A keddi izraeli lapok még mindig első oldalas cikkekben foglalkoznak a Jerikó közelében szombaton történt incidenssel, amelynek során egy palesztin-barát tüntető csoport kerékpárok tucatjaival próbálta eltorlaszolni a Jordán-völgyön átvezető, stratégiai fontosságú, kétsávos műutat.
Mint arról beszámoltunk, a körzet biztonságáért felelős alezredes, bizonyos Salom Eisner, két órás vita után a nála lévő M16-os gépkarabélya tusával szájon kapott egy 20 év körüli dán fiatalembert. Az incidenst egy, a palesztin-barát csoporttal lévő, őket valószínűleg instruáló palesztin férfi videóra rögzítette, és abból egy kétperces klipet feltett a Youtube-ra.
A tisztet a vezérkari főnök haladéktalanul felmentette az incidens kivizsgálásának a végéig.
A mai lapokban napvilágot látott újságírói vélemények a cikkírók világnézetének megfelelően sokfélék. Vannak, akik attól tartanak, hogy baj van a “fegyverek tisztasága” elvével (héberül “tohár hánesek”, amely fogalomnál nagyobb marhaságot nehéz elképzelni, a fegyver tisztasága legfeljebb az eszköz fizikai állapotával kapcsolatban jöhet szóba). A legtöbb lap balszélen gondolkodó munkatársa attól tart, hogy ilyesmi gyakran megtörténik, de most kéznél volt egy video-kamera, amely kényelmetlen tanúságot tárt a világ elé.
Mérsékeltebb indulatú kollégák Eisner csöndes elbocsátását javasolják a seregből, per és botrány nélkül.
A probléma hátterébe mélyebben beletekintő szerzők Eisner mentségéül felhozzák, hogy miután egy kis anarchista csoportocska mitugrásza két órán át kekeckedett a Cáhál katonáival, a húsz körüli legényke, aki soha puskaport nem szagolt, akinek soha saját közösségét nem kellett megvédenie a haláltól, az eszeveszett megsemmisítő terrortól – választ kapott a kihívásra.
E sorok írója idézi egy izraeli hozzászóló szavait. “Ha én, egyszerű turista, izraeli útlevéllel belépek Dánia területére, és ott egy országúton megállít a rendőrség, vagy az állam bármilyen fegyveres testületének a tagja, és felkér, hogy ne járjak, ne vezessek, ne kerékpározzak arra, ráadásul általam érthető nyelven meg is indokolja, hogy miért kéri ezt tőlem: hát nem állok azonnal tovább?!”
Az Andreas néven bemutatkozó dán fiatalember egyébként hétfőn reggel interjút adott a Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió “Bét” adójának, amely zömmel híreket és kommentárokat közvetít. Andreas hibátlan, pergő angollal beszélt, ami azt sejteti, hogy jól felkészült feladatára. Amúgy már két hónapja tartózkodik Izraelben, illetve az általa katonailag ellenőrzött területen, és még egy további hónapig szándékozik itt lenni. A jelek szerint tehát “függetlenített”, főállású provokátorról van szó, akinek más dolga nincs, ebből él.
Andreasunk beszéde meglepően vígkedélyűnek hallatszott, vélhetően nem érhette komoly sérülés. Márpedig, olvasóim engedelmével pestiesre váltva a stílust: akit puskatussal amúgy igazándiból pofán csapnak, az nem csak öt-hat fogát köpi kifelé, hanem az állkapcsa is ripityára törik. És ilyen állapotban aligha ad folyékony, jó kedélyű interjút az “ellenség” rádiójának... ◙
