomtat a gyártó. A póló új tulajdonosa nem törődött a hátára nyomtatott szöveggel. Csak az istentisztelet után kérdezte meg őt a mögötte ülő idős úriember – aki régimódi lévén, öltönyt viselt – hogy tud-e róla, milyen írást visel pólója hátoldalán. A nemleges válasz után az öregúr felvilágosította: a Miatyánk angol szövegét hordozza magán.

Tamir amúgy jól beszél angolul, de nyelvi tudása jórészt mérnöki végzettségével kapcsolatos. Hazaérkezvén a fiatal tiszt furcsállva betűzgette a pólójára nyomtatott szöveget: “Our Father, Thou art in the Heaven...” Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... Azt már a vásárláskor megértette, hogy valami “istenes” szöveg szerepel a pólón, de annak eredetével nem foglalkozott.

Amikor pedig az ünnep elmúltával érdeklődött a pólót előállító izraeli “Castro” divatmárka-cégnél, azt a választ kapta, hogy a cég különböző kultúrák spirituális üzeneteit nyomtatja termékeire, a világ minden tájáról. Az eladó kívánságra visszacseréli a terméket, de a designer, a divattervező döntéséért nem vállal felelősséget.

A Jediot Ahronot héber napilap internetes hírportálján szombaton este megjelent cikkhez szokatlanul sok hozzászólás érkezett. Néhányan elmarasztalják a “Castro” céget, és érzéketlenséggel, a zsidó hagyományok és történelem semmibe vevését róják fel neki. Ám a többség emlékeztet: a “Miatyánk” héber eredetije, az “Ávinu sebásámájim” – אבינו שבשמים – több héber imában is előfordul, és sokkal régebbi, mint a kereszténység... ◙