Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2012. április 30., hétfő

Bencion Netanjáhu 1910 – 2012

Elhunyt Bencion Netanjáhu történész-professzor, Binjámin Netanjáhu miniszterelnök édesapja. 102 évet élt. Varsóban született, ahonnan gyermekkorában került az akkori Palesztinába.

Wladimir (Zeév) Jabotinsky jobboldali, "revizionista" cionista vezér híve – és egy időben személyi titkára – volt, aki revízió alá vette a korabeli cionista vezetés kompromisszumait és a leendő zsidó államot a Biblia által leírt határok között kívánta megalapítani.

Bencion Netanjáhu a New York állambeli Cornell Egyetem emeritus professzora volt. Fő kutatási témaként a középkori spanyolországi zsidó aranykort választotta.

Családjával évtizedeken át élt az Egyesült Államokban, de mindhárom fia hazajárt katonai szolgálatot teljesíteni. Elsőszülöttje, Jonátán "Joni" 1976-ban az entebbei kommandó-akció parancsnokaként elesett. Binjámin "Bibi" Netanjáhu miniszterelnök a második fiú, míg Ido, a legfiatalabb, orvos. ◙

2012. április 29., vasárnap

Előrehozott választások nyáron

Binjámin Netanjáhu miniszterelnök a fokozódó belpolitikai nyugtalanságra való tekintettel felkérte tanácsadóit, hogy vizsgálják meg egy, a nyári hónapokra előrehozott parlamenti választás lehetőségét. A kormányfő egy vasárnap reggeli rádióriport során elmondta: nem tart az előrehozott választásoktól, és már a következő héten meghozza az azzal kapcsolatos döntést. “A jelenlegi kormányzat jelentős eredményeket ért el, éppen az összetartása révén. Ha a kormány feloszlik és új tényezők követeléseikkel változtatást próbálnának kierőszakolni a költségvetésben, annak semmiképpen sem fogunk engedni” – jelentette ki.

A Likud párt vezető emberei a szeptember eleji opciót tartják a legvalószínűbbnek: ezt a koalíciós partnerekkel lefolytatott megbeszélésekre alapozzák. Ez azt jelentené, hogy a Likud párt belső választása, amelyet Izraelben angolosan primaries-nek [prájmeríz] neveznek, már június hónapban esedékes lenne.

Juvál Steinitz pénzügyminiszter a Jediot Ahronot napilapnak úgy nyilatkozott, hogy a Likudnak bármilyen időpont megfelel, és ő, személy szerint, bizonyos a Likud újabb győzelmében.

Seli Jechimovics, a Munkapárt elnökasszonya Binjámin Netanjáhu kijelentéseit értékelve azt mondta: “Saját tapasztalataiból tudhatná, hogy az arrogancia a bukás biztos garanciája”, majd a mielőbbi Kneszet-választásokat sürgette.

A Kadima-párt is az előrehozott választások híve. Saul Mofáz pártelnök a soron következő megmérettetést a Likud és a Kadima közötti versenynek nevezte, ahol ő, Saul Mofáz lesz Binjámin Netanjáhu kihívója.

A másik vezető napilap, a Jiszráél Hájom felmérése szerint ha ezekben a napokban lennének a választások, a jobbközép Likud 31, a szociáldemokrata Ávodá (“Munkapárt”) 17, a jobbszéli Jiszráél Béténu (“Izrael az otthonunk”) 14, a közép-polgári Kádimá (“Előre”) 13, Jáir Lapid vadonatúj liberális Jés Atid (“Van jövő”) 12, a SASZ, a keleti törzsek ortodox zsidó pártja 9, a Jáhádut háTorá, az askenázi (európai eredetű) ortodox zsidó párt 5 mandátumot szerezne – vagyis a jobboldali koalíció győzelme garantált. (Nem említjük a 2...4 mandátumos kis pártokat.)

Ami a leendő kormányfő személyét illeti, a felmérés 29.1 százalékot jósol Binjámin Netanjáhunak, és mindössze 4,6 százalékot Saul Mofáznak. A többiek – a felmérés eredményei szerint – ennyire sem számíthatnak. ◙

2012. április 27., péntek

Beléptünk a 65.-be

Még mindig minden zászlódíszben áll. Az utcákat, a házakat, a vasúti szerelvényeket és az autóbuszokat, az autókat, sőt, újabban a visszapillantó tükrök hátoldalát is zászlók díszítik. Pedig csütörtökön este, az Izrael Díjak (a Kossuth díj itteni megfelelője) átadásával hivatalosan is véget ért a Függetlenségnap, és vele a Purimmal, Pészách-hal kezdődött tavaszi ünnep-szezon.

A péntek-szombati hétvége ezt még két nappal megtoldja, hogy a jövő héten, májusban megkezdődjenek a munkás hétköznapok. Igaz, maradt még előttünk egy rövid ünnep, a Hetek (Sávuot) ünnepe – május 27-én, vasárnap, ami egy újabb hosszú hétvégét ajándékoz nekünk –, de az már egy hónapos távolságban van az eddigiektől. Utána kezdődik az izraeli nyár. De addig még tavasz lesz, a párás, forró harmincasok csak az után következnek, és egészen az őszi ünnepek végéig velünk maradnak.

Az izraeli optimista, némileg fatalista fajta, legalábbis ez a külső szemmel alkotott vélemény róla. Sem a vészmadárkodó újságcikkek, sem a biztonsági szakértők borongós kommentárjai nem lendítik ki mindennapjaiból, a terveiből: nyaralás, a gyerek(ek) tanulmányai, bevonulása, aztán jó órában leszerelése, utazás külföldre – mint eddig, ál tid’ág, hákol jihje böszéder, ne aggódj, rendben lesz minden.

Mégis: ki nem szeretne egy kicsit előrelátni, bele a bontakozó jövőbe, legalább az előttünk álló év történéseibe?

A 65. év kicsit varázslatos, kicsit baljós. Sok országban a férfiak ebben az életkorban vonulnak nyugdíjba (Izraelben megemelték 2 évvel, 67-re, kevesek örömére. A zúgolódókat vígasztalják: megy az fel még 70-re is). Izrael, mint állam viszont kortalan: három nagy és öt “kisebb” háború ellenére (a Szuezi csatorna partjain vívott “kifullasztó” háborút, két palesztin intifádát és két libanoni háborút számítva) az ország fejlődése dinamikus. A növekvő szocio-ekonómiai egyenlőtlenségek a társadalom szövetét még nem kezdték ki.

65 – mennyi az annyi?

65 = 5 × 13.

Az 5-ös számot a zsidó hagyomány áldottnak tekinti: egy kézen és egy lábon ennyi ujjat adott a Teremtő, de a Tóra is öt könyvre tagolódik, ezért is hívják Chumásnak, Ötkönyvnek a Mózes által hagyományozott legfontosabb szent iratot.

A 13 számot annál kevésbé tekintik áldottnak: primszám, csak 1-gyel és önmagával osztható, mintegy megbontja az előtte álló 12 harmóniáját, ami egyébként Izrael törzseinek a száma. És ez a nem túlságosan jó ómennel rendelkező szám a 65-ben még az “erős” 5-tel is szorozva...

No, de van mentség. Reméljük, a legbabonásabbak is megnyugszanak tőle.

Izrael újkori éveit néhányan a Zsoltárok számához rendelik. Az adott esztendő volt, vagy várható eseményeit a megfelelő zsoltárból kiolvasott jelzésekből próbálják levezetni.

A most következő évhez a 65.-iket, a szám héber megfelelőjével a ס"ה (számech-hé) zsoltárt nyitjuk ki. (A pontos magyar fordítás szinte lehetetlen.)
 …
L’chá dumijá t’hilá, Elohim b’Cion… Tiéd az elnémulásos dicséret (vagy dicsőség), Isten Cionban… A fogadalmakat neked teljesítik, az imákat meghallgatod, minden hús (-vér lény, tehát minden élő) feléd tart … hatalmat öltöttél, lecsillapítottad a tenger zúgását, hullámaik robaját, nemzetek háborgását… jeleidtől félnek a messzeség határain lakók (josvéj kcavot) …

A 65. zsoltár szót ejt a jeruzsálemi Templomról (amely a Zsoltáros, vagyis Dávid király idejében még nem létezett, vagyis látomásról lehet szó, vagy későbbi szerzőről, bár ki tudja: talán az előttünk álló Harmadik Szentélyt vizionálja), és bő esőről, dús termésről.

Az európai jobb- és baloldal által folytonosan ócsárolt Cion az első szavak egyike. Vajon milyen háborgást lehet kiérteni a szavakból: háborút, cunamit?

A több ezer éves költemény talán irányjelző a mai olvasónak, történelmi GPS, csak érteni kell tudni belőle...